FUSS!
Az apa futott, hogy tékozló fiát feltétlenül megfelelő fogadtatásban részesítse! Futott! Én is futni akarok, mióta a Szent Szellem megterhelte lelkemet ezzel a felismeréssel: "Ez az utolsó óra". A világ légitársaságai jó ügyfélnek találnak. Pál egyik kedvenc görög szava a "spoude" volt, ami azt jelenti: "a nyakat kinyújtani, mint az az ember, aki a célszalag elszakításáért fut". Így fordítják: "szorgalmasnak, komolynak, lelkesnek lenni, tanulmányozni, sietni, buzgónak lenni".
Sok gyülekezet nagyon aktív, de miben? Ha világi ügyekkel játszadozunk, akkor is igen elfoglaltnak és "fontosnak" látszhatunk. Igazán azonban akkor vagyunk lényegretörők, ha elvisszük az evangéliumot a haldokló világnak. A világ elpusztul, ha nem kerül kapcsolatba az evangéliummal.
Ha folyton a személyes szellemiségünkkel foglalkozunk, miközben fellobbantak a pokol lángjai, akkor azokra a tűzoltókra hasonlítunk, akik megborotválkoznak, mielőtt a tűzriadóra válaszolnak. Órákat töltünk azzal, hogy "kiállunk az elveink mellett", amikor pedig csak a gyülekezeti veszekedéseinket és előítéleteinket igazoljuk. Csak az evangélizálásra szóló parans számít. Az, hogy kikapjunk embereket a lángok közül!
Ezt az isteni parancsot nem csak úgy mellékesen adta az Úr. Magát Istent az a veszély hajtja, amelyben az emberiség Krisztus nélkül van. A Kálvária Isten felszólítása volt. "Más juhaim is vannak azokat is elő kell hoznom" (Jn. 10:16.). Jézus az emmausi úton azt mondta a tanítványoknak, hogy így "kellett a Krisztusnak szenvedni”(Lk 24:26) Jézusnak ebben a két kijelentésében ugyanaz a görög szó, a tei szerepel. Ez nem azt jelenti, hogy úgy tetszett Neki, hogy szenvedjen, hanem azt, hogy így kellett tennie - hogy ez volt Benne, hogy ezt megtegye. Isten, aki egészen a keresztig elment, nem azért tette ezt, hogy adjon nekünk egy hobbit, vagy egy érdeklődési kört, amivel a szabadidőnkben foglalkozhatunk. A mi Urunk nem azért halt meg, hogy néhány gyülekezeti embernek egy kis elfoglaltságról gondoskodjon. Ő megparancsolja nekünk, hogy minden teremtésnek hirdessük az evangéliumot. Ehhez a feladathoz mindnyájunkra szükség van.
Becsapnánk magunkat, és elvesztenénk Isten Igéjének belső jelentését, ha azt gondolnánk, hogy ez az "utolsó óra" nem érkezett el. Elérkezett! Nincs értelme azt mondani: "Isten utolsó órája igen hosszú, hát minek siessünk?" Csak a ma áll rendelkezésünkre. A szó legszorosabb értelmében az utolsó órát éljük. Lehet, hogy János hosszú évszázadokkal ezelőtt írt, de igaza volt. Nem csúszott hiba a sugallatba, amit kapott.
■ Ez az utolsó óra valakinek a számára, aki fél lábbal már az örökkévalóságban van.
■ Ez az utolsó óra sok helyen az alkalom szempontjából.
■ Ez az utolsó óra és lehetőség, hogy engedelmeskedjünk az Úr parancsának: "Menjetek el széles e világra."
Ez az utolsó óra Jézus visszajövetele előtt.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
