Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
2013. december 31., kedd
2013. december 30., hétfő
Ima Darlene Zschech-ért
Kérlek imádkozzatok Darlene Zschech-ért, mellrákot állapítottak meg nála. Köszönjük.
Reinhard Bonnke - Az Anti-Felkent 2.
FUSS!
Az apa futott, hogy tékozló fiát feltétlenül megfelelő fogadtatásban részesítse! Futott! Én is futni akarok, mióta a Szent Szellem megterhelte lelkemet ezzel a felismeréssel: "Ez az utolsó óra". A világ légitársaságai jó ügyfélnek találnak. Pál egyik kedvenc görög szava a "spoude" volt, ami azt jelenti: "a nyakat kinyújtani, mint az az ember, aki a célszalag elszakításáért fut". Így fordítják: "szorgalmasnak, komolynak, lelkesnek lenni, tanulmányozni, sietni, buzgónak lenni".
Sok gyülekezet nagyon aktív, de miben? Ha világi ügyekkel játszadozunk, akkor is igen elfoglaltnak és "fontosnak" látszhatunk. Igazán azonban akkor vagyunk lényegretörők, ha elvisszük az evangéliumot a haldokló világnak. A világ elpusztul, ha nem kerül kapcsolatba az evangéliummal.
Ha folyton a személyes szellemiségünkkel foglalkozunk, miközben fellobbantak a pokol lángjai, akkor azokra a tűzoltókra hasonlítunk, akik megborotválkoznak, mielőtt a tűzriadóra válaszolnak. Órákat töltünk azzal, hogy "kiállunk az elveink mellett", amikor pedig csak a gyülekezeti veszekedéseinket és előítéleteinket igazoljuk. Csak az evangélizálásra szóló parans számít. Az, hogy kikapjunk embereket a lángok közül!
Ezt az isteni parancsot nem csak úgy mellékesen adta az Úr. Magát Istent az a veszély hajtja, amelyben az emberiség Krisztus nélkül van. A Kálvária Isten felszólítása volt. "Más juhaim is vannak azokat is elő kell hoznom" (Jn. 10:16.). Jézus az emmausi úton azt mondta a tanítványoknak, hogy így "kellett a Krisztusnak szenvedni”(Lk 24:26) Jézusnak ebben a két kijelentésében ugyanaz a görög szó, a tei szerepel. Ez nem azt jelenti, hogy úgy tetszett Neki, hogy szenvedjen, hanem azt, hogy így kellett tennie - hogy ez volt Benne, hogy ezt megtegye. Isten, aki egészen a keresztig elment, nem azért tette ezt, hogy adjon nekünk egy hobbit, vagy egy érdeklődési kört, amivel a szabadidőnkben foglalkozhatunk. A mi Urunk nem azért halt meg, hogy néhány gyülekezeti embernek egy kis elfoglaltságról gondoskodjon. Ő megparancsolja nekünk, hogy minden teremtésnek hirdessük az evangéliumot. Ehhez a feladathoz mindnyájunkra szükség van.
Becsapnánk magunkat, és elvesztenénk Isten Igéjének belső jelentését, ha azt gondolnánk, hogy ez az "utolsó óra" nem érkezett el. Elérkezett! Nincs értelme azt mondani: "Isten utolsó órája igen hosszú, hát minek siessünk?" Csak a ma áll rendelkezésünkre. A szó legszorosabb értelmében az utolsó órát éljük. Lehet, hogy János hosszú évszázadokkal ezelőtt írt, de igaza volt. Nem csúszott hiba a sugallatba, amit kapott.
■ Ez az utolsó óra valakinek a számára, aki fél lábbal már az örökkévalóságban van.
■ Ez az utolsó óra sok helyen az alkalom szempontjából.
■ Ez az utolsó óra és lehetőség, hogy engedelmeskedjünk az Úr parancsának: "Menjetek el széles e világra."
Ez az utolsó óra Jézus visszajövetele előtt.
Az apa futott, hogy tékozló fiát feltétlenül megfelelő fogadtatásban részesítse! Futott! Én is futni akarok, mióta a Szent Szellem megterhelte lelkemet ezzel a felismeréssel: "Ez az utolsó óra". A világ légitársaságai jó ügyfélnek találnak. Pál egyik kedvenc görög szava a "spoude" volt, ami azt jelenti: "a nyakat kinyújtani, mint az az ember, aki a célszalag elszakításáért fut". Így fordítják: "szorgalmasnak, komolynak, lelkesnek lenni, tanulmányozni, sietni, buzgónak lenni".
Sok gyülekezet nagyon aktív, de miben? Ha világi ügyekkel játszadozunk, akkor is igen elfoglaltnak és "fontosnak" látszhatunk. Igazán azonban akkor vagyunk lényegretörők, ha elvisszük az evangéliumot a haldokló világnak. A világ elpusztul, ha nem kerül kapcsolatba az evangéliummal.
Ha folyton a személyes szellemiségünkkel foglalkozunk, miközben fellobbantak a pokol lángjai, akkor azokra a tűzoltókra hasonlítunk, akik megborotválkoznak, mielőtt a tűzriadóra válaszolnak. Órákat töltünk azzal, hogy "kiállunk az elveink mellett", amikor pedig csak a gyülekezeti veszekedéseinket és előítéleteinket igazoljuk. Csak az evangélizálásra szóló parans számít. Az, hogy kikapjunk embereket a lángok közül!
Ezt az isteni parancsot nem csak úgy mellékesen adta az Úr. Magát Istent az a veszély hajtja, amelyben az emberiség Krisztus nélkül van. A Kálvária Isten felszólítása volt. "Más juhaim is vannak azokat is elő kell hoznom" (Jn. 10:16.). Jézus az emmausi úton azt mondta a tanítványoknak, hogy így "kellett a Krisztusnak szenvedni”(Lk 24:26) Jézusnak ebben a két kijelentésében ugyanaz a görög szó, a tei szerepel. Ez nem azt jelenti, hogy úgy tetszett Neki, hogy szenvedjen, hanem azt, hogy így kellett tennie - hogy ez volt Benne, hogy ezt megtegye. Isten, aki egészen a keresztig elment, nem azért tette ezt, hogy adjon nekünk egy hobbit, vagy egy érdeklődési kört, amivel a szabadidőnkben foglalkozhatunk. A mi Urunk nem azért halt meg, hogy néhány gyülekezeti embernek egy kis elfoglaltságról gondoskodjon. Ő megparancsolja nekünk, hogy minden teremtésnek hirdessük az evangéliumot. Ehhez a feladathoz mindnyájunkra szükség van.
Becsapnánk magunkat, és elvesztenénk Isten Igéjének belső jelentését, ha azt gondolnánk, hogy ez az "utolsó óra" nem érkezett el. Elérkezett! Nincs értelme azt mondani: "Isten utolsó órája igen hosszú, hát minek siessünk?" Csak a ma áll rendelkezésünkre. A szó legszorosabb értelmében az utolsó órát éljük. Lehet, hogy János hosszú évszázadokkal ezelőtt írt, de igaza volt. Nem csúszott hiba a sugallatba, amit kapott.
■ Ez az utolsó óra valakinek a számára, aki fél lábbal már az örökkévalóságban van.
■ Ez az utolsó óra sok helyen az alkalom szempontjából.
■ Ez az utolsó óra és lehetőség, hogy engedelmeskedjünk az Úr parancsának: "Menjetek el széles e világra."
Ez az utolsó óra Jézus visszajövetele előtt.
Derek Prince - Hogyan semmisíti meg Krisztus a sátán munkáját? 6.
A Sátán másik trükkje a tudatlanság mellett az álalázat. Szörnyű és utálatos viselkedésmód. Ilyeneket mond: ne sokat gondolkozzál azon, hogy uralkodó vagy Krisztusban, nehogy felfuvalkodjál. Az a felfuvalkodás, ha nem engedelmeskedsz Isten Igéjének. Az alázat nem emberek előtt való pózolás, hanem egy életmód, pozitív viszonyulás Istenhez. Vannak keresztények, akik kedvüket lelik az alázatoskodásban, de ha jobban megnézed őket, tele vannak büszkeséggel, kevélységgel, felfuvalkodottsággal, és ez ki is derül hamar.
"Vigyázzatok, hogy ne vegyék el előletek a pálmát" (Kolosse 2,18). A kevély emberek kiakadhatnak apró dolgokon is, mint például:
- Iszol egy pohár vizet és nem adsz hálát Istennek.
- Köszöntesz valakit és nem csókolod meg.
- Nem leborulva imádkozol.
De az ilyen kevélyek "keresztet vetnek" minden szobor előtt. Ilyeneket teremt az álalázat. Erre mondja Pál apostol, hogy ezek a cselekedetek a test hizlalására valók (Kolosse 2,23). Ne bűvöljünk másokat, el kell fogadni őket úgy, ahogyan vannak, és magunkat is adjuk úgy, amilyenek vagyunk. Mert így ahogy vagy, te egy rendkívül kellemes személy vagy.
Az a pap, aki közbenjár és áldozatot mutat be. A mi áldozataink a hálaadás, az öröm, a dicséret. A dicséret is komoly szolgálat, nem szórakoztató ipar. A fő cél a dicsérettel az Úr felé való szolgálat úgy, ahogyan a papok az Ószövetségben vitték az áldozatokat, mi az ajkaink áldozatát visszük az Úr elé dicséret közben. Az is papi életmód, ha valaki az egész életét az Úrnak adja, és meg is hal az Úrért. Közbenjárókként szellemi harcot folytatunk kormányokért, nemzetekért. Ekkor is papok vagyunk. Amikor uralkodunk, akkor királyok vagyunk. Figyeljétek meg a Királyok könyvét. A háborús és békés időszakok váltakozhatnak egy király uralkodása idejében. Ugyanez van ma is.
Filippi 4,12: Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is, mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szükölködéssel is.
A béke időszak az, amikor tudok bővölködni, ahogyan Pál apostol is mondja, az Istentől származó javakat király módjára élvezem. A háborús időszak az, amikor tudok szűkölködni, amikor az ellenség lenyomása ellen hadakozom. Nekünk a bibliai Igékkel kell azonosulni, nem pedig különféle "figurákra’' gondolnunk, amikor papokról van szó.
A Jelenések 5,9-10-ben ugyanezt a mondatot találjuk: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden
ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből, és tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká, és uralkodunk a földön.
Figyeljétek meg, hogy a megváltásban minden a véren alapszik. Péter pedig azt mondja, hogy királyi papság vagyunk, tehát összekombinálja a két hivatal szerepét. Ez nagyon érdekes, mivel arra a tényre vezethető vissza, hogy Jézus főpap a Melkisédek rendje szerint. A Zsidó levél hetedik és nyolcadik fejezete hangsúlyozza, hogy a mózesi törvény alatt a papság és a királyság el volt választva. A királyság Júda törzséé volt, a papság Lévi törzséé. Ez egy időleges megoldása volt Istentől. Krisztusban a főpapság (Melkisédek rendje szerint) és a királyság újra egyesült egy személyben. A melkisédeki az eredeti papság. Megtalálhatjuk az 1 Mózes 14-ben. Mózes előtt jóval találkozhatunk
Melkisédekkel, aki pap, Isten papja, ahogyan itt nevezik, és az "igazság királya". Így függ össze ez a két nagy hivatal, a papság és a királyság, melyek Mózes törvénye alatt el lettek választva egymástól, de újra egyesültek Jézus papságában. Mi a melkisédeki papságban vagyunk. Dávid király volt, de nem lehetett pap. Áron pap volt, de nem lehetett király. De Krisztusban mi királyok és papok lehetünk és ezek is vagyunk. Lehet, hogy nem vesszük észre, de már ezek vagyunk.
"Vigyázzatok, hogy ne vegyék el előletek a pálmát" (Kolosse 2,18). A kevély emberek kiakadhatnak apró dolgokon is, mint például:
- Iszol egy pohár vizet és nem adsz hálát Istennek.
- Köszöntesz valakit és nem csókolod meg.
- Nem leborulva imádkozol.
De az ilyen kevélyek "keresztet vetnek" minden szobor előtt. Ilyeneket teremt az álalázat. Erre mondja Pál apostol, hogy ezek a cselekedetek a test hizlalására valók (Kolosse 2,23). Ne bűvöljünk másokat, el kell fogadni őket úgy, ahogyan vannak, és magunkat is adjuk úgy, amilyenek vagyunk. Mert így ahogy vagy, te egy rendkívül kellemes személy vagy.
Az a pap, aki közbenjár és áldozatot mutat be. A mi áldozataink a hálaadás, az öröm, a dicséret. A dicséret is komoly szolgálat, nem szórakoztató ipar. A fő cél a dicsérettel az Úr felé való szolgálat úgy, ahogyan a papok az Ószövetségben vitték az áldozatokat, mi az ajkaink áldozatát visszük az Úr elé dicséret közben. Az is papi életmód, ha valaki az egész életét az Úrnak adja, és meg is hal az Úrért. Közbenjárókként szellemi harcot folytatunk kormányokért, nemzetekért. Ekkor is papok vagyunk. Amikor uralkodunk, akkor királyok vagyunk. Figyeljétek meg a Királyok könyvét. A háborús és békés időszakok váltakozhatnak egy király uralkodása idejében. Ugyanez van ma is.
Filippi 4,12: Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is, mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szükölködéssel is.
A béke időszak az, amikor tudok bővölködni, ahogyan Pál apostol is mondja, az Istentől származó javakat király módjára élvezem. A háborús időszak az, amikor tudok szűkölködni, amikor az ellenség lenyomása ellen hadakozom. Nekünk a bibliai Igékkel kell azonosulni, nem pedig különféle "figurákra’' gondolnunk, amikor papokról van szó.
A Jelenések 5,9-10-ben ugyanezt a mondatot találjuk: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden
ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből, és tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká, és uralkodunk a földön.
Figyeljétek meg, hogy a megváltásban minden a véren alapszik. Péter pedig azt mondja, hogy királyi papság vagyunk, tehát összekombinálja a két hivatal szerepét. Ez nagyon érdekes, mivel arra a tényre vezethető vissza, hogy Jézus főpap a Melkisédek rendje szerint. A Zsidó levél hetedik és nyolcadik fejezete hangsúlyozza, hogy a mózesi törvény alatt a papság és a királyság el volt választva. A királyság Júda törzséé volt, a papság Lévi törzséé. Ez egy időleges megoldása volt Istentől. Krisztusban a főpapság (Melkisédek rendje szerint) és a királyság újra egyesült egy személyben. A melkisédeki az eredeti papság. Megtalálhatjuk az 1 Mózes 14-ben. Mózes előtt jóval találkozhatunk
Melkisédekkel, aki pap, Isten papja, ahogyan itt nevezik, és az "igazság királya". Így függ össze ez a két nagy hivatal, a papság és a királyság, melyek Mózes törvénye alatt el lettek választva egymástól, de újra egyesültek Jézus papságában. Mi a melkisédeki papságban vagyunk. Dávid király volt, de nem lehetett pap. Áron pap volt, de nem lehetett király. De Krisztusban mi királyok és papok lehetünk és ezek is vagyunk. Lehet, hogy nem vesszük észre, de már ezek vagyunk.
Tom Marshall - A visszaút: a megbékélés 3.
Továbbá és ez egy döntő fontosságú szempont a jóvátétel ítéletet követel. Meg kell értenünk ezt az alapelvet, amely ránk, emberekre nézve is érvényes. Csak úgy lehet véglegesen leszámolni a sérelemmel és ennek következményével, az elidegenedéssel, ha valamiféle ítéletet mérünk az elkövetett bűnre. A megbocsátás önmagában nem fosztja meg a bűnt attól a hatalmától, hogy megmérgezze a kapcsolatot. Csak akkor lehet a bűn romboló erejét teljesen legyőzni, ha magát a bűnt megítéljük.
Annak, aki vétkezett, ezt az ítéletet is meg kell értenie, és el kell ismernie jogos voltát, hogy az kifejthesse hatását. Még egy gyermeknek is meg kell értenie, miért büntetik meg őt a szülei, és bizonyos értelemben egyet is kell értenie annak igazságos és jogos voltával, különben a büntetés eredménytelen marad, sőt inkább összetöri vagy felingerli a gyermeket, és vagy elvtelen köpönyegforgatót, vagy lázadót csinál belőle.
Senki, még a legjobbak sem képesek megérteni Isten tökéletes igazságát, amely a bűn elleni szent haragjában és örök ítéletében nyílvánul meg. Ugyanígy egyetérteni sem tudunk vele. A legérettebb keresztények is küszködnek időnként azzal a kérdéssel, hogy vajon miért csinál Isten olyan nagy ügyet ártatlan kis bűneinkből. Ennek az az oka, hogy olyan mélyen megfertőzött minket a kór, hogy képtelenek vagyunk meglátni halálos voltát. Kizárólag a bűnnek egy bűntelen hordozója tud teljes mértékben egyetérteni Isten tökéletes ítéletének abszolút jogosságával, ahogyan a bűnnel leszámolt a Kereszten. Ezért Isten ítélete az egész univerzum egyetlen olyan helyére sújtott le, ahol az valóban kifejthette üdvözítő hatását: Krisztusra, a mi Képviselőnkre és Helyettesítőnkre, az utolsó Ádámra, az emberi faj második közös megszemélyesítőjére.
De az ember a szívében is ellensége Istennek, idegen és lázadó. Közöttünk és Isten között egy kettős szakadék tátong: a végtelen Teremtőt és a véges teremtményt, valamint a Szent Istent és a bűnös emberi fajt elválasztó szakadék, amelyeknek áthidalására nincsenek meg az eszközeink, és vágyat sem érzünk rá. Ezért volt szükség a megbékéléshez Krisztus testet öltésére. A szakadék áthidalására Istennek létre kellett hoznia egy-egy hídfőt a szakadék mindkét oldalán. A bukott ember nem képes megváltoztatni Istennel szembeni hozzáállását. Nincs az emberi természetnek egyetlen érintetlenül maradt darabja sem, amelyre támaszkodva megváltoztathatnánk a szívünket. Mivel a bűn és a lázadás az emberi élet minden részére elhatott, nem maradt semleges, vagy érintetlen terület.
Krisztus testet öltésében Isten megtalálta a szükséges eszközt. Fiában, a bűntelen Ember Fiában meglelte azt a támpontot az emberiségben, amelynek segítségével lehetővé vált a szív megváltoztatása.
A Gecsemáné Kertjében Jézus magára vette lázadó, önközpontú emberi akaratunkat, és önmagában megtörte ezt az Atya akarata előtt. “Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied” imádkozta nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor, mielőtt ez megtörtént, és olyan lelki és szellemi haláltusát vívott, hogy hatalmas vércseppeket verejtékezett. Nem Isten akaratából kellett Krisztusnak viaskodnia a Gecsemánéban, hanem a miénkből. Így a Kereszt és az üres sír által jött létre a megbékélés csodája. Az Istennel szembeni lázadó ellenségeskedést szeretetteljes engedelmesség váltja fel, a szkepticizmusból bizalom lesz, az istenkáromlás pedig dicséretre változik.
A megbékélés kommunikációhoz vezet. Isten elküldi a fiúság Szellemét a szívünkbe, Aki addig kiáltja: “Abba, Atyánk”, amíg a mi szívünk is meg nem tanulja ugyanezt kiáltani.
Annak, aki vétkezett, ezt az ítéletet is meg kell értenie, és el kell ismernie jogos voltát, hogy az kifejthesse hatását. Még egy gyermeknek is meg kell értenie, miért büntetik meg őt a szülei, és bizonyos értelemben egyet is kell értenie annak igazságos és jogos voltával, különben a büntetés eredménytelen marad, sőt inkább összetöri vagy felingerli a gyermeket, és vagy elvtelen köpönyegforgatót, vagy lázadót csinál belőle.
