Igegyűjtemény - Próféciák 5. /Mózes 3-4. könyve/

III. Mózes 23:20-31.
20. Íme, én küldök angyalt előtted, hogy megőrizzen téged az úton és hogy elvigyen arra a helyre, melyet én elkészítettem. 21. Őrizkedjél tőle és hallgass szavára, ellene ne szegülj, mert ő nem fogja megbocsátani elpártolásotokat, mert nevem van benne. 22. Hanem, ha hallgatni fogsz szavára és megteszed mindazt, amit mondok, akkor ellensége leszek a te ellenségeidnek és szorongatom a te szorongatóidat. 23. Mert jár majd az én angyalom előtted és elvisz téged az Emórihoz, a Chittihez, a Perizihez; a Kánaánihoz, a Chivvihez és Jevúszihoz; és én kipusztítom azt. 24. Ne borulj le az ő isteneik előtt és ne szolgáld azokat, – és ne cselekedjél az ő cselekedeteik szerint – hanem rombold le azokat és zúzd össze az ő oszlopaikat. 25. És szolgáljátok az Örökkévalót, a ti Isteneteket, és ő megáldja a te kenyeredet és vizedet; és akkor eltávolítom a betegséget közepedből. 26. Nem lesz idétlent szülő és magtalan asszony a te országodban; napjaid számát teljessé teszem. 27. Félelmemet küldöm előtted és megzavarom mind a népet, amelyek közé te mész; és teszem, hogy mind a te ellenségeid hátat fordítanak neked. 28. És küldöm a darazsat előtted, hogy előzze a Chivvit, a Kánaánit és Chittit előled. 29.Nem űzöm el őt előled egy évben, hogy ne legyen az ország puszta és elszaporodjék ellened a mező vadja. 30. Apránként űzöm el őt előled, amíg te megszaporodsz és birtokba veszed az országot. 31. És teszem a te határodat a Nádastengertől a filiszteus tengerig és a pusztától a folyamig; mert kezetekbe adom az ország lakóit és te űzöd azokat magad előtt.

IV. Mózes 14:20-34.

20. És mondta az Örökkévaló: Megbocsátottam szavad szerint! 21. Ámde, amilyen igaz, hogy élek és tele van az Örökkévaló dicsőségével az egész föld. 22. bizony, mind a férfiak, akik látták dicsőségemet és jeleimet, melyeket műveltem Egyiptomban és a pusztában, de megkísértettek immár tízszer és nem hallgattak szavamra, 23. nem fogják látni az országot, melyről megesküdtem őseiknek; mindazok, kik engem megvetnek, nem fogják azt látni. 24. Szolgámat Kálebet azonban, jutalmául annak, hogy más szellem volt vele és teljesen járt utánam, őt elviszem az országba, ahova elérkezett és magzata vegye birtokba azt. 25. Az Amáléki és Kanaáni a völgyben lakik. Holnap forduljatok és vonuljatok a pusztába, a nádastenger felé. 26. És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz, mondván: 27. Meddig tűrjem e gonosz községnek, hogy zúgolódnak ellenem? Izrael fiainak zúgolódását, mellyel zúgolódnak ellenem, hallottam. 28. Mondd nekik: Amilyen igaz, hogy élek, úgymond az Örökkévaló, bizony, amint szóltatok füleim hallatára, így cselekszem veletek! 29. Ebben a pusztában hulljanak el hulláitok, és pedig mind a megszámláltjaitok, teljes számotok szerint, húsz évestől fölfelé, akik zúgolódtatok ellenem. 30. Bizony nem mentek be az országba, amelyre nézve fölemeltem kezemet, hogy ott lakoztatlak benneteket csak Káleb, Jefune fia és Józsua, Nún fia. 31. Gyermekeiteket azonban, akikről azt mondtátok, martalékká lesznek, azokat beviszem, hogy megismerjék az országot; melyet ti megvetettetek. 32. A ti hulláitok pedig elhullanak ebben a pusztában. 33. Fiaitok pedig barangoljanak a pusztában negyven évig és viseljék paráznaságtok (büntetését), míg végük lesz hulláitoknak a pusztában. 34. A napok száma szerint, amíg kikémleltétek az országot negyven nap, egy-egy napért egy-egy évre, viseljétek bűneiteket negyven évig, hogy megismerjétek az én elfordulásomat.

IV. Mózes 21:8-9.

8. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Készíts magadnak egy kígyót és tedd azt póznára; és lesz minden megmart, ha arra néz, életben marad. 9. Mózes készített egy rézkígyót és rátette a póznára; és volt, ha megmart a kígyó valakit és az tekintett a rézkígyóra, akkor életben maradt.

IV. Mózes 24:2-9; 15-24.

2. Fölvette Bileám a szemeit és látta Izraelt, mint lakik törzsei szerint; akkor megszállta Isten szelleme, 3. elkezdte példázatát és mondta: Bileám szól, Beór fia és szól a férfi, a nyílt szemű; 4. szól, aki hallja Isten szózatát, aki látja a Mindenható látomását, leborulva és nyitott szemekkel. 5. Mily szépek a te sátraid Jákob, hajlékaid Izrael! 6. Mint patakok terjeszkednek, mint kertek a folyó mellett, mint álóéfák, ültette az Örökkévaló, mint cédrusok a víz mentén. 7. Ömlik a víz vedreiből és veteménye bő vizek között; hatalmasabb lesz Ágágnál az ő királya és emelkedik királysága. 8. Isten, ki kivezette Egyiptomból, mint a Reém hatalma őneki, fölemészt népeket, az ő elleneit csontjaikat összetöri és nyilaival összezúzza. 9. Letérdel, lehever, mint az oroszlán és mint nőstény oroszlán, ki kelti föl? Aki téged áld, az áldott, aki téged átkoz, az elátkozott!

15. Elkezdte példázatát és mondta: Bileám szól, Beór fia és szól a férfi, a nyílt szemű; 16. szól, aki hallja Isten szózatát és ismeri a Legfelsőbb gondolatát, aki látja a Mindenható látomását, leborulva és nyílt szemekkel: 17. Látom, de nem most, szemlélem, de nem a közelben: fölszáll csillag Jákobból és feltámad kormánypálca Izraelben, összezúzza Móáb széleit és átfúrja Sész minden fiait. 18. És Edom martalékká lesz, martalékává lesz, martalékává lesz Széir az ő ellenségeinek; Izrael pedig hatalmasat művel. 19. És uralkodni fog a Jákobból való és elpusztítja a maradékot a városból. 20. Látta Ámálékot, elkezdte példázatát és mondta: Nemzetek elseje Ámálék, de végezete pusztulás. 21. Látta a Kénit, elkezdte példázatát és mondta: Szilárd a te lakod és sziklába rakva fészked, 22. de mégis kiirtandó lesz Káin; meddig tart? Ássúr fogságba visz téged.23. Elkezdte példázatát és mondta: Jaj, ki élhet, ha Isten elitélte? 24. Hajók Kittim partjáról, lealázzák Ássúrt és lealázzák Évert, de az is elpusztul!

IMIT fordítás használatával. Javasolt összevetni a Károli fordítással, a mélyebb elmélkedésre. John F. Walvoord tanulmánya alapján.

Kulcsár Árpád - Pogány istennők álarcban 1.

A Mária-ünnepek elnevezéseivel találkozva önkéntelenül Is fölmerül a kérdés: hogyan lehet Jézus anyja egyszerre Nagyboldogasszony és Kisasszony, Gyertyaszentelő boldogasszony és Gyümölcsoltó boldogasszony, Havas boldogasszony és Eketiltó boldogasszony? S ha mindezekre a Szentírásban a leghalványabb utalás sem található, akkor miként alakulhatott ki, és honnan táplálkozik az a meghatározó szerepet játszó egyházi tradíció, amelyet összefoglalóan Mária-kultusznak nevezünk?

