A versben említett házasságtörő nő a Sátán. Azokra vadászik, akik fontosak Istennek. A Biblia eleven képekkel illusztrálja ezt a 4Mózes 13-14-ben. Izrael tizenkét kémet küldött ki, hogy kémleljék ki az Ígéret Földjét. Amikor negyven nap múlva a kémek visszatértek, háromféle hazugságot hintettek el Isten népének szívébe:
1. "Túl sok ember lakik azon a földön. Túl erősek hozzánk képest."
2. "A városok falai túl magasak. Az erődítmények bevehetetlenek."
3. "Óriások laknak azon a földön, nem állhatunk ki ellenük. Mindennek vége."
Ezek a hazugságok megfélemlítették Izrael szívét. Az Írás azt mondja, hogy az emberek egész éjjel keseregtek: Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel. (4Mózes 14:1) Több mint kétmillió ember sírt, jajgatott - teljesen gyengeségeikre és hiányosságaikra koncentrálva. Hitetlenségből fakadó jajveszékelésük a mennyet ostromolta.
Szeretteim, az ördög ugyanezt a három hazugságot ülteti el Isten népében napjainkban: "Túl sok a próbatétel. A kísértés túl megterhelő. Túl gyenge vagy, hogy ellenállj az ellened törő erőknek."
Vizsgáld meg jól, pontosan a valóságot. Látod magadat a közepében? Volt már ilyen éjszakád - jajveszékeltél, mert démoni hazugságok árasztották el a szellemedet? Volt már, hogy így kiáltottál: "Elég volt! Nem bírom tovább! A bennem lévő falak soha nem omlanak le. Számomra vége. Elvesztettem a csatát."
Az Ige, amit Isten Izraelnek mondott, számunkra is szól: "Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld." (2Mózes 19:5). "Mert az ÚRnak, Istenednek a szent népe vagy te, téged választott ki az ÚR, hogy az ő tulajdon népe légy mindazon népek közül, amelyek a föld színén vannak." (5Mózes 14:2).
Biztos vagyok benne, hogy Izrael értékesnek érezte magát, miután az Úr először megmentette őket. Miután kihozta őket az egyiptomi fogságból, kettéválasztotta a Vörös-tengert és megmentette őket a fáraó hadseregétől, ezt kellett, hogy mondják: "Nézzétek milyen hatalmas csodákat tett az Úr értünk. Biztos, hogy szeret minket!"
Napjainkban a legtöbb keresztény ezt mondhatja Uráról és Megváltójáról: "Ó, igen, az Úr megmentett a bűntől. Nézzétek mi mindenből szabadított meg. Biztos, hogy fontos vagyok a számára!" A kérdésem a következő: Mi történt? Pár év leforgása alatt sok keresztény olyanná vált, mint az ősi Izrael. Az élet minden problémája és nehézsége elérte őket, és azt gondolják: "Valamikor fontosak voltunk Isten szemében - elég fontosak ahhoz, hogy megváltson. De most, miután pár éve szolgáljuk Őt, csak ellenségeink eledeléül valók vagyunk."
Az így legyőzött hívők nem érzik többé, hogy Isten gyönyörködik bennük. Valójában sokan úgy hiszik, hogy Isten megtagadta őket. Amikor Izrael ezt mondta: "Csak szöcskék vagyunk az óriások szemében" valójában ezt mondták: "Isten úgy bánik velünk, mint gyámoltalan rovarokkal, amelyeket agyon fognak taposni. Az ellenség a földbe fog döngölni bennünket. Nem vagyunk jobbak, mint a bogarak."
Józsué és Káleb azonban más lelkülettel rendelkezett.
Józsué és Káleb a kiküldött tizenkét kém egyike volt. De eltérően a többiektől reménnyel telve tértek vissza. Nem gyászolták a körülményeiket. Sőt, örvendeztek, miután kikémlelték a földet. Hittel és látással telve tértek vissza.
Látható, hogy Józsué és Káleb számára nyilvánvaló volt, hogy Isten szemében értékesek. Tudták, hogy Izrael fontos az Úrnak. Ez volt reményteli lelkületük kulcsa. Józsué ezt mondta: "Ha az ÚR kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet." (4Mózes 14:8). Más szavakkal: "Mivel kedvét leli bennünk, a föld, úgy ahogy van, már a miénk."
Ugyanezt a kinyilatkoztatást kapta Dávid: "Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem - megmentett, mert gyönyörködik bennem." Hasonlóan, napjaink minden egyes győztes kereszténye ugyanezzel a kijelentéssel rendelkezik szerető mennyei Atyjáról: "Nem bukhatunk el. Minden ellenségünk préda számunkra, mert értékesek vagyunk az Úrnak!"