Senki, még a legjobbak sem képesek megérteni Isten tökéletes igazságát, amely a bűn elleni szent haragjában és örök ítéletében nyílvánul meg. Ugyanígy egyetérteni sem tudunk vele. A legérettebb keresztények is küszködnek időnként azzal a kérdéssel, hogy vajon miért csinál Isten olyan nagy ügyet ártatlan kis bűneinkből. Ennek az az oka, hogy olyan mélyen megfertőzött minket a kór, hogy képtelenek vagyunk meglátni halálos voltát. Kizárólag a bűnnek egy bűntelen hordozója tud teljes mértékben egyetérteni Isten tökéletes ítéletének abszolút jogosságával, ahogyan a bűnnel leszámolt a Kereszten. Ezért Isten ítélete az egész univerzum egyetlen olyan helyére sújtott le, ahol az valóban kifejthette üdvözítő hatását: Krisztusra, a mi Képviselőnkre és Helyettesítőnkre, az utolsó Ádámra, az emberi faj második közös megszemélyesítőjére.
De az ember a szívében is ellensége Istennek, idegen és lázadó. Közöttünk és Isten között egy kettős szakadék tátong: a végtelen Teremtőt és a véges teremtményt, valamint a Szent Istent és a bűnös emberi fajt elválasztó szakadék, amelyeknek áthidalására nincsenek meg az eszközeink, és vágyat sem érzünk rá. Ezért volt szükség a megbékéléshez Krisztus testet öltésére. A szakadék áthidalására Istennek létre kellett hoznia egy-egy hídfőt a szakadék mindkét oldalán. A bukott ember nem képes megváltoztatni Istennel szembeni hozzáállását. Nincs az emberi természetnek egyetlen érintetlenül maradt darabja sem, amelyre támaszkodva megváltoztathatnánk a szívünket. Mivel a bűn és a lázadás az emberi élet minden részére elhatott, nem maradt semleges, vagy érintetlen terület.
Krisztus testet öltésében Isten megtalálta a szükséges eszközt. Fiában, a bűntelen Ember Fiában meglelte azt a támpontot az emberiségben, amelynek segítségével lehetővé vált a szív megváltoztatása.
A Gecsemáné Kertjében Jézus magára vette lázadó, önközpontú emberi akaratunkat, és önmagában megtörte ezt az Atya akarata előtt. “Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied” imádkozta nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor, mielőtt ez megtörtént, és olyan lelki és szellemi haláltusát vívott, hogy hatalmas vércseppeket verejtékezett. Nem Isten akaratából kellett Krisztusnak viaskodnia a Gecsemánéban, hanem a miénkből. Így a Kereszt és az üres sír által jött létre a megbékélés csodája. Az Istennel szembeni lázadó ellenségeskedést szeretetteljes engedelmesség váltja fel, a szkepticizmusból bizalom lesz, az istenkáromlás pedig dicséretre változik.
A megbékélés kommunikációhoz vezet. Isten elküldi a fiúság Szellemét a szívünkbe, Aki addig kiáltja: “Abba, Atyánk”, amíg a mi szívünk is meg nem tanulja ugyanezt kiáltani.
Dave Hunt - Elvtelen szövetségek 7.
Az ár sodrásában
Amikor Hitler Mussolini ellenkezése dacára bejelentette, hogy Németország kilép a Népszövetségből, a Catholic Action azonnal táviratot küldött, melyben biztosította Hitlert támogatásáról. Hitler nagyon ravaszul ezt a döntést a nép szavazatai alapján hozta meg, aztán nyomást gyakorolt rájuk, hogy támogassák. A katolikus egyházban lelkes támogatóra talált, ugyanis az világosan közölte a hívekkel, hogy Hitler döntése mellett kell szavazniuk. Faulhaber bíboros az összes bajorországi püspök egyetértésével kijelentette, hogy ha igennel szavaznak, akkor ez a katolikusok számára azt jelenti, hogy „újra kinyilvánítják hazájuk és népük iránti hűségüket, valamint azt, hogy egyetértenek a Führer
előrelátó és komoly erőfeszítéseivel, amelyek arra irányulnak, hogy megkíméljék a német embereket a háború és a bolsevizmus borzalmaitól, illetve hogy biztosítsák a törvényes rendet, és munkalehetőséget adjanak a munkanélkülieknek.”
Amikor Hitler ígéretét megszegve bevonult Ausztriába, meglepődve látta, hogy az osztrákok szinte kizárólag katolikusokból álló tömegei melegen üdvözölték. Miután a Heldenplatzon 200 ezer embernek elmondta beszédét, katonai parádét rendezett a Téli Palota előtt, amihez osztrák tábornokok is csatlakoztak. Később Innitzer bíboros üdvözölte Hitlert „egy kereszt feltartásával, és biztosította arról, hogy míg a [római katolikus] egyház megtartja függetlenségét, addig az osztrák
katolikusok lesznek ‘annak a nagy Birodalomnak a leghűségesebb fiai, amelynek karjaiba újra visszakerülhettek ezen a jeles napon’”. A Führer melegen megrázta a bíboros kezét, és „mindent megígért neki, amit csak kért”.
Hitler ötvenedik születésnapján „különleges misét celebráltak minden német [római katolikus] templomban, hogy ‘Isten áldását kérjék a Führerre és a népre’. Mainz püspöke a fennhatósága alá tartozó egyházmegyében felhívta a katolikusokat arra, hogy imádkozzanak ‘a Führerért és Kancellárért, aki a Birodalom ihletője, megnövelője és védelmezője’”. A pápa sem mulasztotta el, hogy elküldje jókívánságait.
A katolikus sajtó egész Németországban szinte egyhangúan így nyilatkozott: Isten csodálatos védelmének bizonyítéka az, hogy Hitlernek sikerült megmenekülnie az 1939-es, ellene irányuló merényletben.
Faulhaber bíboros azt az utasítást adta, hogy a Te Deum-ot énekeljék minden müncheni székesegyházban, hogy „az érsekség nevében köszönetet mondjanak az Isteni Gondviselésnek a Führer szerencsés megmeneküléséért”. A pápa sem mulasztotta el kifejezni személyes jókívánságait a Führernek ez alkalomból, viszont elfelejtett hangot adni Lengyelország likvidálása miatti rosszallásának.
Az egyház még akkor is támogatta Hitlert, amikor már napvilágra került gonoszsága. Amikor a német csapatok megtámadták a Szovjetuniót, a pápa újra „világosan kijelentette, hogy támogatja a bolsevizmus elleni náci harcot, és úgy nyilatkozott, hogy ez egy rendkívül gáláns cselekedet, és a keresztény kultúra alapjainak megvédésére irányul. A német püspökök közül jó néhányan egyetértettek a támadással, ahogyan ezt előre lehetett sejteni. Egyikük európai keresztes hadjáratnak nevezte, és a Német Lovagrend tagjainak nagy küldetéséhez hasonlította. A pápa minden katolikust arra buzdított, hogy harcoljanak a győzelemért, ami lehetővé teszi, hogy Európa újra szabadon lélegezhessen, és ami minden nemzetnek új jövőt ígér”.
Oldalakon keresztül lehetne még sorolni a további hiteles dokumentumokat. Ennyi azonban talán elegendő arra, hogy bebizonyítsuk, hogy a pápától és a püspököktől kezdve egészen az átlag katolikus hívekig mindenki rokonszenvet érzett Hitler iránt, és még azután is támogatták, miután már ismertté váltak könyörtelen terjeszkedési törekvései és az emberiség ellen elkövetett bűntettei. Elvtelen szövetségek? Szellemi paráznaság? Kétségtelenül az.
Amikor Hitler Mussolini ellenkezése dacára bejelentette, hogy Németország kilép a Népszövetségből, a Catholic Action azonnal táviratot küldött, melyben biztosította Hitlert támogatásáról. Hitler nagyon ravaszul ezt a döntést a nép szavazatai alapján hozta meg, aztán nyomást gyakorolt rájuk, hogy támogassák. A katolikus egyházban lelkes támogatóra talált, ugyanis az világosan közölte a hívekkel, hogy Hitler döntése mellett kell szavazniuk. Faulhaber bíboros az összes bajorországi püspök egyetértésével kijelentette, hogy ha igennel szavaznak, akkor ez a katolikusok számára azt jelenti, hogy „újra kinyilvánítják hazájuk és népük iránti hűségüket, valamint azt, hogy egyetértenek a Führer
előrelátó és komoly erőfeszítéseivel, amelyek arra irányulnak, hogy megkíméljék a német embereket a háború és a bolsevizmus borzalmaitól, illetve hogy biztosítsák a törvényes rendet, és munkalehetőséget adjanak a munkanélkülieknek.”
Amikor Hitler ígéretét megszegve bevonult Ausztriába, meglepődve látta, hogy az osztrákok szinte kizárólag katolikusokból álló tömegei melegen üdvözölték. Miután a Heldenplatzon 200 ezer embernek elmondta beszédét, katonai parádét rendezett a Téli Palota előtt, amihez osztrák tábornokok is csatlakoztak. Később Innitzer bíboros üdvözölte Hitlert „egy kereszt feltartásával, és biztosította arról, hogy míg a [római katolikus] egyház megtartja függetlenségét, addig az osztrák
katolikusok lesznek ‘annak a nagy Birodalomnak a leghűségesebb fiai, amelynek karjaiba újra visszakerülhettek ezen a jeles napon’”. A Führer melegen megrázta a bíboros kezét, és „mindent megígért neki, amit csak kért”.
Hitler ötvenedik születésnapján „különleges misét celebráltak minden német [római katolikus] templomban, hogy ‘Isten áldását kérjék a Führerre és a népre’. Mainz püspöke a fennhatósága alá tartozó egyházmegyében felhívta a katolikusokat arra, hogy imádkozzanak ‘a Führerért és Kancellárért, aki a Birodalom ihletője, megnövelője és védelmezője’”. A pápa sem mulasztotta el, hogy elküldje jókívánságait.
A katolikus sajtó egész Németországban szinte egyhangúan így nyilatkozott: Isten csodálatos védelmének bizonyítéka az, hogy Hitlernek sikerült megmenekülnie az 1939-es, ellene irányuló merényletben.
Faulhaber bíboros azt az utasítást adta, hogy a Te Deum-ot énekeljék minden müncheni székesegyházban, hogy „az érsekség nevében köszönetet mondjanak az Isteni Gondviselésnek a Führer szerencsés megmeneküléséért”. A pápa sem mulasztotta el kifejezni személyes jókívánságait a Führernek ez alkalomból, viszont elfelejtett hangot adni Lengyelország likvidálása miatti rosszallásának.
Az egyház még akkor is támogatta Hitlert, amikor már napvilágra került gonoszsága. Amikor a német csapatok megtámadták a Szovjetuniót, a pápa újra „világosan kijelentette, hogy támogatja a bolsevizmus elleni náci harcot, és úgy nyilatkozott, hogy ez egy rendkívül gáláns cselekedet, és a keresztény kultúra alapjainak megvédésére irányul. A német püspökök közül jó néhányan egyetértettek a támadással, ahogyan ezt előre lehetett sejteni. Egyikük európai keresztes hadjáratnak nevezte, és a Német Lovagrend tagjainak nagy küldetéséhez hasonlította. A pápa minden katolikust arra buzdított, hogy harcoljanak a győzelemért, ami lehetővé teszi, hogy Európa újra szabadon lélegezhessen, és ami minden nemzetnek új jövőt ígér”.
Oldalakon keresztül lehetne még sorolni a további hiteles dokumentumokat. Ennyi azonban talán elegendő arra, hogy bebizonyítsuk, hogy a pápától és a püspököktől kezdve egészen az átlag katolikus hívekig mindenki rokonszenvet érzett Hitler iránt, és még azután is támogatták, miután már ismertté váltak könyörtelen terjeszkedési törekvései és az emberiség ellen elkövetett bűntettei. Elvtelen szövetségek? Szellemi paráznaság? Kétségtelenül az.
2013. december 23., hétfő
Németh Sándor Springfield-ben
Németh Sándor a springfield-i gyülekezetben, Rodney H. Browne által tartott istentiszteleten.
Helló Karácsony!
Kedves Barátaim!
Ezúton kívánok örömteli, Isten jelenlétében gazdag karácsonyi ünnepeket!
Legközelebb 30.-án lesz friss bejegyzés, addig olvassátok sokat a Bibliát (és utána is). :-)
Ezúton kívánok örömteli, Isten jelenlétében gazdag karácsonyi ünnepeket!
Legközelebb 30.-án lesz friss bejegyzés, addig olvassátok sokat a Bibliát (és utána is). :-)
Reinhard Bonnke - Az Anti-Felkent 1.
MENNYI IDEIG TARTHAT AZ UTOLSÓ ÓRA ?
Tegyük fel, hogy most van az életed utolsó órája. Mit csinálnál? Milyen sietve és aggódva intéznéd dolgaidat! De hadd mondjam neked: valóban ez az utolsó óra.
"Fiacskáim, itt az utolsó óra" (1 Jn. 2:18.). Tudom, úgy tűnik, ez az óra már nagyon régen tart, mivel János 1900 évvel ezelőtt írta le ezeket a szavakat. Ne hagyd, hogy ez a tény megzavarjon! Egy dologban biztosak lehetünk: ha már akkor az utolsó óra volt, akkor biztos, hogy most is az van! Ma átírhatnánk ezt a szöveget, és akkor így hangzana: "Fiacskáim, ez az utolsó óra utolsó másodperce."
Amikor János leírta ezt a verset, ő Isten óráját nézte, nem a miénket. Isten órájának a mutatói nem álltak meg. Meddig fog tartani Isten utolsó órája a földi időmérés szerint? Azt az egyet tudjuk, hogy nem tudjuk, milyen közel vagyunk a véghez. "Arról a napról és óráról pedig senki sem tud" - mondta Jézus a Máté 24:36-ban. Nyilvánvaló azonban, hogy minden nappal közelebb vagyunk a véghez. Pál is így látta ezt: "Tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk" (Róm. 13:11.)
Ha bárki is úgy gondolná, hogy csak 60 perce van hátra, valószínűleg nem mellékes dolgokkal töltené az időt. Megtudnánk, mi volt fontos az illetőnek, amint pereg a homok. Nem menne el megvenni a legdivatosabb kalapot, az újság pénzügyi rovatát se futná át, hogy lássa, hogy állnak a részvényei. A végre összpontosítana, és az egész életet a megfelelő szempontból nézné.
Valaki egyszer azt mondta, hogy a legtöbb ember úgy él, mintha az élet egy állandó előkészület lenne. A Biblia üzenete szerint napjaink "számosak" - nem számtalanok. Valójában csak a fontos dolgokra van idő. Most különösen Jézus Krisztus egyházára gondolok. Az emberek gyakran rámutatnak, hogy az élet ezer részletből áll, de az apróságok nem vehetik el a helyet a fő dolgok elől. Az egyháznak egy céllal kell foglalkoznia: a Sátánnal vívott háborúval és a lelkekért folytatott hadjárattal.
Jézus hatalmas jellemzője az volt, hogy akkor jött el, amikor az Atya küldte. Ránk annak kell nagyon jellemzőnek lennie, hogy akkor megyünk, amikor Jézus küld minket. "Amiként engem küldött az Atya, én is akképen küldelek titeket" (Jn. 20:21.). Az egyháznak el kell határoznia, hogy mindent figyelmen kívül hagy, ami akadályozza a haladását.
AZ UTOLSÓ ÓRA LOGIKÁJA
Amikor az Fge kihirdeti, "ez az utolsó, óra...", akkor ez valóban az. Az evangélium üzenete szempontjából „ mindig az utolsó órában vagyunk. Isten sportszerű és igazságos volt minden nemzedékkel szemben. Ez a Szentírás "fenyegető közelséginek nevezhető egyedülálló és különleges tanítása.
Sokan elandalodnak azon a gondolaton: "Még négy hónap van az aratásig." Ha tudni akarod, hogyan tett egy olyan ember, mint Pál egyedül olyan sokat, olvasd el a vallomását az 1. Korintus 7:29-31-ben! Ő úgy élt, mintha mindennek a vége a küszöbön lenne, mintha bármely percben lehúzhatnák a függönyt.
"Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl, azért akiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna. És akik sírnak, mintha nem sírnának, és akik vigadnak, mintha nem vigadnának, akik vesznek, mintha semmijök sem volna. És akik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja."
Az evangélium örökkévaló, de a hirdetéséhez nem áll rendelkezésünkre az örökkévalóság. Azt gondolhatnánk, hogy sok időnk van, amint elnézzük az egyház gyakran lusta megmozdulásait az evangélium érdekében. Csak a földi életünk alatt érhetjük el azokat, akik a kortársaink. Jelenleg több, mint öt milliárd lélek él. Ebben a világban élnek, nem egy határozatlan jövendő korban, amikor evangelizálni kell majd. Ez az utolsó óra!
Tegyük fel, hogy most van az életed utolsó órája. Mit csinálnál? Milyen sietve és aggódva intéznéd dolgaidat! De hadd mondjam neked: valóban ez az utolsó óra.
"Fiacskáim, itt az utolsó óra" (1 Jn. 2:18.). Tudom, úgy tűnik, ez az óra már nagyon régen tart, mivel János 1900 évvel ezelőtt írta le ezeket a szavakat. Ne hagyd, hogy ez a tény megzavarjon! Egy dologban biztosak lehetünk: ha már akkor az utolsó óra volt, akkor biztos, hogy most is az van! Ma átírhatnánk ezt a szöveget, és akkor így hangzana: "Fiacskáim, ez az utolsó óra utolsó másodperce."
Amikor János leírta ezt a verset, ő Isten óráját nézte, nem a miénket. Isten órájának a mutatói nem álltak meg. Meddig fog tartani Isten utolsó órája a földi időmérés szerint? Azt az egyet tudjuk, hogy nem tudjuk, milyen közel vagyunk a véghez. "Arról a napról és óráról pedig senki sem tud" - mondta Jézus a Máté 24:36-ban. Nyilvánvaló azonban, hogy minden nappal közelebb vagyunk a véghez. Pál is így látta ezt: "Tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk" (Róm. 13:11.)
Ha bárki is úgy gondolná, hogy csak 60 perce van hátra, valószínűleg nem mellékes dolgokkal töltené az időt. Megtudnánk, mi volt fontos az illetőnek, amint pereg a homok. Nem menne el megvenni a legdivatosabb kalapot, az újság pénzügyi rovatát se futná át, hogy lássa, hogy állnak a részvényei. A végre összpontosítana, és az egész életet a megfelelő szempontból nézné.
Valaki egyszer azt mondta, hogy a legtöbb ember úgy él, mintha az élet egy állandó előkészület lenne. A Biblia üzenete szerint napjaink "számosak" - nem számtalanok. Valójában csak a fontos dolgokra van idő. Most különösen Jézus Krisztus egyházára gondolok. Az emberek gyakran rámutatnak, hogy az élet ezer részletből áll, de az apróságok nem vehetik el a helyet a fő dolgok elől. Az egyháznak egy céllal kell foglalkoznia: a Sátánnal vívott háborúval és a lelkekért folytatott hadjárattal.
Jézus hatalmas jellemzője az volt, hogy akkor jött el, amikor az Atya küldte. Ránk annak kell nagyon jellemzőnek lennie, hogy akkor megyünk, amikor Jézus küld minket. "Amiként engem küldött az Atya, én is akképen küldelek titeket" (Jn. 20:21.). Az egyháznak el kell határoznia, hogy mindent figyelmen kívül hagy, ami akadályozza a haladását.
AZ UTOLSÓ ÓRA LOGIKÁJA
Amikor az Fge kihirdeti, "ez az utolsó, óra...", akkor ez valóban az. Az evangélium üzenete szempontjából „ mindig az utolsó órában vagyunk. Isten sportszerű és igazságos volt minden nemzedékkel szemben. Ez a Szentírás "fenyegető közelséginek nevezhető egyedülálló és különleges tanítása.
Sokan elandalodnak azon a gondolaton: "Még négy hónap van az aratásig." Ha tudni akarod, hogyan tett egy olyan ember, mint Pál egyedül olyan sokat, olvasd el a vallomását az 1. Korintus 7:29-31-ben! Ő úgy élt, mintha mindennek a vége a küszöbön lenne, mintha bármely percben lehúzhatnák a függönyt.
"Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl, azért akiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna. És akik sírnak, mintha nem sírnának, és akik vigadnak, mintha nem vigadnának, akik vesznek, mintha semmijök sem volna. És akik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja."
Az evangélium örökkévaló, de a hirdetéséhez nem áll rendelkezésünkre az örökkévalóság. Azt gondolhatnánk, hogy sok időnk van, amint elnézzük az egyház gyakran lusta megmozdulásait az evangélium érdekében. Csak a földi életünk alatt érhetjük el azokat, akik a kortársaink. Jelenleg több, mint öt milliárd lélek él. Ebben a világban élnek, nem egy határozatlan jövendő korban, amikor evangelizálni kell majd. Ez az utolsó óra!