Az első három században a Máriával kapcsolatos tanítások nem tudtak számottevő befolyást szerezni az egyházban. A fordulat a 4. században követke­zett be. A kereszténység egyre növek­vő állami támogatása, majd Nagy Theodosius császár alatt államvallássá emelése (380), hatalmas pogány tömegekkel töltötte fel az egyházat. Nagy többségüket nem az evangélium ereje, hanem csupán államhatalmi kényszer tette egyháztagokká, vagy éppen az új államvallás nyújtotta érvényesülési lehetőségeket igyekeztek kihasználni. A magukra öltött keresztény külső mö­gött azonban a világszemléletet, gondolkodásmódot illetően továbbra is a régi pogány szellem maradt meghatá­rozó, amely egyre erőteljesebben éreztette hatását az egyházi tanításokban is.

A keresztény hitfelfogás és hitgya­korlat elpogányosodása újabb lendületet vett a népvándorlás kori népek megtérítése során. A bibliai hittől már több ponton eltávolodott katolicizmus az evangélium eredményes hirdetésé­hez hiányzó szellemi erőt ezúttal is ál­lami hatalommal igyekezett pótolni. Az ilyen módszerekkel kiirthatatlannak bizonyuló pogány rítusok, szokások problémáját pedig úgy oldották meg, hogy ezek jó részét keresztényiesített magyarázatokkal ellátva beépítették a katolikus hitgyakorlatba. (Így például a germánok tavaszi nagy tűzgyújtási szokását, amely a tél, a sötétség erőinek mágikus elpusztítására szolgált, Szt. Bonifác /675-754/, a germánok apostola a húsvéti ünnepkörbe építette be. Ettől kezdve a katolikus templomokban nagyszombaton fellángoló új tűz máig is Jézus Krisztus feltámadását hivatott jelképezni.) Hogy milyen kompromisszumkészséget kellett gyakorolni a pogányokkal szemben, azt jól jellemzi I. Nagy Szt. Gergely pápa 601-ben kelt híres utasítása, melyet az angolok megtérítésére indult Ágoston bencés apát és negyven társa számára adott ki. Eszerint a pogány szentélyeket nem szabad elpusztítani, csak a bennük lévő bálványokat kell lerombolni, helyükre pedig szentek ereklyéit kell állítani, mivel „így az emberek talán szívesebben fölkeresik az ismerős helyeket. És mivel megszokták, hogy áldozatokat mutassanak be az ördögöknek, ezt valami másfajta szertartással kell helyettesíteni... Ha némi engedményt teszünk nekik a külsőségek­ben, könnyebben elfogadják Isten kegyelmének bensőséges vigaszát, mivel arra bizonyosan nincs lehetőség, hogy egy csapásra mindent kitöröljünk megátalkodott elméjükből.”

Az út hivatalosan is nyitva állt a különböző pogány rítusok beáramlására az egyházba. S miközben az egyes országokban a nyílt pogányságot felszámolták, maga a pogány szemlélet és hitvilág számos eleme az egyházon belül tovább élhetett, és mind nagyobb tért hódított.

Ily módon az ősi pogány istenek jelentős része „bemenekült” az egyházba, és nevet változtatva a halott szentek kultuszában folytathatta „diadalútját”. így lett a kelta Brighid istennőből Szt. Brigitta, bizonyíthatóan pogány mitológiai hagyományából pedig egy szent legendája. Ugyanez történt Sárkányölő Szt. György esetében is. Tiszteletére keresztény templomok és oltárok sokaságát emelték, szobrok és festmények hatalmas tömegét készítették. Nevét évszázadokon át segítségül hívták a csatákban, Anglia pedig mindmáig patrónusaként tiszteli.
A történeti kutatás azonban egyértelműen bebizonyította, hogy Szt. György a valóságban nem létezett, hanem egy pogány istenség hagyománya élt tovább neve alatt. A római egyház levon­ta a konzekvenciákat, és 1969-ben az illetékes pápai bizottság törölte Györ­gyöt a szentek névsorából...

Forrás: Hit Infó IV/3

David Yonggi Cho - Dániel könyve 20.

A király szíve megváltozik (4,28-30)

"Még a szó a király szájában volt, a mikor szózat szálla le az égbõl: Néked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tõled. És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a lakozásod, [és] füvet adnak enned, mint az ökröknek, és hét idõ múlik el feletted, a míg megesméred, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja. Abban az órában betelék a beszéd Nabukodonozoron: és az emberek közül kivetteték, és füvet evék mint az ökrök, és égi harmattal öntözteték az õ teste, mígnem szõre megnöve, mint a saskeselyû [tolla,] és körmei, mint a madarakéi."

Nabukodonozor, amint kevély szavait kiejtette száján ott a palota tetején, hangot hallott az égből szólni:

"Még a szó a király szájában volt, a mikor szózat szálla le az égbõl: Néked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tõled. És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a lakozásod, [és] füvet adnak enned, mint az ökröknek, és hét idõ múlik el feletted, a míg megesméred, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja." 

(4, 28-29)

E beszéd még el sem ült, és az emberi szív eltávozott Nabukodonozortól, és állati szívet kapott helyette. Az emberi szív teljes átváltozása tragikus lehet, ahogy a király esetében is. A változás azonban vehet más irányt is, és hatalmas haszonnal járhat. Amikor például Keresztelő János prédikált, ezt mondta:
„Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa." (Mt 3,2)

Itt a "megtérni" bibliai görög szó azt jelenti, hogy "megváltoztatni szívének gondolatait" - olyan változás, mely az üdvösséghez vezet.
Szívünk állapota igen fontos, mert szívünk határozza meg viselkedésünket. Ha emberek gyilkos indulatokat hordoznak szívükben, a gyilkosságot végül el is fogják követni. Ha gonosz, testi vágyak lopakodnak a szívedbe, előbb vagy utóbb szexuális tévelygésekbe fogsz belemenni.

Másrészt viszont, ha a szíved meg van szentelve, a cselekedeteid is szentek lesznek. Ha hit van a szívedben, annak megfelelően fogsz cselekedni. Ha szíved pozitív és virágzó lesz, szükségképpen sikert és győzelmet hozó cselekedeteid lesznek.
Mielőtt az élet megváltozhatna, a szívnek kell megváltoznia. A környezet változása nem vezet feltétlenül a szív változásához. A szív változása viszont biztosan a környezet megváltoztatását fogja eredményezni.

"Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet." (Péld 4, 23)

A szívünket oly módon kell őriznünk, hogy a kevélység hozzá ne férhessen. A rossz szívet pedig, Jézus Krisztus vérével kell megújítani, megjavítani. Mikor megtérsz, és Isten Igéjének hallgatása által szíved átalakul Jézus Krisztusban, életed teljesen megváltozik.
Ezért mondja Pál apostol:

"Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden." 

(2Kor 5, 17)

Ha újjászületsz és pozitív, aktív, kreatív emberré válsz, ha szívedet olyan dolgokkal töltőd meg, melyek Is­ten Igéje szerint gazdagok és győzedelmesek, életed, sőt környezeted is hasonló gyümölcsöket fog teremni.  Ezért kell mindig a Szent Szellemet szívünkben tartanunk, és engednünk, hogy ő legyen annak igazgatója. Szívedet Isten Igéjével töltsd be, hogy a hited növekedhessen. Az egész környezeted csodálatosan át fog alakulni hited növekedésének mértéke szerint.

Példabeszédek 27:12-27.

