2013. december 8., vasárnap

R. Liardon - Evan Roberts 16.

Penn-Lewis több könyvet is írt Evan „remeteévei” idején - az ő kene­tére támaszkodva. Az elsőt 1913-ban adták ki Háború a Szentek ellen címmel. Mrs. Penn-Lewis állítása szerint a könyv hat év imájának gyümölcseként született, és az igazság próbálta meg. Úgy tartják, hogy Evannel együtt írta, ám ő az egészet a maga érdeméül tulajdo­nította. Ami azt illeti, ebben nem tévedett: noha szellemi problémákat átfogóan tárgyaló kézikönyvnek szánta, végül inkább a szellemi zűr­zavar gyűjteményes kiadása lett belőle.
A megjelenés után egy évvel azonban Roberts elhatárolta magát a könyvtől. Barátainak azt mondta, hogy a mű „gyarló fegyver, amely megzavarta és megosztotta az Úr népét”.

Ugyan Evan végül megváltoztatta véleményét, mégis úgy tűnik: azokban az években, amikor a Háború a Szentek ellen íródott, Penn-Lewis igézete alatt állt. Ezt mondta: „Senkit sem ismerek, aki annyira tisztában lenne a mennyei dolgokkal, mint ő. Valóságos ve­terán a szellemi életben.” Felépülése ezen szakaszában Penn-Lewis meggyőzte őt arról, hogy szenvedése Isten tervében áll: ekképpen akarja felkészíteni őt a sátáni erők elleni küzdelemre, és arra, hogy másokat is kiképezzen erre a harcra. Sikerült rávennie Evant arra, hogy fordítsa le walesi nyelvre az ő harcos kijelentéseit, és állítson össze belőle angol nyelvű füzeteket.

Látogasd meg oldalunkat!Megdöbbentő látni, hogy azt az országos hírű evangélistát, aki va­lamikor oly erős és megingathatatlan volt a Szent Szellem erejében, most ennyire kihasználhatták, leigázhatták és megtéveszthették. Való igaz: Illés és Jézabel, illetve Sámson és Delila drámája önmagát ismét­li a történelem folyamán.

Roberts és Penn-Lewis újonnan alakult munkaközössége egy folyóira­tot is kiadott, A Győztes címmel. Az egész Penn-Lewis ötlete volt. Evan csak egy tanulmányt írt a lapba, a többi rész a nő tollából szár­mazott. Személyes véleményem szerint ez is csak arra szolgált eszkö­zül, hogy Penn-Lewis saját tevékenységét hitelesítse és népszerűsítse. A folyóirat támadta a korai pünkösdi csoportokat: vallásgyakorlatukat sátáninak bélyegezte. Az újságra mégis akadt ötezer előfizető, s Bri­tannián kívül Európában, Észak-Amerikában, Dél-Afrikában, Koreá­ban és Kínában is terjesztették.

1913-ban Penn-Lewis megbetegedett. Távollétében a magazin leg­nagyobb részét Evan írta. Felépülése után néhány hónappal a nő be­jelentette, hogy a folyóiratot fölszámolja, s helyette - ahogy ő mond­ta - keresztény munkások számára tartott konferenciákon fog prédi­kálni. Az összejövetelek idején Evannek az imaszobában kellett tartóz­kodnia; néha azonban engedélyt kapott, hogy csoportos tanácsadással szolgáljon. Ezt a bánásmódot Penn-Lewis az orvosi javaslatokra hivat­kozva igazolta: a doktorok nem ajánlották az evangélistának, hogy va­laha is újra prédikálni kezdjen. Evan tehát meghajolt az érvek súlya alatt, és a tanácsadásban kamatoztatta ajándékait. Egy szemtanú így számolt be a csoportos szolgálatról: „Megdöbbentő számomra, hogy Evan Roberts milyen pontosan meglátja a dolgok velejét. Szellemi tisztánlátásában ritkán csalatkozott; diagnózisai majdnem mindig he­lyesek voltak.”

Miképp történhetett meg, hogy azt az.embert, aki valamikor a Szent Szellem hatalma alatt legyőzhetetlennek bizonyult, s aki rög­vest megmakacsolta magát, mihelyt valaki nem értett vele egyet, most puszta tanácsadásra lehetett korlátozni?