Soha nem fogom elfelejteni azt a fájdalmat, amit akkor éreztem, amikor az egyik tinédzser korú gyermekem odajött hozzám és bevallotta: "Apa, soha nem éreztem azt, hogy elégedett vagy velem. Soha nem éreztem, hogy méltó lennék a szeretetedre. Úgy érzem, mintha az egész életemmel csak visszahúználak. Biztos, hogy csalódtál bennem."
Soha egyetlen szó nem bántott annyira, mint ezek. Rögtön végiggondoltam, hogy mit tettem, ami miatt a gyermekem így érez. Végül, miközben majd megszakadt a szívem, megöleltem síró gyermekemet. Ezt gondoltam: "Milyen szörnyű ez! Kimutattam a szeretetemet ennek a gyermekemnek. Hogyan hordozhat mégis ilyen hamis elképzelést önmagában ilyen hosszú ideje és szenved feleslegesen a bűntudattól és a nyomorúságtól?"
Ezt mondtam szeretett gyermekemnek: "Mindig is fontos voltál számomra. Hiszen a szemem fénye vagy! Csak rád gondolok, és az egész lényem felvidul. Persze, csináltál bolondságokat néha, de ugyanezt tették a testvéreid is. De megbocsátottam. Igazán megbántad és nem gondoltalak ezek miatt kevesebbnek téged. Örömöt szerzel nekem. Az egész életemet boldoggá teszed. A szívem benned gyönyörködik!"
Így van ez sok kereszténnyel a mennyei Atyával való kapcsolatában.
Az ördög meggyőzte ezeket a hívőket, hogy csalódást okoztak Istennek és soha nem tudnak megfelelni neki. Ezért egyszerűen nem fogadják el Isten szeretetét. Úgy élnek ehelyett, mintha Isten bosszúja leselkedne rájuk folyamatosan. Micsoda rettenetes módja ez az életnek! És mennyire fáj Istennek, amikor látja, hogy gyermekei így élnek.
Lehet, hogy egy szeretet nélküli, nemtörődöm családban nőttél fel. Talán apád, anyád, vagy testvéreid miatt úgy érzed, hogy nem érsz semmit. Soha nem érzeted, hogy különleges vagy fontos vagy valaki számára. Soha senki nem karolt át és mondta: "Szeretlek. Fontos vagy számomra. Büszke vagyok rád!"
Hány gyermek nőtt fel arra vágyakozna, hogy apjuk vagy anyjuk számára különleges legyen? Hány felnőtt küzd ma napjainkban a megfelelési kényszer miatt, mert soha nem érezték, hogy fontosak vagy gyönyörűségesek a szüleik szemében?
Az évek során a könnyekig meghatottak a kábítószerfüggő férfiak és nők szomorú gyermekkori történetei. Sokan azt mondták el nekem, hogy apjuk vagy anyjuk kigúnyolta őket és ezt ordította: "Semmire nem vagy jó! Semmire sem fogod vinni az életben." Úgy nőttek fel, hogy teljesen értéktelennek érezték magukat, mintha senkinek nem jelentenének semmit.
Ma az utcák tele vannak otthonról elszökött gyerekekkel, akiket mindenféle értékesség tudatától megfosztottak. Úgy érzik, senkinek sem fontosak. Ezért odaadják magukat az első embernek, akiről úgy érzik, hogy fontosak számára. A testüket striciknek, vágytól fűtött férfiaknak és nőknek, más tinédzsereknek ajánlják fel - bárkinek, akiről azt gondolják, hogy valamit jelentenek számára.
Ó, hála Istennek Jézusért! Számára mindig fontos vagy. Nem számít, hogy milyen családi életed volt és milyenek voltak a földi szüleid. Semmi sem hasonlítható a mennyei Atyád szeretetéhez. A születésed napjától kezdve fontos vagy számára!
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
