Úgy hiszem, kevés keresztény vallja magát türelmetlennek. Jézus legtöbb igaz követője beismeri, hogy még nem érte el azt a szintet, hogy olyan krisztusi legyen, mint szeretné. Azt is elismerik, hogy az életük egyes területein fejlődésre van szükségük. De kevés keresztény ismeri fel önmagában azt a fajta türelmetlenséget, amely természetét tekintve szellemi.
Apró dolog, de Isten leghűségesebb szolgáinak szívében is zavart okozhat. Ténylegesen sok hithű ember életére hatással van. Ahhoz, hogy ezt a fogalmat megértsük, hadd javasoljam azt, hogy ezt a türelmetlenséget tekintsük a büszkeség egy fajtájának. Ezt a meghatározást a Szentírásból veszem: "A büszkeség függetlenség, míg az alázat függőség"
Az a fajta büszkeség, amiről én beszélek, az, amikor türelmetlenül várjuk, hogy Isten a maga idejében és módján cselekedjen. A magunk kezébe akarjuk venni a dolgok irányítását. Szolgálattal töltött évtizedekkel a hátam mögött meg vagyok győződve arról, hogy ez az egyik legnagyobb kísértés, amivel minden igaz kereszténynek szembesülnie kell: amikor úgy tűnik, hogy Isten nem elég gyorsan dolgozik, akkor sietve cselekedni a magunk feje szerint.
Az egyik legjobb bibliai példa arra, aki nem tudott várni Isten időzítésére, Saul király.
Saul ezt a bűnt Gilgálnál követte el, Izrael feletti királyságának kezdetén. Sámuel próféta királlyá kente Sault, és ők ketten az Izraelt fenyegető hatalmas háborúról beszélgettek. Sámuel egyértelművé tette Saul számára, hogy ő az a férfi, akit Isten elhívott, hogy megszabadítsa a filiszetusok kötelékeitől Izraelt.
Amikor a háború már a küszöbön állt, Sámuel megparancsolta Saulnak, hogy várja meg őt, mielőtt elkezdi a csatát. Minden embernek Gilgálban kellett összegyűlnie, hogy az Úr iránymutatására várjanak és Sámuelre, aki ezt az iránymutatást Istentől hozza. Ezt mondta Saulnak: "Hét napig várj, amíg hozzád érkezem, és akkor majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned." (1Sámuel 10:8).
Leegyszerűsítve, Istené kellett, hogy legyen a teljes irányítás. A filiszteusok elleni haditervet csak Ő adhatta meg. Sámuel az Úr hangját képviselte, és rajta keresztül Izrael természetfeletti, egyedülálló vezetést kapott volna. Isten maga alkotta meg Izrael haditervét és mutatta meg nekik, hogyan viseljenek háborút.
Így tehát Saulnak Gilgálban kellett várakoznia arra, hogy Sámuel megérkezzen az üzenettel. De a háború hamarabb megkezdődött, mint várták, amikor Saul fia, Jonatán legyőzte a filiszteusok előörsét Gebánál. Amikor ezt történt, Saul megfújatta a kürtöt, hogy összegyűjtse a népet Gilgálban.
Amíg várakozott, Saul egyre türelmetlenebbül várta Sámuel érkezését. A filiszteusok serege felvonult, de Isten parancsa szerint Saul nem csaphatott le rájuk, amíg Sámuel meg nem érkezik az Izraelnek szánt haditervvel.
Eközben az izraeli sereg pánikba esett. Kevesen voltak, vegyes csapat egyetlen szál kard nélkül. Csak balták és földműveléshez való szerszámok voltak náluk, az ellenség azonban 6000 lovasból, több ezer harcikocsiból és katonából álló sereggel sorakozott fel. Az izrealiták számára olyan soknak tűntek, mint a homok a tengerparton. Ahogy a hatalmas, jól felszerelt filiszteus hadsereg közelebb vonult, Saul emberei megrémültek. Hamarosan minden irányból elkeztek dezertálni.
Isten mindvégig tudta, hogy Izrael ebben a helyzetben lesz. Pontosan ez volt az a helyzet, amiről Sámuel Saullal beszélgetett, hogy felkészítse őt. Az ellenség számától és hatalamasságától függetlenül az izraelitáknak hitben össze kellett gyűlnie és Istenre várnia pontos iránymutatásért. Ez nem csak egyfajta várakozás volt, hanem "várakozás addig" - addig, amíg az üzenet megérkezik, amíg a mennyből való útmutatást meg nem kapják. Sámuel egyértelműen megmondta Saulnak: "Várj, amíg hozzád érkezem, és akkor majd tudtodra adom."
Ehelyett Saul határidőt szabott Istennek a cselekvésre. Nem jelentette ki, de volt egy határidő, amit a szívében elhatározott. Úgy döntött, hogy ha egy bizonyos időpontig nem érkezik fentről semmilyen útmutatás, akkor bármit megtesz, hogy megoldja a helyzetet.
"Azután várt hét napig, a Sámuel által meghatározott időig, de Sámuel nem érkezett meg Gilgálba, a nép pedig széledezni kezdett tőle. Akkor ezt mondta Saul: Hozzátok ide az égőáldozatot és a békeáldozatot! És bemutatta az égőáldozatot." (1Sámuel 13:8-9).
Saul türelmetlenül cselekedett, bűnt követett el, és papként viselkedve áldozatot mutatott be. Nem tudta, hogy Sámuel már épp az oda vezető út végén járt. Ahogy a próféta megérkezett, megérezte a Saul által bemutatott áldozat illatát és felháborította a király bűnös türelmetlensége.
Sámuel csak pár órát késett, mert Saul próbatélel alatt állt.
Meg vagyok győződve arról, hogy Sámuel azért késett, mert Isten egyértelműen kijelentette neki, hogy pontosan mikor érkezzen meg. Amint látjátok ez Saul számára próbatétel volt, hogy elhiszi-e, hogy Isten megbízható. Kiderült belőle, hogy Saul türelmesen vár-e hitben, ha a dolgok nem menetrend szerint mennek.
A tény az, hogy Isten rendezte ezt így. Saulnak arról akart bizonyságot tenni, hogy Isten számára mindent alázattal alárendeljen, különösen sötét, nehéz időkben. De Saul megbukott a teszten. Az egyre rosszabbodó körülményekre nézett és az egész egyre reménytelenebbnek tűnt. A logika azt diktálta, hogy már túl késő, valamit tenni kell.
Bele tudod képzelni magad Saul helyébe? Szinte hallom, ahogy győzködi magát: "Ezt a bizonytalanságot már nem bírom tovább. Isten azért küldött, hogy az Ő munkáját végezzem, és kész is vagyok az életem adni érte. Tényleg itt kell ülnöm és nem tehetek semmit? Valamit tennem kell, különben vége mindennek. Ha nem cselekszem, minden irányíthatatlanná válik."
Saul égető szükségét érezte annak, hogy azonnal cselekedjen ebben a helyzetben. Végül a türelmetlensége legyőzte őt.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