12. Az okos látta a bajt és elrejtőzött; az együgyűek tova haladtak, lakoltak. 

13. Vedd el ruháját, mert kezeskedett másért, az idegen nőért zálogold őt meg. 

14. A ki barátját fennhangon áldja korán reggel, átoknak tudatik az be neki. 

15. Csepegő eresz esőzés napján és czivódó asszony egyenlő; 

16. a ki őt elrejtette, szelet rejtett el, és olaj a jobbjában elkiáltja magát. 

17. Vasat vason élesítenek, és ember élesíti társának tekintetét. 

18. A ki őrzi a fügefát, enni fogja gyümölcsét, s a ki megőrzi urát, azt tisztelni fogják. 

19. Mint a víz az arczot az arcznak, úgy a szív az embert az embernek.

20. Alvilág és enyészet nem laknak jól, s az ember szemei sem laknak jól. 

21. Tégely az ezüstnek, kohó az aranynak, és az ember dicsérete szerint. 

22. Ha megtöröd az oktalant mozsárban dara között a törővel, nem távozik tőle az ő oktalansága. 

23. Ismerd meg jól nyájad színét, fordítsd szívedet a nyájakra. 

24. Mert nem örökké tart a gazdagság; avagy a korona nemzedékre meg nemzedékre marad-e? 

25. Eltűnt a fű, mutatkozott a sarjú, és betakaríttatnak a hegyek füvei; 

26. juhok a ruházásodra és mező vételárául bakok; 

27. és kecskék teje eleségedül elegendő, házad népe eleségéül, meg élelmül szolgálóidnak.

IMIT fordítás (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Oral Roberts - Evelyn és saját gyógyulásom a gyászból 1.

Evelyn azonnal észrevette, hogy valami nagyon nincs rendben, amikor a kapucsengő megszólalt azon a korai szombat reggelen, 1977. február 12.-én. Az egyik hűséges munkatársunk Collins Steele egy rendőrrel az oldalán állt az ajtóban. Collins egy reggeli újságot hozott magával, amiben megmutatta egy lezuhant repülő roncsainak a képeit és halkan azt mondta: „Mrs. Roberts úgy gondoljuk ez Marshall és Rebecca gépe!” A szavai megdermedtek ott azon a csípős reggelen. „Ó, azok a drága gyermekek!” Suttogta Evelyn ahogy megdöbbenve megrázta a fejét.

Tudod, Rebecca volt az első szülött gyermekünk és Marshall pedig a férje. Evelyn tudta, hogy a három kicsiny gyermekük most ebben a pillanatban nagy izgalommal várták, hogy az anyukájuk és apukájuk jön haza! „Oral, Oral gyere gyorsan!” Hallottam, ahogy hívott és azt is kivettem a hangjából, hogy valami nagyon nincs rendben. Amikor kirohantam a konyhába először csak nézett rám. Elkezdte a mondandóját, de nem tudta befejezni. A rendőr így szól: „Mr. Roberts azért jöttem, hogy közöljem önökkel, hogy sajnos a lányuk és a vejük meghalt.” „ Mi történt?” Kérdeztem, ahogy hitetlenkedve néztem Collinsra és a rendőrre. Collins így válaszolt: „Tegnap éjszaka egy repülő lezuhant és … „ Majd hezitált. „Lehet, hogy nem Marshall és Rebecca ült rajta, de amennyire tudjuk ők voltak azok.” 

Ó, nem tudom leírni azt a fájdalmat, ami átjárta a lelkem! „Hol történt?” Kérdeztem és azt válaszolta, hogy a gép egy búzaföld felett robbant fel Kansasban szétszórva a drága Marshallt és Rebeccát azon a hideg, magányos mezőn, így a testüket alig lehetett felismerni. Komolyan ez majdnem több volt, mint amit én el tudtam viselni. A gondolataim visszamentek Rebecca születése éjszakájára és lejátszódott benne, hogy éreztem akkor, amikor az a kicsi lány a világra jött. Göndör hajú, indián kinézetű gyermek volt. Olyan gyönyörű, olyan erős, az egyetlen gyermekünk, aki nem kórházban született, és akkor most azt mondják nekem, hogy elment. Evelyn és én átöleltük egymást, ahogy a gyász és a horror átsöpört a lelkünkön. Majd azt súgta: „Drágám, el kell mennünk a három kicsi gyermekhez megmondani nekik mi történt.” Egész úton Marshall és Rebecca háza felé szörnyű gondolatok bombázták az elmém. „Istenem, miért történt mindez?” Sírtam. „Miért? Miért?” Majd ekkor egy kijelentés kaptam a szellememben Istentől: Isten tud valamit erről az egészről, amit mi nem tudunk. Megragadtam ezeket a szavakat és egyre csak ismételtem őket, ahogy szorosan fogtam Evelyn kezét. „ISTENEM TE TUDSZ VALAMIT ERRŐL AZ EGÉSZRŐL, AMIT MI NEM TUDUNK!” 

Meglepődtünk, hogy a gyerekeket már ébren találtuk azon a csípős szombat reggelen. Kiderült, hogy már hét óra óta fent voltak és összegyűltek az asztal körül. Nagyon örültek nekünk, mikor megláttak! Alig tudtuk visszatartani a könnyeinket, ahogy körülöttünk szaladgáltak, megöleltek minket és nevetgéltek, ezért csak leültünk velük egy pillanatra kétségbeesetten tartva magunkat. Majd megkérdeztem a nyolc éves Marciát: „Kedvesem, miért keltetek ilyen korán ma reggel?”Általában sokáig alszotok szombaton.” „Ó”, mondta csillogó szemekkel „korán keltünk, hogy lássuk, ha anya és apa hazaért-e már!” Barátom, úgy éreztem, hogy a belső részeim széthasadnak, ahogy a gyász és a kín feltüremkedett a torkomba. Majd a karjaimba vettem azt a három kicsit és azt mondtam: „Anyukátok és apukátok nem jön haza többé. Várnunk kell, amíg a mennybe jutunk, hogy legközelebb lássuk őket.” 

Meg kell mondanom életem legszörnyűbb pillanatai voltak ezek, ahogy elmondtam nekik, hogy anyukájuk és apukájuk nem jön haza többé! Megragadtam Evelyn kezét és hevesen szorítottam, ahogy a könnyek végigömlöttek az arcunkon. Majd Brenda a legidősebb felvett egy kicsiny plakettet az asztalról, amit minden támogatómnak elküldtem. Az volt ráírva: „Isten nagyobb, minden problémánál!” és emlékszem, ahogy szorosan a melléhez szorította, ahogy a könnyek elkezdtek legördülni az arcán. Habár a kicsi Jon Oral, csak öt éves volt és nem igazán fogta fel mi történik körülötte az ő gyermeki módján érezte, hogy valami nagyon nincs rendben. Emlékszem, aznap éjjel hallotta a macskát sírni és felkiáltott: „A macska azért sír, mert anya és apa nem jönnek többé haza!” A szavaitól borzongás futkosott a gerincem fel és le! Hogyan tudnánk valahogy továbbmenni! Hogyan tudtuk remélni, hogy átvészeljük azt az első sötét és magányos éjszakát, ahogy küszködtünk a gondolatainkkal, arról hogy Marshall és Rebecca teste ott fekszik azon a kansasi búzamezőn. Megborzongtam. Az elmémben viharvert és sérült foszlányokat láttam belőlük, ekkor felsírtam és próbáltam lerázni ezeket a szörnyű képeket.

Fordította: Nagy Andrea

Derek Prince - Az átok és orvoslása 6.