Derek Prince - Hogyan semmisíti meg Krisztus a sátán munkáját? 5.
Egy szolgáló testvér mondott nekem valamit, ami nagyon megragadott: "Figyeljétek meg, hogy Isten őrzi a trónhoz való odajutást. A trónhoz nem széles kapu vezet, hanem a keresztrefeszítés, az eltemetkezés és a feltámadás. Akik nem akarnak keresztre feszíttetni Jézussal, és eltemetkezni Krisztussal, azoknak nincs joguk a trónhoz jutni". Az óembernek, az ádámi ótermészetnek nincs helye a trónnál. A világ káoszba kerülne, ha az ó Ádám odakerülne a trónhoz. Például az amerikai hívők felrobbantanák az oroszokat és a kínaiakat. A kínaiak, ha odajutnának, eltörölnék az amerikaiakat. A világmindenség szétszóródna öt perc alatt, hogyha az ó Ádám odajuthatna Isten trónjához. De az ó Ádámnak nincs helye a trónnál.
Át kell menni ezen a folyamaton; a keresztrefeszítésen, az eltemettetésen és a feltámadáson. Azután be lehet szállni a liftbe és megnyomni a gombot, de nem előbb! Nézzünk meg másik két igehelyet, amely a mi hatalmunkkal és felmagasztalásunkkal foglalkozik Krisztusban. Az első a Róma 5,17. A Róma 5. második fele mondatról mondatra haladó összehasonlítás az első és utolsó Ádám között. Nagyon jól kidolgozott, teljes összehasonlítás, és feltétlenül logikusnak kell lennie ahhoz, hogy ezt az összehasonlítást meg lehessen tenni.
Róma 5,17: Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, akik kegyelemnek és az igazság ajándékának bövölködésében részesültek.
Ez "az egy" Ádám. Az egész emberi nemen a halál uralkodott. A halál volt a zsarnok, a király, akinek az emberi nemből senki sem tudta megtámadni a hatalmát. Ez nem csak a következő nemzedékre vonatkozik, hanem már most trónon lehetünk, uralkodva az életben Krisztussal. Figyeljétek meg a
kontrasztot a Sátán és Jézus között. A Sátán egy zsarnok, mindenkin uralkodik, mindenkit maga alá hajt, csak egy akarat van, és ez az övé. Amikor Jézus eljött, hogy megsemmisítse a Sátán munkáit, és lehetővé tette, hogy mi a Sátán munkáitól megmeneküljünk és felmagasztaltassunk Vele, meghívott
bennünket, hogy együtt uralkodjunk. Nem csodálatos? Megosztotta velünk a trónját. Figyeljétek meg, nagy ellentét van a Sátán és Isten között. A Sátán semmit nem oszt meg senkivel, Isten ellenben arra vágyik, hogy mindent megosszon mindenkivel, aki hisz Benne és betölti az Ő feltételeit. Azért vagyunk, hogy mint királyok uralkodjunk az életben, az Úr Jézus Krisztus, az utolsó Ádám által. Nézzük meg a Jelenések 1,6-ot. Ez része János üdvözletének a hét gyülekezet számára. Az 5. vers végével kezdjük: - ...mert aki minket szeretett és megmosott bennünket a mi bűneinkből az Ő vére által, és tett minket királyokká és papokká az Istennek és Atyának: annak dicsőség és hatalom mindörökkön örökké!
Jézus meghalt, feltámadott és felment a mennybe. Az Atya elfogadta az áldozatot és megadta neki az erőt, hatalmat minden fölött, azaz Jézus teljhatalmat kapott, az Atya leültette a jobbjára. Ez a legnagyobb tisztesség. Nekünk ugyanezt kell csinálni, meghalni a bűneinknek, megelevenedni és
feltámadni, és akkor Jézus szellemben felültet bennünket a trónra.
Szinte meg fogunk ijedni, hogy milyen közel voltunk Istenhez, mikor meglátjuk ezt teljes valóságában. A hívőnek hatalma és tekintélye van minden jelenvaló gonosz erő fölött, és ezt tudja gyakorolni. Óriási lehetőség van ebben, ezért nagyon fontos ezt látni és tudni.
Lehetőségünk van, hogy uralkodjunk az életben. Minden legyőzhető számunkra, ami a halál szolgálatában áll, a rossz, a betegség, szegénység, gyengeség stb. Megvan a lehetőség, hogy ezek fölé emelkedjünk.
Van egy másik fordítás, amelyben "papok országa" szerepel. Tehát az a lényeg, hogy két feladatunk van Krisztusban. Uralkodjunk mint királyok, és szolgáljunk mint papok. Jézus vére tette ezt lehetővé. Beszéltem egyszer egy római katolikussal, aki azt mondta, hogy az ő egyházukban kilenc évig tart, hogy valakiből pap legyen. Erre én azt mondtam, hogy nem csodálatos, hogy a hívő pappá lesz Jézus vére által egy pillanat alatt? Az Ő vére által lettünk királyokká és papokká. Királyokká, hogy uralkodjunk, és papokká, hogy áldozatokat mutassunk be és közbenjárjunk. Ez a három legfőbb szolgálata a hívőnek Krisztusban. Az uralkodás, az áldozatbemutatás és a közbenjárás.
Az adhat ki parancsot, akinek tekintélye és hatalma van. Ez feleségre és férjre egyaránt vonatkozik, mert Jézusban nincs férfi és nő, hanem egyek. Nem kell kétségbeesnünk, amikor a Sátán működik, nem kell fűhöz fához rohanni, hanem te vedd elő az Igét. Tudnod kell milyen hatalmad van. Például
egy királynak van országa, gazdagsága és nem tudja, hogy ő a király. Ekkor a tudatlanság miatt nem tud élni a hatalmával.
Át kell menni ezen a folyamaton; a keresztrefeszítésen, az eltemettetésen és a feltámadáson. Azután be lehet szállni a liftbe és megnyomni a gombot, de nem előbb! Nézzünk meg másik két igehelyet, amely a mi hatalmunkkal és felmagasztalásunkkal foglalkozik Krisztusban. Az első a Róma 5,17. A Róma 5. második fele mondatról mondatra haladó összehasonlítás az első és utolsó Ádám között. Nagyon jól kidolgozott, teljes összehasonlítás, és feltétlenül logikusnak kell lennie ahhoz, hogy ezt az összehasonlítást meg lehessen tenni.
Róma 5,17: Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, akik kegyelemnek és az igazság ajándékának bövölködésében részesültek.
Ez "az egy" Ádám. Az egész emberi nemen a halál uralkodott. A halál volt a zsarnok, a király, akinek az emberi nemből senki sem tudta megtámadni a hatalmát. Ez nem csak a következő nemzedékre vonatkozik, hanem már most trónon lehetünk, uralkodva az életben Krisztussal. Figyeljétek meg a
kontrasztot a Sátán és Jézus között. A Sátán egy zsarnok, mindenkin uralkodik, mindenkit maga alá hajt, csak egy akarat van, és ez az övé. Amikor Jézus eljött, hogy megsemmisítse a Sátán munkáit, és lehetővé tette, hogy mi a Sátán munkáitól megmeneküljünk és felmagasztaltassunk Vele, meghívott
bennünket, hogy együtt uralkodjunk. Nem csodálatos? Megosztotta velünk a trónját. Figyeljétek meg, nagy ellentét van a Sátán és Isten között. A Sátán semmit nem oszt meg senkivel, Isten ellenben arra vágyik, hogy mindent megosszon mindenkivel, aki hisz Benne és betölti az Ő feltételeit. Azért vagyunk, hogy mint királyok uralkodjunk az életben, az Úr Jézus Krisztus, az utolsó Ádám által. Nézzük meg a Jelenések 1,6-ot. Ez része János üdvözletének a hét gyülekezet számára. Az 5. vers végével kezdjük: - ...mert aki minket szeretett és megmosott bennünket a mi bűneinkből az Ő vére által, és tett minket királyokká és papokká az Istennek és Atyának: annak dicsőség és hatalom mindörökkön örökké!
Jézus meghalt, feltámadott és felment a mennybe. Az Atya elfogadta az áldozatot és megadta neki az erőt, hatalmat minden fölött, azaz Jézus teljhatalmat kapott, az Atya leültette a jobbjára. Ez a legnagyobb tisztesség. Nekünk ugyanezt kell csinálni, meghalni a bűneinknek, megelevenedni és
feltámadni, és akkor Jézus szellemben felültet bennünket a trónra.
Szinte meg fogunk ijedni, hogy milyen közel voltunk Istenhez, mikor meglátjuk ezt teljes valóságában. A hívőnek hatalma és tekintélye van minden jelenvaló gonosz erő fölött, és ezt tudja gyakorolni. Óriási lehetőség van ebben, ezért nagyon fontos ezt látni és tudni.
Lehetőségünk van, hogy uralkodjunk az életben. Minden legyőzhető számunkra, ami a halál szolgálatában áll, a rossz, a betegség, szegénység, gyengeség stb. Megvan a lehetőség, hogy ezek fölé emelkedjünk.
Van egy másik fordítás, amelyben "papok országa" szerepel. Tehát az a lényeg, hogy két feladatunk van Krisztusban. Uralkodjunk mint királyok, és szolgáljunk mint papok. Jézus vére tette ezt lehetővé. Beszéltem egyszer egy római katolikussal, aki azt mondta, hogy az ő egyházukban kilenc évig tart, hogy valakiből pap legyen. Erre én azt mondtam, hogy nem csodálatos, hogy a hívő pappá lesz Jézus vére által egy pillanat alatt? Az Ő vére által lettünk királyokká és papokká. Királyokká, hogy uralkodjunk, és papokká, hogy áldozatokat mutassunk be és közbenjárjunk. Ez a három legfőbb szolgálata a hívőnek Krisztusban. Az uralkodás, az áldozatbemutatás és a közbenjárás.
Az adhat ki parancsot, akinek tekintélye és hatalma van. Ez feleségre és férjre egyaránt vonatkozik, mert Jézusban nincs férfi és nő, hanem egyek. Nem kell kétségbeesnünk, amikor a Sátán működik, nem kell fűhöz fához rohanni, hanem te vedd elő az Igét. Tudnod kell milyen hatalmad van. Például
egy királynak van országa, gazdagsága és nem tudja, hogy ő a király. Ekkor a tudatlanság miatt nem tud élni a hatalmával.
Rodney H. Browne - GYERMEKEK, TISZTELJÉTEK APÁTOKAT ÉS ANYÁTOKAT
Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz. 2 Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (ami az első parancsolat ígérettel). 3 Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön. Efézus 6:1-3
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád tenéked.II. Mózes 20:12
Tiszteld atyádat és anyádat, amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád tenéked. V. Mózes 5:16
Tiszteld atyádat és anyádat; és szeresd felebarátodat, mint temagadat. Máté 19:19
Jézus két parancsolatot adott nekünk: szeressük Istent és szeressük felebarátunkat. Ez az agapé szeretet - másokat értékesnek és drágának látni - az 1 Korinthus 13 szerinti szeretet. Jézus felebarátnak hívja a körülöttünk levő embereket, ideértve a családunkat is. Mindannyian azt a parancsolatot kaptuk, hogy kivételezés nélkül szeressünk, ezért nincs mentségünk arra, hogy ne szeressünk mindenkit. A férjeknek azt a parancsolatot adta Isten, hogy szeressék feleségüket és gyermekeiket. A feleségek azt a parancsolatot kapták, hogy szeressék férjüket és gyermekeiket. A gyermekeknek azt a parancsolatot adta az Úr, hogy szeressék szüleiket, ezt a szeretetet pedig úgy mutassák ki, hogy tisztelik őket, engedelmeskednek nekik, és udvariasak feléjük.
Mind a gyermekek, mind a szülők felelősséggel tartoznak egymás iránt. A gyermekeknek tisztelniük kell szüleiket, még akkor is, ha úgy gondolják, hogy szüleik követelőzőek és igazságtalanok. A szülőknek gyengéden és kedvesen kell gondoskodniuk gyermekeikről, még akkor is, ha azok engedetlenek és ellenkeznek. Mind a két félnek egymás érdekeit maguk elé helyezve figyelmesnek és szeretetteljesnek kell lennie egymás iránt.
A gyermekeknek tisztelniük kell szüleiket, és engedelmeskedniük kell nekik, mert:
az a helyes
ez egy parancsolat
a jólét áldását hordozza magában
hosszú élet az ígéret
A Tízparancsolatból ez az ötödik parancsolat, és az első olyan parancsolat, amely ígérettel jár együtt. Az ígéret az, hogy az életed meghosszabbodik, ill. kitolódik, és hogy jól lesz dolgod azon a földön, amelyet az Úr ad neked. Milyen nagyszerű ígéret - tovább fogsz élni, mint ahogy előzőleg éltél volna -, ez azt jelenti, hogy minden életkorodban egészségesebb leszel, mint egyébként lettél volna. Ha tiszteled a szüleidet és engedelmeskedsz nekik, a hosszú élet áldását, Isten kedvességét, anyagi javakat, egészséget és áldásokat mond ki rólad az Úr.
Miért ne akarná mindenki ezeket a nagyszerű ígéreteket? Sajnos sokan túl hálátlanok, haragosak, megbocsátatlanok, önzőek, önközpontúak és/vagy követelőzők ahhoz, hogy engedelmeskedjenek Isten Igéjének, és tiszteljék a szüleiket. Nem azért tiszteljük a szüleinket, mert szuper jó szülők, hiszen senki sem tökéletes. Vannak szülők, akik jobb szülők másoknál; azonban azért kell tisztelnünk őket, mert ŐK a szüleink.
Ha egy társadalom tiszteli az idős polgárait, akkor az idősek bölcsessége továbbszáll a következő generációkra. Ellenben ha a fiatal korosztály úgy gondolja, hogy mindent tud, és hogy az öregek tudatlanok, akkor az a társadalom hanyatlásnak indul.
Ha haragszol a szüleidre: Kérdezd meg magadtól, hogy miért haragszol. Vidd az Úr elé; vizsgáld meg Isten Igéjével. Kérdezd meg magadtól, hogy van-e jogod haragudni. Lehet, hogy olyan dolgokért vagy mérges, amelyet a szüleid megtettek, ill. nem tettek meg, vagy lehet, hogy azért, mert rosszúl reagáltál dolgokra, amelyek történtek, vagy azért, mert helytelenül álltal a dolgokhoz. Állítsd szembe egymással ezeket az érzéseket; ismerd be, hogy haragszol, és haragod okát is; kérd meg az Urat, hogy segítsen abban, hogy a haragot átadd Neki. Hozz tudatos döntést a tekintetben, hogy megbocsátasz a szüleidnek, és elfelejted a dolgot. Kérd az Úrtól, hogy bocsássa meg a haragodat.
Ha keserű és megbocsátatlan vagy: Cselekedd meg a fentieket. Bocsáss meg; engedd el a dolgot; Kérd az Urat, hogy bocsásson meg és segítsen elhagynod a keserűséget.
Ha önző és önköszpontú vagy: Bánd meg a dolgot, és kérd meg az Urat, hogy segítsen szeretetben járni. Kezj el másokat magad elé helyezni. Mindenféle módon szolgáld a szüleidet. Szeresd őket; legyél kedves, türelmes és bőkezű velük.
Ha áldozat önképed van: HAGYD ABBA! Ne felejtsd el, hogy nem te vagy a világegyetem középpontja, és a nap nem körülötted forog! Bocsáss meg -, majd segíts másoknak és szolgáld őket.
Ha hálátlan vagy: Ne a negatív dolgokra nézz. A pozitívra figyelj. Határozd el, hogy minden jó dolognak, amit a szüleid tettek érted, és minden pozitív befolyásnak, amelyet gyakoroltak az életedre örülni fogsz. Ha úgy gondolod, hogy semmi jó dolog nem jut eszedbe, akkor legalább légy hálás azért, mert életet adtak neked. A legtöbben azért ennél sokkal több dologért tudunk hálát adni.
Ha úgy érzed, neked minden jár: Ismed fel, hogy elkényesztettek. Valld be, hogy lehet, hogy hálátlan vagy, és döntsd el, hogy ettől a naptól kezdve elkezdesz dolgokat és embereket értékelni, és hálás leszel értük. Lásd meg, hogy egyáltalán senki nem tartozik neked semmivel. Az élet egy üres edény - neked kell megtöltened!
Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak. Kolossé 3:20
A gyerekeknek mindenben engedelmeskedniük kell a szüleiknek. Ez azt jelenti, hogy minden dologban; mindenféleképpen; mindig; napról-napra; minden egyes napon; teljesen; bármi is legyen az; teljesen egészében; mindenkinek engedelmeskedni kell.
Az engedelmesség, amelyet Isten követel egy benső tiszteletet is magában foglal, ugyanakkor külső cselekedeteket is. Különbség van engedelmesség és tisztelet között. Engedelmeskedni azt jelenti, hogy azt teszed, amit mondanak; a tisztelet azt jelenti, hogy tiszteletet és szeretetet mutatsz. Az egyik külső cselekedet, a másik szívbéli állapot. Először Istennek engedelmeskedünk, majd a szüleinknek. A szülőknek való engedelmesség nem foglalja magában, ill. nem járhat együtt az Istennek és az Ő Igéjének való engedetlenséggel. A felnőtt gyerekeknek nem kell alárendelniük, ill. behódolniuk zsarnokoskodó szüleiknek. Amíg a gyerekek szüleik gondoskodása alatt állnak, engedelmeskedniük kell nekik. Azonban a szüleidnek adandó tisztelet felelőssége egész életedre szól.
Tom Marshall - A visszaút: a megbékélés 2.
Mi a megbékélés?
A megbékélésnek két jelentése van. Kifejezi az összhang helyreállítását a két fél között, akik korábban hadilábon álltak egymással, ezenkívül egy vita vagy nézeteltérés elsimítására is utal a két fél között.
Az Újszövetség a “megbékélés” szót teljes egészében a Krisztus életéből és halálából fakadó eredményként írja le, ami véglegesen megváltoztatta Isten és az emberiség kapcsolatát azáltal, hogy megváltoztatta az egymáshoz való viszonyulásukat.
Ezért a megbékélés célja a megigazulás. Mivel mi ezen a kifejezésen azt a folyamatot szoktuk érteni, amelynek eredményeként valaki igaz emberré válik, hajlamosak vagyunk arra, hogy az igazságosságot jogi fogalomnak tartsuk. Valójában azonban ez a kifejezés a kapcsolatokra vonatkozik. Azt jelenti, hogy helyesen viszonyulunk valakihez, vagy “egyenesbe jövünk” valakivel. Megigazultnak lenni tehát azt jelenti, hogy rendezett, harmonikus kapcsolatot tartunk fenn Istennel.
A megbékélés magába foglalja az attitűdök megváltozását, mivel a kapcsolatokban ezek rendkívül fontosak.
Az attitűd nem azonos a hittel. A hit javarészt felfogásbeli kérdés, ami befolyást gyakorol gondolkodásunkra és értékítéletünkre. Az attitűdöknek is van egy kognitív (tudati) elemük, de emellett rendelkeznek érzelmi és viselkedési összetevőkkel is. Általában nem a hitünk, hanem az attitűdjeink szerint cselekszünk. Viselkedésünkből valójában a hozzáállásunk lepleződik le.
Például megtörténhet, hogy hitem szerint színétől vagy fajától függetlenül minden ember egyenlő. De ha én fehér vagyok, és nincs egyetlen színesbőrű barátom sem, az világosan megmutatja az ebben a kérdésben elfoglalt álláspontomat.
A Kereszt által mind Isten, mind pedig az ember attitűdjei megváltoztak. Istennek az emberi nem felé tanúsított magatartása haragról áldásra változott; a mi hozzáállásunk Isten felé pedig lázadás és ellenségeskedés helyett a fiúság lett.
Figyeld meg, hogy Isten érzelmei irányunkban soha nem változtak! Isten feltétel nélkül, változhatatlanul és határtalanul szereti bukott teremtményét. De Isten viszonyulása a bűnhöz soha nem lehet más, mint szent harag. Nem teheti meg, hogy nem vesz tudomást a bűnről. Nem hagyhatja figyelmen kívül úgy, hogy továbbra is szent maradjon.
