Csalog Eszter - A szív a Példabeszédek könyvében

„...Bölcsességnek és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére: okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére: együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására." (Péld 1,2-4)

Az idézett versek megmagyarázzák azt, hogy miért tartozik a Példabeszédek könyve a leggyakrabban és legszívesebben for­gatott bibliai köny­vek közé. Ugyanak­kor a legtöbb pontatlanságot, félreérthető mondatot az Ószövetségen belül éppen ebben a részben tartalmazza a Károli-fordítás. Az itt következő összefoglalással tehát egy kis segítséget szeretnék nyújtani a szö­veg alaposabb megértéséhez. Ezek a korrigálási javaslatok természetesen tovább pontosíthatók, bővíthetők, és semmiképpen sem pótolhatnak egy teljesen új fordítást.

A szövegben leggyakrabban előforduló fordítási következetlenség a szív szó (lév) hibás visszaadása: Károli ezt a legtöbb esetben értelemnek, elmének fordította. A héber szöveg vizsgálatakor legelőször az derül ki, hogy Isten törvényét, parancsait elsősorban a szívünkkel kell befogadnunk és megőriznünk, nem pedig az elménkkel, ahogyan azt a magyar fordítás sugallja. Erre a következő igék mutatnak: „Az én törvényemről el ne fe­ledkezzél, és az én parancsolataimat megőrizze a te szíved. (3,1) "...tartsa [vagy: ragadja] meg az én beszédemet a te szíved, hogy megtartván az én parancsolataimat, élj." (4,4) „Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te szívedben." (4,21) „Add a te szívedet er­kölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.” (23,12)

Ha a körülöttünk lévő dolgokból, a bibliai példában a rest ember munkájának gyümölcseiből a megfelelő következtetést akarjuk levon­ni, akkor is a szívünkre van szükségünk: „...Amelyet én látván, szívemmel odafor­dultam, és nézvén, ezt a tanulságot vet­tem abból:...” (24,32) Azt is megtudhat­juk, hogy a bölcs szívre jellemző Isten parancsainak elfogadása: „A bölcs szívű beveszi a parancsolatokat, a bolond ajkú pedig elveszti magát.” (10,8) (A bölcsesség és a szív kapcsolatára még visszatérek.) Ennek a magyarázata az, hogy Istenhez elsősorban a szívünkön keresztül tudunk kapcsolódni, hiszen Ő az „...aki vizsgálja a szíveket...” (24,12) Ezért az Ige arra szólít fel, hogy "bizodalmad legyen az Úrban teljes szíved­ből: a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. (3,5) Több ige arra figyelmeztet minket, hogy a szívünk önmagában nem megbízható, csakis az Úrral való kapcsolat miatt: "Az embernél vannak a szív gondolatai (szó szerint: szív elrendezése, rendberakása): de az Úrtól van a nyelv felelete.” (16,1) „Az embernek szíve gon­dolja meg az ő útját: de az Úr igazgatja (vagy: erősíti) annak járását.” (16,9) „Sok gondolat van az ember szívében, de csak az Úrnak tanácsa áll meg.” (19,21) „Aki bízik a szívében, bolond az: aki pedig jár bölcsen, megszabadul.” (28,26). 

A szívnek és Isten törvényének fentebb említett kapcsolatával szorosan összefüggő kijelentés a Példabeszédek könyvében az, hogy az (Istentől való) bölcsesség, tudomány keresése is mindenekelőtt a szív feladata, és a szívünkben kell bölcseknek lennünk. Ezzel kap­csolatban igen sok figyelmeztetést, buzdítást kapunk, pl. a 2. fejezetben: „Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te szívedet az értelemre... akkor az Istennek ismeretére jutsz... Akkor megérted az igazságot és a törvényt és minden becsületességet és minden jó utat, mert bölcsesség megy a te szívedbe, és a tudomány a te lelkednek gyönyörűséges lesz.” (2,2; 5; 9; 10) Egyéb igék erre vonatkozólag: „Az eszesnek szíve keresi a tudományt: a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.” (15,14) „Aki szívében bölcs, hívatik értelmesnek: a beszédnek pedig édessége növeli a tudományt.” (16,21) „Az eszesnek szíve tudományt szerez, és a bölcsnek szíve tudományt ke­res ” (18,15) „Hajtsdfüledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit: és a le szívedet fi­gyelmeztesd az én tudományomra. ” (22,17) Bölcs Salamon ezekkel a szavak­kal is buzdította a tőle tanulókat: „Fiam, ha bölcs lesz a te szíved, örvendez az én szívem nekem is.” (23,15) A tanácsadás­nak is a szívből kell fakadnia: „Mély víz az embernek szívében a tanács, és a bölcs ember kimeríti azt.” (20,5)

A szívnek és a beszédnek viszonyáról szóló igéink is gyarapodnak: „Az igaz­nak szíve meggon­dolja, mit szóljon: az istenteleneknek szá­ja pedig ontja a go­noszt.” (15,28) „A bölcsnek szíve értel­mesen igazgatja az ő száját, és az ő aj­kain növeli a tudományt.” (16,23)

A szív állapota, mint kiderül, életünk más területeire is kihat, így az egészségre, a szellemi állapotunkra, sőt: a kül­sőnkre is. Visszatérve a már idézett 4,21 versre, ha megnézzük a folytatást, vilá­gossá válik, hogy a szívünkbe fogadott ige hogyan eredményez üdvösséget és egészséget: „ne távozzanak el (ti. az én beszédeim) a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te szívedben. Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testük­nek egészség.” (4,21-22) A következő két, egymást kiegészítő ige is beszél az egészségünkről: „A vidám szív megvidámítja az orcát (szó szerint: jót tesz vele): de a szívnek bánatja (fájdalma, sebe) mi­att a szellem megtörik.” (15,13) „A vi­dám szív jó orvosságul szolgál: a megtört szellem pedig megszáraztja a csontokat.” Végül: „Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak: a vidám (vagy: jó) szívűnek (17,22) pedig szüntelen lako­dalma van (szó szerint: mindig iszik).” (15,15)

A különböző emberi kapcsolatokban is van szerepe a szívnek. Egy ige a pász­toroknak szól: „Szorgalmasan megis­merd a te juhaid külsejét (arcát), fordítsd szívedet a nyájadhoz.” (27,23) Egy má­sik a derék asszonyról jegyzi meg: „Bízik abban az ő férjének szíve...” (31,11) A következő az irigy emberrel kapcsolat­ban int józanságra: „...mint aki számítgatja a falatot magában, olyan ő: egyél és igyál, azt mondja tenéked, de a szíve nincs veled.” (23,7) Végül pedig a szívében bölcs ember vezető pozícióba kerül. „Aki megháborítja az ő házát, annaka öröksége szél lesz: és a bolond szolgája a bölcs szívűnek." (11,29)

Forrás: HitInfó III/4.