Röviddel ezután már legközelebbi rokonait sem volt hajlandó fogadni. Amikor anyja súlyosan megbetegedett, idegállapota miatt nem közölték vele a hírt. Úgy tűnik, ezt a döntést Penn-Lewis hozta meg. Egy ízben viszont, amikor apja akarta meglátogatni, maga Evan sem volt hajlandó beszélni vele. Tettét a következővel indokolta: „Isten egy magasrendű szellemi feladatra választotta őt el; ezért fel kell számolnia a vérségi kötelékeket.”
Szeretnék itt egy fontos megjegyzést tenni: soha ne szakadj el a családodtól! Nem az a lényeg, hogy látod-e az arcukat. Sokan a családtagjaink imáinak köszönhetjük, hogy most ott vagyunk, ahol vagyunk. „Vér nem válik vízzé” - tartja a régi mondás. Amikor a pokol is elszabadul ellened, rendszerint a családodban számíthatsz szeretetre és gondviselésre - különösen, ha keresztény otthonban nőttél fel. Családi kapcsolataid elszakításával örökséged egy részétől vágod el magadat. Valamilyen oknál fogva úgy tűnik: az ébredési evangélisták megtévedhetnek ezen a területen, különösen, ha úgy érzik, hogy a családjuk nem ér fel hozzájuk szellemileg. John Alexander Dowie is elkövette ugyanezt a hibát; egy időre még a családnevét is mellőzte. Sohasem válhatsz annyira szellemivé, hogy megfeledkezz a Biblia parancsáról: „Tiszteljed a te atyádat és anyádat, ami az első parancsolat ígérettel, hogy jól legyen néked dolgod, és hosszú életű légy e földön” (Efézus 6,2-3).
Az Ige szerint nem lehet békességed, és megrövidül az életed, ha nem tartod tiszteletben a családodat. Ha „túl szelleminek” érzed magad hozzájuk, hát addig szeresd őket, míg föl nem nőnek a te szintedre - de meg ne feledkezz róluk!
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
