Derek Prince - Isten célja az új nemzetség számára 11.

A Kolossé 4,12-ben Pál Epafrásról beszél:

"Köszönt titeket Epafrás, aki ti közületek való, Krisztusnak szolgája, mindenkor tusakodván érettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratában."

A hívő csak akkor juthat tökéletességre, ha betölti Isten teljes akaratát. Ha valami nagyon szépet akartok, akkor megnézzük a Zsidó 13,20-21-et:

"A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunk Jézust. Tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván tibennetek, ami kedves belőtte a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen."

Tehát tökéletesek leszünk, egészek leszünk, teljességre jutunk, de csak úgy, ha Isten akaratát tesszük. Ahogyan Jézus az életének teljességét találta meg abban, hogy az Atya akaratát cselekedte. Van békétlenség, romlás, diszharmónia az életetekben? Miért van ez? Nézzétek meg az Isten akaratával való kapcsolatotokat! Csak addig lehettek tökéletesek, és kiteljesedettek, ameddig tudjátok és teszitek Isten akaratát. Bármi más csak tökéletlenséget és romlást hozhat. Jézus mindent kivétel nélkül az Atyától kapott.

János 8,28: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok.

Jézus számára állandó dolog volt egész életében, hogy semmit sem tett magától. Nem tudott élni az Atya nélkül. "Nincs akaratom, az én Atyám akarata nélkül, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok." Jézus csak azt mondta, amire az Atya tanította és a tanítványainak is csak azt kell mondaniuk, amire Krisztus tanítja őket.

János 14,10: Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki énbennem lakik, Ő cselekszi e dolgokat.

Jézus beszéde és tettei nem saját magától jönnek, hanem az Atyától.

János 14,24: Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet, és az a beszéd, amelyet hallottok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.

Elköteleztem magam, hogy a világnak mondott beszédeim, nem az enyémek, hanem Krisztuséi, mivel kötelezettségben vagyok, mint tanítvány. Nézzük meg a Róma 15,18-19-et:

"Mert nem merek szólni semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel. Jelek és csodák ereje által, az Isten Szellemének ereje által, úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus evangéliumát."

Pál azt mondja, hogy ő semmi mást nem mondott, csak amit Krisztus cselekedett általa a pogányok engedelmességére. Addig, amíg hagyjuk, hogy Krisztus megnyilvánuljon rajtunk keresztül, addig Isten Szellemének ereje által jeleket és csodákat fogunk cselekedni, és ez nem erőlködésből, hanem alávetettségből fakad. A Filippi 2,13-ban ugyanez van:

"Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jókedvéből."

Isten először az akarást munkálja ki. Azután azt, hogy tegyük Isten akaratát. A keresztény élet nem lehet konfliktus aközött, amit teszünk, és amit akarunk.