Hadd mondjak erre egy példát! Te férfi vagy, és gyalogolsz egy úton. Ha azt látod, hogy egy másik férfi ver egy nőt, nem teheted meg, hogy ezt figyelmen kívül hagyod, és továbbmégy. Nem teheted meg úgy, hogy továbbra is önmagad maradj, mert ez sérti férfiasságodat. Ha pedig a támadó elszalad, akkor utána kell menned, hogy a törvény előtt adjon számot tettéről. Minden bűn egy sokkal nagyobb mértékű sérelem Isten “Isten-volta” ellen, ez az oka annak, hogy Ő nem maradhat közömbös és semleges.
A megbékéléshez ezért jóvátételre van szükség. A jóvátétel a bűn elfedezése valami olyan dologgal, ami megfosztja a bűnt attól az erejétől, hogy szétzúzza a kapcsolatot az emberiség és Isten között. Ezt a "valamit" az Újszövetség úgy nevezi, hogy Krisztus vére. Az ember mindig attól rettegett, hogy a bűn örökkévaló: ha egyszer vétkeztem, akkor bűnös vagyok, és ezen a tényen soha semmi nem tud változtatni. Ma ez talán különösen hangzik sok ember számára, de kizárólag ez lehet az oka annak, hogy mai társadalmunkban úgy elfojtjuk a bűntudatot. A tudatos szint alatt csillapíthatatlanul dühöng a bűntudat, és semmiféle modern racionalizálás nem tud minket megszabadítani a fullánkjától. De létezik-e olyan dolog, ami meg tudja változtatni a bűn arculatát, vagy úgy van, ahogy Fitzgerald írja:
“A kéz csak egyre ír és leírván,
Megy tovább jámborságod vagy eszed
Hiába nem törli el fél sorát,
Könnyeid sem mossák ki egy szavát.”
Ezzel a rettegéssel és fatalizmussal szemben ott áll Krisztus Keresztje, Isten végső megoldása a bűntudat és a bűn problémájára.
A megbékélésnek két jelentése van. Kifejezi az összhang helyreállítását a két fél között, akik korábban hadilábon álltak egymással, ezenkívül egy vita vagy nézeteltérés elsimítására is utal a két fél között.
Az Újszövetség a “megbékélés” szót teljes egészében a Krisztus életéből és halálából fakadó eredményként írja le, ami véglegesen megváltoztatta Isten és az emberiség kapcsolatát azáltal, hogy megváltoztatta az egymáshoz való viszonyulásukat.
Ezért a megbékélés célja a megigazulás. Mivel mi ezen a kifejezésen azt a folyamatot szoktuk érteni, amelynek eredményeként valaki igaz emberré válik, hajlamosak vagyunk arra, hogy az igazságosságot jogi fogalomnak tartsuk. Valójában azonban ez a kifejezés a kapcsolatokra vonatkozik. Azt jelenti, hogy helyesen viszonyulunk valakihez, vagy “egyenesbe jövünk” valakivel. Megigazultnak lenni tehát azt jelenti, hogy rendezett, harmonikus kapcsolatot tartunk fenn Istennel.
A megbékélés magába foglalja az attitűdök megváltozását, mivel a kapcsolatokban ezek rendkívül fontosak.
Az attitűd nem azonos a hittel. A hit javarészt felfogásbeli kérdés, ami befolyást gyakorol gondolkodásunkra és értékítéletünkre. Az attitűdöknek is van egy kognitív (tudati) elemük, de emellett rendelkeznek érzelmi és viselkedési összetevőkkel is. Általában nem a hitünk, hanem az attitűdjeink szerint cselekszünk. Viselkedésünkből valójában a hozzáállásunk lepleződik le.
Például megtörténhet, hogy hitem szerint színétől vagy fajától függetlenül minden ember egyenlő. De ha én fehér vagyok, és nincs egyetlen színesbőrű barátom sem, az világosan megmutatja az ebben a kérdésben elfoglalt álláspontomat.
A Kereszt által mind Isten, mind pedig az ember attitűdjei megváltoztak. Istennek az emberi nem felé tanúsított magatartása haragról áldásra változott; a mi hozzáállásunk Isten felé pedig lázadás és ellenségeskedés helyett a fiúság lett.
Figyeld meg, hogy Isten érzelmei irányunkban soha nem változtak! Isten feltétel nélkül, változhatatlanul és határtalanul szereti bukott teremtményét. De Isten viszonyulása a bűnhöz soha nem lehet más, mint szent harag. Nem teheti meg, hogy nem vesz tudomást a bűnről. Nem hagyhatja figyelmen kívül úgy, hogy továbbra is szent maradjon.
Hadd mondjak erre egy példát! Te férfi vagy, és gyalogolsz egy úton. Ha azt látod, hogy egy másik férfi ver egy nőt, nem teheted meg, hogy ezt figyelmen kívül hagyod, és továbbmégy. Nem teheted meg úgy, hogy továbbra is önmagad maradj, mert ez sérti férfiasságodat. Ha pedig a támadó elszalad, akkor utána kell menned, hogy a törvény előtt adjon számot tettéről. Minden bűn egy sokkal nagyobb mértékű sérelem Isten “Isten-volta” ellen, ez az oka annak, hogy Ő nem maradhat közömbös és semleges.
A megbékéléshez ezért jóvátételre van szükség. A jóvátétel a bűn elfedezése valami olyan dologgal, ami megfosztja a bűnt attól az erejétől, hogy szétzúzza a kapcsolatot az emberiség és Isten között. Ezt a "valamit" az Újszövetség úgy nevezi, hogy Krisztus vére. Az ember mindig attól rettegett, hogy a bűn örökkévaló: ha egyszer vétkeztem, akkor bűnös vagyok, és ezen a tényen soha semmi nem tud változtatni. Ma ez talán különösen hangzik sok ember számára, de kizárólag ez lehet az oka annak, hogy mai társadalmunkban úgy elfojtjuk a bűntudatot. A tudatos szint alatt csillapíthatatlanul dühöng a bűntudat, és semmiféle modern racionalizálás nem tud minket megszabadítani a fullánkjától. De létezik-e olyan dolog, ami meg tudja változtatni a bűn arculatát, vagy úgy van, ahogy Fitzgerald írja:
“A kéz csak egyre ír és leírván,
Megy tovább jámborságod vagy eszed
Hiába nem törli el fél sorát,
Könnyeid sem mossák ki egy szavát.”
Ezzel a rettegéssel és fatalizmussal szemben ott áll Krisztus Keresztje, Isten végső megoldása a bűntudat és a bűn problémájára.
Dave Hunt - Elvtelen szövetségek 6.
A Hitlerrel kötött, 1933-as egyezmény
Az 1929-es, Mussolinival kötött konkordátumot megelőző tárgyalások kulcsembere Francesco Pacelli ügyvéd volt, annak az Eugenio Pacelli bíborosnak a testvére, aki később XII. Piusz néven pápa lett. Ő, Eugenio Pacelli volt az, aki Vatikán Állam titkáraként kulcsfontosságú szerepet játszott (az egyház számára) gyümölcsöző, 1933-ban Hitlerrel megkötött egyezmény tárgyalásai során. A konkordátum az egyház számára több százmillió dollár nyereséget hozott, ugyanis ennyi folyt be a háború ideje alatt a katolikus egyházba egyházadóként (Kirchensteuer). Ezért XII. Piusz soha nem átkozta ki Hitlert a katolikus egyházból, és még csak fel sem emelte a hangját, hogy a 6 millió zsidó kiirtása ellen tiltakozzon.
A katolikus vezetők és teológusoknak extatikus örömöt okozott az 1933-as egyezmény aláírása. Michael Schmaus, katolikus teológus, írásaiban méltatta a náci önkényuralmi rendszert, és azt az egyházéhoz hasonlította: „Az új kormány nagy hangsúlyt helyez a tekintélyre, és ezt a katolikusok nagyon is jól ismerik. Az egyik természetes szinten, a másik szellemi szinten gyakorolja a hatalmat. A tekintély értéke és jelentése sehol sem annyira szembeötlő, mint a mi katolikus anyaszentegyházunkban”. Ez természetesen megfelelt a valóságnak, hiszen a pápaság évszázadokon keresztül szorosan együtt munkálkodott önkényeskedő királyokkal és császárokkal az alapvető emberi jogok elnyomása terén.
Ma a katolikusoknak szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy egyházuk totalitárius rendszere nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a német katolikusokat felkészítse a náci rendszer elfogadására. Az egyháztörténelem egyik katolikus professzora, Joseph Lortz „fáradhatatlanul azt hangoztatja, hogy ‘milyen alapvető rokonság van a nemzeti szocializmus és a katolicizmus között - és ennek a rokonságnak elképesztően mély gyökerei vannak...’ ”. Még ugyanebben az évben, 1933-ban,
egy híres kölni prelátus, Róbert Grosche, a Die Schilclgenossen c. művében a következőket írja:
"Amikor 1870-ben kinyilvánították a pápai tévedhetetlenséget, az egyház már egy magasabb szinten előre jelezte azt a politikai döntést, ami most a politikában is megvalósult: ez a döntés a tekintély, a pápa és a Führer mellett, valamint a párbeszéd, a zsinat szuverenitása és a parlament ellen szól."
Miután éveket töltött a vatikáni levéltár titkos dokumentumainak tanulmányozásával, August Bernhard Hasler, aki maga is évekig az archívum kurátora volt, megjegyzi: „Mind Olaszországban, mind Németországban a Kúria megragadta az alkalmat, hogy megszerezze az önkényuralmi rendszertől azt, ami a parlamentáris rendszer alatt elképzelhetetlen volt, vagyis az egyezményt”. Hasler ezután a német katolikus vezetőt, Ludwig Kaast idézi: „Az ‘önkényuralmi állam’ szükségszerűen mindenki másnál jobban megértette az ‘önkényuralmi egyház’ alapvető elvét”. Valóban igaz az, hogy együttműködtek, hiszen egymásért voltak. Hitler a következő meleg hangú üdvözletét kapta Michael Faulhaber bíborostól hat hónappal hatalomra kerülése után:
"Amit a régi parlamenteknek és pártoknak nem sikerük elérni 60 év alatt, Ön államférfiúi éleslátásával - mint világtörténelmi jelentőségű eredményt - hat hónap alatt elérte. Ez a pápasággal való kézfogás, ami a világtörténelem során eddig a legnagyobb erkölcsi erőt jelentette, Németország Kelet és Nyugat előtt való presztízsének növekedését is jelzi az egész világ számára."
A Pulitzer-díjas újságíró, John Toland rámutat arra, hogy a római katolikus egyház vezetői nagyon igyekeztek elnyerni Hitler kegyeit. XI. Piusz pápával történő személyes kihallgatása után, röviddel azután, hogy Hitler törvényen kívül helyezte a Katolikus Pártot, a párt vezetője, Monsignore Ludwig Kaas (szándékosan azzal a céllal, hogy jó benyomást tegyen a Führerre) a sajtónak a következőket mondta: „Hitler ért ahhoz, hogy hogyan kell kormányozni a hajót. Gyakran volt alkalmam találkozni vele még birodalmi kancellárrá választása előtt, és mindig nagy hatást tett rám világos gondolkodásmódja, illetve az, ahogyan a tényekkel szembe tudott nézni, ugyanakkor mindig megtartotta nemes elképzeléseit.” Toland így folytatja:
"A Vatikán annyira hálás volt a tökéletes együttműködésért, hogy Isten áldását kérte a Birodalomra. A gyakorlatban ez úgy valósult meg, hogy elrendelte, hogy a német püspökök tegyék le a hűségesküt a nemzeti szocialista rendszernek. Az eskü szövegének a vége a következőképp hangzott: „Hivatásom gyakorlása során a Német Birodalom jólétét és érdekeit fogom szem előtt tartani, és mindent megteszek, hogy elkerüljem, olyan végzetes hibáknak az elkövetését, amelyek ezt veszélyeztetik."
Az 1929-es, Mussolinival kötött konkordátumot megelőző tárgyalások kulcsembere Francesco Pacelli ügyvéd volt, annak az Eugenio Pacelli bíborosnak a testvére, aki később XII. Piusz néven pápa lett. Ő, Eugenio Pacelli volt az, aki Vatikán Állam titkáraként kulcsfontosságú szerepet játszott (az egyház számára) gyümölcsöző, 1933-ban Hitlerrel megkötött egyezmény tárgyalásai során. A konkordátum az egyház számára több százmillió dollár nyereséget hozott, ugyanis ennyi folyt be a háború ideje alatt a katolikus egyházba egyházadóként (Kirchensteuer). Ezért XII. Piusz soha nem átkozta ki Hitlert a katolikus egyházból, és még csak fel sem emelte a hangját, hogy a 6 millió zsidó kiirtása ellen tiltakozzon.
A katolikus vezetők és teológusoknak extatikus örömöt okozott az 1933-as egyezmény aláírása. Michael Schmaus, katolikus teológus, írásaiban méltatta a náci önkényuralmi rendszert, és azt az egyházéhoz hasonlította: „Az új kormány nagy hangsúlyt helyez a tekintélyre, és ezt a katolikusok nagyon is jól ismerik. Az egyik természetes szinten, a másik szellemi szinten gyakorolja a hatalmat. A tekintély értéke és jelentése sehol sem annyira szembeötlő, mint a mi katolikus anyaszentegyházunkban”. Ez természetesen megfelelt a valóságnak, hiszen a pápaság évszázadokon keresztül szorosan együtt munkálkodott önkényeskedő királyokkal és császárokkal az alapvető emberi jogok elnyomása terén.
Ma a katolikusoknak szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy egyházuk totalitárius rendszere nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a német katolikusokat felkészítse a náci rendszer elfogadására. Az egyháztörténelem egyik katolikus professzora, Joseph Lortz „fáradhatatlanul azt hangoztatja, hogy ‘milyen alapvető rokonság van a nemzeti szocializmus és a katolicizmus között - és ennek a rokonságnak elképesztően mély gyökerei vannak...’ ”. Még ugyanebben az évben, 1933-ban,
egy híres kölni prelátus, Róbert Grosche, a Die Schilclgenossen c. művében a következőket írja:
"Amikor 1870-ben kinyilvánították a pápai tévedhetetlenséget, az egyház már egy magasabb szinten előre jelezte azt a politikai döntést, ami most a politikában is megvalósult: ez a döntés a tekintély, a pápa és a Führer mellett, valamint a párbeszéd, a zsinat szuverenitása és a parlament ellen szól."
Miután éveket töltött a vatikáni levéltár titkos dokumentumainak tanulmányozásával, August Bernhard Hasler, aki maga is évekig az archívum kurátora volt, megjegyzi: „Mind Olaszországban, mind Németországban a Kúria megragadta az alkalmat, hogy megszerezze az önkényuralmi rendszertől azt, ami a parlamentáris rendszer alatt elképzelhetetlen volt, vagyis az egyezményt”. Hasler ezután a német katolikus vezetőt, Ludwig Kaast idézi: „Az ‘önkényuralmi állam’ szükségszerűen mindenki másnál jobban megértette az ‘önkényuralmi egyház’ alapvető elvét”. Valóban igaz az, hogy együttműködtek, hiszen egymásért voltak. Hitler a következő meleg hangú üdvözletét kapta Michael Faulhaber bíborostól hat hónappal hatalomra kerülése után:
"Amit a régi parlamenteknek és pártoknak nem sikerük elérni 60 év alatt, Ön államférfiúi éleslátásával - mint világtörténelmi jelentőségű eredményt - hat hónap alatt elérte. Ez a pápasággal való kézfogás, ami a világtörténelem során eddig a legnagyobb erkölcsi erőt jelentette, Németország Kelet és Nyugat előtt való presztízsének növekedését is jelzi az egész világ számára."
A Pulitzer-díjas újságíró, John Toland rámutat arra, hogy a római katolikus egyház vezetői nagyon igyekeztek elnyerni Hitler kegyeit. XI. Piusz pápával történő személyes kihallgatása után, röviddel azután, hogy Hitler törvényen kívül helyezte a Katolikus Pártot, a párt vezetője, Monsignore Ludwig Kaas (szándékosan azzal a céllal, hogy jó benyomást tegyen a Führerre) a sajtónak a következőket mondta: „Hitler ért ahhoz, hogy hogyan kell kormányozni a hajót. Gyakran volt alkalmam találkozni vele még birodalmi kancellárrá választása előtt, és mindig nagy hatást tett rám világos gondolkodásmódja, illetve az, ahogyan a tényekkel szembe tudott nézni, ugyanakkor mindig megtartotta nemes elképzeléseit.” Toland így folytatja:
"A Vatikán annyira hálás volt a tökéletes együttműködésért, hogy Isten áldását kérte a Birodalomra. A gyakorlatban ez úgy valósult meg, hogy elrendelte, hogy a német püspökök tegyék le a hűségesküt a nemzeti szocialista rendszernek. Az eskü szövegének a vége a következőképp hangzott: „Hivatásom gyakorlása során a Német Birodalom jólétét és érdekeit fogom szem előtt tartani, és mindent megteszek, hogy elkerüljem, olyan végzetes hibáknak az elkövetését, amelyek ezt veszélyeztetik."
2013. december 19., csütörtök
Megjelent! Jonathan Cahn - A hírnök
Lehetséges...
…hogy egy ősi titok magában rejti Amerika – és az egész világ - jövőjét?
…hogy ez a rejtély áll minden mögött, a 9/11-es terrortámadástól kezdve a világgazdaság összeomlásáig?
…hogy Isten most egy prófétikus üzenetet küld, és hogy ettől függ Amerika – és az egész világ – jövője?
Mielőtt mint nemzet megszűnt volna létezni, az ókori Izraelben megjelent egy sor pusztulásra figyelmeztető előjel – és most ugyanez a Kilenc Előjel bukkan fel Amerikában, márpedig ez komoly következményekkel jár Amerika jövőjére és az utolsó időkkel kapcsolatos próféciákra nézve. Az Ézsaiás könyvében szereplő ősi igeversnek A Hírnökben kibontakozó rejtélyei napra pontosan megjövendölik a közelmúlt eseményeit… a háromezer éves titok kijelenti a tőzsde 2008-as összeomlásának pontos dátumát… az USA szenátusának termében elhangzott ókori prófécia valóra vált… hogy csak néhányat említsünk. Az egészen konkrét kinyilatkoztatások letehetetlenné teszik a könyvet még a legmegátalkodottabb szkeptikusok számára is. Bár mindez leginkább egy hollywoodi thriller cselekményére hasonlít – mégis ez a valóság!
A lebilincselő elbeszélés egy férfi megjelenésével indul, akit egy kilenc pecsét formájában kapott üzenetsorozat terhe nyomaszt. A pecsétek egy-egy prófétikus rejtélyt fednek fel Amerikával és az ország jövőjével kapcsolatban; együtt pedig egy elképesztő utazásra ragadnak magukkal, amely örökre megváltoztatja azt, ahogyan a világot látjuk.
Jonathan Cahn a Hope of the World szolgálat és a New Jersey állambeli Wayne-ben található Jerusalem Center/Beth Israel imaház vezetője, ahol különféle hátterű emberek, zsidók és nem-zsidók együtt imádják Istent. Cahn prófétikus jelentőségű és Isten Igéjének mély titkait feltáró tanításai televízión és rádión keresztül is elérhetőek szerte az USA-ban.
A könyv ára: 2950.- Immanuel Kiadói ár: 2450.-
Oldalszám: 264
…hogy egy ősi titok magában rejti Amerika – és az egész világ - jövőjét?
…hogy ez a rejtély áll minden mögött, a 9/11-es terrortámadástól kezdve a világgazdaság összeomlásáig?
…hogy Isten most egy prófétikus üzenetet küld, és hogy ettől függ Amerika – és az egész világ – jövője?
