És az Isten kegyelemre és irgalomra méltóvá tevé Dánielt az udvarmesterek fejedelme elõtt.
– DÁNIEL 1,9.
Semmit sem tudtam a hit megvallásáról, amikor tinédzserként üdvösséget nyertem. Mégis, a szellemem arra késztetett, hogy kimondjak bizonyos dolgokat. Kedvencem volt a 2Korinthus 5,17. Mindenkinek, akivel csak találkoztam, elmondtam: „Én egy új teremtés vagyok!” Erre megkérdezték: „Az meg micsoda?” Én meg elkezdtem róla prédikálni. Mire feleszméltem, egy csomó ember vett körül az utca kellõs közepén!
Minden reggel megvallásokat tettem iskolába menet a János 1,4 és a Dániel 1 alapján. Néha, mi diákok, az utca egész széltében mentünk. A járókelõk azt hihették, hogy megbolondultam, mert útközben magyaráztam a többieknek a dolgokat.
Azt mondtam nekik: „Most már értitek, ugye, hogy Dániel kegyeltséget talált az udvarmesterek fejedelme elõtt (ma inkább úgy mondanánk, hogy az egyetem dékánja elõtt). És Isten volt az, aki Dánielt kedvessé tette elõtte.”
Meg azt szoktam mondani Istennek: „Istenem, tegyél kedvessé engem minden tanár elõtt. Köszönöm Neked, hogy ezt már meg is tetted.”
Megvallás: Istenem, tegyél engem kedvessé (például a tanárom, az osztálytársam, munkatársam, üzlettársam…) elõtt. Köszönöm neked, hogy az õ jóindulata már az enyém.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