Az átok orvoslása

Az alapvető megoldás Jézus Krisztus keresztje. Istennek minden jó és pozitív ellátása Jézus Krisztus áldozatából fakad. Istennek ezt a jó ellátását csak egy módon lehet megszerezni: hit által. A jó dolgokhoz kizárólag a hit által lehet hozzájutni. Minden jó dolog felülről jön, Istentől, az Atyától.

Galata 3,13-14. Krisztus váltott meg minket a tör­vény átkától, átokká lévén érettünk, mert meg van írva: átkozott min­den, aki fán függ! Hogy Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük hit által.

A törvény átka az V. Mózes 28, 15-68-ban van leírva. Az az érzésem, ahogy ezeket az átkokat olvasom, hogy mire ezeket kimeríti valaki, már nem sok jó marad a számára.
Jézus, mint utolsó Ádám, mindazt az átkot magára vette, amelyet az első Ádámnak és leszármazottainak kellene hordozni. Ő elvett min­den rosszat, hogy mi a jónak örülhessünk. Átokká lett, hogy mi meg­kaphassuk az áldást.

Szeretném, ha megértenétek egy lényeges dolgot: Isten törvényes Isten, mindazt, amit tesz, törvényesen, jogszerűen teszi. A Sátán pedig mintegy jogi szakértő, mindent megvizsgál, s ahol valami törvénytelent talál, ott vádol és kárhoztat.

V. Mózes 21,23. Átkozott minden, aki fán függ!

Isten bemutatta egész Izrael szá­mára az Ő Fiát ahogy a kereszten, a fán függött, hogy emlékeztesse őket arra: Jézus átkozottá lett érettük. Akkor sem a föld, sem az ég nem fogadta be, teljesen elutasított és el­vetett volt. S ehhez jött, hogy a kereszten felvette az emberiség minden bűnét, és emiatt Isten is elfordult a Fiától! Rajta volt minden betegség, gyengeség - átokká lett, hogy mi áldottak lehessünk.
Sokat gondolkoztam azon, hogy Isten miért törődött ennyit ezzel a mi fajunkkal, az emberrel? Még ma sem tudok kimerítő választ adni rá, de hiszek, annak ellenére, hogy az elmém nem tudja mindezeket befogadni.

Ésaiás 53,6. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki a magunk útjára tér­tünk, de az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté.

Alapvető problémája az emberiségnek az, amit a próféta megfogalmazott, hogy „Mindenki a maga útjára tért." Az áldások, mint már említettem, az V. Mózes 28,1-15. kö­zött vannak felsorolva.
Én azonban azt mondom, hogy jobb nem futni az áldás után, hanem jobb úgy élni, hogy az áldás fusson utánunk.

Sok keresztény azzal van elfoglalva, hogy fut az áldások után, különböző helyekre megy, konferenciák­ra, ide-oda, s közben semmilyen áldás nem éri el őt, mert Isten azt mondja: ha pedig szorgalmasan hallgatsz, és teljesíted azt, amit mondok, rád szállnak ezek az áldá­sok. Isten felsorolást ad az áldá­sokról, amelyek elérnek, ha enge­delmesek vagyunk.

I. Mózes 15,26. És monda: Ha a te Uradnak, Istenednek szavára hűségesen hall­gatsz és azt cselekszed, ami kedves az Ő szemei előtt, és figyelmezel az Ő parancsolataira, és megtartod minden rendelését, egyet sem bo­csátok reád ama betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert Én vagyok az Úr, a te gyógyítód.

Az eredeti héber szöveg pontosabban fogalmaz. Isten azt mondja Izraelnek: ha hallgatván hallgatsz és figyelmezel és teszed, amit mondok neked, én leszek a te orvosod. Észrevettétek, hogy Izrael nem kérte ezt a kijelentést? Isten a maga szuverén mindenhatóságából szólt így népéhez: ha hallgatván hall­gatsz és engedelmeskedsz, nem leszel beteg.
Izraelnek egy hangra kellett fi­gyelnie, ami felülről jött, és ennek a hangnak kellett engedelmeskednie.
A hang nagyon személyes dolog. Mindenkit a hangjáról lehet felismerni a legbiztosabban. Isten azt akarta, hogy népe ismerje fel Őt a hangjáról, és ha felismerte, engedelmeskedjék. (Én magam is figyelek minden szavamra, amit prédikálok, arra hogy mit mondok.)

Két úton tudjuk tehát legyőzni a sátánt:
1. Legálisan, tehát jogszerűen közelítünk hozzá. (Jézus Krisztus golgotai keresztje által!)
2. Megszerezzük azt, ami jogszerűen a miénk. Tehát nekünk a megváltásból eredően már megvan: az egészség, a szabadulás, az áldás, a békesség stb.

Forrás: Új Exodus, 1989.

Példabeszédek 27:1-11.

1. Ne dicsekedjél a holnapi nappal, mert nem tudod mit szül a nap. 

2. Dicsérjen más téged és ne tenszájad, idegen és ne tenajkaid. 

3. Kő nehézsége, föveny súlyossága: de az oktalannak bosszúsága kettejöknél nehezebb. 

4. Indulatnak kegyetlensége és haragnak áradása; de ki állhat meg a féltékenység előtt? 

5. Jobb a nyílt feddés, mint a rejtett szeretet. 

6. Hűségesek a barátnak verései, s bőségesek a gyűlölőnek csókjai. 

7. Jóllakott lélek tapossa a színmézet, de éhező léleknek minden keserű édes. 

8. Mint madár, mely elbujdosik fészkéből, olyan a férfi, ki elbujdosik helyéből. 

9. Olaj meg füstölőszer megörvendezteti a szívet: olyan a barát édessége lelkének tanácsából. 

10. Barátodat és atyád barátját el ne hagyd, és testvéred házába ne menj szerencsétlenséged napján; jobb a közeli szomszéd, mint távoli testvér. 

11. Légy bölcs, fiam, és örvendeztesd meg szívemet, hogy megfelelhessek gyalázómnak!

IMIT fordítás (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Csalog Eszter - A szív a Példabeszédek könyvében

„...Bölcsességnek és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére: okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére: együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására." (Péld 1,2-4)

Az idézett versek megmagyarázzák azt, hogy miért tartozik a Példabeszédek könyve a leggyakrabban és legszívesebben for­gatott bibliai köny­vek közé. Ugyanak­kor a legtöbb pontatlanságot, félreérthető mondatot az Ószövetségen belül éppen ebben a részben tartalmazza a Károli-fordítás. Az itt következő összefoglalással tehát egy kis segítséget szeretnék nyújtani a szö­veg alaposabb megértéséhez. Ezek a korrigálási javaslatok természetesen tovább pontosíthatók, bővíthetők, és semmiképpen sem pótolhatnak egy teljesen új fordítást.

