2013. december 3., kedd

Tom Marshall - A kapcsolatokat károsító magatartásformák 12.

És mi a megoldás?

Ez a fejezet azt a benyomást keltheti bennünk, hogy a kapcsolatok egész tárgyköre egy olyan aknamezőt jelent, amelyen nagyon kicsi az esé­lyünk az átjutásra.

Hála Istennek, ez nem így van. Ezenkívül sokkal többre jutunk, ha erő­feszítéseinket kapcsolataink erős oldalainak kiépítésére kon­cent­rál­juk, és nem a gyengeségek korrigálására összpontosítunk. Az a tény, hogy négy fejezetben foglalkoztunk a pozitív tényezőkkel, és csak egyet szántunk a negatív dolgok leírására, valószínűleg meg­kö­ze­lí­ti a he­­lyes egyensúlyt.

Mindazáltal tudatában kell lennünk a potenciális veszélyeknek, mi­vel egészen bizonyosan ott leselkednek, és a hibák általában akkor ütik fel a fejüket, amikor elhanyagoljuk a kapcsolat ápolását. Az egyik ké­sőb­bi fejezetben részletesebben foglalkozunk majd a problémák meg­ol­dásával, de egy-két megjegyzés segítséget jelenthet, ha tudatára éb­red­tünk annak, hogy a fent említett rossz magatartásformák né­me­lyi­ké­ben bűnösek vagyunk.

A megoldás mindig kudarcunknak és a kudarc természetének őszin­te beismerésével kezdődik, ugyanakkor az is szükséges, hogy ve­gyük magunknak a fáradságot a hiba korrigálására. Ez általában annyit je­lent, hogy tudatosan magunkévá kell tennünk a viselkedésünkkel el­len­tétes attitűdöt vagy szellemet. Minden gonosz dolog lényegileg ne­ga­tív, vagy pedig a jó hiánya: a kritizálás a megerősítés vagy az el­is­me­rés hi­ánya, az elutasítás az elfogadás vagy az intimitás hiánya, és így to­vább. Ezért kompenzálnunk kell azt, amit elkövettünk, sőt gyak­ran túl is kell kompenzálnunk. Ha negatív hozzáállásommal el­bá­tor­ta­la­ní­tot­tam egy beosztottamat, egy barátomat, a feleségemet vagy egy gyer­me­ket, fel kell ismernem, hogy a kapcsolatban létrejött egy hiá­nyos­ság, amit rendbe kell hoznom. A szokásos mértéken felül kell bá­to­rí­tást nyújtanom, hogy legyőzzem és helyrehozzam azt a kárt, amit okoz­­tam. Ha visszaéltem valakinek a bizalmával, akkor tetszik, nem tet­­szik , türelmesen és következetesen újra fel kell építenem benne a bi­zalmat, amíg az meg nem szilárdul.

Az általunk elkövetett kudarc tanúbizonyságai tulajdonképpen pon­­­tos képet adhatnak nekünk arról, hogy mire kell ügyelnünk abban a kap­csolatban. Ha olyan dolgokban hibáztam, amelyek a megértés te­rü­­letén fejtik ki a hatásukat, akkor ezeken kell munkálkodnom, és nem a bizalom vagy a tisztelet kérdésében. Ha valami olyasmiben va­gyok bű­nös, ami a szeretetet sérti, akkor megint csak nem mélyebb meg­­ér­tés­re vagy megismerésre van szükség, hanem több gon­dos­ko­dás­ra és ra­gaszkodásra.