Valóban úgy tűnik, mintha a Szentírás külön nem említené a bűnöknek ezt a kategóriáját név szerint. Ez azonban nem így van. Az Újszövetség görög szövegében szerepel egy szó, a farmakeusz (vagy ennek változatai), amelyet Károli bűbájosságnak, ördöngösségnek stb. fordított a XVI. században. Eredeti jelentése nem ez volt (illetve csak nagyon közvetetten), hanem a szótárak szerint: méregkeverő, varázsló, gyógyszerész.
Pontos jelentésére eredete világít rá: a farmakeusz kifejezés a farmokon szóból származik, amelynek jelentései a régi görög irodalomban a következők:
1. üdvös vagy ártó (!) szer, készítmény, gyógyfű (pl. az Odüsszeiában);
2. gyógyszer, orvosság. De nézzük csak mire is. A „fejfájás, fájdalom, éhség, szerelem és egyéb betegségek ellen”. (A három kiemelt szó jelzi tehát, hogy nem egészen a mai szóhasználat szerint kell érteni a gyógyszer jelentést sem.)
3. varázsszer, varázsital (Odüsszeia: "varázsszert keveri a borba")
4. méreg (de itt is tetten érhető a kábítószer értelmezés, pl. Arisztofanésznél: „egy nő a férjét méreggel őrjítette meg").
Általánosabban véve jelent még 5. gyógymódot is (de ez Platónnál például „gyógymód a félelem ellen'') és 6. eszközt is (ám ezen Euripidés „az üdv eszközét" (!) érti, Platón pedig „az emlékezés és a bölcsesség eszköze" szókapcsolatban használja.) Ez utóbbi két jelentés is a minden pogány nép kultuszainak állandó eszközeként használt kábítószerekre utal tehát. Az egyik ógörög-angol szótár egyébként nemes egyszerűséggel drugnak fordítja a farmakon szól.
Károli idejében természetesen a mindennapi nyelvben is használt bűbájos kifejezés korrekt, megfelelő fordítása volt a farmakeusz szónak. Akkoriban ugyanis még elenyészően kevesen használtak kábítószereket szellemi célokból, s e személyeket a társadalom a boszorkányok kategóriájába tartozóknak tekintette. Mára azonban két vonatkozásban is megváltozott a helyzet: egyrészt a bűbájos szó teljesen elvesztette régi, mindennapi értelmét, sőt az el is homályosodott, mert nem, illetve más pozitív értelemben használjuk („lebilincselően kedves”); másrészt a kábítószereket tömegek használják ugyanazon a módon, ahogyan régen csak néhány boszorkány: szellemi célok érdekében - akár tudatosan megfogalmazzák ezt, akár nem. Ez a tény különösen az Ige fényében válik érdekessé. Az Újszövetségben ugyanis mindössze ötször szerepel ez a kifejezés, és ebből négy a Jelenések könyvében található! Ez arra utal, hogy Isten előre látta: az utolsó időkben az addig csak elszigetelten jelentkező okkult tevékenység az emberiség egyik tömegméretű problémájává válik.
A fentiek alapján az mondhatjuk, hogy a farmakeusz szó legpontosabb fordítása a mai magyar köznyelv szempontjából ez a kifejezés: kábítószeres.
Így a következőképpen fordíthatnánk újra az alábbi igéket:
„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, kábítószerezés, ellenségeskedések (...) és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom nektek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek." (Gal 5,20-21)
„A többi emberek pedig, akik meg nem ölettek e csapásokkal, nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz szellemeket, és az arany- és ezüst- és érc- és kő- és fabálványokat, amelyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak; és nem tértek meg az ő gyilkosságaikból, sem az ő kábítószerezésükből, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból" - mondja a Jelenések 9,20-21. Ez az Ige arra mutat, hogy Isten a legsúlyosabb szellemi bűnök között tartja számon e tevékenységei, azok között, amelyek közvetlen előkészítői az Antikrisztus okkult világbirodalmának is.
Mondhatja persze valaki, hogy ez csak azokra vonatkozik, akik direkt okkult célból alkalmazzák e szereket. Valójában azonban nincs olyan kábítószeres, aki - ha nem is fogalmazta ezt meg - ne ilyen célból használná. De Isten Igéje is egyértelműen jelzi ezt a Jelenések könyvében, ahol a szellemi Babilon tevékenységére utal: „...mert a te kábítószereidtől (kábítószer-készítő mesterségedtől) eltévelyedtek mind a népek”(Jel 18,23). Ezt jelképesen is (hitetés, hamis vallás), de szó szerint is értelmezhetjük. Márpedig e mondat csaknem szó szerinti utalás az Ésaiás 47,9, 12 és Jeremiás 25,15-38 és 51,7-re, ahol viszont - többek között - a kásáf illetve chavár héber szavak állnak, melyeknek ily módon a farmakeusz (kábítószeres) kifejezés felel meg. (Nem mindegy ugyanis, hogy a héber Ószövetség idézésekor melyik görög szót választotta a Szent Szellem az Újszövetségben - ez sok mindent elárul Isten akaratából is!) A kásáf jelentése: suttogva varázsol, varázsigét kántál (ennek modern „szakkifejezései”: hipnotizál, szuggerál, „mantrázik"), igéz. A chávár pedig ezt jelenti: kedvességgel, barátsággal, csatlakozással elbűvöl, magához köt (rokona a barátot jelentő, a magyar argóban is használatos chavér szó), varázsol, a másik ember személyiségével egyesül (= hipnotizál). Mindkét leírás tökéletesen ráillik a kábítószer működésére (miként a szellemi Babilonéra is). Isten félreérthetetlenül egynek tekinti ezeket.