A szövegben leggyakrabban előforduló fordítási következetlenség a szív szó (lév) hibás visszaadása: Károli ezt a legtöbb esetben értelemnek, elmének fordította. A héber szöveg vizsgálatakor legelőször az derül ki, hogy Isten törvényét, parancsait elsősorban a szívünkkel kell befogadnunk és megőriznünk, nem pedig az elménkkel, ahogyan azt a magyar fordítás sugallja. Erre a következő igék mutatnak: „Az én törvényemről el ne fe­ledkezzél, és az én parancsolataimat megőrizze a te szíved. (3,1) "...tartsa [vagy: ragadja] meg az én beszédemet a te szíved, hogy megtartván az én parancsolataimat, élj." (4,4) „Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te szívedben." (4,21) „Add a te szívedet er­kölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.” (23,12)

Ha a körülöttünk lévő dolgokból, a bibliai példában a rest ember munkájának gyümölcseiből a megfelelő következtetést akarjuk levon­ni, akkor is a szívünkre van szükségünk: „...Amelyet én látván, szívemmel odafor­dultam, és nézvén, ezt a tanulságot vet­tem abból:...” (24,32) Azt is megtudhat­juk, hogy a bölcs szívre jellemző Isten parancsainak elfogadása: „A bölcs szívű beveszi a parancsolatokat, a bolond ajkú pedig elveszti magát.” (10,8) (A bölcsesség és a szív kapcsolatára még visszatérek.) Ennek a magyarázata az, hogy Istenhez elsősorban a szívünkön keresztül tudunk kapcsolódni, hiszen Ő az „...aki vizsgálja a szíveket...” (24,12) Ezért az Ige arra szólít fel, hogy "bizodalmad legyen az Úrban teljes szíved­ből: a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. (3,5) Több ige arra figyelmeztet minket, hogy a szívünk önmagában nem megbízható, csakis az Úrral való kapcsolat miatt: "Az embernél vannak a szív gondolatai (szó szerint: szív elrendezése, rendberakása): de az Úrtól van a nyelv felelete.” (16,1) „Az embernek szíve gon­dolja meg az ő útját: de az Úr igazgatja (vagy: erősíti) annak járását.” (16,9) „Sok gondolat van az ember szívében, de csak az Úrnak tanácsa áll meg.” (19,21) „Aki bízik a szívében, bolond az: aki pedig jár bölcsen, megszabadul.” (28,26). 

A szívnek és Isten törvényének fentebb említett kapcsolatával szorosan összefüggő kijelentés a Példabeszédek könyvében az, hogy az (Istentől való) bölcsesség, tudomány keresése is mindenekelőtt a szív feladata, és a szívünkben kell bölcseknek lennünk. Ezzel kap­csolatban igen sok figyelmeztetést, buzdítást kapunk, pl. a 2. fejezetben: „Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te szívedet az értelemre... akkor az Istennek ismeretére jutsz... Akkor megérted az igazságot és a törvényt és minden becsületességet és minden jó utat, mert bölcsesség megy a te szívedbe, és a tudomány a te lelkednek gyönyörűséges lesz.” (2,2; 5; 9; 10) Egyéb igék erre vonatkozólag: „Az eszesnek szíve keresi a tudományt: a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.” (15,14) „Aki szívében bölcs, hívatik értelmesnek: a beszédnek pedig édessége növeli a tudományt.” (16,21) „Az eszesnek szíve tudományt szerez, és a bölcsnek szíve tudományt ke­res ” (18,15) „Hajtsdfüledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit: és a le szívedet fi­gyelmeztesd az én tudományomra. ” (22,17) Bölcs Salamon ezekkel a szavak­kal is buzdította a tőle tanulókat: „Fiam, ha bölcs lesz a te szíved, örvendez az én szívem nekem is.” (23,15) A tanácsadás­nak is a szívből kell fakadnia: „Mély víz az embernek szívében a tanács, és a bölcs ember kimeríti azt.” (20,5)

A szívnek és a beszédnek viszonyáról szóló igéink is gyarapodnak: „Az igaz­nak szíve meggon­dolja, mit szóljon: az istenteleneknek szá­ja pedig ontja a go­noszt.” (15,28) „A bölcsnek szíve értel­mesen igazgatja az ő száját, és az ő aj­kain növeli a tudományt.” (16,23)

A szív állapota, mint kiderül, életünk más területeire is kihat, így az egészségre, a szellemi állapotunkra, sőt: a kül­sőnkre is. Visszatérve a már idézett 4,21 versre, ha megnézzük a folytatást, vilá­gossá válik, hogy a szívünkbe fogadott ige hogyan eredményez üdvösséget és egészséget: „ne távozzanak el (ti. az én beszédeim) a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te szívedben. Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testük­nek egészség.” (4,21-22) A következő két, egymást kiegészítő ige is beszél az egészségünkről: „A vidám szív megvidámítja az orcát (szó szerint: jót tesz vele): de a szívnek bánatja (fájdalma, sebe) mi­att a szellem megtörik.” (15,13) „A vi­dám szív jó orvosságul szolgál: a megtört szellem pedig megszáraztja a csontokat.” Végül: „Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak: a vidám (vagy: jó) szívűnek (17,22) pedig szüntelen lako­dalma van (szó szerint: mindig iszik).” (15,15)

A különböző emberi kapcsolatokban is van szerepe a szívnek. Egy ige a pász­toroknak szól: „Szorgalmasan megis­merd a te juhaid külsejét (arcát), fordítsd szívedet a nyájadhoz.” (27,23) Egy má­sik a derék asszonyról jegyzi meg: „Bízik abban az ő férjének szíve...” (31,11) A következő az irigy emberrel kapcsolat­ban int józanságra: „...mint aki számítgatja a falatot magában, olyan ő: egyél és igyál, azt mondja tenéked, de a szíve nincs veled.” (23,7) Végül pedig a szívében bölcs ember vezető pozícióba kerül. „Aki megháborítja az ő házát, annaka öröksége szél lesz: és a bolond szolgája a bölcs szívűnek." (11,29)

Forrás: HitInfó III/4.

Marilyn Hickey - Generációs átok (részlet) 10.

Athália - a jó és a rossz keveréke

Jórámnak volt egy nővére, Athália, aki Jézabel és Akháb lánya volt. Athália Jehórám (vagy Jórám) felesége lett, aki a deli királyság felett uralkodott. De hát az a Dávid háza! - mondhatjátok. Azok mind jó királyok voltak! Jehórám Jósafát fia. Jósafát pedig jó király volt. Így a jó ágból származó Jehórám elvette a rossz ágból való Atháliát, az Ige pedig erre azt mondja:
Vajon jámak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymassal? (Ámos 3,3)

A házasság által a generációs átok is átöröklődött:
... uralkodni kezdett Jórám, a Jósafát fia, Júda királya. Harminczkét esztendős vala, mikor uralkodni kezdett, és nyolc esztendeig ural­kodott Jeruzsálemben. És járt az Izráel királyainak útján, amiképpen cselekedtek volt az Akháb házából valók; mert az Akháb leánya volt a felesége, és gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt. (II. Királyok 8,16-18)

Jehórám tehát nyolc évig volt Athália férje és sok gyermekük született. Amikor Jehórámot megölték egy csatában, fia Akházia (igen, egy másik Akházia) lett a király. Ez már az ötödik generáció: Omri, Ak­háb, Akházia, (amelyik kizuhant a korláton és meghalt), a testvére Jó­rám, akik ugyanabból az ágból szár­maztak, Athália (aki egy másik Jehó­rám felesége volt) és végül Akházia.

Akháziában két erő működött. Volt egy istenfélő öröksége atyai nagyapja, Jósafát révén, és egy istentelen öröksége, anyai nagyanyja, Jézabel és anyja, Athália révén.

Tanítsd meg a gyermeket az ő út­jának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól - olvassuk a Példabeszédek 22,6-ban.
Anyák! Tőletek is függ, hogy a gyerekeitek mi mellett döntenek! Az V. Mózes 11,26-28-ban ezt mondja Isten Igéje:
Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot! Az áldást, ha engedelmes­kedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatinak, amelyeket én e mai napon parancsolok nektek; Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek­nek parancsolatainak, és letértek az útról, amelyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertetek. (V. Mózes, 11, 26-28)

Akházia elfoglalta a trónt és igen kegyetlen király lett belőle:
... kezdett uralkodni Akházia, Jórámnak, a Júdabeli királynak fia... az ő anyjának neve Athália volt,... és járt az Akháb házának útján, és gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt. (II. Királyok 8,25-27)

Akházia is elesett egy csatában, de trónörökösöket hagyott maga után, Athália azonban meg akarta kaparintani a trónt. Olyan elvetemült volt, hogy még a saját unokáit sem kímélte: az egyet­len Joás kivételével valamennyit meggyilkoltatta!

