Penn-Lewis több könyvet is írt Evan „remeteévei” idején - az ő kenetére támaszkodva. Az elsőt 1913-ban adták ki Háború a Szentek ellen címmel. Mrs. Penn-Lewis állítása szerint a könyv hat év imájának gyümölcseként született, és az igazság próbálta meg. Úgy tartják, hogy Evannel együtt írta, ám ő az egészet a maga érdeméül tulajdonította. Ami azt illeti, ebben nem tévedett: noha szellemi problémákat átfogóan tárgyaló kézikönyvnek szánta, végül inkább a szellemi zűrzavar gyűjteményes kiadása lett belőle.
A megjelenés után egy évvel azonban Roberts elhatárolta magát a könyvtől. Barátainak azt mondta, hogy a mű „gyarló fegyver, amely megzavarta és megosztotta az Úr népét”.
Ugyan Evan végül megváltoztatta véleményét, mégis úgy tűnik: azokban az években, amikor a Háború a Szentek ellen íródott, Penn-Lewis igézete alatt állt. Ezt mondta: „Senkit sem ismerek, aki annyira tisztában lenne a mennyei dolgokkal, mint ő. Valóságos veterán a szellemi életben.” Felépülése ezen szakaszában Penn-Lewis meggyőzte őt arról, hogy szenvedése Isten tervében áll: ekképpen akarja felkészíteni őt a sátáni erők elleni küzdelemre, és arra, hogy másokat is kiképezzen erre a harcra. Sikerült rávennie Evant arra, hogy fordítsa le walesi nyelvre az ő harcos kijelentéseit, és állítson össze belőle angol nyelvű füzeteket.
Látogasd meg oldalunkat!Megdöbbentő látni, hogy azt az országos hírű evangélistát, aki valamikor oly erős és megingathatatlan volt a Szent Szellem erejében, most ennyire kihasználhatták, leigázhatták és megtéveszthették. Való igaz: Illés és Jézabel, illetve Sámson és Delila drámája önmagát ismétli a történelem folyamán.
Roberts és Penn-Lewis újonnan alakult munkaközössége egy folyóiratot is kiadott, A Győztes címmel. Az egész Penn-Lewis ötlete volt. Evan csak egy tanulmányt írt a lapba, a többi rész a nő tollából származott. Személyes véleményem szerint ez is csak arra szolgált eszközül, hogy Penn-Lewis saját tevékenységét hitelesítse és népszerűsítse. A folyóirat támadta a korai pünkösdi csoportokat: vallásgyakorlatukat sátáninak bélyegezte. Az újságra mégis akadt ötezer előfizető, s Britannián kívül Európában, Észak-Amerikában, Dél-Afrikában, Koreában és Kínában is terjesztették.
1913-ban Penn-Lewis megbetegedett. Távollétében a magazin legnagyobb részét Evan írta. Felépülése után néhány hónappal a nő bejelentette, hogy a folyóiratot fölszámolja, s helyette - ahogy ő mondta - keresztény munkások számára tartott konferenciákon fog prédikálni. Az összejövetelek idején Evannek az imaszobában kellett tartózkodnia; néha azonban engedélyt kapott, hogy csoportos tanácsadással szolgáljon. Ezt a bánásmódot Penn-Lewis az orvosi javaslatokra hivatkozva igazolta: a doktorok nem ajánlották az evangélistának, hogy valaha is újra prédikálni kezdjen. Evan tehát meghajolt az érvek súlya alatt, és a tanácsadásban kamatoztatta ajándékait. Egy szemtanú így számolt be a csoportos szolgálatról: „Megdöbbentő számomra, hogy Evan Roberts milyen pontosan meglátja a dolgok velejét. Szellemi tisztánlátásában ritkán csalatkozott; diagnózisai majdnem mindig helyesek voltak.”
Miképp történhetett meg, hogy azt az.embert, aki valamikor a Szent Szellem hatalma alatt legyőzhetetlennek bizonyult, s aki rögvest megmakacsolta magát, mihelyt valaki nem értett vele egyet, most puszta tanácsadásra lehetett korlátozni?
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
