2016. március 9., szerda

David Yonggi Cho - Dániel könyve 17.

A király Dánieltől kéri álma magyarázatát (4,1-6) 

Én Nabukodonozor békében valék az én házamban, és virágzó az én palotámban. Álmot láték és megrettente engem, és a gondolatok az én ágyamban, és az én fejemnek látásai megháborítának engem. És parancsolatot adék, hogy hozzák elõmbe Babilonnak minden bölcsét, hogy az álom jelentését tudassák velem. Akkor bejövének az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendõmondók; és én elbeszélém nékik az álmot, de az értelmét nem jelentették meg nékem. Végezetre bejöve elém Dániel, a kinek neve Baltazár, mint az én istenemnek neve, és a kiben a szent isteneknek szelleme van, és elmondám néki az álmot. Baltazár, az írástudók elseje, tudom, hogy a szent isteneknek szelleme van benned, és semmi titok sem homályos elõtted, az én álmom látásait, a miket láttam, és azoknak jelentését beszéld el.

Arra a következtetésre juthatunk, hogy még egy olyan gonosz ember, mint Nabukodonozor is meg tud úgy törni szívében, hogy higgyen Istenben. Különösen látszik ez abból, hogy Dánielt kormányzóinak fejévé tette - egy olyan személyt, akinek tántoríthatatlan hite volt, és aki minden reggel és este Istennel találkozott. A hívők befo­lyása nagyobb, mint sokszor gondolnánk. Ezért mondja Pál: „Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségé­ben (az ő feleségén keresztül), és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő (hívő) férjében (az ő férjén keresztül)... (I.Kor 7, 14). A házassági kapcsolatban az efféle befolyás a legerősebben érvényesül. Következésképpen, ha az egyik házastársnak hite van, a másikra ez szükségképpen kihat.

Egy keresztény befolyása olyan, mint a mustármag. Kicsinek látszik, de ha elvetik, felnő és nagy fává lesz. Befolyásunkat a kovászhoz is hasonlíthatjuk. Egy kevéske kovász elegendő ahhoz, hogy egy nagy teknő tésztába keverve megkelessze azt.
Dániel hitének hatására a makacs és gonosz Nabu­kodonozor új emberré vált, miután felépült őrültségéből. Hitetlensége teljesen szertefoszlott, és Isten imádói közé lépett. Az üdvözlés kiáltványának eleje és az utána követ­kező dicsőítő részek pedig egyenesen a hit nagy embere, Pál apostol újszövetségi leveleinek sorait juttatják eszünkbe: Békességetek bőséges legyen!... Mely nagyok az ő jelei és mely hatalmasak az ő csodált (3. rész 31,33).

Egy pogány uralkodó egyik legfőbb érdeke, hogy megszilárdítsa királyságát és biztosítsa azt leszármazottai számára nemzedékről nemzedékre. Nabukodonozor ez­zel szemben megvallotta, hogy Isten országa „örökkévaló ország és az ő uralkodása nemzedékről nemzedékre száll.” (33. vers)

Egészen rendkívüli átalakulás ez. Nabukodonozor volt Izrael bukásának közvetlen okozója. Sereget küldött, hogy leigázza a népet és lerombolja Isten templomát. Dánielen keresztül azonban, aki a száműzöttek közül került udvarába, hitre jutott Istenben, és dicsőítette őt.
Ez a hit ereje. Mikor Péter megvallotta Jézusba vetett hitét, Jézus azt mondta neki: "Ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmar (Mt 16, 18). Aki hiszi és megvallja ezekben a napokban, hogy "Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia”, az éppen ilyen kőszikla, és Jézus ezen a kősziklán építi fel Egyházát.

Ezenfelül Jézus önmagáról mint kőről beszél, és azt mondja: „aki e kőre esik, szétzúzatik, akire pedig ez esik rá, szétmorzsolja azt (szétszórja azt, mint a port).” Jézus benned és bennem él, így, mikor a hitetlenek „nekimen­nek” a hívőknek, szellemileg szétzúzatnak és megtérésre jutnak.
Természetesen itt olyan keresztényről beszélünk, aki hittel teljes életet él, és Jézust helyezi életének közép­pontjába. Szomorú dolog, hogy vannak másfajta keresztények is, akik a hitetleneknél is rosszabb életvitelt folytatnak, bár Jézus Krisztusban hívőknek vallják magukat. Az ilyen személyek szégyenfoltok az ő szemében.

A Biblia a kővetkezőket mondja: „A hit... ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában" (Jak 2,17) és „Sze­resd felebarátodat, mint magadat” (Mt 22, 39). Istent és felebarátainkat szeretni - ezek a kereszténység alapelvei.

Miért hangsúlyozza vajon a Biblia a hitet a cselekedetekkel együtt? Mert ha a hitünket a cselekedetek követik, meg tudjuk mutatni felebarátainknak Istent! A pogány Babilon királya, Nabukodonozor Sidrák, Misák, Abednégó és Dániel Istenét látta. És mert az ő hitük cselekedetekkel párosult, Nabukodonozor is olyanná válhatott, mint ezek az Isten gyermekei.
Ez ugyanígy működik ma is. A körülöttünk élő embe­rek figyelnek bennünket. Akár presbiter vagy, akár diakó­nus vagy diakonissza, akár házicsoport-vezető vagy egy egyszerű egyháztag mindenféle vezetői felelősség nélkül, a környezeted figyelemmel kíséri viselkedésedet. Látni akarják Istent benned. Ebben a problémákkal terhes világban az emberek­nek nincs kihez fordulniuk, így hát hinni akarnak a mi Istenünkben. Mutasd meg nekik Istent, ahogy Dániel és barátai tették. Hit és Isten fiához méltó viselkedés által mutasd be nekik Istent, teremtőjüket. „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5,16).

Krisztus dicsőségéért a következő magatartást kell egy kereszténynek folytatnia: ha valaki egy mérföld útra kényszerít, menj vele kettőre, ha valaki el akarja venni az alsó ruhánkat, engedjük oda neki a felsőt is, ha valaki arcul üt jobbról, fordítsuk oda a másik orcánkat is (lásd Mt 5,39-41). A világi emberek szemében az ilyen viselkedés örök vesztessé teszi az embert. De mivel Isten velünk, kicsoda ellenünk? (lásd Róm 8, 31). Isten, a mi erősségünk be fog avatkozni, és megáld bennünket.

Ezért aztán kövessük szorgalmasan Dániel példáját! Az ő hite olyan rendíthetetlen volt, hogy még a pogány királyra, Nabukodonozorra is hatással volt és Istenhez vezette őt. Ily módon, életvitelének milyenségéből fakadóan volt Dániel Isten kiváló prédikátora. Azért imádkozom Jé­zus nevében, hogy Dánielhez hasonlóan te is ilyen érté­kes Isten emberévé válhass, akin a mindennapokban is ő tükröződik vissza.