Ézsaiás nem egy szó szerinti tűzről és vízről beszélt. Arról beszélt, amin az emberek szellemileg és értelmileg átmennek. Izrael abban az időben fogságban élt; az ő árvizeik a nehézségek voltak, a tüzeik a kísértések, a folyóik a próbatételek. Ezek mind a Sátán kísérletei voltak arra, hogy elpusztítsák Isten népét.
Ézsaiás szavai a kegyelem tiszta üzenetét hordozták Izrael számára.
Az emberek saját bolondságuk és meggondolatlanságuk miatt voltak fogságban. De Isten egy megtört szívű prófétát küldött hozzájuk, aki így szólt: "Isten azt akarja, hogy elmondjam nektek, Hozzá tartoztok."
Most lehet, hogy éppen a saját örvénylő vizedben vagy. Talán elborít a nehézség vagy kísértés és azzal fenyeget, hogy elnyel.
Ezekből a bibliai példákból meg kell értened, hogy az Úr nem mindig csendesíti le a vizeket. Nem mindig állítja meg az áradást és nem mindig oltja el a tüzet. De ezt ígéri: "Veled együtt megyek át rajta. Ez a nehézség vagy körülmény nem fog elpusztítani téged. Nem fog felemészteni. Menj tovább, folytasd. A túloldalon úgy jössz ki, hogy én melletted leszek."
A három zsidó ifjúnak elég volt ezt hallania. Amikor a tüzes kemencébe bedobták őket, egy negyedik ember is velük volt: Jézus. Nem égtek meg. Sőt, még a ruhájuk és a hajuk sem lett füstszagú. Ezt a fajta szabadítást szeretné Isten megadni neked saját szellemi utadon.
Mi indítja arra Istent, hogy meg akarjon szabadítani? Talán az, hogy valamit tettél, amivel kiérdemelted ezt? Talán többet imádkozol? Több órát olvasod az Írást? Ez mind jó dolog. De Ézsaiás megkapta az igaz kijelentést erről: "Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek." (Ézsaiás 43:4-5).
Isten ezt mondta Izraelnek: "Tűzön és vízen fogsz átmenni. De ne aggódj, én is veled megyek mindenen. És végül megszabadítalak, egyszerűen azért, mert az enyém vagy. Név szerint ismerlek. Szívem számára kedves vagy."
"Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Efezus 2:8-9).
Még ha 500 évig élnél, sem lenne elég, hogy a saját cselekedeteiddel megnyerd az Urat.
Nem számít, hogy mennyit küzdesz azért, hogy megtisztítsd magad. A testi valód Isten számára nem elfogadható; még csak nem is lehet megújítani. Minden testi dologgal a kereszt számolt le. Most tehát az új embernek kell előjönnie: a Krisztus szerint valónak. Az igaz hit abban gyökerezik, hogy Ő mit tett érted.
Mondhatod ezt is: "Ó, én azt el tudom, hinni, hogy Isten a hűséges pásztorokban gyönyörködik. Ők annyit időt töltenek az Igén elmélkedve és imádkozva. Azt is elhiszem, hogy az elöljárók kedvesek a számára. Szenvedéseken, próbatételeken, nehézségeken mentek át, és győztesként kerültek ki belőle."
"De nehezemre esik elhinni, hogy egy nehézségekkel küzdő, elbukó keresztény, mint én kedves lehet Istennek. Inkább undorodnia kellene tőlem, hiszen az életem hol fent hol lent van. Olyan problémákkal nézek szembe, amiken láthatólag nem tudok keresztüljutni. Hiszem, hogy még mindig szeret engem, de biztosan csalódott bennem."
Kérlek értsd meg: Ézsaiás csodálatos próféciája a kegyelemről olyan embereknek szólt, akiket megraboltak, kifosztottak, csapdába csaltak, börtönbe küldtek - mindezt az ő saját bolondságuk és hitetlenségük miatt. Ezen a ponton mondta nekik Isten: "Most tehát - vétkeitek után - a remény üzenetét hozom nektek. Mindezt azért, mert az enyéim vagytok."