Mielőtt mint nemzet megszűnt volna létezni, az ókori Izraelben megjelent egy sor pusztulásra figyelmeztető előjel – és most ugyanez a Kilenc Előjel bukkan fel Amerikában, márpedig ez komoly következményekkel jár Amerika jövőjére és az utolsó időkkel kapcsolatos próféciákra nézve. Az Ézsaiás könyvében szereplő ősi igeversnek A Hírnökben kibontakozó rejtélyei napra pontosan megjövendölik a közelmúlt eseményeit… a háromezer éves titok kijelenti a tőzsde 2008-as összeomlásának pontos dátumát… az USA szenátusának termében elhangzott ókori prófécia valóra vált… hogy csak néhányat említsünk. Az egészen konkrét kinyilatkoztatások letehetetlenné teszik a könyvet még a legmegátalkodottabb szkeptikusok számára is. Bár mindez leginkább egy hollywoodi thriller cselekményére hasonlít – mégis ez a valóság!
A lebilincselő elbeszélés egy férfi megjelenésével indul, akit egy kilenc pecsét formájában kapott üzenetsorozat terhe nyomaszt. A pecsétek egy-egy prófétikus rejtélyt fednek fel Amerikával és az ország jövőjével kapcsolatban; együtt pedig egy elképesztő utazásra ragadnak magukkal, amely örökre megváltoztatja azt, ahogyan a világot látjuk.
Jonathan Cahn a Hope of the World szolgálat és a New Jersey állambeli Wayne-ben található Jerusalem Center/Beth Israel imaház vezetője, ahol különféle hátterű emberek, zsidók és nem-zsidók együtt imádják Istent. Cahn prófétikus jelentőségű és Isten Igéjének mély titkait feltáró tanításai televízión és rádión keresztül is elérhetőek szerte az USA-ban.
A könyv ára: 2950.- Immanuel Kiadói ár: 2450.-
Oldalszám: 264
Reinhard Bonnke - A szükség 9.
Nézem ezeket a drága fekete vagy fehér férfiakat és nőket, akik azelőtt olyan szomorúak voltak, és most egy istentiszteleten állnak, forrongó érzelmekkel összekulcsolják kezeiket, vagy felemelik Isten
imádásában, szemeikben örömkönnyek ragyognak, arcukat Isten felé fordítják, ajkuk álmélkodó hálaadásra mozdul. Azt mondom magamban: "Milyen szépek!" Az ilyen percekben szeretnék művész
lenni. Amikor az úgynevezett méltóság útját állja Istenben való örömünknek, az katasztrófa.
Ha Isten nem érinti meg az érzelmeinket, akkor az ördög nyúl hozzájuk. Hogyan győzheti meg Isten a bűnösöket, és hogyan segítheti el őket a megtérésig, ha nem érzik magukat megindultan? Hogyan adhatja nekik a bűnbocsánat örömét, ha nem tölti el semmilyen érzéssel a lelküket? Hiszem,hogy az evangélista feladata tüzet gyújtani az emberek szellemében.
Az emberek üdvösséghez juttatása több, mint elérni, hogy nevüket egy pontozott vonalra írják. A kereszténység nem klub, amibe belépnek. A megváltás szellemi operáció. Mi az a bűnbocsánat, amit
hirdetünk? Miféle bocsánatot adott Jézus? Ő valódi irgalommal cselekedett. Ez a bocsánat újra lábra állította a bénát, és eléggé megtörte az utcanő keménységét ahhoz, hogy az Jézus lábát a saját könnyeivel mossa meg. Ez a fajta megbocsátás az embereket nagyobb szeretetre indította. Arra késztette őket, hogy valami bőkezű dolgot tegyenek, mondjuk estélyt rendezzenek, ahogy Lévi. Ez a bocsánat érte el, hogy Mária összetörjön egy kisebb vagyont érő alabástrom szelencét, és Zákeus egy csomó pénzt elajándékozzon.
A tanítványok tomboltak örömükben, miután ördögöket űztek ki, de Jézus azt mondta, hogy ez semmi. "Ne annak örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek, hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti
neveitek fel vannak írva a mennyben. Azon órában örvendeze Jézus lelkében" (Lk. 10:20-21.).
Péter hallotta, amikor Jézus ezeket a szavakat mondta és megtanulta a leckét. Később ezt írta a hívőkről: "Akit, noha nem láttatok, szerettek. Akiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne,
kibeszélhetetlen örömmel örvendeztek. Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét" (1 Pét. 1:8-9.).
Halkan örvendezni? Suttogva imádni? Csendes ünnepségeken részt venni? Ebben az Igében nem ezt jelenti az "örvendeztek" szó. Azt jelenti: "örvendezni, ujjongni, lelkesnek lenni". Próbáld ezt érzelmek nélkül csinálni!
A Szent Szellem tüze valóságot akar. Ennek a tűznek át kell áradnia Jézus Krisztus egyházán, ahogy a vér árad az erekben. Isten égő népe és egész égő Egyháza meg fogja nyerni elveszett nemzedékünket Isten számára!
imádásában, szemeikben örömkönnyek ragyognak, arcukat Isten felé fordítják, ajkuk álmélkodó hálaadásra mozdul. Azt mondom magamban: "Milyen szépek!" Az ilyen percekben szeretnék művész
lenni. Amikor az úgynevezett méltóság útját állja Istenben való örömünknek, az katasztrófa.
Ha Isten nem érinti meg az érzelmeinket, akkor az ördög nyúl hozzájuk. Hogyan győzheti meg Isten a bűnösöket, és hogyan segítheti el őket a megtérésig, ha nem érzik magukat megindultan? Hogyan adhatja nekik a bűnbocsánat örömét, ha nem tölti el semmilyen érzéssel a lelküket? Hiszem,hogy az evangélista feladata tüzet gyújtani az emberek szellemében.
Az emberek üdvösséghez juttatása több, mint elérni, hogy nevüket egy pontozott vonalra írják. A kereszténység nem klub, amibe belépnek. A megváltás szellemi operáció. Mi az a bűnbocsánat, amit
hirdetünk? Miféle bocsánatot adott Jézus? Ő valódi irgalommal cselekedett. Ez a bocsánat újra lábra állította a bénát, és eléggé megtörte az utcanő keménységét ahhoz, hogy az Jézus lábát a saját könnyeivel mossa meg. Ez a fajta megbocsátás az embereket nagyobb szeretetre indította. Arra késztette őket, hogy valami bőkezű dolgot tegyenek, mondjuk estélyt rendezzenek, ahogy Lévi. Ez a bocsánat érte el, hogy Mária összetörjön egy kisebb vagyont érő alabástrom szelencét, és Zákeus egy csomó pénzt elajándékozzon.
A tanítványok tomboltak örömükben, miután ördögöket űztek ki, de Jézus azt mondta, hogy ez semmi. "Ne annak örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek, hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti
neveitek fel vannak írva a mennyben. Azon órában örvendeze Jézus lelkében" (Lk. 10:20-21.).
Péter hallotta, amikor Jézus ezeket a szavakat mondta és megtanulta a leckét. Később ezt írta a hívőkről: "Akit, noha nem láttatok, szerettek. Akiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne,
kibeszélhetetlen örömmel örvendeztek. Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét" (1 Pét. 1:8-9.).
Halkan örvendezni? Suttogva imádni? Csendes ünnepségeken részt venni? Ebben az Igében nem ezt jelenti az "örvendeztek" szó. Azt jelenti: "örvendezni, ujjongni, lelkesnek lenni". Próbáld ezt érzelmek nélkül csinálni!
A Szent Szellem tüze valóságot akar. Ennek a tűznek át kell áradnia Jézus Krisztus egyházán, ahogy a vér árad az erekben. Isten égő népe és egész égő Egyháza meg fogja nyerni elveszett nemzedékünket Isten számára!
Derek Prince - Hogyan semmisíti meg Krisztus a sátán munkáját? 4.
Az egyik legnagyobb kinyilatkoztatás Jézus halálát és feltámadását követően, hogy "minden hatalom mennyen és földön nékem adatott.” Mi az eredménye ennek? "Menjetek azért", más szavakkal: valósítsátok meg végre az én hatalmamat! Én megszereztem a hatalmat, most visszamegyek a mennybe és a földön tiáltalatok - akik hisztek énbennem, akik képviseltek engem - gyakoroltatik ez." Ennek a másik oldala az Efézus 1,20-23-ban van:
(20-21) Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette a maga jobbjára a mennyekben. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, amely neveztetik nemcsak e világon, hanem a bekövetkezendőben is. Jézus felmagasztaltatott, messze minden hatalmi szint fölé a teremtett világban. Ezek a hatalmi szintek nem gyenge dolgokat jelentenek, hanem ezek a fő erősségek, akik az egész világot kormányozzák. A felsorolás a fejedelmekkel kezdődik, mert ott kezdődött a lázadás, Luciferrel. Ő volt a lázadó hadtest, aki kiszakadt. Jézus totális hatalomra tett szert, Ő egy totális diktátor.
A szellemit az anyagitól nem szabad elválasztani, mert a kettő összetartozik. Rossz fogalmazás elválasztani a szellemit és az anyagit. Az engedetlenség szellemi, de mozgatja az anyagit is. Az egész valóság Isten beszéde által jött létre, Isten beszéde pedig szellem. Szellem nélkül nincs semmi. A földi világ felett is totális uralmat szerzett a szellemvilág, és az új világnak is megvan már a hatalmi felépítése a szellemvilágban. Jézusra így kell gondolni. A szó legigazibb értelmében Ő az Úr mindenek fölött. Így hirdették az apostolok is, és ezért forgattak fel mindent, mert a régi úr összeütközött az új Úrral. Jézusnál nincs megalkuvás, kompromisszumkötés ezen a területen. Jézus nem nyugodott addig, amíg minden ponton meg nem kötözte és le nem győzte az ellenségét, és nem nyugszik addig sem, amíg ez nem valósul meg mindenhol.
(22-23) És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, amely az Ő teste, teljessége Ő néki, aki mindeneket betölt mindenekkel.
Ugyanezek a mondatok megtalálhatók Jézus felmagsztalásáról a Filippi 2-ben, és az 1 Péter 3-ban is. Krisztus a Fő, aki felmagasztaltatott az Atya jobbján, messze magasan minden hatalom fölött. Nézzük meg, hogy te és én, a hívők Krisztusban hol vagyunk ebben a felmagasztalás képben. Az Efézus 2-ben azt találjuk, hogy hívőkként azonosak vagyunk Krisztussal minden felmagasztalásban, egészen a trónig.
Efézus 2,5-6: Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt Krisztussal (kegyelemből tartattatok meg!). Megelevenített együtt a Krisztussal (tehát élővé tett!), és együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban.
Figyeljétek meg, hogy nem ér véget az azonosítás a megelevenítés után, sem a feltámasztás után, hanem továbbmegy egészen a trónig. Ahogy már mondtam az egyik előző tanulmányomban, hogy ha beszálltok abba a liftbe, amelyet Jézus Krisztus adott nektek, akkor először a "B" betűt nyomjátok meg, ez az angolban a keresztséget, (baptism) eltemetkezést (buried) jelenti, és azután bármelyik gombot megnyomhatjátok, az már mind felfelé vezet; csak rajtatok áll. Isten azt mondta, hogy egészen a tetőig felmehetsz, hogyha akarsz. Mert Krisztusban feltámasztattunk a sírból és felültettettünk vele együtt az Ő trónjára a mennyben.
(20-21) Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette a maga jobbjára a mennyekben. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, amely neveztetik nemcsak e világon, hanem a bekövetkezendőben is. Jézus felmagasztaltatott, messze minden hatalmi szint fölé a teremtett világban. Ezek a hatalmi szintek nem gyenge dolgokat jelentenek, hanem ezek a fő erősségek, akik az egész világot kormányozzák. A felsorolás a fejedelmekkel kezdődik, mert ott kezdődött a lázadás, Luciferrel. Ő volt a lázadó hadtest, aki kiszakadt. Jézus totális hatalomra tett szert, Ő egy totális diktátor.
A szellemit az anyagitól nem szabad elválasztani, mert a kettő összetartozik. Rossz fogalmazás elválasztani a szellemit és az anyagit. Az engedetlenség szellemi, de mozgatja az anyagit is. Az egész valóság Isten beszéde által jött létre, Isten beszéde pedig szellem. Szellem nélkül nincs semmi. A földi világ felett is totális uralmat szerzett a szellemvilág, és az új világnak is megvan már a hatalmi felépítése a szellemvilágban. Jézusra így kell gondolni. A szó legigazibb értelmében Ő az Úr mindenek fölött. Így hirdették az apostolok is, és ezért forgattak fel mindent, mert a régi úr összeütközött az új Úrral. Jézusnál nincs megalkuvás, kompromisszumkötés ezen a területen. Jézus nem nyugodott addig, amíg minden ponton meg nem kötözte és le nem győzte az ellenségét, és nem nyugszik addig sem, amíg ez nem valósul meg mindenhol.
(22-23) És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, amely az Ő teste, teljessége Ő néki, aki mindeneket betölt mindenekkel.
Ugyanezek a mondatok megtalálhatók Jézus felmagsztalásáról a Filippi 2-ben, és az 1 Péter 3-ban is. Krisztus a Fő, aki felmagasztaltatott az Atya jobbján, messze magasan minden hatalom fölött. Nézzük meg, hogy te és én, a hívők Krisztusban hol vagyunk ebben a felmagasztalás képben. Az Efézus 2-ben azt találjuk, hogy hívőkként azonosak vagyunk Krisztussal minden felmagasztalásban, egészen a trónig.
Efézus 2,5-6: Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt Krisztussal (kegyelemből tartattatok meg!). Megelevenített együtt a Krisztussal (tehát élővé tett!), és együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban.
Figyeljétek meg, hogy nem ér véget az azonosítás a megelevenítés után, sem a feltámasztás után, hanem továbbmegy egészen a trónig. Ahogy már mondtam az egyik előző tanulmányomban, hogy ha beszálltok abba a liftbe, amelyet Jézus Krisztus adott nektek, akkor először a "B" betűt nyomjátok meg, ez az angolban a keresztséget, (baptism) eltemetkezést (buried) jelenti, és azután bármelyik gombot megnyomhatjátok, az már mind felfelé vezet; csak rajtatok áll. Isten azt mondta, hogy egészen a tetőig felmehetsz, hogyha akarsz. Mert Krisztusban feltámasztattunk a sírból és felültettettünk vele együtt az Ő trónjára a mennyben.
Tom Marshall - A visszaút: a megbékélés 1.
Manapság nem kell könyveket írni a megbékélés szükségességéről. Bármerre járunk, arcunkba csap ez a probléma. A fajok közötti, a családi, a munkaügyi és nemzetközi kapcsolatok mind-mind át vannak itatva fájdalommal, haraggal, félelemmel és bűntudattal. És ezek gyógyulás után kiáltanak. A megbékélés hajlandósága sem hiányzik, bár az egymással szembenálló táborokban mindenhol vannak emberek, akiket félelmeik és előítéleteik szélsőséges ellenségeskedésbe hajszolnak.
A probléma az, hogy nagyon gyakran a valódi megbékélésnek nemcsak az eszközeit nélkülözzük, hanem a módszereivel sem vagyunk tisztában. Nem találjuk sem azt az erőt, ami lehetővé tenné a megbékélést, sem azokat a módszereket, amelyeknek keretein belül ez az erő kifejthetné hatását. Vég nélküli beszédeket tartunk a megbékélésről, csak azért, hogy azután még jobban vágyakozzunk rá. Megpróbálunk megoldani néhány sérelmet, de ezzel csak újabbakat okozunk, és közben tapodtat sem jutunk közelebb a megbékéléshez, legyen szó akár házasságok válságáról, munkaügyi viszályokról, Írországról, Dél-Afrikáról vagy a nyugati part helyzetéről. Aztán szeretnénk tudni, miért van ez így.
Meggyőződésem szerint ennek a helyzetnek az egyik alapvető oka abban a feltételezésünkben rejlik, hogy ha valaki igazán akarja a megbékélést, akkor azt is tudja, hogyan kell ezt csinálni. Végül már ordítva követeljük a másiktól, hogy béküljön meg, de csak még keserűbbekké válunk és még jobban elidegenedünk egymástól. A mai idők nagy tragédiája abban az elképzelésben van, hogy az akadályokat erővel kell eltávolítani az útból, és ennek az erőnek a végső megjelenési formája az erőszak. Így aztán a “megbékélés” eredményeként kiabálni fogunk egymással.
Egyedül a Biblia tudja, mi az oka annak az ellentmondásnak, ami szándékaink és cselekedeteink között feszül. Válasza egyszerűen az, hogy az elidegenedés minden formája a bukás egyik elsődleges következménye. Más szavakkal: az elidegenedés a bukott ember második természete. A megbékélés viszont teljesen idegen tőlünk, és teljes mértékben Isten kegyelmének a függvénye.
A keresztények félelmetes felelősséget viselnek ebben a mélyen megosztott világban, mivel Isten ránk bízta a békéltetés szolgálatát (II. Korintus 5: 18.). Ha azonban ennek megértése és az isteni kegyelem ereje nélkül próbáljuk ezt a szolgálatot ellátni, akkor kudarcra vagyunk ítélve, és ez a kudarc még szégyenletesebb, mint a világi tanácsadók és terapeuták kudarca. Aztán ha a dolog megértése és Isten módszereinek az alkalmazása nélkül újra próbálkozunk, akkor újra kudarcot fogunk vallani. És jogosan vádolhatnak minket ezekért a kudarcokért, mert ha a mi vállunkon nyugszik a békéltetés szolgálatának felelőssége, akkor kötelesek vagyunk alaposan ismerni ennek dinamikáját és metódusait.
Ezért ez a legfontosabb fejezete ennek a könyvnek. Ha megérted, akkor újra feltárul előtted feszültségektől terhes és szétesett kapcsolataid helyreállásának reménysége, mint velem is történt. Ha kihagyod ezt a fejezetet, mert elméleti teológiának tartod, vagy csak átfutod, mert azt hiszed, hogy már érted, akkor is kénytelen leszel ide újra meg újra visszatérni.
Mint felismertem, az késztetett engem arra, hogy keressem a választ erre a dilemmára, hogy mély elégedetlenséget éreztem az egyház szegényes teljesítménye miatt, amit a megterhelt vagy szétesett kapcsolatok helyreállítása terén nyújtott. Úgy láttam, hogy a keresztény lelkigondozás sem ér el sokkal jobb eredményeket, mint a világi tanácsadók, és egyik sem tudott különösebben fellelkesíteni.
Egy péntek délután az irodámban ültem, és az Efézusi levél második fejezetét olvastam. Eljutottam a 13. versig, ahol Pál kifejti: “Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által”. Majd így folytatja: “Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat... hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén...” Emlékszem, hogy itt megálltam, és eltöprengtem: “Hogy lehet az, hogy Pál az üdvösség magyarázatáról lélegzetvételnyi szünet nélkül átvált a faji megkülönböztetés elemzésére?”
Majd hirtelen megértettem azt, amit bárcsak évekkel korábban megértettem volna, és meg is kellett volna értenem. Mégpedig azt, hogy Krisztus Keresztje minden megbékélésnek a hatásos eszköze, nem csak Isten és az emberi faj viszonyában, hanem minden emberi kapcsolatban. Más szavakkal: a Kereszt a válasz minden elidegenedésre és megosztottságra, amit a bűn okozott. Az üdvösség leírására használt csodálatos szavak mindegyike valami eredeti terv és cél helyreállításáról beszél. Így például a megváltás valaminek a visszavásárlását jelenti, ami rabszolgasorsra jutott, az újjászületés azt jelenti, hogy valami, ami meghalt, újból életet nyer, az üdvösségen pedig valaminek a pusztulástól való megmentését értjük. A kapcsolatokra pedig a megbékélés kifejezése vonatkozik. A Kereszt a megbékélés kizárólagos, végtelen és Istentől származó forrása. Nemcsak Istent békíti meg az emberiséggel, hanem az embert is az emberrel.
Azt tapasztaljuk, hogy a házasságok összeomlása, a munkaügyi harcok, az üzleti élet ellenségeskedései, a faji ellentétek és a nemzetközi konfliktusok ugyanazokból az elemekből épülnek fel: viszályokból, jogtalanságokból, elnyomásból, félreértésekből, megszegett ígéretekből és összetört tiszteletből. Azok a megoldási kísérletek, amelyek nem érintik ezeknek a kérdéseknek a lényegét, soha nem fognak megbékélést eredményezni.
