Így tért vissza Naómi, és vele a MoábitaRuth, az ő menye, aki hazatért Moáb mezejéről. Megérkezének pedig Bethlehembe az árpaaratás kezdetén.
Vala pedig Naóminak egy rokona az ő férje után, előkelő derék ember Elimélek nemzetségéből; neve Boáz. És monda a Moábita Ruth Naóminak: Hadd menjek, kérlek, a mezőre, hogy kalászokat szedegessek az után, akinek szemei előtt kedvességet találok. És az monda: Menj édes leányom.
Elméne [Ruth] azért és odaérkezék, szedegete a mezőn az aratók után, és történetesen oda talált a Boáz szántóföldjére, aki Elimélek nemzetségéből való volt.
És mondá Boáz Ruthnak: Ugyan hallod-é édes leányom! Ne menj szedegetni más mezőre és el ne menj innen; hanem menj mindenütt szolgálóim után. Szemeid legyenek a mezőn, amelyet aratnak, és járj utánok. Ímé meghagytam a szolgáknak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjúhozol, menj az edényekhez és igyál abból, amit a szolgák merítenek.
Akkor ez arcra borula és meghajtá magát a földig, és monda néki: Hogy-hogy találtam ilyen kedvességet a te szemeid előtt, hogy rám tekintettél, holott én idegen vagyok?
Ruth 1:22; 2:1-3, 8-10
Biztosan emlékszel Ruth és anyósa, Naomi történetére. Naomi és férje az éhínség elől a Moab földjére mentek, majd miután meghalt Naomi férje és fiai, menyével együtt visszatért Júda földjére. Itt Ruth engedélyt kért az anyósától, hogy elmehessen a közeli földre kalászokat gyűjtögetni, hogy ne éhezzenek.
Miközben Ruth a gabonát szedegette, az Úr kedvessé tette őt Boáz, a földtulajdonos szemében, aki történetesen Naomi férjének a rokona volt. Boáz gondoskodott Ruthról, ételt és vizet adott neki, nemcsak azt hagyta meg az aratóknak, hogy vigyázzanak rá, hanem azt is, hogy hagyjanak el maguk mögött gabonaszemeket, amelyeket a lány felszedegethet. (Ruth 2:14-16)
Ruth annyira kedves lett Boáz szemében, hogy később feleségül is vette. Ennek eredményeként mind ő, mind Naomi jólétben élhettek életük végéig.
Ez a történet nagyszerű példája annak, hogy Isten kegyelme hogyan befolyásolja egy ember életét. Ugyanez a kegyelem elérhető számodra is, amint felhagyunk azzal, hogy a test cselekedetei által próbáljunk kedvességet találni. Nincs más dolgod, mint kérni ezt a természetfeletti jóindulatot és a hittel átvenni.
Ruth 1:22; 2:1-3, 8-10
Biztosan emlékszel Ruth és anyósa, Naomi történetére. Naomi és férje az éhínség elől a Moab földjére mentek, majd miután meghalt Naomi férje és fiai, menyével együtt visszatért Júda földjére. Itt Ruth engedélyt kért az anyósától, hogy elmehessen a közeli földre kalászokat gyűjtögetni, hogy ne éhezzenek.
Miközben Ruth a gabonát szedegette, az Úr kedvessé tette őt Boáz, a földtulajdonos szemében, aki történetesen Naomi férjének a rokona volt. Boáz gondoskodott Ruthról, ételt és vizet adott neki, nemcsak azt hagyta meg az aratóknak, hogy vigyázzanak rá, hanem azt is, hogy hagyjanak el maguk mögött gabonaszemeket, amelyeket a lány felszedegethet. (Ruth 2:14-16)
Ruth annyira kedves lett Boáz szemében, hogy később feleségül is vette. Ennek eredményeként mind ő, mind Naomi jólétben élhettek életük végéig.
Ez a történet nagyszerű példája annak, hogy Isten kegyelme hogyan befolyásolja egy ember életét. Ugyanez a kegyelem elérhető számodra is, amint felhagyunk azzal, hogy a test cselekedetei által próbáljunk kedvességet találni. Nincs más dolgod, mint kérni ezt a természetfeletti jóindulatot és a hittel átvenni.
Mint azt már korábban láttuk, a Szentírásban szereplő kegyelem és jóindulat ugyanannak a görög charis szónak a fordítása. Azt is említettem már, hogy a kegyelem olyan Istentő eredő jóindulat, kedvesség és erő, amelyet nem érdemlünk meg, amire nem szolgáltunk rá, amelyre nem vagyunk méltók, és azért kapjuk, hogy a bennünk levő gonosz hajlamainkat legyőzhessük. Azt is láttuk, hogy a kedvesség szintén Istentől jövő kegyelem vagy erő, amely képessé tesz minket arra, hogy jóindulattal és kedvesen viseltessünk embertársaink iránt.
Korábban már beszéltünk az emberi és a természetfeletti jóindulat közötti különbségekről. Az emberi jóindulat mindig attól függ, hogyan viszonyulunk az emberekhez, beleértve minden olyan cselekedetet - hízelgés, dicséret, építő szavak, emberi erőfeszítések – amelyeket azért teszünk, hogy jó benyomást tegyünk az emberekre. Jónak kell lennünk az emberekhez, de a megfelelő indíttatásból. Isten szeretete minden hátsó gondolat nélkül való. Az emberi kedvességet ki lehet érdemelni, de a természetfeletti jóindulat Istentől jön.
Igaz, hogy a természetfeletti jóindulatot ajándékba kapjuk Istentől, nem tudjuk produkálni, azért azt se felejtsük el, ha mindent megteszünk annak érdekében, hogy az emberi kedvességet megszerezzük – kedvesek vagyunk embertársainkkal, tisztelettel és méltósággal bánunk velük, építjük őket – elvetjük azt a magot, amivel később a természetfeletti jóindulat gyümölcsét betakaríthatjuk. Ha megfelelő módon bánunk az emberekkel, és kérjük Isten kedvességét és jóindulatát, a megfelelő úton haladunk a jó, tartós, Istennek tetsző kapcsolatok kiépítésében.
Fordította: Berényi Irén
