2016. március 10., csütörtök

Heidi Baker - A csoda születése - Ragadd meg az ígéretet! 4.

Ezután hét nap és hét éjjel olyan erősen éreztem Isten jelenlétét, hogy mozgásképtelenné váltam. Képtelen voltam járni, beszélni vagy mozogni. A Szent Szellem azt mondta az embereknek, hogy hébe-hóba öntsenek le vizet a torkomon, hogy inni adjanak. A mosdóba úgy kellett kivinni.
Sokan kinevettek. Az egész dolog mulatságosnak tűnt nekik. Hát számomra semmi mulatságos nem volt benne. Ez egy erőteljes és szent időszak volt. Ez után az "átadási szertartás" után visszatértünk Mozambikba.

A következő év során a körülményeink embert próbálóbbak lettek, mint valaha. Rolland és a lányunk kidőltek a súlyos malária visszatérő rohamai miatt. Nálam szklerózis multiplexet diagnosztizáltak. Az anyagi helyzetünk még rosszabbá vált. A mozambiki gyerekeink sátrakban laktak férgekkel és patkányokkal együtt, amik éjjel összeharapták a lábujjaikat.
Én továbbra is hittem a nekem adott szóban. Az egész év során az összes vak ember gyógyulásáért imádkoztam, akivel csak találkoztam Mozambikban. Mindegyikük találkozott Jézussal, de egyikük sem kezdett látni.

Aztán, egy év után, Isten megnyitotta a mennyet. Az ige elkezdett valósággá válni. A vakok elkezdtek látni. A süketek hallani. A sánták elkezdtek járni. Hárman a mozambiki pásztoraink közül embereket támasztottak fel. A gyülekezeti növekedés robbanásnak indult. A történetünk csordultig telt vad és csodálatos mesékkel.

A prófétikus szó akkori idejében egy gyülekezetet plántáltunk Hong Kongban, egyet Angliában, kettőt pedig Mozambikban. Ez volt a szolgálatunk látható gyümölcse oly sok év után. Két kis mozambiki gyülekezetünk volt - az egyik kötelező részvétellel a gyermekközpontban, ahol a gyerekeinknek meg kellett jelennie a gyülekezetben vasárnaponként ebéd előtt. A másik gyülekezetünk egy szeméttelepen gyűlt össze.

Azóta a mozgalmunk több mint tízezer gyülekezet alapítását látta Mozambikban, és körülötte. Munkánk ágai több mint harminc nemzetre terjedtek ki világszerte. Néhány ezer ezek közül az új gyülekezetek közül Cabo Delgado Provinciában van a messzi északi részén Mozambiknak, örökbefogadott hazánkban, és a Makua és Makonde törzsek otthonában- korábban a legnagyobb el nem ért embercsoportnak Afrika dél-keleti részén.

Amikor az Úr beszélt nekem a vágyáról, hogy Mozambik egész népét elérje, hogy megismerje Őt, bizarrnak éreztem a részéről, hogy engem kér meg, hogy segítsek.
A világ mércéjéhez képest korlátozott szolgálati sikert tapasztaltunk. Láttunk néhány csodát, de ez az ígéret túl nagynak hangzott ahhoz, hogy fontolóra vegyük. Minden porcikájában ugyanannyira furcsának tűnt nekem, ahogy Mária számára annak tűnt Isten szava.

Tudom, csak egy kicsi lény vagyok Isten Mozambikkal kapcsolatos dicsőséges szándékának nagy ábrájában. Csak egy kis anyuka vagyok a porban szolgálva. De hiszem, hogy ha Isten tud egy szamarat használni, akkor engem is tud. Isten dicsőségének a katalizátora akarok lenni. Akarom hinni, hogy Isten el tudja érni, hogy szeretete és dicsősége átragyogjon az én kis letett életemen-és a te kis letett életeden. Nem számít mennyire lehetetlennek tűnik Isten egy ígérete, válaszolhatunk úgy, ahogy Mária tette, egy átadott kiáltással: "Igen!"

Még a legkisebb igen is számít Istennek.

Fordította: Mihályi Dorottya