1. „Hiábavalóság” = végső kiábrándultság, vagy értelmetlenség
2. Róm. 8:18–23. Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsõséghez, mely nékünk megjelentetik. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsõségének szabadságára. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. Nemcsak [ez] pedig, hanem magok a Szellem zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.
—Az egész teremtett világ hiábavalóság alá vettetett: szenvedés, megkötözöttség, romlottság, sóhajtozás, kínlódás, fájdalom
A teremtés megszabadulása egyedül az Isten fiainak megjelenése által fog eljönni. (Vesd össze: 1 Ján 3:1–2. Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Õt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Õ hozzá; mert meg fogjuk õt látni, a mint van.)
3. 1 Móz. 3:14–19. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az õ magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselõsséged fájdalmait, fájdalommal szûlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, õ pedig uralkodik te rajtad. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyrõl azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belõle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezõnek fûvét. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
—Átok, ellenségeskedés, fájdalom, tövisek, bogácskóró, romlás, halál
4. Préd. 1:2. Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
—Ebben a könyvben a „hiábavalóság” 37 alkalommal fordul elő; „a nap alatt” kifejezés pedig 27 alkalommal. Salamon elvesztette a „láthatatlan” látását (vesd össze: 2 Kor. 4:17–18. Mert a mi pillanatnyi könnyû szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsõséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.)
5. Zsid. 11:27. Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erõs szívû volt, mintha látta volna a láthatatlant.
—Hasonlítsuk össze ezt Mózessel, aki azért tudott kitartani, mert „látta a láthatatlant”
6. Shakespeare megfogalmazása a „hiábavalóságra”:
„Ha meggondolom, hogy csak egy rövid
Percig teljes mind, ami nő s virágzik,
S e roppant színpad csak olyat mutat,
Amit titkos csillag-parancs irányít”
E. Az ádámi faj azonosult a Sátánnal a bűnben és a lázadásban, és ezért Isten ítélete alá került:
1. Róm. 3:19. Tudjuk pedig, hogy a mit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék.
—Az egész világ Isten ítélete alá esik
2. Isten irgalma az ádámi faj irányába egy olyan érvet ad a Sátánnak, amit Isten ellen használhat:
„Csak akkor ítélhetsz el engem és az angyalaimat, ha az ádámi fajt is elítéled, mert ők is társultak velünk a bűnünkben!”
3. Ezért aztán Sátán folyamatosan emlékezteti Istent az ember bűnösségére. Lásd: Jób 1:9–11. Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? Nem te vetted-é körül õt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtõl-szembe téged?!
Zak 3:1–4. Azután megmutatá nékem Jósuát, a fõpapot, a ki az Úr angyala elõtt álla, és a Sátánt, a ki jobb keze felõl álla, hogy vádolja õt. És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, a ki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tûzbõl kikapott üszög-é ez? Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal elõtt. És szóla és monda az elõtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!
—Az egész teremtett világ hiábavalóság alá vettetett: szenvedés, megkötözöttség, romlottság, sóhajtozás, kínlódás, fájdalom
A teremtés megszabadulása egyedül az Isten fiainak megjelenése által fog eljönni. (Vesd össze: 1 Ján 3:1–2. Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Õt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Õ hozzá; mert meg fogjuk õt látni, a mint van.)
3. 1 Móz. 3:14–19. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az õ magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselõsséged fájdalmait, fájdalommal szûlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, õ pedig uralkodik te rajtad. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyrõl azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belõle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezõnek fûvét. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
—Átok, ellenségeskedés, fájdalom, tövisek, bogácskóró, romlás, halál
4. Préd. 1:2. Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
—Ebben a könyvben a „hiábavalóság” 37 alkalommal fordul elő; „a nap alatt” kifejezés pedig 27 alkalommal. Salamon elvesztette a „láthatatlan” látását (vesd össze: 2 Kor. 4:17–18. Mert a mi pillanatnyi könnyû szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsõséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.)
5. Zsid. 11:27. Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erõs szívû volt, mintha látta volna a láthatatlant.
—Hasonlítsuk össze ezt Mózessel, aki azért tudott kitartani, mert „látta a láthatatlant”
6. Shakespeare megfogalmazása a „hiábavalóságra”:
„Ha meggondolom, hogy csak egy rövid
Percig teljes mind, ami nő s virágzik,
S e roppant színpad csak olyat mutat,
Amit titkos csillag-parancs irányít”
E. Az ádámi faj azonosult a Sátánnal a bűnben és a lázadásban, és ezért Isten ítélete alá került:
1. Róm. 3:19. Tudjuk pedig, hogy a mit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék.
—Az egész világ Isten ítélete alá esik
2. Isten irgalma az ádámi faj irányába egy olyan érvet ad a Sátánnak, amit Isten ellen használhat:
„Csak akkor ítélhetsz el engem és az angyalaimat, ha az ádámi fajt is elítéled, mert ők is társultak velünk a bűnünkben!”
3. Ezért aztán Sátán folyamatosan emlékezteti Istent az ember bűnösségére. Lásd: Jób 1:9–11. Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? Nem te vetted-é körül õt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtõl-szembe téged?!
Zak 3:1–4. Azután megmutatá nékem Jósuát, a fõpapot, a ki az Úr angyala elõtt álla, és a Sátánt, a ki jobb keze felõl álla, hogy vádolja õt. És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, a ki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tûzbõl kikapott üszög-é ez? Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal elõtt. És szóla és monda az elõtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!
