De Dániel eltökélé az õ szívében, hogy nem fertõzteti meg magát a király ételével és a borral, amelybõl az iszik vala, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen magát megfertõztetnie. – DÁNIEL 1,8.
Két kedvenc igeversem volt, amit vagy felolvastam vagy pedig idéztem az Úrnak, és ezekre alapoztam a megvallásomat reggelente, iskolába menet. Az elsõ a János 1,4 volt, a második pedig a Dániel 1.
Olvasd el a Dániel elsõ fejezetét, és meglátod, hogy Dániel és a három zsidó fiú, annak ellenére, hogy fogoly volt, hogyan választatott ki arra, hogy a királyi palotában tanuljanak.
A Biblia azt mondja: Dániel eltökélte az õ szívében. Ezt a kifejezést használtam, amikor az Úrral beszéltem. Tudtam, hogy bár nem az ószövetség alatt élek, mégis rátaláltam egy alapelvre, amihez tarthattam magam. Tudjuk, hogy a zsidóknak nem volt szabad fogyasztaniuk bizonyos ételeket, ránk azonban ez nem vonatkozik.
Isten Igéje azt mondja az Újszövetségben: „…Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendõ, ha hálaadással élnek azzal; mert megszenteltetik Isten Igéje és könyörgés (ima) által.” (1Tim. 4,4—5) Így én is azon alapelv szerint cselekedtem, mint Dániel. Ezt mondtam az Úrnak minden reggel: „Én eltökéltem a szívemben, hogy az élet világosságában járok”.
Megvallás: Én eltökéltem a szívemben, hogy az élet világosságában járok. Eltökéltem, hogy Isten bennem lévõ életének a világosságában járok.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