Kiagyalhatunk megoldásokat, elérhetünk kompromisszumokat, megegyezés születhet sztrájkokban, de minkét oldal megtartja azt a szándékát, hogy olyan kevés garanciát adjon és olyan sokat követeljen, amennyit csak el tud érni. Vajon mennyi bizalmunk lehet abban a házasságban, amelyben ilyen alapon jött létre a “megbékélés”?
A probléma az, hogy nagyon gyakran a valódi megbékélésnek nemcsak az eszközeit nélkülözzük, hanem a módszereivel sem vagyunk tisztában. Nem találjuk sem azt az erőt, ami lehetővé tenné a megbékélést, sem azokat a módszereket, amelyeknek keretein belül ez az erő kifejthetné hatását. Vég nélküli beszédeket tartunk a megbékélésről, csak azért, hogy azután még jobban vágyakozzunk rá. Megpróbálunk megoldani néhány sérelmet, de ezzel csak újabbakat okozunk, és közben tapodtat sem jutunk közelebb a megbékéléshez, legyen szó akár házasságok válságáról, munkaügyi viszályokról, Írországról, Dél-Afrikáról vagy a nyugati part helyzetéről. Aztán szeretnénk tudni, miért van ez így.
Meggyőződésem szerint ennek a helyzetnek az egyik alapvető oka abban a feltételezésünkben rejlik, hogy ha valaki igazán akarja a megbékélést, akkor azt is tudja, hogyan kell ezt csinálni. Végül már ordítva követeljük a másiktól, hogy béküljön meg, de csak még keserűbbekké válunk és még jobban elidegenedünk egymástól. A mai idők nagy tragédiája abban az elképzelésben van, hogy az akadályokat erővel kell eltávolítani az útból, és ennek az erőnek a végső megjelenési formája az erőszak. Így aztán a “megbékélés” eredményeként kiabálni fogunk egymással.
Egyedül a Biblia tudja, mi az oka annak az ellentmondásnak, ami szándékaink és cselekedeteink között feszül. Válasza egyszerűen az, hogy az elidegenedés minden formája a bukás egyik elsődleges következménye. Más szavakkal: az elidegenedés a bukott ember második természete. A megbékélés viszont teljesen idegen tőlünk, és teljes mértékben Isten kegyelmének a függvénye.
A keresztények félelmetes felelősséget viselnek ebben a mélyen megosztott világban, mivel Isten ránk bízta a békéltetés szolgálatát (II. Korintus 5: 18.). Ha azonban ennek megértése és az isteni kegyelem ereje nélkül próbáljuk ezt a szolgálatot ellátni, akkor kudarcra vagyunk ítélve, és ez a kudarc még szégyenletesebb, mint a világi tanácsadók és terapeuták kudarca. Aztán ha a dolog megértése és Isten módszereinek az alkalmazása nélkül újra próbálkozunk, akkor újra kudarcot fogunk vallani. És jogosan vádolhatnak minket ezekért a kudarcokért, mert ha a mi vállunkon nyugszik a békéltetés szolgálatának felelőssége, akkor kötelesek vagyunk alaposan ismerni ennek dinamikáját és metódusait.
Ezért ez a legfontosabb fejezete ennek a könyvnek. Ha megérted, akkor újra feltárul előtted feszültségektől terhes és szétesett kapcsolataid helyreállásának reménysége, mint velem is történt. Ha kihagyod ezt a fejezetet, mert elméleti teológiának tartod, vagy csak átfutod, mert azt hiszed, hogy már érted, akkor is kénytelen leszel ide újra meg újra visszatérni.
Mint felismertem, az késztetett engem arra, hogy keressem a választ erre a dilemmára, hogy mély elégedetlenséget éreztem az egyház szegényes teljesítménye miatt, amit a megterhelt vagy szétesett kapcsolatok helyreállítása terén nyújtott. Úgy láttam, hogy a keresztény lelkigondozás sem ér el sokkal jobb eredményeket, mint a világi tanácsadók, és egyik sem tudott különösebben fellelkesíteni.
Egy péntek délután az irodámban ültem, és az Efézusi levél második fejezetét olvastam. Eljutottam a 13. versig, ahol Pál kifejti: “Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által”. Majd így folytatja: “Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat... hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén...” Emlékszem, hogy itt megálltam, és eltöprengtem: “Hogy lehet az, hogy Pál az üdvösség magyarázatáról lélegzetvételnyi szünet nélkül átvált a faji megkülönböztetés elemzésére?”
Majd hirtelen megértettem azt, amit bárcsak évekkel korábban megértettem volna, és meg is kellett volna értenem. Mégpedig azt, hogy Krisztus Keresztje minden megbékélésnek a hatásos eszköze, nem csak Isten és az emberi faj viszonyában, hanem minden emberi kapcsolatban. Más szavakkal: a Kereszt a válasz minden elidegenedésre és megosztottságra, amit a bűn okozott. Az üdvösség leírására használt csodálatos szavak mindegyike valami eredeti terv és cél helyreállításáról beszél. Így például a megváltás valaminek a visszavásárlását jelenti, ami rabszolgasorsra jutott, az újjászületés azt jelenti, hogy valami, ami meghalt, újból életet nyer, az üdvösségen pedig valaminek a pusztulástól való megmentését értjük. A kapcsolatokra pedig a megbékélés kifejezése vonatkozik. A Kereszt a megbékélés kizárólagos, végtelen és Istentől származó forrása. Nemcsak Istent békíti meg az emberiséggel, hanem az embert is az emberrel.
Azt tapasztaljuk, hogy a házasságok összeomlása, a munkaügyi harcok, az üzleti élet ellenségeskedései, a faji ellentétek és a nemzetközi konfliktusok ugyanazokból az elemekből épülnek fel: viszályokból, jogtalanságokból, elnyomásból, félreértésekből, megszegett ígéretekből és összetört tiszteletből. Azok a megoldási kísérletek, amelyek nem érintik ezeknek a kérdéseknek a lényegét, soha nem fognak megbékélést eredményezni.
Kiagyalhatunk megoldásokat, elérhetünk kompromisszumokat, megegyezés születhet sztrájkokban, de minkét oldal megtartja azt a szándékát, hogy olyan kevés garanciát adjon és olyan sokat követeljen, amennyit csak el tud érni. Vajon mennyi bizalmunk lehet abban a házasságban, amelyben ilyen alapon jött létre a “megbékélés”?
Dave Hunt - Elvtelen szövetségek 5.
Tévedés
Miután a konkordátumot aláírták, Mussolini a maga részéről kijelentette: „Elismerjük, hogy a katolikus egyház az olasz emberek vallási életében az első helyet foglalja el. Ez teljesen természetes egy olyan katolikus országban, mint a miénk, különösen egy fasiszta kormányrendszer idején”. Róma összes bíborosa dicsérte a pápa előtt Mussolinit, és azt mondták róla, hogy „ő az a kiváló államférfi, aki az Isteni Gondviselés elrendelése által [van hatalmon Olaszországban]”. Visszatekintve, igazán csodálkozhatunk, hogy emberek, akik magukat a Szent Szellem küldötteinek tartották, hogyan tudtak ekkorát tévedni. Volt azonban egy nagyon is önző okuk erre.
Ez a tévedés mindkét fél számára sokat ígért. Mussolininak szüksége volt az egyházra ahhoz, hogy Olaszországban megvesse a lábát, az egyház pedig azért támogatta, hogy cserébe legalább valamit visszakapjon egykori tekintélyéből és hatalmából. A római katolikus egyház határozott támogatásával Mussoliniból diktátor lett. A Lateráni Egyezmény ugyanakkor újra biztosította a római főpapnak az „uralkodó jobb keze” státuszt, vagyis azt a pozíciót, amit a pápák Konstantin uralkodásától kezdve élveztek. Rövid szünet után tehát újra kezdetét vette a „királyokkal való paráználkodás”.
Az egyház a II. világháborúban végig hűségesen kiszolgálta az elnyomó diktatúrát, amelyik cserébe boldogan biztosította számára, amit kért: az alapvető emberi jogok eltiprását. Mivel a katolikus vallás
lett az államvallás, az iskolákban kötelezővé tették a vallási oktatást, csak az egyház által jóváhagyott könyvekből taníthattak az egyház által javasolt tanárok, az egyházi esküvőt kötelezővé tették és a válást megtiltották. A katolicizmus akár szóban, akár írásos formában történő bírálata büntetendő volt.
Ahogyan ezt Avro Manhattan A Vatikán és a világpolitika (The Vatican and World Politics) c. munkájában megfogalmazza, „az egyház vált a fasiszta állam vallási fegyverévé, míg a fasiszta állam lett az egyház világi karhatalma”. Egyetlen világi kormánnyal sem lépett volna egyetlen más egyház (baptista, metodista, lutheránus) sem ilyen szövetségre, még akkor sem, ha ezt elvárta volna tőle a kormány. Csak Vatikán városa képes szellemi paráznaságra; és az biztos, hogy Mussolinival, később Hitlerrel és számos más kormánnyal kötött szövetsége egyértelműen ennek mondható. Egyszerűen nem lehet ezt az asszonyt senki mással összetéveszteni.
1985. június 3-án a Vatikán és Olaszország aláírtak egy új konkordátumot, amely véget vetett „számos olyan kiváltságnak, amivel a katolikus egyház Olaszországban rendelkezett, beleértve azt is, hogy elveszítette államegyház státuszát... Ez az új egyezmény szabadságot biztosít a nem-katolikusok számára, és többé nem tekinti Rómát „szentt városnak”, [bár] elismeri, hogy Rómának „különleges jelentősége” van a „római katolicizmust illetően”.
Miután a konkordátumot aláírták, Mussolini a maga részéről kijelentette: „Elismerjük, hogy a katolikus egyház az olasz emberek vallási életében az első helyet foglalja el. Ez teljesen természetes egy olyan katolikus országban, mint a miénk, különösen egy fasiszta kormányrendszer idején”. Róma összes bíborosa dicsérte a pápa előtt Mussolinit, és azt mondták róla, hogy „ő az a kiváló államférfi, aki az Isteni Gondviselés elrendelése által [van hatalmon Olaszországban]”. Visszatekintve, igazán csodálkozhatunk, hogy emberek, akik magukat a Szent Szellem küldötteinek tartották, hogyan tudtak ekkorát tévedni. Volt azonban egy nagyon is önző okuk erre.
Ez a tévedés mindkét fél számára sokat ígért. Mussolininak szüksége volt az egyházra ahhoz, hogy Olaszországban megvesse a lábát, az egyház pedig azért támogatta, hogy cserébe legalább valamit visszakapjon egykori tekintélyéből és hatalmából. A római katolikus egyház határozott támogatásával Mussoliniból diktátor lett. A Lateráni Egyezmény ugyanakkor újra biztosította a római főpapnak az „uralkodó jobb keze” státuszt, vagyis azt a pozíciót, amit a pápák Konstantin uralkodásától kezdve élveztek. Rövid szünet után tehát újra kezdetét vette a „királyokkal való paráználkodás”.
Az egyház a II. világháborúban végig hűségesen kiszolgálta az elnyomó diktatúrát, amelyik cserébe boldogan biztosította számára, amit kért: az alapvető emberi jogok eltiprását. Mivel a katolikus vallás
lett az államvallás, az iskolákban kötelezővé tették a vallási oktatást, csak az egyház által jóváhagyott könyvekből taníthattak az egyház által javasolt tanárok, az egyházi esküvőt kötelezővé tették és a válást megtiltották. A katolicizmus akár szóban, akár írásos formában történő bírálata büntetendő volt.
Ahogyan ezt Avro Manhattan A Vatikán és a világpolitika (The Vatican and World Politics) c. munkájában megfogalmazza, „az egyház vált a fasiszta állam vallási fegyverévé, míg a fasiszta állam lett az egyház világi karhatalma”. Egyetlen világi kormánnyal sem lépett volna egyetlen más egyház (baptista, metodista, lutheránus) sem ilyen szövetségre, még akkor sem, ha ezt elvárta volna tőle a kormány. Csak Vatikán városa képes szellemi paráznaságra; és az biztos, hogy Mussolinival, később Hitlerrel és számos más kormánnyal kötött szövetsége egyértelműen ennek mondható. Egyszerűen nem lehet ezt az asszonyt senki mással összetéveszteni.
1985. június 3-án a Vatikán és Olaszország aláírtak egy új konkordátumot, amely véget vetett „számos olyan kiváltságnak, amivel a katolikus egyház Olaszországban rendelkezett, beleértve azt is, hogy elveszítette államegyház státuszát... Ez az új egyezmény szabadságot biztosít a nem-katolikusok számára, és többé nem tekinti Rómát „szentt városnak”, [bár] elismeri, hogy Rómának „különleges jelentősége” van a „római katolicizmust illetően”.
2013. december 18., szerda
Derek Prince - Hogyan semmisíti meg Krisztus a sátán munkáját? 3.
Második eredménye volt Adám bukásának, hogy a Sátán kicsikarta tőle azt a hatalmat, amelyet Isten neki adott. Krisztus megváltó munkájának eredményeképpen a hatalom, amelyet a Sátán bitorolt, visszaállíttatott Krisztusban, és elérhetővé vált az új nemzetség számára. Ebben tehát a kulcsgondolat a hatalom (Máté 28,18-20). Feltámadása után és mennybemenetele előtt Jézus azt mondta:
"Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön."
A helyes fordítás tehát: "Minden fennhatóság, hatalom most nekem adatik". Emlékezzetek, Jézus a keresztrefeszítése előtt a Sátánt e világ fejedelmének nevezi. A megkísértéskor a pusztában a Sátán megmutatja Jézusnak a világ minden országát és dicsőségét, és ezt mondja: "Mindezt a hatalmat néked adhatom, mert ez az enyém." De Jézus halála és feltámadása eredményeképpen ez a hatalom elvétetett a Sátántól, és átadatott az Ur Jézus Krisztusnak, mivel Ő vette el az ádámi nemzetség bűnének büntetését, és ez lehetővé tette Istennek ezt a cserét anélkül, hogy az igazsága csorbát szenvedett volna.
A jehovisták most is azt tartják, hogy az államhatalom sátáni, és ezért ellene vannak. Ez nagyon rossz látás, mert ezzel az ember eleve lemond arról, amije van. Rossz hatást gyakorol ez a keresztényekre, mert így mindig a rosszat várják az államhatalomtól; hogy egyre rosszabb és rosszabb lesz. De ez téves teológiai látás. Jézus lefegyverezte a hatalmasságokat, és hozzáférhetővé tette a "döntések völgyét". Ezzel olyan helyre adott befolyást, ami el van rejtve a "halandóktól".
Megjegyzés
Amerikában vannak úgynevezett "harcos keresztények", akik azért harcolnak, hogy az élet minden területén keresztény elvek érvényesüljenek. Ez egy "új jobb oldal". Követelik, hogy az iskolában ne legyen monopolhelyzetben az evolúciós elmélet, hanem tanítsák a teremtést is, és a gyerekek szabadon választhassanak a kettő között. Harcolnak az abortusz ellen, valamint a feminista mozgalmak ellen, amelyeket valójában a Jézabel szelleme vezérel. Harcolnak azért, hogy az államnak minél kisebb befolyása legyen az egyén fölött. A világban ezért sokan utálják őket. Magyar körülmények között inkább a természetfölötti síkon tudjuk befolyásolni az eseményeket, imával, bár a legutóbbi időkben történt események (1989-ben) ezen a területen is változásokat hozhatnak.
Imádkozni lehet a lakáselosztásért, hogy olyan emberek kerüljenek hatalmi pozíciókba, akik a jogosság, méltányosság, igazság alapján végzik az elosztást. Imádkozni lehet az áremelések ellen a közjóért, nem a mindig rosszabbra kell várni, hanem imádkozni kell az anyagi bőségért és az igazságos elosztásáért.
Ilyen módon az egész gondokodásmódunkat át kell rendezni. Nem kell öncélúnak, beszűkültnek lenni az imában. Nem valahonnan messziről irányítják a sorsunkat, mert befolyásolhatjuk az életünket Jézus
Krisztuson keresztül. Ez aktív keresztény szellemi harcosságot kíván. Amerikában természetes síkon folyik ez, itt Magyarországon szellemi szinten. Akkor lesznek olyanok a nemzetben, mint Eszter. Amikor Eszter a király elé állt, képviselte a zsidókat. De soha nem állhatott volna a király elé, ha a nép Márdokeus vezetésével nem böjtölt volna.
Előfordulhat ma is, hogy lesznek olyan emberek, akik ilyen magas pozícióba kerülnek. Ez soha nem öncélú. Isten mindig azért tett ilyet, hogy felhasználja az Ő népe javára. Ilyen volt József esete is, aki
megmentette Izrael népét az éhségtől, mert éhség volt az egész földön, kivéve Egyiptomot, ahol Józsefet a Fáraó fejedelemmé tette és Isten megjelentette Józsefnek a tervét (1 Mózes 41-45 fejezetek). Ilyen volt Dániel esete Nabukodonozorral, vagy Círus esete, aki nem volt zsidó, mégis jót cselekedett velük, szabadon engedte őket a fogságból.
"Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön."
A helyes fordítás tehát: "Minden fennhatóság, hatalom most nekem adatik". Emlékezzetek, Jézus a keresztrefeszítése előtt a Sátánt e világ fejedelmének nevezi. A megkísértéskor a pusztában a Sátán megmutatja Jézusnak a világ minden országát és dicsőségét, és ezt mondja: "Mindezt a hatalmat néked adhatom, mert ez az enyém." De Jézus halála és feltámadása eredményeképpen ez a hatalom elvétetett a Sátántól, és átadatott az Ur Jézus Krisztusnak, mivel Ő vette el az ádámi nemzetség bűnének büntetését, és ez lehetővé tette Istennek ezt a cserét anélkül, hogy az igazsága csorbát szenvedett volna.
A jehovisták most is azt tartják, hogy az államhatalom sátáni, és ezért ellene vannak. Ez nagyon rossz látás, mert ezzel az ember eleve lemond arról, amije van. Rossz hatást gyakorol ez a keresztényekre, mert így mindig a rosszat várják az államhatalomtól; hogy egyre rosszabb és rosszabb lesz. De ez téves teológiai látás. Jézus lefegyverezte a hatalmasságokat, és hozzáférhetővé tette a "döntések völgyét". Ezzel olyan helyre adott befolyást, ami el van rejtve a "halandóktól".
Megjegyzés
Amerikában vannak úgynevezett "harcos keresztények", akik azért harcolnak, hogy az élet minden területén keresztény elvek érvényesüljenek. Ez egy "új jobb oldal". Követelik, hogy az iskolában ne legyen monopolhelyzetben az evolúciós elmélet, hanem tanítsák a teremtést is, és a gyerekek szabadon választhassanak a kettő között. Harcolnak az abortusz ellen, valamint a feminista mozgalmak ellen, amelyeket valójában a Jézabel szelleme vezérel. Harcolnak azért, hogy az államnak minél kisebb befolyása legyen az egyén fölött. A világban ezért sokan utálják őket. Magyar körülmények között inkább a természetfölötti síkon tudjuk befolyásolni az eseményeket, imával, bár a legutóbbi időkben történt események (1989-ben) ezen a területen is változásokat hozhatnak.
Imádkozni lehet a lakáselosztásért, hogy olyan emberek kerüljenek hatalmi pozíciókba, akik a jogosság, méltányosság, igazság alapján végzik az elosztást. Imádkozni lehet az áremelések ellen a közjóért, nem a mindig rosszabbra kell várni, hanem imádkozni kell az anyagi bőségért és az igazságos elosztásáért.
Ilyen módon az egész gondokodásmódunkat át kell rendezni. Nem kell öncélúnak, beszűkültnek lenni az imában. Nem valahonnan messziről irányítják a sorsunkat, mert befolyásolhatjuk az életünket Jézus
Krisztuson keresztül. Ez aktív keresztény szellemi harcosságot kíván. Amerikában természetes síkon folyik ez, itt Magyarországon szellemi szinten. Akkor lesznek olyanok a nemzetben, mint Eszter. Amikor Eszter a király elé állt, képviselte a zsidókat. De soha nem állhatott volna a király elé, ha a nép Márdokeus vezetésével nem böjtölt volna.