„És Athália, Akházia anyja, mikor látta, hogy a fia meghalt, felkelt és az egész királyi magot megölette... és Athália uralkodott az egész ország­ban." (II. Királyok, 11,1-3)

A generációs átok tehát minden újabb generációban hétszer gonoszabb lett. Dávid trónján Athália volt az egyetlen asszony, és uralkodása hat évig tartott.

Joás, a jó király

Ha sikerült volna neki minden unokáját kiirtania, azzal vége is sza­kadt volna Dávid magjának, nem származhatott volna a Messiás Dávid házából, amint azt Isten megígérte.
Az ördög jól tudta ezt, ezért így gondolkodott:
- Ha belopódzom ebbe a családba, egyre nagyobb gonoszságokat követnek el, így megakadályozhatom, hogy Isten fia, a Megváltó a földre jöjjön!
Istennek azonban minden új generációra - így erre is - volt gondja.

Amikor Athália elrendelte, hogy minden unokáját végezzék ki, Joást nem ölték meg. A saját lánya - Jóseba hercegnő, Jójada pap felesége mentette meg a fiút!

... Jóseba... fogá Joást, Akházia fiát, és ellopván őt a király fiai közül, akik megölettettek vala, elrejté az ő dajkájával együtt az ágyasházban; és elrejték őt Athália elől úgy, hogy ez nem öletteték meg. És elrejtve vala Joás ővele egütt az Úr házában hat esztendeig... (II. Királyok 11,2-3)

Athália abban a hiszemben volt, hogy valamennyi trónörökössel végzett. Az ördög közel érezhette magát a sikerhez. De amikor Joás hétéves lett, (Athália uralkodása hatodik esztendejének végén) Jóseba és Jó­jada kihozatta őt a rejtekhelyről és felültette a trónra:

„És kivezeté Jójada a király fiát, és fejébe tévé a koronát, és kezébe adá a bizonyságtételt, és királlyá tevék őt és felkenék; és kezeikkel tapsolván, kiáltának: Éljen a király!
Mikor pedig Athália meghallotta a testőröknek és a községnek kiáltását, bement a néphez az Úr házába. És mikor szétnézett, íme a király ott állott az emelvényen, amint szokás, és a király és az egész föld népe ujjongott és trombitáltak. Akkor megszaggatá Athália az ő ruháit, és kiáltván, mondva: összeesküvés! összeesküvés! (és kezüket reá veték)
És utat nyitottak neki, és ő arra az útra ment, amerre a lovakat vezetik be a király házába, és ott megölték." (II. Királyok 11,12-14,16)

Athália halálával vége lett az Omritól származó gonosz nemzetség­nek.
Joás jó király lett. Vajon miért?

És cselekedék Joás kedves dolgot az Úr szemei előtt mindaddig, amíg Jojada pap oktatá őt.(II. Kir.12.2)

Joás Isten felé fordította az életét, így a generációs átok megtört. A Joás után következő király is jó király volt és Dávid trónjának nem lett vége, mert ma Jézus ül ezen a trónon! Ha az Úrhoz jössz, rólad is leveszi és elfordítja a generációs átkot!

Forrás: Új Exodus Magazin, 1990.

Példabeszédek 26:20-28.

20. Fa híján elalszik a tűz, mikor nincs suttogó, elhallgat a viszály. 

21. Szén a parázsnak és fa a tűznek és viszálykodás embere a pörnek szítására! 

22. A suttogó szavai akár a csemege, s azok leszálltak a testnek kamaráiba. 

23. Salakos ezüst rávonva cserépre: forró ajkak és gonosz szív. 

24. Ajkaival tetteti magát a gyűlölő, de belsejében cselt hány. 

25. Midőn kedvessé teszi hangját, ne higyj ő benne, mert hét utálatosság van szívében. 

26. Eltakarja magát a gyűlölet ámítással: nyilvánvalóvá lesz rosszasága a gyülekezetben. 

27. A ki vermet ás, abba beleesik és a ki követ gördít, hozzá tér az vissza. 

28. A hazug nyelv gyűlöli a kiket összezúzott, és a sima száj elcsúszást okoz.

IMIT fordítás (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

A húsvét igazságai - Vidám Vasárnap, 2016. március 26

Igegyűjtemény - Próféciák 4. /Mózes 1. könyve/

I. Mózes 27:26-29, 38-40.
26. És mondta neki Izsák, az ő atyja: Lépj csak ide és csókolj meg engem, fiam. 27. Ő odalépett és megcsókolta; (Izsák) megérezte ruhái illatát, megáldotta őt és mondta: Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, melyet megáldott az Örökkévaló. 28. Adjon neked az Isten az ég harmatából és föld kövérségéből; sok gabonát és mustot. 29. Szolgáljanak téged népek és boruljanak le előtted nemzetek, légy ura testvéreidnek és boruljanak le előtted anyád fiai; aki téged átkoz, átkozott az és aki téged áld, áldott az!

38. És mondta Ézsau az ő atyjának: Vajon csak egy áldásod van-e neked, atyám? Áldj meg engem is atyám. És fölemelte Ézsau hangját és sírt. 39. És felelt Izsák, az atyja és mondta neki: Íme, a föld kövérségéből lehetne lakóhelyed és az ég harmatából felülről, 40. de kardod után élj és testvéredet szolgáld; és lesz, ha majd törekszel, lerázod jármát nyakadról.

I. Mózes 28:1-4, 12-15.

1. És szólította Izsák Jákobot, megáldotta őt, megparancsolta neki és mondta neki: Ne vegyél feleséget Kánaán leányai közül. 2. Kerekedj föl, menj el Páddán-Áromba Beszúélnek, anyád atyjának házába és vegyél magadnak onnan feleséget Lábánnak, anyád fivérének leányai közül. 3. És Isten, a Mindenható áldjon meg, szaporítson meg, sokasítson meg és legyél népek gyülekezetévé! 4. És adja neked Ábrahám áldását, neked és magzatodnak veled együtt, hogy elfoglaljad tartózkodásod országát, melyet Isten adott Ábrahámnak.

12. És álmodta, hogy íme létra van állítva a földre, teteje pedig az eget éri; és íme, Isten angyalai föl és alá járnak rajta. 13. És íme, az Örökkévaló állt fölötte és mondta: Én vagyok az Örökkévaló, Ábrahámnak, a te atyádnak Istene és Izsák Istene; a földet, melyen te fekszel, neked adom és magzatodnak. 14. És magzatod lesz, mint a föld pora és kiterjeszkedsz nyugatra és keletre, északra és délre, és megáldatnak általad a föld összes nemzetségei, meg magzatod által. 15. És íme, én veled vagyok és megőrizlek, bárhol jársz és visszahozlak erre a földre, mert nem hagylak el, amíg meg nem tettem, amit neked mondtam.

I. Mózes 37:5-7.

5. József pedig álmodott álmot és tudtára adta testvéreinek; és még inkább gyűlölték őt. 6. És mondta nekik: Halljátok csak ezt az álmot, melyet álmodtam. 7. Íme, mi kévéket kötöttünk a mezőn és íme, fölállt az én kévém és állva is maradt, és íme, körülveszik a ti kévéitek és leborulnak az én kévém előtt.

9. És még álmodott egy másik álmot és elbeszélte azt testvéreinek és mondta: Íme, álmodtam még egy álmot és íme, a nap, a hold és tizenegy csillag leborulnak előttem.

