2016. március 17., csütörtök

David Yonggi Cho - Dániel könyve 18.

Az álom tartalma (4,7-15)

Az én fejem látásai az én ágyamban [ezek] [voltak:] Látám, hogy ímé, egy fa [álla] a föld közepette, és annak magassága rendkívüli volt. Nagy volt a fa és erõs, és magassága az égig ért, és az egész föld széléig volt látható. Levelei szépek és gyümölcse sok, és táplálék vala rajta mindeneknek; alatta árnyékot talála a mezõ vada, és ágain lakozának az ég madarai, és róla evék minden élõ. (4, 7-9)

Eddig a pontig az álom valószínűleg kellemes lehetett, és a királynak eszébe sem jutott volna, hogy álomfejtőket hívasson. Hirtelen azonban az álom lidércnyomássá vált.

Látám fejem látásaiban az én ágyamban, és ímé: egy Vigyázó és Szent szálla alá az égbõl; Erõsen kiálta, és így szóla: Vágjátok ki a fát és vagdaljátok le az ágait, rázzátok le leveleit és hányjátok szét gyümölcseit, fussanak el a vadak alóla, és a madarak az õ ágairól. De gyökerének törzsökét hagyjátok meg a földben, és vas és ércz lánczokba [verve] a mezõ füvén; égi harmattal öntöztessék, és a barmokkal legyen része a föld füvében. Az õ emberi szíve változzék el, és baromnak szíve adassék néki, és hét idõ múljék el felette. Vigyázók határozatából van ez a rendelet, és a Szentek parancsolata ez a végzés, hogy megtudják az élõk, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és a kinek akarja, annak adja azt, és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra. Ezt az álmot láttam én, Nabukodonozor király, és te, Baltazár, mondd meg annak értelmét; mivelhogy az én országomnak egyetlen bölcse sem tudta nékem megmondani a jelentését; de te tudod, mert szent isteneknek lelke van benned. (4, 10-15)

A mennyből jövő hang, mint égzengés, szétzúzta az álom békéjét, és Nabukodonozort rettegés fogta el. Mikor felébredt, biztos volt benne, hogy isteni kijelentést kapott. Hívatta hát Babilon összes varázslóját, mágusát, asztrológusát, hogy az álmot megmagyarázzák. De egyikük sem volt képes, mert démonok nem tudják magyarázni az isteni kijelentést.

Ezt mindig tartsuk szem előtt, mikor imádkozunk. Mikor természetes nyelven imádkozunk, imáinkat mind Isten, mind a gonosz érti. De mikor nyelveken imádkozunk, azt senki nem érti, csak Isten, hacsak Isten nem ad magyarázatot.

"Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, ha­nem az Istennek, mert senki sem érti, hanem szellemben beszél titkos dolgokat." 
(1Kor 14, 2)

Ezért aztán, ha be vagy töltve Szent Szellemmel, és tudsz nyelveken imádkozni, ezt a fajta imát gyakran gyakorold. Az ilyen imát szellemünk közvetlenül Istenhez intézi, és nagy áldást tudunk belőle meríteni.