Erre utal az is, hogy Isten Igéje mindenkor közvetlenül büntetésével együtt említi a narkotikumok használatát: ,,Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és kábítószereseknek, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.” (Jel 21,7-8) És: „Boldogok, akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak a kutyák és a kábítószeresek, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind, aki szereti és szólja a hazugságot.” (Jel 22,14-15). Isten e súlyos véleménye mellett azonban meg kell emlékezni arról az örömhírről, amit Jézus Krisztus hozott: tart még a kegyelem ideje, és Isten nem akarja az emberek vesztét, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. S ehhez minden segítséget megadott nekünk.
Általánosabban véve jelent még 5. gyógymódot is (de ez Platónnál például „gyógymód a félelem ellen'') és 6. eszközt is (ám ezen Euripidés „az üdv eszközét" (!) érti, Platón pedig „az emlékezés és a bölcsesség eszköze" szókapcsolatban használja.) Ez utóbbi két jelentés is a minden pogány nép kultuszainak állandó eszközeként használt kábítószerekre utal tehát. Az egyik ógörög-angol szótár egyébként nemes egyszerűséggel drugnak fordítja a farmakon szól.
Károli idejében természetesen a mindennapi nyelvben is használt bűbájos kifejezés korrekt, megfelelő fordítása volt a farmakeusz szónak. Akkoriban ugyanis még elenyészően kevesen használtak kábítószereket szellemi célokból, s e személyeket a társadalom a boszorkányok kategóriájába tartozóknak tekintette. Mára azonban két vonatkozásban is megváltozott a helyzet: egyrészt a bűbájos szó teljesen elvesztette régi, mindennapi értelmét, sőt az el is homályosodott, mert nem, illetve más pozitív értelemben használjuk („lebilincselően kedves”); másrészt a kábítószereket tömegek használják ugyanazon a módon, ahogyan régen csak néhány boszorkány: szellemi célok érdekében - akár tudatosan megfogalmazzák ezt, akár nem. Ez a tény különösen az Ige fényében válik érdekessé. Az Újszövetségben ugyanis mindössze ötször szerepel ez a kifejezés, és ebből négy a Jelenések könyvében található! Ez arra utal, hogy Isten előre látta: az utolsó időkben az addig csak elszigetelten jelentkező okkult tevékenység az emberiség egyik tömegméretű problémájává válik.
A fentiek alapján az mondhatjuk, hogy a farmakeusz szó legpontosabb fordítása a mai magyar köznyelv szempontjából ez a kifejezés: kábítószeres.
Így a következőképpen fordíthatnánk újra az alábbi igéket:
„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, kábítószerezés, ellenségeskedések (...) és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom nektek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek." (Gal 5,20-21)
„A többi emberek pedig, akik meg nem ölettek e csapásokkal, nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz szellemeket, és az arany- és ezüst- és érc- és kő- és fabálványokat, amelyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak; és nem tértek meg az ő gyilkosságaikból, sem az ő kábítószerezésükből, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból" - mondja a Jelenések 9,20-21. Ez az Ige arra mutat, hogy Isten a legsúlyosabb szellemi bűnök között tartja számon e tevékenységei, azok között, amelyek közvetlen előkészítői az Antikrisztus okkult világbirodalmának is.
Mondhatja persze valaki, hogy ez csak azokra vonatkozik, akik direkt okkult célból alkalmazzák e szereket. Valójában azonban nincs olyan kábítószeres, aki - ha nem is fogalmazta ezt meg - ne ilyen célból használná. De Isten Igéje is egyértelműen jelzi ezt a Jelenések könyvében, ahol a szellemi Babilon tevékenységére utal: „...mert a te kábítószereidtől (kábítószer-készítő mesterségedtől) eltévelyedtek mind a népek”(Jel 18,23). Ezt jelképesen is (hitetés, hamis vallás), de szó szerint is értelmezhetjük. Márpedig e mondat csaknem szó szerinti utalás az Ésaiás 47,9, 12 és Jeremiás 25,15-38 és 51,7-re, ahol viszont - többek között - a kásáf illetve chavár héber szavak állnak, melyeknek ily módon a farmakeusz (kábítószeres) kifejezés felel meg. (Nem mindegy ugyanis, hogy a héber Ószövetség idézésekor melyik görög szót választotta a Szent Szellem az Újszövetségben - ez sok mindent elárul Isten akaratából is!) A kásáf jelentése: suttogva varázsol, varázsigét kántál (ennek modern „szakkifejezései”: hipnotizál, szuggerál, „mantrázik"), igéz. A chávár pedig ezt jelenti: kedvességgel, barátsággal, csatlakozással elbűvöl, magához köt (rokona a barátot jelentő, a magyar argóban is használatos chavér szó), varázsol, a másik ember személyiségével egyesül (= hipnotizál). Mindkét leírás tökéletesen ráillik a kábítószer működésére (miként a szellemi Babilonéra is). Isten félreérthetetlenül egynek tekinti ezeket.
Erre utal az is, hogy Isten Igéje mindenkor közvetlenül büntetésével együtt említi a narkotikumok használatát: ,,Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és kábítószereseknek, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.” (Jel 21,7-8) És: „Boldogok, akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak a kutyák és a kábítószeresek, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind, aki szereti és szólja a hazugságot.” (Jel 22,14-15). Isten e súlyos véleménye mellett azonban meg kell emlékezni arról az örömhírről, amit Jézus Krisztus hozott: tart még a kegyelem ideje, és Isten nem akarja az emberek vesztét, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. S ehhez minden segítséget megadott nekünk.
Forrás: HitInfó IV/2. szám