Előfordulhat ma is, hogy lesznek olyan emberek, akik ilyen magas pozícióba kerülnek. Ez soha nem öncélú. Isten mindig azért tett ilyet, hogy felhasználja az Ő népe javára. Ilyen volt József esete is, aki
megmentette Izrael népét az éhségtől, mert éhség volt az egész földön, kivéve Egyiptomot, ahol Józsefet a Fáraó fejedelemmé tette és Isten megjelentette Józsefnek a tervét (1 Mózes 41-45 fejezetek). Ilyen volt Dániel esete Nabukodonozorral, vagy Círus esete, aki nem volt zsidó, mégis jót cselekedett velük, szabadon engedte őket a fogságból.
Kenneth E. Hagin - A csodatevő élet
Mert egykor sötétség voltatok; most azonban világosság vagytok az Úrban; mint világosságnak fiai, úgy járjatok. – EFÉZUS 5,8.
A legnagyobb csoda, amit láttam azzal kapcsolatban, hogy az örök élet milyen hatással van az értelemre, egy lánnyal történt, akit most Marynek fogunk nevezni. Mary hét évet töltött az általános iskola elsõ osztályában, anélkül, hogy megtanulta volna leírni a nevét. A szüleinek ki kellett venniük õt az iskolából, amint betöltötte a tizennegyedik évét. Tizennyolcévesen úgy viselkedett, mint ha kétéves lett volna. Ha történetesen nem az anyja mellett ült az istentiszteleten, a pad alatt csúszott-mászott, vagy felemelve a szoknyáját átlépdelt a padok felett, hogy visszajusson oda, ahol az anyja ült. Majd egy este, egy ébredési összejövetel alatt, Mary kijött az oltárhoz. Ott megkapta az örök életet – Isten természetét. Azonnal hatalmas változás történt. Már a kö vetkezõ este úgy ült az istentiszteleten és úgy viselkedett, ahogy egy fiatal hölgyhöz illik. Rendbe hozta a haját és szépen felöltözködött. Úgy tûnt, hogy értelmi képessége egyik napról a másikra megnövekedett. Nem sokkal ezután, látogatóba utazott a rokonaihoz, ott megismerkedett egy szomszédos farmer fiúval és feleségül ment hozzá. Sok évre rá meg tudtam, hogy miután a férje elhalálozott egy balesetben, jómódú üzletasszony lett belõle, megállt a saját lábán és megbecsült építési vállalkozó lett a városban!
Megvallás: Én a világosság fiaként járok az Úrban, én az élet világosságában járok.
A legnagyobb csoda, amit láttam azzal kapcsolatban, hogy az örök élet milyen hatással van az értelemre, egy lánnyal történt, akit most Marynek fogunk nevezni. Mary hét évet töltött az általános iskola elsõ osztályában, anélkül, hogy megtanulta volna leírni a nevét. A szüleinek ki kellett venniük õt az iskolából, amint betöltötte a tizennegyedik évét. Tizennyolcévesen úgy viselkedett, mint ha kétéves lett volna. Ha történetesen nem az anyja mellett ült az istentiszteleten, a pad alatt csúszott-mászott, vagy felemelve a szoknyáját átlépdelt a padok felett, hogy visszajusson oda, ahol az anyja ült. Majd egy este, egy ébredési összejövetel alatt, Mary kijött az oltárhoz. Ott megkapta az örök életet – Isten természetét. Azonnal hatalmas változás történt. Már a kö vetkezõ este úgy ült az istentiszteleten és úgy viselkedett, ahogy egy fiatal hölgyhöz illik. Rendbe hozta a haját és szépen felöltözködött. Úgy tûnt, hogy értelmi képessége egyik napról a másikra megnövekedett. Nem sokkal ezután, látogatóba utazott a rokonaihoz, ott megismerkedett egy szomszédos farmer fiúval és feleségül ment hozzá. Sok évre rá meg tudtam, hogy miután a férje elhalálozott egy balesetben, jómódú üzletasszony lett belõle, megállt a saját lábán és megbecsült építési vállalkozó lett a városban!
Megvallás: Én a világosság fiaként járok az Úrban, én az élet világosságában járok.
Dave Hunt - Elvtelen szövetségek 4.
Az I929-es, Mussolinival kötött konkordátum
Már történt utalás arra, hogy 1870-ben Olaszország függetlenné vált, és ami a pápai államokból megmaradt, az beolvadt az újonnan egyesített nemzetbe. Arról is szóltunk, hogy az olaszok túlnyomórészt a pápai uralom ellen és egy új függetlenség mellett szavaztak. A pápák világi hatalma véget ért, és búcsút kellett mondaniuk a világi hatalmakkal kötött szövetségeknek is. A pápák társadalmi befolyása a Vatikánra korlátozódott, ahol önkéntes száműzetésben éltek közel 60 évig,
egészen 1929-ig, amikor Mussolini és XI. Piusz aláírták a Lateráni Egyezményt.
A konkordátum a római katolicizmust újra - a törvény erejével - Olaszország „kizárólagos vallásává” tette. Se Péter, se Pál, de maga Jézus Krisztus se lépett volna ilyen egyezségre egyetlen kormánnyal sem, különösen nem egy fasiszta diktatúrával. A Vatikán, amely az egyetlen igaz egyháznak tartja magát, Jézus Krisztus menyasszonyának (holott Jézus azt mondta, hogy az Ő királysága nem e világból való), újra elnyerte a független állam státuszát, és politikai nagyköveteket küldhetett ki és fogadhatott.
Az 1870-ben elkobzott pápai területek fejében Olaszország a Szentszéknek 750 millió lírát fizetett készpénzben és 1 milliárdot államkötvényekben. Ebből a pénzből nagy összeget használtak fel arra, hogy megnyissák a mára már korrupciójáról hírhedtté vált Vatikáni Bankot, de az Anyaszentegyház olyan meglehetősen furcsa üzletekbe is befektetett, mint amilyen pl. az olasz fegyvergyártás, vagy egy fogamzásgátlót gyártó kanadai cég.
Semmi kétség, hogy a római katolikus egyház emelte hatalomra Mussolinit. Hogy a Lateráni Egyezmény létrejöjjön, a pápa felkérte a katolikusokat, hogy tartózkodjanak a politikai életben való részvételtől (ugyanis sokan közülük szocialisták voltak, és aktívan felléptek Mussolini és fasiszta pártja ellen), és támogatásáról biztosította Mussolinit. A pápa olyan határozottan tette Mussolinival rokonszenvező kijelentéseit - azt mondta például, hogy „Mussolinit a Gondviselés küldte” - , hogy a katolikusoknak nem volt más választásuk, mint az, hogy a fasiszta diktátort támogassák. E nélkül a támogatás nélkül Mussolini nem került volna hatalomra, és talán a történelem is másképpen alakulhatott volna.
Már történt utalás arra, hogy 1870-ben Olaszország függetlenné vált, és ami a pápai államokból megmaradt, az beolvadt az újonnan egyesített nemzetbe. Arról is szóltunk, hogy az olaszok túlnyomórészt a pápai uralom ellen és egy új függetlenség mellett szavaztak. A pápák világi hatalma véget ért, és búcsút kellett mondaniuk a világi hatalmakkal kötött szövetségeknek is. A pápák társadalmi befolyása a Vatikánra korlátozódott, ahol önkéntes száműzetésben éltek közel 60 évig,
egészen 1929-ig, amikor Mussolini és XI. Piusz aláírták a Lateráni Egyezményt.
A konkordátum a római katolicizmust újra - a törvény erejével - Olaszország „kizárólagos vallásává” tette. Se Péter, se Pál, de maga Jézus Krisztus se lépett volna ilyen egyezségre egyetlen kormánnyal sem, különösen nem egy fasiszta diktatúrával. A Vatikán, amely az egyetlen igaz egyháznak tartja magát, Jézus Krisztus menyasszonyának (holott Jézus azt mondta, hogy az Ő királysága nem e világból való), újra elnyerte a független állam státuszát, és politikai nagyköveteket küldhetett ki és fogadhatott.
Az 1870-ben elkobzott pápai területek fejében Olaszország a Szentszéknek 750 millió lírát fizetett készpénzben és 1 milliárdot államkötvényekben. Ebből a pénzből nagy összeget használtak fel arra, hogy megnyissák a mára már korrupciójáról hírhedtté vált Vatikáni Bankot, de az Anyaszentegyház olyan meglehetősen furcsa üzletekbe is befektetett, mint amilyen pl. az olasz fegyvergyártás, vagy egy fogamzásgátlót gyártó kanadai cég.
Semmi kétség, hogy a római katolikus egyház emelte hatalomra Mussolinit. Hogy a Lateráni Egyezmény létrejöjjön, a pápa felkérte a katolikusokat, hogy tartózkodjanak a politikai életben való részvételtől (ugyanis sokan közülük szocialisták voltak, és aktívan felléptek Mussolini és fasiszta pártja ellen), és támogatásáról biztosította Mussolinit. A pápa olyan határozottan tette Mussolinival rokonszenvező kijelentéseit - azt mondta például, hogy „Mussolinit a Gondviselés küldte” - , hogy a katolikusoknak nem volt más választásuk, mint az, hogy a fasiszta diktátort támogassák. E nélkül a támogatás nélkül Mussolini nem került volna hatalomra, és talán a történelem is másképpen alakulhatott volna.
2013. december 16., hétfő
CFAN - Ezért a káoszért imádkoztunk! - Yaoundé, Kamerun - 3. nap
Tegnap délelőtt Peter van den Berg tanításával véget ért a Tűz konferencia. A résztvevők éhsége tapintható volt, és a Szent Szellem erővel szállt rájuk! Amikor a végén visszamentünk az autóhoz, zárva találtuk, a sofőr sehol. „Hol a sofőrünk?” - kérdeztem. „A földön fekszik a Szent Szellem ereje alatt!” Másik járművet kellett kerítenünk, hogy visszavigyen a szállodánkba, de én egyáltalán nem bántam: ez az a káosz, amiért imádkoztunk!
Este mindez megismétlődött a szabadtéri összejövetelen. Egészen drámai volt! Isten Szelleme csak áradt, áradt, mintha soha nem akarna véget érni. Démonok elkezdtek megnyilvánulni, és kijönni az emberekből, anélkül, hogy bárki imádkozott volna ezért! Ezrek és ezrek kezdtek el nyelveken imádkozni, ahogy a Szent Szellem betöltötte őket!
Ezután felkértem Todd White barátomat, hogy imádkozzon a betegekért, és sok fantasztikus bizonyságot hallottunk. Néhányat itt felsorolok:
- egy kisfiú, aki nemi szerv nélkül született, átélte Isten teremtő csodáját!
- egy bal szemére kilenc éve vak férfi visszanyerte a látását
- egy süketnéma gyermek életében először elkezdett hallani és beszélni!
Ma este lesz a yaoundé-i evangélizáció záróestje. Mára várjuk a legnagyobb tömeget, és hisszük, hogy Isten hatalmasan fogja befejezni, amit elkezdett! Köszönjük, hogy folyamatosan imádkoztok értünk!
Együtt az Evangélium ügyében:
Daniel Kolenda evangélista
és Reinhard Bonnke, Peter van den Berg és az egész CfaN csapat
Este mindez megismétlődött a szabadtéri összejövetelen. Egészen drámai volt! Isten Szelleme csak áradt, áradt, mintha soha nem akarna véget érni. Démonok elkezdtek megnyilvánulni, és kijönni az emberekből, anélkül, hogy bárki imádkozott volna ezért! Ezrek és ezrek kezdtek el nyelveken imádkozni, ahogy a Szent Szellem betöltötte őket!
Ezután felkértem Todd White barátomat, hogy imádkozzon a betegekért, és sok fantasztikus bizonyságot hallottunk. Néhányat itt felsorolok:
- egy kisfiú, aki nemi szerv nélkül született, átélte Isten teremtő csodáját!
- egy bal szemére kilenc éve vak férfi visszanyerte a látását
- egy süketnéma gyermek életében először elkezdett hallani és beszélni!
Ma este lesz a yaoundé-i evangélizáció záróestje. Mára várjuk a legnagyobb tömeget, és hisszük, hogy Isten hatalmasan fogja befejezni, amit elkezdett! Köszönjük, hogy folyamatosan imádkoztok értünk!
Együtt az Evangélium ügyében:
Daniel Kolenda evangélista
és Reinhard Bonnke, Peter van den Berg és az egész CfaN csapat
2013. december 15., vasárnap
CFAN - Jésus! - Yaoundé, Kamerun - Második nap
Kedves Missziós Partnereink!
Nem sokkal ezelőtt ért véget egy újabb nagyszerű alkalmunk itt a kameruni Yaoundéban. Ma este Jézus véréről prédikáltam, és Jézus nevében hangosan megtörtünk minden átkot. Sok ezren fogadták el Jézust Megváltójuknak, és hatalmas csodáknak voltunk szemtanúi. Sok nyomorék visszanyerte az egészségét, köztük egy asszony, aki már 27 éve csak mankókkal tudott járni.
Az alkalom végén egy fiatalasszony jött előre a tömegből, aki már 18 éve mindkét fülére teljesen süket volt. Ma este a betegekért való közös imádság alatt a jobb fülére hirtelen elkezdett hallani. Azonnal előrefurakodott, hogy bizonyságot tegyen erről, de a testvére elmondta nekem, hogy a bal fülére még mindig süket. Én mindig szeretem, ha ilyen helyzet áll elő, mert ilyenkor Istennek lehetősége van arra, hogy mindenki szeme láttára demonstrálja az erejét. Felszólítottam a fiatalasszonyt, hogy a kezével szorítsa le a jobb fülét (azt, amelyik nem sokkal azelőtt gyógyult meg), majd imádkoztam a bal füléért, és megkérdeztem, most hall-e. Azt válaszolta, hogy hall valamilyen hangot, de nem érti a szavakat. Akkor újra imádkoztam érte, aztán pedig elkezdtem a bal fülébe ismételni franciául Jézus nevét, "Jésus, Jésus, Jésus". Egyszer csak felkiáltott, és ő is elkezdte ismételni hangosan: "Jésus, Jésus, Jésus!", egyre tisztábban és erőteljesebben! Megkérdeztem tőle, hogy most már hall-e. Fülig érő mosollyal nézett rám. Hallott, beszélt, és dicsőítette Jésus nevét! Dicsőség legyen az Úrnak!
Itt van velem Kamerunban régi jóbarátom, Todd White, akit felkértem, hogy ma reggel szóljon a pásztorokhoz. Az üzenete nagyon bátorította és megáldotta őket. Őt Peter van den Berg követte a színpadon, aki ugyanolyan erőteljesen prédikált, mint általában szokott, az üzenete bombaként hatott. Nyilvánvaló, hogy a pásztorok és gyülekezetvezetők készen állnak, hogy vegyék a Szent Szellem keresztséget, amelyért holnap fogunk imádkozni, mindenkiért külön-külön, és tudom, hogy Isten nagyon meg fogja áldani azt az alkalmat.
Kérlek benneteket, hogy továbbra is hordozzatok minket és a drága kameruni embereket az imáitokban. Hiszem, hogy ezeken az alkalmakon örökkévaló dolgok dőlnek el, és minden Isten dicsőségére lesz!
Veletek együtt az evangélium ügyében,
Daniel Kolenda evangélista
valamint Reinhard Bonnke, Peter van den Berg és az egész CfaN csapat
Az alkalom végén egy fiatalasszony jött előre a tömegből, aki már 18 éve mindkét fülére teljesen süket volt. Ma este a betegekért való közös imádság alatt a jobb fülére hirtelen elkezdett hallani. Azonnal előrefurakodott, hogy bizonyságot tegyen erről, de a testvére elmondta nekem, hogy a bal fülére még mindig süket. Én mindig szeretem, ha ilyen helyzet áll elő, mert ilyenkor Istennek lehetősége van arra, hogy mindenki szeme láttára demonstrálja az erejét. Felszólítottam a fiatalasszonyt, hogy a kezével szorítsa le a jobb fülét (azt, amelyik nem sokkal azelőtt gyógyult meg), majd imádkoztam a bal füléért, és megkérdeztem, most hall-e. Azt válaszolta, hogy hall valamilyen hangot, de nem érti a szavakat. Akkor újra imádkoztam érte, aztán pedig elkezdtem a bal fülébe ismételni franciául Jézus nevét, "Jésus, Jésus, Jésus". Egyszer csak felkiáltott, és ő is elkezdte ismételni hangosan: "Jésus, Jésus, Jésus!", egyre tisztábban és erőteljesebben! Megkérdeztem tőle, hogy most már hall-e. Fülig érő mosollyal nézett rám. Hallott, beszélt, és dicsőítette Jésus nevét! Dicsőség legyen az Úrnak!
Itt van velem Kamerunban régi jóbarátom, Todd White, akit felkértem, hogy ma reggel szóljon a pásztorokhoz. Az üzenete nagyon bátorította és megáldotta őket. Őt Peter van den Berg követte a színpadon, aki ugyanolyan erőteljesen prédikált, mint általában szokott, az üzenete bombaként hatott. Nyilvánvaló, hogy a pásztorok és gyülekezetvezetők készen állnak, hogy vegyék a Szent Szellem keresztséget, amelyért holnap fogunk imádkozni, mindenkiért külön-külön, és tudom, hogy Isten nagyon meg fogja áldani azt az alkalmat.
Kérlek benneteket, hogy továbbra is hordozzatok minket és a drága kameruni embereket az imáitokban. Hiszem, hogy ezeken az alkalmakon örökkévaló dolgok dőlnek el, és minden Isten dicsőségére lesz!
Veletek együtt az evangélium ügyében,
Daniel Kolenda evangélista
valamint Reinhard Bonnke, Peter van den Berg és az egész CfaN csapat
Reinhard Bonnke - A szükség 8.
A MÁRVÁNYSZOBROK MÚZEUMA
Semmi egyebet, csakis egy égő üzenetet kell továbbadnunk a világnak. Nem kell tűzijátékot rendeznünk. A tüzéreknek nem kell forrófejűeknek lenniük. Ezzel szemben az egyház minden részének, a legmagasabb templomtornyot is beleértve, Isten meleg fényét kell tükröznie. Az Ő templomában minden dicsőséget hirdet. Azt olvassuk, hogy Isten az Ő szolgáit "tűz lángjává" teszi (Zsid. 1:7.). Az Ő népének fáklyákból kell állnia. Nem csak az evangélistáknak, hanem a bizonyságtevőknek, szolgálóknak, gyülekezeti tisztviselőknek, vezetőknek, munkásoknak, tanítóknak, és segítőknek is mindnek a Szent Szellemtől kell lángolniuk, ahogy a fáklyák égnek a hideg utcákon. Az üzleti megbeszélésen épp úgy jelen kell lennie a Szent Szellem tüzének, mint az ébredési összejövetelen - talán még inkább.
A hal hőmérséklete azonos a vízével, amiben úszik. Túl sok keresztyén olyan, mint a hal. Szellemük nem melegebb, mint a körülöttük lévő hideg, hitetlen világ. Az ember melegvérű teremtmény. Az Úr ilyennek alkotott minket. Az is az akarata, hogy így vigyük tovább a jó hírt - melegséggel!
Az Úr nem azért küld ki minket, mert hűvös fejünk, és méltóságunk van. Nem is a higgadtságunk miatt választ minket. Isten az oltárról való izzó szénnel küld el minket, mint a Feltámadás tanúit, hogy bizonyságot tegyünk a Pünkösd Istenével való találkozásunkról. Hallottam már olyan prédikációkat, amelyek hasonlítottak a halottak bebalzsamozásáról szóló előadáshoz. Eszébe jut valakinek az ilyen beszédről az élő Jézus? Sem Jézus, sem Péter, sem Pál szolgálata hatására nem ültek úgy a gyülekezetek, mint márványszobrok egy múzeumban.
A logika isteni fényt kaphat, és továbbra is logikus lehet, mint például Ézsaiás vagy Pál logikája. A logika nem feltétlenül a hideg tartozéka. A tűz magában foglalja a buzgalmat, de a tudatlanságot nem. Tanulj minden lehető módon, csak akkor ne, ha a tüzet kioltja a tudás.
Emlékezz erre: előbb a sugárzás, aztán az okosság."Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes elmédből, teljes telkedből és minden erődből" (Mt 22:37) Az Úr azt akarja, hogy meleg szívünk, örömünk legyen és szeretet töltsön be minket.
