Érzelmi állapotok
Amikor egy kapcsolat nyomás alá kerül vagy válságba jut, ez nagyon sok érzelmi feszültséggel és szenvedéssel jár együtt. Az emberek érzelmi reakciói nagyon összetettek, és amikor kívülről közelítünk meg egy ilyen helyzetet, nagyon fogékonyaknak kell lennünk, és meg kell tanulnunk felismerni, mivel is állunk szemben. A külső megnyilvánulások nem elegendőek ennek eldöntésére. Például valaki sírva fakad. Ez most vajon gyász, öröm, bűntudat, megkönnyebbülés, félelem, frusztráltság, harag vagy fájdalom? Ha félreértjük valakinek az érzelmeit, és ennek megfelelően reagálunk, könnyen megtörténhet, hogy csak tovább rontjuk a helyzetet.
Szeretnék felsorolni néhány gyakrabban előforduló érzelmi állapotot, amit akkor szoktunk átélni, amikor azok a kapcsolataink, melyek sokat jelentenek a számunkra, nyomás alá kerülnek, vagy szétesnek.
Az első ilyen a fájdalom. Megnyilvánulhat sértődöttség, veszteségérzet, bánat, szomorúság, magány vagy depresszió formájában. Az érzelmi sérüléssel együtt járó szenvedés ugyanolyan fájdalmas, mint a testi sebek, de mivel nemigen van külső nyoma, kevesebb együttérzést vált ki. Egy törött kar mindenki számára nyilvánvaló, és tekintettel lehetünk rá, de a megtört szívet senki sem látja. Nem szoktuk azt tanácsolni a törött lábú embernek, hogy szedje össze magát, míg a megtört szívű embertől ezt elvárjuk.
A második a harag. Mivel a haragot sok keresztény tévesen megengedhetetlennek tartja, gyakran találkozhatunk olyan emberekkel, akik azt állítják, hogy valaki megbántotta őket, valójában viszont haragszanak. Ezenkívül a megbántottság együttérzést vált ki, míg a harag ezt csak csak ritkán éri el. A harag felszínre törhet ellenségeskedés, keserűség, rosszindulat vagy bosszúvágy formájában. Semmit sem változtat a dolgon, ha eltitkoljuk, vagy más címkét ragasztunk rá. Meg kell értenünk, hogy a harag érzelmi életünk jogos része, a vészhelyzetben működésbe lépő érzelmek egyike, melynek az a funkciója, hogy felajzott állapotunkban szembenézzünk a fenyegetéssel vagy veszéllyel. Ha nem veszünk tudomást a helyzetről, vagy nem sikerül megoldani, akkor a harag könnyen átalakulhat nehezteléssé, ami szó szerint azt jelenti, hogy “újra meg újra átélni”. A kapcsolatokban felmerülő problémák megoldásáról szóló fejezetben részletesebben fogunk foglalkozni a haragnak ezzel az aspektusával.
A bűntudat sok szempontból a legnehezebben kezelhető érzelmünk. Valószínűleg ez az oka annak, hogy tudatosan és öntudatlanul egyaránt védekezni próbálunk ellene. A bűntudat három alapvető formában nyilvánulhat meg. Az első a megbánás, ami egyfajta semleges, passzív állapot. A második, a lelkiismeretfurdalás vagy vádlás, egy negatív, terméketlen állapot. Könnyen kórossá válik, és hamar belekeveredik az önsajnálat. A harmadik a megtérés, ami elvezethet a megoldáshoz. A megtérés nem csak azt jelenti, hogy bánkódunk a hiba miatt, amit elkövettünk, hanem azt is, hogy elfordulunk tőle, azzal a vággyal, hogy helyrehozzuk vagy megtérítjük az okozott kárt, és megváltoztatjuk rossz hozzáállásunkat és viselkedésünket.
Az érzelmek negyedik fajtája a félelem körül csoportosul: balsejtelem, rémület, aggódás, rettegés és pánik. Ezek akkor törnek ránk, amikor kényelmes, megszokott és biztonságos körülményeink szétesnek. Előttünk ott van az ismeretlen, a megjósolhatatlan és elképzelhetetlen jövő. Vajon képesek leszünk megbirkózni vele? Mi lesz velünk? A harag, a bűntudat és a félelem általában együtt jár. Ha találkozol valamelyikkel, szinte biztos lehetsz abban, hogy a többi is ott van, ha a felszín alatt is. Ezek erősítik és aktiválják egymást. Például egy gyermek haragszik a szüleire. Mivel azt tanították neki, hogy a szüleit szeretnie kell, bűntudatot érez, a bűntudat magával hozza a büntetéstől vagy más következményektől való félelmet, a félelem haragot szül, ami egy vészreakció a fenyegető veszéllyel szemben, a harag viszont további bűntudatot, a bűntudat pedig további félelmeket gerjeszt. A megoldás csak úgy születhet meg, hogy ezt a kört megtöri a megbocsátás.
Az ötödik érzelmi állapot a féltékenység vagy az irigység. A féltékenység egy kiváltságos helyzet elvesztése miatt érzett neheztelés, például amikor valaki elfoglalja a helyünket valakinek az életében, vagy elveszi tőlünk annak az embernek a szeretetét. A féltékenység sokszor akkor is megmarad, ha a házasság mindkét fél látható megkönnyebbülésére válással végződik. Ha kitúrnak minket a helyünkről, az még akkor is féltékenységet gerjeszt bennünk, ha azt hittük, hogy már semmit sem jelent számunkra az a pozíció. Az irigység a féltékenység pusztító változata. A féltékenység ezt mondja: “Nekem az kell, ami a tiéd”, vagy “Vissza akarom kapni azt, amit elvettél tőlem”. Az irigység viszont így szól: “Inkább elpusztítanám, hogy egyikünké se lehessen”. Az irigység az egyik legpusztítóbb érzelem, ami mai társadalmunk minden szintjén szabadon tombol.
És végül megemlítem az elidegenedés, a fásultság és a közömbösség érzését. Ez utóbbi a kapcsolat halálát jelenti, mivel már a helyreállítás vágya is hiányzik az ember szívéből. Már nem érdekli őt a kapcsolat. Még a helyreállás vagy a megbékélés lehetősége sem tud belőle semmi érdeklődést kiváltani.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