Isten Józsuéhez és Kálebhez intézett beszédében megjelenik hatalmas kegyelme is. Izrael lázadásban, hitetlenségben fetrengve töltötte az éjszakát, sírva, mintha Isten megtagadta volna őket. Végül választottak egy vezetőt, hogy vigye őket vissza Egyiptomba. De az Úr Józsuét és Kálebet küldte nekik, hogy mondják meg: "Az éjszakai meghátrálásotok, morgolódásotok és panaszaitok ellenére Isten kedvét leli bennetek. Tovább fog vezetni benneteket. Ne féljetek, mert értékesek vagytok a számára!"
Azonban van itt egy figyelmeztetés is. Izrael elutasította Isten üzenetét és nem hitték el, hogy mennyire értékesek az Ő szemében.Inkább a körülményeikre figyeltek - a gyengeségeikre és hiányosságaikra. A félelem eluralkodott rajtuk.
Végül Isten türelme elfogyott. Ezt mondta Izraelnek: "és ezt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig utál engem ez a nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük tettem?! Megverem dögvésszel, és elűzöm őket, de téged náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek." (4Mózes 14:11-12).
Az Úr megbocsátott Izraelnek Mózes kedvéért. De nem kaptak engedélyt, hogy belépjenek a Ígéret Földjére. Ehelyett a pusztai vándorlásra lettek ítélve, egy olyan életre, amely folyamatos félelemből és romboló kétségekből állt. Röviden, megmenekültek és megbocsátott nekik Isten, de nyomorúságban maradtak. Elvesztették a remény, nyugalom és béke érzését, amely abból fakad, ha elfogadjuk, hogy mennyire különlegesek Isten szemében az Ő gyermekei.
Az egyetlen eset, amikor Isten türelme elfogy felénk, az az, amikor újra és újra visszautasítjuk az irántunk tanúsított szeretetét. Sok keresztény egy maga készítette pusztaságba fordul vissza napjainkban. Nincs örömük, nincs győztes életük. Ha rájuk nézel, azt gondolnád, hogy Isten évekkel ezelőtt megtagadta őket. Nem - egyszerűen csak átengedte őket saját panaszkodásuk és morgásuk következményeinek.
Istennek hála, Józsué és Káleb belépett az Ígéret Földjére. Zöldellő faként álltak Isten házában haláluk napjáig. Erővel és látással teljes emberek voltak, mert tudták, hogy értékesek Isten számára.
Te is értékes vagy az Úr számára minden problémád és hibád ellenére. Ugyanolyan zöldellő fa lehetsz Isten házában, mint Józsué és Káleb volt. Egyszerűen csak állj rá arra az igéretre, amelyet az Ige mond: "Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem." (Zsoltárok 18:20). Ez az igaz hit alapja!
2. "A városok falai túl magasak. Az erődítmények bevehetetlenek."
3. "Óriások laknak azon a földön, nem állhatunk ki ellenük. Mindennek vége."
Ezek a hazugságok megfélemlítették Izrael szívét. Az Írás azt mondja, hogy az emberek egész éjjel keseregtek: Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel. (4Mózes 14:1) Több mint kétmillió ember sírt, jajgatott - teljesen gyengeségeikre és hiányosságaikra koncentrálva. Hitetlenségből fakadó jajveszékelésük a mennyet ostromolta.
Szeretteim, az ördög ugyanezt a három hazugságot ülteti el Isten népében napjainkban: "Túl sok a próbatétel. A kísértés túl megterhelő. Túl gyenge vagy, hogy ellenállj az ellened törő erőknek."
Vizsgáld meg jól, pontosan a valóságot. Látod magadat a közepében? Volt már ilyen éjszakád - jajveszékeltél, mert démoni hazugságok árasztották el a szellemedet? Volt már, hogy így kiáltottál: "Elég volt! Nem bírom tovább! A bennem lévő falak soha nem omlanak le. Számomra vége. Elvesztettem a csatát."
Az Ige, amit Isten Izraelnek mondott, számunkra is szól: "Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld." (2Mózes 19:5). "Mert az ÚRnak, Istenednek a szent népe vagy te, téged választott ki az ÚR, hogy az ő tulajdon népe légy mindazon népek közül, amelyek a föld színén vannak." (5Mózes 14:2).
Biztos vagyok benne, hogy Izrael értékesnek érezte magát, miután az Úr először megmentette őket. Miután kihozta őket az egyiptomi fogságból, kettéválasztotta a Vörös-tengert és megmentette őket a fáraó hadseregétől, ezt kellett, hogy mondják: "Nézzétek milyen hatalmas csodákat tett az Úr értünk. Biztos, hogy szeret minket!"
