Ekkor Dániel, a kinek neve Baltazár, közel egy óráig rémüldözék, és az õ gondolatai háboríták õt. Szóla a király, és monda: Baltazár, az álom és annak jelentése meg ne rettentsenek téged! Felele Baltazár, és monda: Uram, az álom [szálljon] a te gyûlölõidre, a magyarázata pedig a te ellenségeidre! (4, 16)
Mikor a varázslók és mágusok nem tudták az álmot megfejteni, Nabukodonozor hívatta Dánielt, ő azonban, mikor megértette az álmot, úgy megijedt, hogy jó ideig szólni sem tudott. A királynak kellett bátorítania, hogy ne féljen, csak mondja el az álom magyarázatát. Ekkor aztán Dániel elkezdte mondandóját azt kívánva, hogy ez a dolog sohase történjen meg a királlyal.
A fa, a melyet láttál, a mely nagy és erõs volt, és a melynek magassága az eget érte és ellátszék az egész földre; És levelei szépek, gyümölcse pedig sok, és táplálék rajta mindeneknek; alatta tartózkodék a mezõ vada, és ágain az égi madarak lakozának: Te vagy az, oh király, a ki nagygyá és erõssé lettél, a kinek nagysága megnövekedék és fölér az égig, és hatalmad a föld végéig. (4,17-19)
A magyarázat eddig a pontig inkább dicsérő, mint ijesztő volt. De Dániel folytatta.
Hogy pedig láta a király Vigyázót és Szentet leszállani az égbõl, és azt mondá: Vágjátok le a fát és pusztítsátok el azt; de gyökereinek törzsökét a földben hagyjátok, és vas és ércz lánczokba [verve] a mezõ füvén, és égi harmattal öntöztessék és a mezei barmokkal legyen része, a míg hét idõ múlik el felette; Ez a jelentése, oh király, és a felséges Isten végezése ez, a mely bekövetkezik az én uramra, a királyra, És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a te lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és égi harmattal öntöznek téged, és hét idõ múlik el feletted, mígnem megérted, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja. Hogy pedig mondák, hogy a fa gyökereinek törzsökét hagyják meg: országod megmarad néked, mihelyest megismered, hogy az Ég uralkodik. (4,20-23)
Összegezve: Dániel először azt fejtette ki, hogy a fa Nabukodonozort jelképezi. Ezután elmondta, hogy az égből alászálló Vigyázó isteni hirnök (angyal) volt, aki elmondta, mi lesz a király sorsa, nevezetesen, hogy hét évre meg fog őrülni, a mezőn fog élni, és legelni, minta barmok, miután kiűzik a királyi palotából. Ezután, mondta Dániel, a király büszkesége megtörik és elismeri Isten szuverén hatalmát Végül pedig Nabukodonozor visszakerül trónjára.
Azért, oh király, az én tanácsom tessék néked, és vétkeidtõl igazság által szabadulj és a te hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed. (4,24)
Aztán Dániel tanácsot adott a királynak. Azt javasolta hogy Nabukodonozor változtassa meg utait, és cselekedeteit. Nabukodonozor arra használta hatalmát, hogy szegény emberek tömegeit mozgósította kényszermunkára, Babilon városának építéséhez. Szörnyű bánásmódban részesültek. Ilyen körülmények között tanácsolta Dániel a királynak, hogy hagyja abba a szegények elnyomását.
Nabukodonozor gőgje (4,25-27)
Mindez betelék Nabukodonozor királyon. Tizenkét hónap mulva a babiloni királyi palotán sétála. Szóla a király és mondá: Nem ez-é ama nagy Babilon, a melyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsõségem tisztességére?
Mindez betelék Nabukodonozor királyon. Tizenkét hónap mulva a babiloni királyi palotán sétála. Szóla a király és mondá: Nem ez-é ama nagy Babilon, a melyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsõségem tisztességére?
Ebben a részben Nabukodonozor leírja, hogy mi történt vele. Tizenkét hónappal azután, hogy az álmot látta, palotájának lapos, tágas tetején sétált, és végignézett Babilon városán.
A város látványa, mely közel s távol szeme elé tárult, bizonyára lenyűgözően gyönyörű volt. Korunk régészei szerint, akik Babilon körzetét feltárták, a város az ókori civilizációk egyik építészeti csodája volt. A Babilon által leigázott országokból rabszolgaként elhurcolt emberek kemény munkája fennséges várost alkotott. Ezt a látványt szemlélve a király mellét kidüllesztve dicsekedni kezdett. Szavai nagyon hasonlítottak Sátán felfuvalkodott beszédéhez, mellyel Isten ellen fellázadt, s így beszólt önteltségében:
Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülõszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhõknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz. (Ézs 14, 13-14)
Kevély lázadása miatt Sátán levettetett a mennyből a pokolba. A Biblia azt mondja: „A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság (és a botlás előtt felfuvalkodott szellem)” (Péld 16, 18). A magát felmagasztalót Isten megalázza, az alázatos szívűt pedig felemeli - nemcsak saját választott népe, hanem a nemzetek között is. Nem meglepő tehát, hogy Isten megalázta ezt az embert, és hogy a király büszkesége bukásához vezetett.
A város látványa, mely közel s távol szeme elé tárult, bizonyára lenyűgözően gyönyörű volt. Korunk régészei szerint, akik Babilon körzetét feltárták, a város az ókori civilizációk egyik építészeti csodája volt. A Babilon által leigázott országokból rabszolgaként elhurcolt emberek kemény munkája fennséges várost alkotott. Ezt a látványt szemlélve a király mellét kidüllesztve dicsekedni kezdett. Szavai nagyon hasonlítottak Sátán felfuvalkodott beszédéhez, mellyel Isten ellen fellázadt, s így beszólt önteltségében:
Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülõszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhõknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz. (Ézs 14, 13-14)
Kevély lázadása miatt Sátán levettetett a mennyből a pokolba. A Biblia azt mondja: „A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság (és a botlás előtt felfuvalkodott szellem)” (Péld 16, 18). A magát felmagasztalót Isten megalázza, az alázatos szívűt pedig felemeli - nemcsak saját választott népe, hanem a nemzetek között is. Nem meglepő tehát, hogy Isten megalázta ezt az embert, és hogy a király büszkesége bukásához vezetett.
