David Yonggi Cho - Dániel könyve 16.

Nabukodonozor Istent magasztalja (3,28-30)

" Szóla Nabukodonozor, és monda: Áldott ezeknek Istene, a Sidrák, Misák és Abednégó Istene, a ki küldötte az õ angyalát és kiszabadította az õ szolgáit, a kik õ benne bíztak; és a király parancsolatát megszegték és [veszedelemre] adták az õ testöket és nem szolgáltak és nem imádtak más istent az õ Istenökön kivül.
Parancsolom azért, hogy minden nép, nemzetség és nyelv, a mely káromlást mond Sidrák, Misák és Abednégó Istene ellen, darabokra tépessék, és annak háza szemétdombbá tétessék: mert nincs más Isten, a ki így megszabadíthasson.
Akkor a király nagy [tisztesség]re emelé Sidrákot, Misákot és Abednégót Babilon tartományában."

Nabukodonozor végül az egy igaz Istent kezdte ma­gasztalni. Sőt, egészen addig ment, hogy rendeletben fe­nyegetett meg mindenkit, aki birodalmában Isten ellen be­szélt.

Fontos meglátnunk, hogy a király gondolkodása sze­rint Isten Sidrák, Misák és Abednégó Istene - azaz, ezen emberek személyes Istene. Hasonlóan a Biblia azt tanítja, hogy Isten Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak Istene, mert ő az az Isten, akit ezek a pátriárkák személyesen megtapasztaltak életük folyamán.

Isten a te személyes Istened is akar lenni. Úgy kell élned, hogy az emberek Istenről, mint a Te Istenedről beszéljenek. Hogy a nevedet együtt emlegessék az Ő nevével. Mikor az élő Isten belép az életedbe, hogy te személyesen megtapasztalhasd Őt, jelek és csodák történnek.

Azt is lássuk azonban, hogy bár Nabukodonozor megparancsolta, hogy senki ne szóljon Isten ellen, azt mégsem mondta, hogy mindenki higgyen is Istenben. Ez azt mutatja, hogy még mindig gőg ült a szívében. Később azonban látni fogjuk, hogy teljesen behódol Istennek, és kinyilvánítja, hogy mindenkinek Őbenne kell hinnie.

Mi lett tehát a kemencés epizód vége? A király fel­emelte Sidrákot, Misákot és Abednégót. Ennek eredményeképpen Babilon egész birodalma egy maroknyi zsidó száműzött irányítása alá került. Dániel és három barátja töltötte be az udvar összes kulcspozícióját.
Ez a történet erőteljesen illusztrálja, hogy ha Isten velünk, fejjé leszünk, akárhol is voltunk azelőtt. Nem kell tehát aggódnunk, mert Isten mindent javára fordít azok­nak, akik szeretik őt (lásd Róm. 8,28).

NABUKODONOZOR ŐRÜLTSÉGE ÉS FELÉPÜLÉSE

Nabukodonozor második álma (3,31-33)

"Nabukodonozor király minden népnek, nemzetnek és nyelveknek, a kik az egész földön lakoznak, [mondá:] Békességetek bõséges legyen!
A jeleket és csudákat, a melyeket cselekedett velem a felséges Isten, illendõ dolognak tartom megjelenteni.
Mely nagyok az õ jelei és mely hatalmasak az õ csudái! az õ országa örökkévaló ország és az õ uralkodása nemzedékrõl nemzedékre [száll.]"

Időről időre Isten kijelentéseket adott Nabukodonozor királynak álmokon keresztül. Dániel könyvének 2. fejezetében, az arany szoborról szóló álom segítségével Isten megmutatta neki, mi lesz a világ jövője, és Dániel világo­san megmagyarázta neki az álmot.

A harmadik fejezet vége és a negyedik fejezet Nabu­kodonozor kiáltványát tartalmazza.

Ebben a király beszámol Isten ítéletéről, aminek kö­vetkeztében hét évre megőrült. Mikor végül felépült, Na­bukodonozor túláradó hálától indíttatva kiadta ezt a kiált­ványt, melyben Istent dicsőíti.