Sok családot - áldás és átok alatt lévőket - tanulmányoztunk ebben a könyvben, köztük az Ábrahámét, a Heródesét. Ismerkedjünk meg még néhány családdal.
Omri háza
Asának a Júdabeli királynak harmincegyedik esztendejében uralkodék Omri Izraelben tizenkét esztendeig... (I. Királyok 16,23)
A legtöbb ember megkérdezheti: Omri? Nem emlékszem, hogy hallottam volna róla. Amikor a Bibliát olvastam, ezen a részen - úgymond - átfutottam.
Omri az északi királyság hatodik királyaként került a trónra:
És gonoszul cselekedék Omri az Úr szemei előtt, és gonoszságával meghaladá mind az ő előtte valókat. (I. Királyok, 16, 25)
Mit tett Omri? Az északi királyság fővárosát (amit Jeroboám alapított), áthelyezte Thirsából Samariába. Vett egy darab földet egy Sémer nevű embertől, és épített rajta egy várost, amit Samariának neveztek el. Így lett Samaria az északi királyság (Izrael) fővárosa, és az is maradt ezer éven át. (A déli királyság, azaz Júda fővárosa Jeruzsálem.)
Omri másban is túl messzire merészkedett. Azt gondolta magában: „Szövetségre kell lépnünk a körülöttünk élő népekkel, hogy ne legyen háború. A legegyszerűbb megoldás, ha összeházasítom a gyerekeimet a szomszéd népek uralkodóinak gyermekeivel."
Omrinak volt egy Akháb nevű fia, akit összeházasított egy Sídonbeli nővel, Jézabellel.
- Jézabel és Akháb? Róluk már hallottam?
Hát persze, hogy hallottál, de vajon tudod-e, hogy hol lépett be az átok az életükbe? Vissza kell nyomozni néhány generációig, hogy megértsük: az elvetemültség öröklött átka volt rajtuk.
Jézabel (Ethbaál lánya, Baál papnője), Izrael királynőjeként az egész Izraelt belevitte a Baál-imádásba. Kezdetben Isten megpróbálta Akhábot, a férjét jobb útra téríteni, de Akháb túl gyenge ember volt. Hol Isten felé hajlott, hol pedig a felesége bálványimádása felé. Isten minden generációnak ad figyelmeztető jelet. Mindig ad alkalmat arra, hogy megtörjék, visszafordítsák a generációs átkot!
Akháb és Illés
Isten újra és újra Akhábhoz küldte ülést, aki felszólította őt, hogy térjen meg a gonoszságból. Isten általában kitartóan próbálkozik, és mindig az ember keményszívűsége és elvetemültsége az, ami tervének útját állja. Akháb sok csodának volt szemtanúja: látta Illést imádkozni - és az egek bezárultak. Látta Illést imádkozni - és az egek megnyíltak - három és fél évi aszály után.
És gonoszabbul cselekedék Akháb, az Omri fia az Úr szemei előtt mindazoknál, akik ő előtte voltak.
(I. Királyok 16,30)
Akháb sok fantasztikus csodát látott, de az életét soha nem szentelte oda igazán Istennek. Rosszabb volt, mint az apja. Lehet, hogy az egész csupán egy gonosz szellemmel kezdődött, aki megtámadta az apát, ám a következő nemzedékben ehhez további hét új szellem „...nálánál gonoszabbak..." csatlakoztak. (Lukács 11,26)
Akháb és Mikeás
Illés után Isten Mikeást is elküldte Akhábhoz. (I. Királyok 22)
Ő épp csatába készült és úgy vélekedett: „Szükségem van az Úr üzenetére, mert biztos akarok lenni a dolgomban. Biztos akarok lenni, hogy valóban győzni fogok!"
Akháb rábeszélte Jósafátot, a déli királyt, hogy jöjjön fel és legyen a szövetségese. Ekkor határozta el: „Előhívatom a prófétáimat."
Jósafát egyetértett ezzel: „Valóban szükségünk van az Úr megerősítésére, hívd a prófétákat!" Akháb környezetében azonban valamennyi próféta a Baál szolgálatában állt, s ki tudja, mi minden száradt a lelkükön.
Ők természetesen megjelentek és azt prófétálták: „Győzni fogsz, győzni fogsz!"
De Jósafát, aki Istenfélő ember volt, valószínűleg megjegyezhette: „Te Akháb, itt valami nem stimmel. Nincs egy másik prófétád?" Akháb pedig így felelhetett: „De van a tömlöcben. Sehogy sem tetszik ugyanis nekem, ahogy prófétál, ezért inkább fogva tartom. Sose mond jót rólam." Jósafát azonban nem tágított: „Akkor küldj érte és hozasd ide a börtönből!"
Így vonszolták a királyok elé Mikeást.
És monda néki a király: Még hányszor kényszerítselek téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében? (I. Királyok 22,16)
Mikeás azt prófétálta Akhábnak, hogy vereséget szenved, és megölik a csatában. Ezért a király vissza vettette őt a tömlöcbe.
Akhábot tényleg megölték azon a napon a harcban. Mikeás igaz próféta volt.
És gonoszabbul cselekedék Akháb, az Omri fia az Úr szemei előtt mindazoknál, akik ő előtte voltak.
(I. Királyok 16,30)
Akháb sok fantasztikus csodát látott, de az életét soha nem szentelte oda igazán Istennek. Rosszabb volt, mint az apja. Lehet, hogy az egész csupán egy gonosz szellemmel kezdődött, aki megtámadta az apát, ám a következő nemzedékben ehhez további hét új szellem „...nálánál gonoszabbak..." csatlakoztak. (Lukács 11,26)
Akháb és Mikeás
Illés után Isten Mikeást is elküldte Akhábhoz. (I. Királyok 22)
Ő épp csatába készült és úgy vélekedett: „Szükségem van az Úr üzenetére, mert biztos akarok lenni a dolgomban. Biztos akarok lenni, hogy valóban győzni fogok!"
Akháb rábeszélte Jósafátot, a déli királyt, hogy jöjjön fel és legyen a szövetségese. Ekkor határozta el: „Előhívatom a prófétáimat."
Jósafát egyetértett ezzel: „Valóban szükségünk van az Úr megerősítésére, hívd a prófétákat!" Akháb környezetében azonban valamennyi próféta a Baál szolgálatában állt, s ki tudja, mi minden száradt a lelkükön.
Ők természetesen megjelentek és azt prófétálták: „Győzni fogsz, győzni fogsz!"
De Jósafát, aki Istenfélő ember volt, valószínűleg megjegyezhette: „Te Akháb, itt valami nem stimmel. Nincs egy másik prófétád?" Akháb pedig így felelhetett: „De van a tömlöcben. Sehogy sem tetszik ugyanis nekem, ahogy prófétál, ezért inkább fogva tartom. Sose mond jót rólam." Jósafát azonban nem tágított: „Akkor küldj érte és hozasd ide a börtönből!"
Így vonszolták a királyok elé Mikeást.
És monda néki a király: Még hányszor kényszerítselek téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében? (I. Királyok 22,16)
Mikeás azt prófétálta Akhábnak, hogy vereséget szenved, és megölik a csatában. Ezért a király vissza vettette őt a tömlöcbe.
Akhábot tényleg megölték azon a napon a harcban. Mikeás igaz próféta volt.
Forrás: Új Exodus Magazin, 1990.