I. Mózes 41:15-32.

15. És mondta Fáraó Józsefnek: Álmot álmodtam és nincs, aki megfejtse, én pedig hallottam rólad, mondván: értesz álmot, hogy megfejtsd azt. 16. És felelt József Fáraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti ki Fáraó békéjét. 17. És szólt Fáraó Józsefhez: Álmomban, íme, én álltam a folyam partján. 18. És íme, a folyamból feljön hét tehén, kövér húsúak és szép alakúak, és legelnek a nádasban. 19. És íme, más hét tehén jön fel utánuk, hitványak, igen rút alakúak és sovány húsúak; nem láttam olyanokat Egyiptom egész országában rútságra nézve. 20. És fölfalták a sovány és rút tehenek az első hét tehenet, a kövéreket; 21. és bejutottak belsejükbe, de nem ismerszett meg, hogy bejutottak belsejükbe, és ábrázatuk oly rút volt, mint kezdetben; erre fölébredtem. 22. Azután láttam álmomban, íme, hét kalász terem egy száron, teliek és szépek. 23. És íme, hét kalász, aszott, vékony, a keleti széltől elperzselve nő utánuk; 24. és elnyelték a vékony kalászok a hét szép kalászt. És elmondtam az írástudóknak, de nincs, aki megmagyarázza nekem. 25. És mondta József Fáraónak: Fáraó álma egy; amit Isten tesz, tudtára adta Fáraónak. 26. A hét szép tehén, az hét év, a hét szép kalász az hét év; az álom egy. 27. És a hét sovány és rút tehén, mely utánuk följött, az hét év, meg a hét üres kalász, a keleti széltől perzselve – lesz az éhség hét éve. 28. Ez az, amit mondtam Fáraónak; amit Isten tesz, azt megmutatta Fáraónak. 29. Íme, hét év jön, nagy bőség lesz Egyiptom egész országában. 30. De támad majd az éhség hét éve utánuk, úgy, hogy elfelejtik az egész bőséget Egyiptom országában; és fölemészti az éhség az országot. 31. És nem ismerszik majd meg a bőség az országban azon éhség miatt, azután, mert igen nyomasztó lesz az. 32. Hogy pedig az álom megismétlődött Fáraónál, kétszer, mivel meg van állapítva a dolog az Istentől és siet az Isten, hogy megtegye.

I. Mózes 48:13-21.

13. És vette József mindkettőjüket, Efráimot jobbjával Izrael baljáról és Menássét baljával Izrael jobbjáról és közelvitte hozzá. 14. Izrael pedig kinyújtotta jobbját és rátette Efráim fejére, az pedig az ifjabbik, és balját Menásse fejére; megfontolva tette kezeit, mert Menásse volt az elsőszülött. 15. Megáldotta Józsefet és mondta: Az Isten, aki előtt jártak atyáim, Ábrahám és Izsák, az Isten, a pásztorom, mióta vagyok e napig; 16. az angyal, aki megváltott engem minden bajtól, áldja meg a gyermekeket és neveztessék rajtuk az én nevem és atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak neve és halként szaporodjanak sokasággá az országban.
17. Midőn József látta, hogy atyja jobb kezét teszi Efráim fejére, visszatetszett szemeiben; megfogta atyja kezét, hogy eltávolítsa azt Efráim fejéről Menásse fejére. 18. És mondta József az atyjának: Nem így atyám, mert ez az elsőszülött, tedd jobbodat az ő fejére. 19. De atyja vonakodott és mondta: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz és ő is nagy lesz, de kisebbik testvére nagyobb lesz nála és magzatja lesz népek sokaságává. 20. És megáldotta őket azon a napon, mondván: Tegyen téged Isten olyanná, mint Efráim és mint Menásse. És elé helyezte Efráimot Menássénak.
21. És mondta Izrael Józsefnek: Íme, én meghalok, de Isten veletek lesz és visszavisz benneteket őseitek országába.

I. Mózes 49:1-28.

1. És szólította Jákob az ő fiait és mondta: Gyűljetek egybe, hadd adom tudtotokra, mi ér benneteket a késő jövőben. 2. Gyülekezzetek és halljátok Jákob fiai, hallgassatok Izraelre, a ti atyátokra.

Rubén
3. Rúbén, elsőszülöttem vagy te, erőm és tehetségem zsengéje, első méltóságra, első hatalomra! 4. De túláradtál, mint a víz, ne légy első, mert fölszálltál atyád fekvőhelyére, akkor szentségtörő voltál bizony ágyamra szállt föl.

Simeón és Lévi
5. Simon és Lévi testvérek, erőszakosság eszközei az ő fegyvereik. 6. Tanácsukba ne jusson lelkem, gyülekezetükkel ne egyesüljön becsületem; mert haragjukban embert öltek és önkényükben ökröt bénítottak. 7. Átkozott az ő haragjuk, mert hatalmas és fölgerjedésük, mert kegyetlen! Elosztom őket Jákobban és elszórom őket Izraelben.

Júda
8. Júda te, téged dicsőítenek testvéreid – kezed ellenségeid nyakán! Előtted leborulnak atyád fiai. 9. Fiatal oroszlán Júda; zsákmánylásból jöttél fel fiam! Lehever, leterül, mint oroszlán és nőstény-oroszlán, ki kelti föl őt! 10. Nem távozik a jogar Júdából és a törvény pálca lábai közül, míg nem eljön Silóba és az övé a népek hódolata. 11. Odaköti a szőlőtőhöz csikaját, a venyigéhez szamarának vemhét; borban mossa öltözetét és szőlővérben ruháját. 12. Piros szemű a bortól, fehér fogú a tejtől.

Zebúlon
13. Zebúlun tengerek partján lakik, ő a hajók vénénél és oldala Cidónnál.

Jiszákár
14. Isszáchár csontos szamár, hever a cserények; között; 15. látta a nyugalmat, hogy jó és a földet, hogy kellemes, vállát hajtotta a teherhordásra és lett adófizető szolgává.

Dán
16. Dán ítél majd népe fölött, mint bármelyike Izrael törzseinek. 17. Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, megmarja a ló sarkát, hogy hátrabukik lovasa. 18. Segítségedet remélem; Örökkévaló.

Gád 

19. Gád csapat csődül ellene, de ő sarkába csap.

Ásér
20. Asérnek kövér a kenyere és ő ad királyi csemegéket.

Naftáli
21. Náftáli szabadjára eresztett szarvasünő; ő ad szép szózatokat.

József
22. Termő sarjadék József, termő sarjadék a forrás mellett; sarjai felkúsztak a falra. 23. Azért keserítették, lövöldözték és gyűlölték a nyilasok, 24. de megmaradt mereven az íjja, megizmosodtak kezeinek karjai, Jákob hatalmasának kezétől, onnan, Izrael pásztorától, szirtjétől; 25. atyád Istenétől, aki megsegít téged, a Mindenhatótól, aki megáld téged, az egek áldásával felülről, a mélység áldásával, mely alant honol, az emlők és az anyaméh áldásával.
26. Atyád áldásai meghaladták az én szüleim áldásait, egész az örök halmok határáig, szálljanak József fejére, feje tetejére testvérei koszorúzottjának.

Benjámin
27. Benjámin farkas, mely széjjelszaggat; reggel fölemészti a ragadmányt és este oszt zsákmányt.

IMIT fordítás használatával. Javasolt összevetni a Károli fordítással, a mélyebb elmélkedésre. John F. Walvoord tanulmánya alapján.

David Wilkerson - Istenre várva 3.