Az emberi méltóság új jelentést kap, amikor a hívők elmerülnek Isten dicséretében. Láttál már 50 000 embert, amint sírva, integetve, ugrálva az örömtől ujjong Isten előtt? Mi másra is számíthatnánk, amikor egy anya áll a dobogón és bizonyságot tesz, hogy gyermeke épp akkor gyógyult meg vele született vakságából, süketségéből, vagyéppen kicsavarodott végtagjai álltak helyre? Én sokszor hallottam bizonyságtételeket ilyen csodákról. Dicsőséges jelenet az ilyen, az emberi tapasztalatok egyik csúcsa.
Nem értem, ha teljesen hűvösek maradunk, amikor a béna jár, és a vak lát. Az ilyen visszafogottság nem okos, hanem buta dolog. A tánc jobban illik az ilyen percekhez, öröm kell az Úr jelenlétében. Jézus azt mondta, hogy ilyen alkalmakkor még a kövek is kiáltanak.
Semmi egyebet, csakis egy égő üzenetet kell továbbadnunk a világnak. Nem kell tűzijátékot rendeznünk. A tüzéreknek nem kell forrófejűeknek lenniük. Ezzel szemben az egyház minden részének, a legmagasabb templomtornyot is beleértve, Isten meleg fényét kell tükröznie. Az Ő templomában minden dicsőséget hirdet. Azt olvassuk, hogy Isten az Ő szolgáit "tűz lángjává" teszi (Zsid. 1:7.). Az Ő népének fáklyákból kell állnia. Nem csak az evangélistáknak, hanem a bizonyságtevőknek, szolgálóknak, gyülekezeti tisztviselőknek, vezetőknek, munkásoknak, tanítóknak, és segítőknek is mindnek a Szent Szellemtől kell lángolniuk, ahogy a fáklyák égnek a hideg utcákon. Az üzleti megbeszélésen épp úgy jelen kell lennie a Szent Szellem tüzének, mint az ébredési összejövetelen - talán még inkább.
A hal hőmérséklete azonos a vízével, amiben úszik. Túl sok keresztyén olyan, mint a hal. Szellemük nem melegebb, mint a körülöttük lévő hideg, hitetlen világ. Az ember melegvérű teremtmény. Az Úr ilyennek alkotott minket. Az is az akarata, hogy így vigyük tovább a jó hírt - melegséggel!
Az Úr nem azért küld ki minket, mert hűvös fejünk, és méltóságunk van. Nem is a higgadtságunk miatt választ minket. Isten az oltárról való izzó szénnel küld el minket, mint a Feltámadás tanúit, hogy bizonyságot tegyünk a Pünkösd Istenével való találkozásunkról. Hallottam már olyan prédikációkat, amelyek hasonlítottak a halottak bebalzsamozásáról szóló előadáshoz. Eszébe jut valakinek az ilyen beszédről az élő Jézus? Sem Jézus, sem Péter, sem Pál szolgálata hatására nem ültek úgy a gyülekezetek, mint márványszobrok egy múzeumban.
A logika isteni fényt kaphat, és továbbra is logikus lehet, mint például Ézsaiás vagy Pál logikája. A logika nem feltétlenül a hideg tartozéka. A tűz magában foglalja a buzgalmat, de a tudatlanságot nem. Tanulj minden lehető módon, csak akkor ne, ha a tüzet kioltja a tudás.
Emlékezz erre: előbb a sugárzás, aztán az okosság."Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes elmédből, teljes telkedből és minden erődből" (Mt 22:37) Az Úr azt akarja, hogy meleg szívünk, örömünk legyen és szeretet töltsön be minket.
Az emberi méltóság új jelentést kap, amikor a hívők elmerülnek Isten dicséretében. Láttál már 50 000 embert, amint sírva, integetve, ugrálva az örömtől ujjong Isten előtt? Mi másra is számíthatnánk, amikor egy anya áll a dobogón és bizonyságot tesz, hogy gyermeke épp akkor gyógyult meg vele született vakságából, süketségéből, vagyéppen kicsavarodott végtagjai álltak helyre? Én sokszor hallottam bizonyságtételeket ilyen csodákról. Dicsőséges jelenet az ilyen, az emberi tapasztalatok egyik csúcsa.
Nem értem, ha teljesen hűvösek maradunk, amikor a béna jár, és a vak lát. Az ilyen visszafogottság nem okos, hanem buta dolog. A tánc jobban illik az ilyen percekhez, öröm kell az Úr jelenlétében. Jézus azt mondta, hogy ilyen alkalmakkor még a kövek is kiáltanak.
Derek Prince - Hogyan semmisíti meg Krisztus a sátán munkáját? 2.
Olvassuk el újra:
Mivelhogy az Ő isteni ereje által mindennel megajándékozott minket, ami az életre és a kegyességre való.
Ez a szellemi és fizikai életre, erre a világra és a másik világnak az életére szól. Minden megadatott már nekünk a Krisztusban.
Tudjátok, sokan úgy imádkoznak, amire Isten nem tud válaszolni, mert olyat kérnek, amit Isten már megadott nekik. Isten nem tud ilyen imára válaszolni, mert ez a hívőkben félreértést hozna létre. Nagyon sokszor hallom, hogy a keresztények könyörögnek valamiért, hogy Isten adjon valamit és Isten azt mondja: "Hiszen ezt már megadtam Krisztusban." Ő már megadta mindazt, ami az életre és a kegyességre való. Hogyan adta meg nekünk? A megismerés által, a saját dicsőségével. Hogyan érhető el számunkra mindez a dolog? A 4. versnek az eleje:
Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket.
Tehát az ellátás Isten ígéreteiben van. Minden dolog, amelyre szükségünk van, már benne van Isten ígéreteiben. Ha tanulmányozzuk Isten Igéjét és megragadjuk az ígéreteket, akkor mindent, amire valaha is szükségünk van, megtalálunk. Gyakran szoktam ezt összehasonlítani ezzel a példával: az Ószövetségben Józsué vezetése alatt Isten bevitte népét az ígéret földjére. Az Újszövetségben Jézus vezetése alatt - héberben ugyanaz a név, mint a Józsué - Isten behozza az Ő népét az ígéretek földjére. Az Ószövetség az ígéret
földje, az Újszövetség az ígéretek földje.
Isten azt mondta, hogy ez egy jó föld, vagyis minden, amire szükségetek van, ott van; tejjel és mézzel folyó föld, amelyet a mennyből eső öntöz és semmit sem kell tenni, mert minden ott van. Nem kellett megásni a kutakat, szőlőket, olajfákat sem kellett ültetni, mert ott van már minden. Az egyetlen, amit tenni kell, hogy bemész és elfoglalod. Ugyanígy van Krisztusban. Már semmit nem kell tennem, minden ott van az ígéretekben: "Menj és foglald el!" Azután figyeljétek meg azokat az eredményeket, amelyek követik az ígéreteket.
Teljesen egybehangzik a mostani tanulmányunkkal. A 4.vers második része:
...hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek.
Tehát az ígéretek által. Az "isteni" azt jelenti: Istené, tehát része leszel Isten természetének. Milyen eredménnyel? Kikerülve a romlottságot, amely a kívánságokban van a világban. Figyeljétek meg a kulcsszót: "romlottság". Isten az új teremtésben megsemmisítette Adám bukásának eredményét, mely behozta a romlottságot, szellemi és fizikai vonatkozásban. Mit tesz Krisztus megváltó munkája? Megszabadít a romlottságból és részesévé tesz Isten természetének.
Ez Isten ellátásán keresztül történik, Jézus Krisztus megismerése által, oly módon, hogy Isten Igéjében az ígéreteket megragadjuk. Egy másik fordítási mód: "Krisztus, aki isteni emberré lett, hogy a hívő ember istenné válhasson".
"Az utolsó Ádám" című fejezetben tanulmányoztuk ezt a váltságot. Jézus magára vette azt a rosszat, ami az ádámi nemé volt, hogy a hívő megkaphassa viszonzásképpen a jót, ami az Övé volt. Ennek a váltságnak van egy további szempontja. Jézus, aki Isten, emberré lett. Ezzel nem szűnt meg Istennek lenni, de emberré lett, hogy a hívő, aki ember, istenivé lehessen. A hívő ezáltal szintén nem szűnik meg embernek lenni. Tehát részeseivé válunk az isteni természetnek. Hogyan? Isten Igéjének ígéretei által, mert Isten Igéje a romolhatatlan mag.
1 Péter 1,23: Mint akik újonnan születtek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek Igéje által, amely él és megmarad örökké.
Ahogyan élünk Isten Igéjének romolhatatlan magjából, ez létrehoz az életünkben egy romolhatatlan természetet, amely által kikerüljük a romlottságot, amely e világ kívánságaiban van. Ez a leglogikusabb bemutatása ennek a ténynek. Néhányan tudjátok, hogy én logikával foglalkozó tudós voltam, (logician) és ezt néhány ember félrehallotta és azt hitte, hogy mágus (magician) voltam, mivel az angolban ennek a két szónak a kiejtése nagyon hasonló, csak az első betűben különböznek, és ez könnyen félreérthető. Én "logikus" voltam, nem mágus, és soha nem fedeztem fel egy logikai tévedést sem az Igében. Minél többet tanulmányozom, annál jobban megmutatkozik a logikussága.
A megismerés nemcsak egyszeri dolog, hanem folyamatos. A teljes megismerés a színről színre látás. Minél inkább ismeri az ember Istent, annál jobban kirajzolódik benne Krisztus.
Mivelhogy az Ő isteni ereje által mindennel megajándékozott minket, ami az életre és a kegyességre való.
Ez a szellemi és fizikai életre, erre a világra és a másik világnak az életére szól. Minden megadatott már nekünk a Krisztusban.
Tudjátok, sokan úgy imádkoznak, amire Isten nem tud válaszolni, mert olyat kérnek, amit Isten már megadott nekik. Isten nem tud ilyen imára válaszolni, mert ez a hívőkben félreértést hozna létre. Nagyon sokszor hallom, hogy a keresztények könyörögnek valamiért, hogy Isten adjon valamit és Isten azt mondja: "Hiszen ezt már megadtam Krisztusban." Ő már megadta mindazt, ami az életre és a kegyességre való. Hogyan adta meg nekünk? A megismerés által, a saját dicsőségével. Hogyan érhető el számunkra mindez a dolog? A 4. versnek az eleje:
Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket.
Tehát az ellátás Isten ígéreteiben van. Minden dolog, amelyre szükségünk van, már benne van Isten ígéreteiben. Ha tanulmányozzuk Isten Igéjét és megragadjuk az ígéreteket, akkor mindent, amire valaha is szükségünk van, megtalálunk. Gyakran szoktam ezt összehasonlítani ezzel a példával: az Ószövetségben Józsué vezetése alatt Isten bevitte népét az ígéret földjére. Az Újszövetségben Jézus vezetése alatt - héberben ugyanaz a név, mint a Józsué - Isten behozza az Ő népét az ígéretek földjére. Az Ószövetség az ígéret
földje, az Újszövetség az ígéretek földje.
Isten azt mondta, hogy ez egy jó föld, vagyis minden, amire szükségetek van, ott van; tejjel és mézzel folyó föld, amelyet a mennyből eső öntöz és semmit sem kell tenni, mert minden ott van. Nem kellett megásni a kutakat, szőlőket, olajfákat sem kellett ültetni, mert ott van már minden. Az egyetlen, amit tenni kell, hogy bemész és elfoglalod. Ugyanígy van Krisztusban. Már semmit nem kell tennem, minden ott van az ígéretekben: "Menj és foglald el!" Azután figyeljétek meg azokat az eredményeket, amelyek követik az ígéreteket.
Teljesen egybehangzik a mostani tanulmányunkkal. A 4.vers második része:
...hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek.
Tehát az ígéretek által. Az "isteni" azt jelenti: Istené, tehát része leszel Isten természetének. Milyen eredménnyel? Kikerülve a romlottságot, amely a kívánságokban van a világban. Figyeljétek meg a kulcsszót: "romlottság". Isten az új teremtésben megsemmisítette Adám bukásának eredményét, mely behozta a romlottságot, szellemi és fizikai vonatkozásban. Mit tesz Krisztus megváltó munkája? Megszabadít a romlottságból és részesévé tesz Isten természetének.
Ez Isten ellátásán keresztül történik, Jézus Krisztus megismerése által, oly módon, hogy Isten Igéjében az ígéreteket megragadjuk. Egy másik fordítási mód: "Krisztus, aki isteni emberré lett, hogy a hívő ember istenné válhasson".
"Az utolsó Ádám" című fejezetben tanulmányoztuk ezt a váltságot. Jézus magára vette azt a rosszat, ami az ádámi nemé volt, hogy a hívő megkaphassa viszonzásképpen a jót, ami az Övé volt. Ennek a váltságnak van egy további szempontja. Jézus, aki Isten, emberré lett. Ezzel nem szűnt meg Istennek lenni, de emberré lett, hogy a hívő, aki ember, istenivé lehessen. A hívő ezáltal szintén nem szűnik meg embernek lenni. Tehát részeseivé válunk az isteni természetnek. Hogyan? Isten Igéjének ígéretei által, mert Isten Igéje a romolhatatlan mag.
1 Péter 1,23: Mint akik újonnan születtek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek Igéje által, amely él és megmarad örökké.
Ahogyan élünk Isten Igéjének romolhatatlan magjából, ez létrehoz az életünkben egy romolhatatlan természetet, amely által kikerüljük a romlottságot, amely e világ kívánságaiban van. Ez a leglogikusabb bemutatása ennek a ténynek. Néhányan tudjátok, hogy én logikával foglalkozó tudós voltam, (logician) és ezt néhány ember félrehallotta és azt hitte, hogy mágus (magician) voltam, mivel az angolban ennek a két szónak a kiejtése nagyon hasonló, csak az első betűben különböznek, és ez könnyen félreérthető. Én "logikus" voltam, nem mágus, és soha nem fedeztem fel egy logikai tévedést sem az Igében. Minél többet tanulmányozom, annál jobban megmutatkozik a logikussága.
A megismerés nemcsak egyszeri dolog, hanem folyamatos. A teljes megismerés a színről színre látás. Minél inkább ismeri az ember Istent, annál jobban kirajzolódik benne Krisztus.
Rodney H. Browne - Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten!
Vígan énekelj az Úrnak te egész föld! 2 Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal. 3 Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; az Ő népe és az Ő legelőinek juhai vagyunk. 4 Menjetek be az Ő kapuin hálaadással, tornácaiba dícséretekkel; adjatok hálákat Néki, áldjátok az Ő nevét! 5 Mert jó az Úr, örökkévaló az Ő kegyelme, és nemzedékről-nemzedékre való az Ő hűsége! Zsoltár 100:1-5
VÍGAN énekelj az Úrnak, te EGÉSZ föld!
A föld minden népét a Mindenható Isten teremtette. Az Úr szeret minden nemzetet, és folyamatosan segítő kezet nyújt feléjük. A hívő feladata az evangélium hirdetése minden teremtménynek és minden nemzetnek. A Márk 13:10-ben a következőt olvassuk: "De előbb hirdettetnie kell az evangéliumnak minden pogányok között." Isten nemcsak bizonyos fajnak és embercsoportnak az Istene, hanem minden nemzeté, akár tudatában vannak ők ennek, akár nem. Az Úr egyedül rendelkezik azzal a hatalommal és joggal, hogy az országat vezesse. Nem minden nemzet áll Isten uralma alatt, de ennek ellenére, azok is részesülnek jóságából, és végül egyedül Neki fognak számot adni.
És Én cselekedeteiteket és gondolataitokat megbüntetem! Eljő az idő, hogy minden népeket és nyelveket egybegyűjtsek, hogy eljövén meglássák az Én dicsőségemet.
Ézsaiás 66:18
És Elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33 És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Máté 25:32-33
Minden nemzetet meg fog ítélni az Úr. Ha az országok ismernék az igazságot, az emberek tömegesen jönnének Istenhez, hogy imádják Őt, és hogy elismerjék, hogy az Úr az Isten!
Amikor Isten jelenlétébe jövünk, hogy imádjuk, hogy szolgáljuk Őt, hogy énekeljünk, és dícséretet mondjunk az Ő nevének, ezzel elismerjük, hogy Ő a Mindenható Isten.
A Mindenható Isten nemcsak egy isten a sok közűl, akit imádni kell -, Ő AZ Isten! Istenként, Úrként és Szabadítóként kell megismernünk Őt saját személyes életünkben. Tudnunk kell, hogy Ő az egyedül igaz Isten - királyoknak Királya és uraknak Ura. Isten azt akarja, hogy azért jöjjünk az Ő jelenlétébe, hogy készségesen és saját akaratunkból imádjuk Őt - őszinte vidámsággal és örömmel a szívünkben és az ajkunkon. Az Úr nem fog erőltetni bennünket. Nem azt akarja, hogy vallásos kötelességből jöjjünk színe elé, hanem lankadatlan hittel és őszinte örömmel teli szívvel; minden módon elérhetővé téve magunkat Isten számára, hogy megérintesen és megváltoztasson bennünket, és hogy az Ő akarata valósuljon meg életünk minden területén.
De eljő az óra, és az most van, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres az Ő imádóiul. 24 Az Isten Szellem: és akik Őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják. János 4:23-24
Ő pedig felelvén monda nékik: igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel Engem, a szívük pedig távol van Tőlem. Márk 7:6
Amikor méltányoljuk az Úr teremtő mivoltát, ezzel elismerjük, hogy Ő az Isten.
Minekelőtte hegyek lettek, és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké Te vagy Isten. Zsoltár 90:2
Isten teremtett bennünket - nem magunk. Nem a magunk urai vagyunk, hanem Ő a mi Urunk. Sok ember úgy él, mintha saját maguk teremtették volna magukat; ők vannak saját kis világuk középpontjában. Ez a nézet elkerülhetetlenül felfuvalkodáshoz, kapzsisághoz és bálványimádáshoz vezet. Majd amikor ezek az emberek már mindent elveszítettek, az összes reményt is el fogják veszíteni. Ha tudod, hogy Isten teremtett téged és mindent, akkor adni akarsz, és áldás szeretnél lenni mások számára, ahogy az Úr is gondoskodott terólad és megáldott téged. Magabisztos vagy, hogy ha mindent elveszítenél, Isten akkor is veled lenne és gondoskodna rólad.
Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez. 10 Dícsér Téged, Uram minden teremtményed, és áldanak Téged a Te kegyeltjeid. 11 Országodnak dicsőségéről szólnak, és a Te hatalmadat beszélik. Zsoltár 145:9-11
Dícsérjék ők az Úrnak nevét, mert parancsolt, és előállottak ők. Zsoltár 148:5
Amikor életünk minden területére nézve elfogadjuk Isten tekintélyét, ezzel elismerjük, hogy Ő az Isten.
Jézus a Feje az Egyháznak - Krisztus Testének. Jézus a testté lett Ige, Aki közöttünk lakozik. Amikor alárendeljük magunkat Isten Igéjének -, amely alapján megújítjuk elménket és az Igéhez szabjuk magunkat -, ezzel elismerjük Isten hatalmát és vezetését. Jézus Urunk és Mesterünk - mi szolgáljuk Őt -, nem pedig Ő bennünket. A Szent Szellemnek, az Igazság Szellemének is alá kell rendelnünk magunkat, Ő pedig Isten Igéje szerint a saját szellemünkön keresztül fog vezeti minket. Nem a saját akaratunkat cselekedjük, hanem azt tesszük, amit Ő mond.
Amikor lelkesen egyetértünk a Tőle származó vezetéssel, és amikor engedelmesen azt tesszük, amit az Úr parancsol, ezzel elismerjük, hogy Ő az Isten.
Avagy nem tudjátok, hogy akinek odaszánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra? Róma 6:16
Miért mondjátok pedig nékem:Uram! Uram! Ha nem művelitek, amiket mondok?Lukács 6:46
Nem mindenki, aki ezt mondja nékem, Uram! Uram! megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az Én mennyei Atyám akaratát. Máté 7:21
Amikor kifejezzük hálánkat az Úr el nem múló szeretetéért, ezzel elismerjük, hogy Ő az Isten.
Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az Ő irgalmassága. 1 Krónika 16:34
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)