Philip Yancey és Tim Stafford - Akik lassan tanulnak: Nem túl ígéretes társaság

Márk 9,19 „Meddig szenvedlek még titeket?”

Jézus tanítványai eleinte nem állnak a helyzet magaslatán. Leginkább az értetlenség jellemzi őket: „Ti is ennyire értetlenek vagytok?” – kérdezi tőlük Jézus több alkalommal is. A 9. fejezetben úgy látjuk a tanítványokat, mint akik elügyetlenkedik egy beteg meggyógyítását, félreértik Jézus egyértelmű kijelentését hamarosan bekövetkező haláláról és feltámadásáról, és azon civakodnak, hogy melyikük a nagyobb, sőt, azt akarják, hogy Jézus állítsa le egy másik tanítvány munkálkodását. Egyértelmű, hogy nem értik Jézus küldetésének lényegét. A tanítványok minden gyarlósága ellenére Jézus arra szánja idejének nagy részét, hogy felkészítse őket munkája folytatására, amikor ő már nem lesz köztük.
Mit kezdenek a tanítványok a rájuk szegeződő egyre nagyobb figyelemmel? Ha lehet, még értetlenebbnek bizonyulnak. Amikor Jézus a közelgő haláláról beszél, a tanítványok vagy nem értik, vagy ostobán tiltakoznak. Néha azon civakodnak, melyikük érdemli a legmagasabb tisztséget. Nyilvánvaló, hogy nem értik a körülöttük zajló, rendkívüli eseményeket. Röviden szólva, a tanítványokban - ahogy mindannyiunkban – a jó és a rossz elválaszthatatlanul összefonódik. Jézus letartóztatása után a nyomatékos hűségfogadalmak ellenére a tanítványok csendesen és megszégyenülve visszahúzódnak, magára hagyva őt a legválságosabb pillanatokban.

Döntő fordulat

Történik azonban valami, ami döntő változást eredményez a tanítványokban: Jézus feltámadása, mint a tűz, úgy járja át az életüket. Úgy tűnik, hogy ez után a hihetetlen esemény után a hosszú, türelmes tanítás végre meghozza gyümölcsét. Megdöbbentő változás megy végbe a tanítványok viselkedésében. Jézus feltámadásának egyik legmegragadóbb bizonyítékát láthatjuk, ha összehasonlítjuk Márk evangéliumának megriadt tanítványait Az apostolok cselekedeteinek bátor, magabiztos apostolaival. Ez utóbbiban az ősegyház nagyívű fejlődését követhetjük nyomon, amelynek két meghatározó vezetője – különös módon – éppen az a Péter és János, aki a legkeményebb feddést kapta egykor Jézustól.