Napjainkban a legtöbb keresztény ezt mondhatja Uráról és Megváltójáról: "Ó, igen, az Úr megmentett a bűntől. Nézzétek mi mindenből szabadított meg. Biztos, hogy fontos vagyok a számára!" A kérdésem a következő: Mi történt? Pár év leforgása alatt sok keresztény olyanná vált, mint az ősi Izrael. Az élet minden problémája és nehézsége elérte őket, és azt gondolják: "Valamikor fontosak voltunk Isten szemében - elég fontosak ahhoz, hogy megváltson. De most, miután pár éve szolgáljuk Őt, csak ellenségeink eledeléül valók vagyunk."
Az így legyőzött hívők nem érzik többé, hogy Isten gyönyörködik bennük. Valójában sokan úgy hiszik, hogy Isten megtagadta őket. Amikor Izrael ezt mondta: "Csak szöcskék vagyunk az óriások szemében" valójában ezt mondták: "Isten úgy bánik velünk, mint gyámoltalan rovarokkal, amelyeket agyon fognak taposni. Az ellenség a földbe fog döngölni bennünket. Nem vagyunk jobbak, mint a bogarak."
Józsué és Káleb azonban más lelkülettel rendelkezett.
Józsué és Káleb a kiküldött tizenkét kém egyike volt. De eltérően a többiektől reménnyel telve tértek vissza. Nem gyászolták a körülményeiket. Sőt, örvendeztek, miután kikémlelték a földet. Hittel és látással telve tértek vissza.
Látható, hogy Józsué és Káleb számára nyilvánvaló volt, hogy Isten szemében értékesek. Tudták, hogy Izrael fontos az Úrnak. Ez volt reményteli lelkületük kulcsa. Józsué ezt mondta: "Ha az ÚR kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet." (4Mózes 14:8). Más szavakkal: "Mivel kedvét leli bennünk, a föld, úgy ahogy van, már a miénk."
Ugyanezt a kinyilatkoztatást kapta Dávid: "Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem - megmentett, mert gyönyörködik bennem." Hasonlóan, napjaink minden egyes győztes kereszténye ugyanezzel a kijelentéssel rendelkezik szerető mennyei Atyjáról: "Nem bukhatunk el. Minden ellenségünk préda számunkra, mert értékesek vagyunk az Úrnak!"
Isten Józsuéhez és Kálebhez intézett beszédében megjelenik hatalmas kegyelme is. Izrael lázadásban, hitetlenségben fetrengve töltötte az éjszakát, sírva, mintha Isten megtagadta volna őket. Végül választottak egy vezetőt, hogy vigye őket vissza Egyiptomba. De az Úr Józsuét és Kálebet küldte nekik, hogy mondják meg: "Az éjszakai meghátrálásotok, morgolódásotok és panaszaitok ellenére Isten kedvét leli bennetek. Tovább fog vezetni benneteket. Ne féljetek, mert értékesek vagytok a számára!"
Azonban van itt egy figyelmeztetés is. Izrael elutasította Isten üzenetét és nem hitték el, hogy mennyire értékesek az Ő szemében.Inkább a körülményeikre figyeltek - a gyengeségeikre és hiányosságaikra. A félelem eluralkodott rajtuk.
Végül Isten türelme elfogyott. Ezt mondta Izraelnek: "és ezt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig utál engem ez a nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük tettem?! Megverem dögvésszel, és elűzöm őket, de téged náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek." (4Mózes 14:11-12).
Az Úr megbocsátott Izraelnek Mózes kedvéért. De nem kaptak engedélyt, hogy belépjenek a Ígéret Földjére. Ehelyett a pusztai vándorlásra lettek ítélve, egy olyan életre, amely folyamatos félelemből és romboló kétségekből állt. Röviden, megmenekültek és megbocsátott nekik Isten, de nyomorúságban maradtak. Elvesztették a remény, nyugalom és béke érzését, amely abból fakad, ha elfogadjuk, hogy mennyire különlegesek Isten szemében az Ő gyermekei.
Az egyetlen eset, amikor Isten türelme elfogy felénk, az az, amikor újra és újra visszautasítjuk az irántunk tanúsított szeretetét. Sok keresztény egy maga készítette pusztaságba fordul vissza napjainkban. Nincs örömük, nincs győztes életük. Ha rájuk nézel, azt gondolnád, hogy Isten évekkel ezelőtt megtagadta őket. Nem - egyszerűen csak átengedte őket saját panaszkodásuk és morgásuk következményeinek.
Istennek hála, Józsué és Káleb belépett az Ígéret Földjére. Zöldellő faként álltak Isten házában haláluk napjáig. Erővel és látással teljes emberek voltak, mert tudták, hogy értékesek Isten számára.
Te is értékes vagy az Úr számára minden problémád és hibád ellenére. Ugyanolyan zöldellő fa lehetsz Isten házában, mint Józsué és Káleb volt. Egyszerűen csak állj rá arra az igéretre, amelyet az Ige mond: "Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem." (Zsoltárok 18:20). Ez az igaz hit alapja!
