Derek Prince - Isten célja az új nemzetség számára 9.

Ezután rámutatunk Ádám teremtésének egy újabb egyedi vonására, ez pedig a segítőtárs szerzése. Ádám megtanulta tapasztalatból, hogy mit jelent bensőséges személyes kapcsolat nélkül élni, és azután pedig megkapni azt. Ahogy mondtam, úgy hiszem, hogy ebben ő előképe az Úr Jézus Krisztusnak, akinek az egész teremtésben egy dolog hiányzik, a bensőséges, személyes kapcsolat. Tehát kellett lennie Évának, aki ezt a szükséget betölti Ádám számára. A gyülekezet, az egyház pedig Jézus Krisztus számára ugyanez. Ádám megtanulta gyakorlatból, hogy hogyan vágyakozik a mindenható Isten erre a bensőséges, személyes kapcsolatra. Jézus Krisztusban ugyanaz a vágyódás van a bensőséges, személyes kapcsolat iránt, mint Adámban, és Isten adja meg neki ennek kielégítését az egyház által. Ezt mutatja az Ige a 2. Korinthus 11,2-3-ban. Pál azt mondja a hívőknek:

(2) Mert isteni buzgósággal buzgók értetek, hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé.

Tehát a hívők el vannak jegyezve. Figyeljétek meg a különbséget az eljegyzés és a házasság között. Az eljegyzés az egyik dolog, a házasság a másik dolog. A megtérés és a hit gyakorlása Jézus Krisztusban az eljegyzés, de a házasságot az idők végén fogják megünnepelni, attól függően, hogy a köztes időszakban hűségesek maradnak-e Krisztushoz a hívők. Megvan a lehetősége, hogy ne maradjanak hűségesek.

(3) Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.

Tehát arra kell figyelnünk, hogy ebben az időszakban, az eljegyzés és a házasság között, hűségesek maradjunk, egyenességben Krisztus felé. Nem úgy, mint Éva, aki nem maradt hűséges Adámhoz, mert bizonyos értelemben engedetlen volt, elárulta őt, és bűnre csábította, belevitte a saját rossz
cselekedetébe. Pál vonja meg ezt a párhuzamot, egyrészről Ádám és Éva között, másrészről Krisztus és az egyház.

Efézus 5,25-27. "Ti férfiak szeressétek a ti feleségeiteket, miképpen Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért. Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredőjével az Ige által, hogy majd önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy, hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgőzés, vagy valami afféle, hanem hogy legyen szent és feddhetetlen."

Krisztus várja azt a napot, amikor az egyház, az Ő mennyasszonya elébe áll. Ezért Krisztus készíti az egyházat, tanítja az Igét, megszenteli, megtisztítja az egyházat. És végül a fejezet végén Pál visszatér erre, 31-es vers: "Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő
feleségéhez és lesznek ketten egy testté." Ezt Isten először Ádámnak és Évának mondta. Pál azt mondja a 32-es versben:
(32) Felette nagy titok ez, de én Krisztusról és az egyházról szólok. Tehát, ahogy Ádám kapcsolódott Évához, pontosan úgy kapcsolódik az egyházhoz Krisztus, abban a házasságban, ami az idők végén lesz megünnepelve.


Most tehát együtt van az öt megfeleltetési pontunk az első és a második teremtés között. Összefoglaljuk tehát:

1. A teremtés módja: belehelt lehellet, a feltámadott Krisztus belélegzett lehellete.
2. A természet, a Teremtő képe és hasonlatossága, amely visszaállt az új teremtésben.
3. A cél, Isten által adott hatalom gyakorlása, Krisztus képviseletében.
4. Intelligens partneri kapcsolat Istennel, együtt munkálkodó sáfárság.
5. A segítőtárs rendelése, ahogyan Ádám vágyódását a társ után Éva elégítette ki, ugyanúgy Krisztus vágyódását a társ után kielégíti az Egyház, a gyülekezet. Ez a kapcsolat a hívők és Krisztus között párhuzamban áll még Krisztus és az Atya közötti kapcsolattal is.