"Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség nektek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket."
Az "akképpen” nagyon hangsúlyos. Pontosan ugyanúgy, ahogy az Isten, az Atya küldte a Fiút, ugyanúgy küldi a Fiú az Ő tanítványait. Teljesen pontos a párhuzam. "Ahogyan, amiként" ez nem megközelítő, hanem egy teljesen pontos párhuzam. Tehát az Atya és a Fiú közötti kapcsolat megfelel a Krisztus és a tanítványok közti kapcsolatnak.
Először nézzük meg a Fiú és az Atya közti kapcsolatot, azután pedig azt, hogy ez hogyan nyilvánul meg a hívők és Krisztus közti kapcsolatban.
Krisztus az Atyával való szellemi kapcsolat által él:
János 6,57: Amiként elküldött engem amaz éld Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam.
Itt egy teljesen párhuzamos kapcsolat van. A tanítvány élete éppen annyira függ az ő Krisztussal való egységétől, ahogyan Krisztus a földi élete alatt szellemi életében, az Atyával való kapcsolattól. Ahogy már rámutattam az előző tanulmányban, a kapcsolat az Atya és a Fiú között időlegesen megtört, amikor Krisztus a kereszten függött. Ekkor Ő szellemileg meghalt, elveszítette a kapcsolatot az Atyával, ami által élt korábban. Ugyanígy van a hívő is. Nézzük meg a János 10,30-ban:
"Én és az Atya egy vagyunk."
Az Atya és Krisztus egyek szellemben, össze vannak kötve, és Jézus úgy élt a földön, hogy az Atyával való kapcsolatban volt az élete. Nézzük meg, mit mond az Ige a hívő és Krisztus kapcsolatáról.
1 Korinthus 6,16-17: Avagy nem tudjátok-é, hogy aki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond egy testté. Aki pedig az Úrral egyesül, egy szellem Ővele.
Az "egyesül" nem múlt időben van, hanem folyamatos jelenben; aki állandóan, szüntelen egy az Úrral, az Ővele egy szellem. Tehát van egy szellemi egység Istennel, amely párhuzamban szerepel a férfi és nő közti fizikai kapcsolattal. Figyeljük meg, hogy a hívő is ragaszkodhat Istenhez, és így egy lesz vele. Ugyanígy, ahogy Jézus egy az Atyával, a hívők is egyek a Fiúval. Aki az Úrral egyesül, egy szellem Ővele. Figyeljük meg, hogy ez nem múlt idő és nem egyszeri eset, hanem folyamatos jelen. Arról van szó, aki állandóan egy az Úrral, ahogy Jézus állandóan együtt volt az Atyával. Ha ez a kapcsolat megtört volna a keresztig - ez nem történt meg -, akkor Jézus elveszítette volna az életét, és a hívő is csak addig él szüntelenül, amíg egy a Fiúval, Jézus Krisztussal, amíg vele egységben él, egy szellem Ővele. Jézus fő célja volt, hogy az Atya akaratát tegye. Nézzünk meg néhány verset a János evangéliumban. Észrevettétek, hogy a legtöbb ilyen kijelentés a János evangéliumban van? Nagyon érdekes. Jánosnak feltűnő volt ez a tény.
János 4,34: Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Tehát ez ad erőt nekem, az én táplálékom ez, hogy tegyem annak akaratát, aki elküldött engem. És a János 5,30-ban azt mondja:
"Én semmit sem cselekedhetek magamtól, amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét."
János 6,38: Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.
A hívő miért van itt a földön? Nem azért, hogy a maga akaratát tegye, hanem hogy Krisztus akaratát tegye, aki küldte őt. Nagyon sok Ige mondja ezt.
Nézzük meg most a Kolosse 1,9-et:
"...hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden szellemi bölcsességben és értelemben."
Tehát be kell töltekeznünk Isten akaratának megismerésével. Ez azt jelenti, hogy Krisztus akarata átfogja az egész életünket, teljesen uráli minden indítékot, minden szándékot.
"Én semmit sem cselekedhetek magamtól, amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét."
János 6,38: Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.
A hívő miért van itt a földön? Nem azért, hogy a maga akaratát tegye, hanem hogy Krisztus akaratát tegye, aki küldte őt. Nagyon sok Ige mondja ezt.
Nézzük meg most a Kolosse 1,9-et:
"...hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden szellemi bölcsességben és értelemben."
Tehát be kell töltekeznünk Isten akaratának megismerésével. Ez azt jelenti, hogy Krisztus akarata átfogja az egész életünket, teljesen uráli minden indítékot, minden szándékot.
