Dave Hunt - Elvtelen szövetségek 2.

A történelem tanúságtétele

Amikor egy ellene irányuló felkelés miatt III. Leó pápa Rómából Nagy Károly francia udvarába menekült, arra kérte a királyt, hogy nyújtson neki segítséget, hogy visszahódítsa azokat a területeket, amik fölött egykor a pápák rendelkeztek. A vérszomjas hadsereg újra elfoglalta Rómát, és Jézus Krisztus nevében Leó pápát újra a pápai trónra ültette. Amikor Nagy Károly i. sz. 800-ban a Szent Péter bazilikában térdelt a karácsonyi misén, a pápa koronát helyezett a fejére, és kijelentette, hogy Károly a nyugati birodalom császára. Ezt végül el kellett, hogy ismerje a keleti uralkodó és a bagdadi kalifa is. Ahogyan erre Maurice Keen is felhívja a figyelmet, „Róma világuralmi szerepének restaurációja nemcsak középkori pápák és császárok álma volt, hanem nagyon sok alattvalóé és szolgáé is”. Ez az álom tökéletesen majd az Antikrisztus uralma alatt fog valóra válni.

A pápa nagyon ravasz lépést tett. Nagy Károly hatalma már nagyobbnak tűnt, mint a pápaságé. Nagy Károly azonban a Szent Péter bazilikában történt megkoronázása után szilárd szövetségre lépett a pápasággal, és „mintegy negyven évig munkálkodott azon, hogy megteremtse a Szent Ágoston által körvonalazott keresztény nemzetközösséget”. A császár brutális észak-európai hadjáratait a pogányok erőszakos megtérítése kísérte. Nagy Károly volt a pápa világi karhatalma, aki karddal tette keresztényekké a pogányokat, megnövelve ezzel a római katolikus birtokokat. Ugyanezt tették a spanyol hódítók később Amerikában.

Ahogyan erről már az előzőekben is szó esett, Nagy Károly apja, Kis Pipin egy hamis dokumentum (Konstantin-féle ajándékozási okirat) alapján hatalmas földterületeket adott a pápáknak, amiket később csak pápai birtokok néven ismertek. Még magát Nagy Károlyt is megtévesztette ez a csalás. A hamis dokumentum alapján megalkotott egy okiratot, amiben elismeri a pápaságot mind szellemi, mind világi uralkodóként „Itália és a nyugati birodalom egész területén”. Ettől kezdve Nagy Károly a pápák védője és szövetségese lett, ahogyan ezt Konstantin is tette, amikor elkezdte kialakítani az egyház és az állam közötti koalíciót. Az ehhez hasonló egyezségek teljesen ellentétesek Jézus Krisztus tanításával, és a fenti eset csak egy példa arra, hogy milyen paráználkodásokat folytatott ez az asszony - pontosan úgy, ahogyan ezt János apostol előre látta.