Nagyon beszédes összehasonlítani Saul türelmetlenségét azzal, ahogy Dávid várta az Úr útmutatását. A Biblia lenyűgöző leírást ad arról, ahogyan Isten jól érthetően és különleges útmutatással szólt Dávidhoz:

"Később ismét fölvonultak a filiszteusok, és ellepték a Refáim-völgyet. Ekkor Dávid megkérdezte az URat, ő pedig ezt felelte: Ne szembe vonulj ellenük, hanem kerülj a hátuk mögé, és a szederfák felől vonulj ellenük. Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az ÚR, hogy megverje a filiszteusok táborát."
"Dávid úgy tett, ahogyan az ÚR megparancsolta neki, és vágta a filiszteusokat Gebától egészen a gézeri útig." (2Sámuel 5:22-25).

Saját emberi akaratunk és testi ambícióink halálát mutatja be a kereszt.
Íme az igazi alázat: "Krisztus megalázta magát egészen a kereszthalálig." Jézus ezt mondta a tanítványainak: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját." (János 4:34). "Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem." (5:30). Leegyszerűsítve Krisztus ezt mondja: "Visszautasítom, hogy a magam kezébe vegyem a dolgokat. Arra várok, hogy minden útmutatást közvetlenül az Atyától kapjak."

Jézus megalázta magát és mindenben az Atyától tette magát függővé. János azt mondja, hogy ebben nekünk is Jézushoz hasonlóvá kell válnunk: "mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban." (1János 4:17).

Krisztus minden igaz követője elmondta a szívében: "Egyedül csak az Úr tökéletes akaratát szeretném cselekedni." És itt van, ahol mindannyian eltévesztjük! Elkezdünk valami olyan után vágyakozni, ami jónak tűnik, logikusan hangzik, és tökéletesen egybevág azzal, amit úgy gondolunk Isten nekünk szán - de nem ez az akarata számunkra. Ez az egyik legnagyobb csapda, amellyel a keresztények szembesülnek: egy jó ötlet, ami nem Isten agyából származik.

Az ilyen dolgokban a legfontosabb kérdés amit feltehetünk magunknak: "A vágyam túlélné a keresztet?" Imádkozhatsz azért, hogy meglásd, a vágyad beteljesül-e, sőt még másokat is megkérhetsz, hogy járjanak közben érte. De valójában le akarod-e tenni a kereszt lábához ezt a vágyat vagy tervet és ott akarod-e hagyni? Meg tudnál-e halni a vágyad számára? Amikor Isten kinyilvánítja a tervét, békességed lesz. Isten útjai békességet és nyugalmat hoznak.

Hadd kérdezzem meg: Akarod-e ezt mondani az Úrnak: "Lehet, hogy nem az ördög az, aki meg akar állítani ennek a véghezvitelében. Lehet, hogy Te vagy az Uram. Tudom, hogy ha nem ez a Te akaratod, akkor számomra ártalmas lehet. De legalábbis eltérít engem a Te tökéletes akaratodtól és tervedtől az életemre. Csakis a Te akaratodra és a Te utadra vágyom az életemre vonatkozóan."
Amikor a saját akaratunk és ambícióink számára meghalunk, akkor halljuk meg Isten nekünk szóló szavát.

"Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak... Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját" (János 5:25, 28).

Szeretteim, keresztények ezrei kerülnek gondba, amikor "csendes, halk hangokat" hallanak, amelyek nem Istentől vannak. A hívők között napjainkban nagy a zavarodottság, mert nem haltak meg az önfejűség számára, hogy meghallhassák Isten igaz hangját. Igen, az Úr beszél a gyermekeihez. Csak akkor halljuk meg az Ő szent, tévedhetetlen hangját, ha hit által elfogadjuk azt, hogy az óemberünk Krisztussal együtt meg van feszítve.

Isten teljes függőségek akar. Ez azt jelenti, hogy teljesen megbízunk benne, hogy a jó dolgot a jó módon fogja cselekedni helyettünk. Ez pedig azt jelenti, hogy türelmesen várni kell rá, a nyugalom szellemiségével, nem idegeskedve.

"Légy csendben, és várj az ÚRra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja! Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!" (Zsoltárok 37:7-8). A zsoltáros bölcs tanácsot ad: "Ne légy féltékeny azokra, akik sikeresnek tűnnek önmaguk érvényesítésében. Úgy tűnik lemondanak rólad, miközben te nem kapsz áldást. De nem kell emiatt aggódnod. Csak várj csendességért imádkozva amíg Isten kinyitja az ajtót. A türelem isteni munkát végez benned. Erőssé válsz az Úrban miközben hitben várakozol. Hagyd, hogy a türelem befejezze benned a tökéletes munkát."

Szeretteim, Isten útja nem a világ útja. Az egyetlen lehetőség, hogy isteni megtapasztalást szerezzünk az az, hogy türelmesen várjunk Rá hitben. Ez a fajta isteni megtapasztalás csak azok számára válik lehetővé, akik közösségben vannak az Úrral: "mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet;" (Róma 5:3-4).

Isten egyenlővé teszi az örömteli türelmet és a hosszútűrést azzal, hogy "méltónak találtassukk előtte."élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében. Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre. (Kolossé 1:10-11, kiemelés tőlem).

Miközben hitben várjuk, hogy cselekedjen, bíznunk kell abban, hogy hallja a szívünk kiáltásait: "Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr." (Jakab 5:10-11). Istent mélyen megérintik a könnyeink és sóhajtozásaink. Hallja a sírásunkat.

Jézus ezekre az utolsó időkre bombabiztos ígéretet adott számunkra.
Krisztus csodálatos ígéretet hagyott számunkra ezekre a sötét napokra, amelyekkel ma szembenézünk. Azt mondja mindazoknak, akik felveszik a keresztjüket és követik Őt: "Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak" (Jelenések 3:10).

Jézus ezt mondja: "Igaz maradtál akkor is, amikor próbára tett a világ. Örömteli módon vártad, hogy kimunkáljam a dolgokat. Most, hogy zűrzavar uralkodik mindenhol és a világot teszem próbára, megőrizlek ettől. Már bebizonyítottad, hogy bízol bennem, jöjjön bármi!"

Az utolsó idők ragyogó tanúbizonyságai Krisztusról alázatos emberek lesznek, akik számára Isten hűségesnek bizonyult. Nem csak ezt vallják: "Mindent Isten irányít", hanem a valóságban is megengedték számára, hogy az életüket irányítsa. És körülöttük mindenki látja ezt! Bizonyságtételük szépsége sokakat az Úrhoz vonz. Bizonyságtételük pedig a következő: "Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az ÚRban." (Zsoltárok 112:7). Ámen!

Philip Yancey és Tim Stafford - Akik lassan tanulnak: Nem túl ígéretes társaság

Márk 9,19 „Meddig szenvedlek még titeket?”

Jézus tanítványai eleinte nem állnak a helyzet magaslatán. Leginkább az értetlenség jellemzi őket: „Ti is ennyire értetlenek vagytok?” – kérdezi tőlük Jézus több alkalommal is. A 9. fejezetben úgy látjuk a tanítványokat, mint akik elügyetlenkedik egy beteg meggyógyítását, félreértik Jézus egyértelmű kijelentését hamarosan bekövetkező haláláról és feltámadásáról, és azon civakodnak, hogy melyikük a nagyobb, sőt, azt akarják, hogy Jézus állítsa le egy másik tanítvány munkálkodását. Egyértelmű, hogy nem értik Jézus küldetésének lényegét. A tanítványok minden gyarlósága ellenére Jézus arra szánja idejének nagy részét, hogy felkészítse őket munkája folytatására, amikor ő már nem lesz köztük.
Mit kezdenek a tanítványok a rájuk szegeződő egyre nagyobb figyelemmel? Ha lehet, még értetlenebbnek bizonyulnak. Amikor Jézus a közelgő haláláról beszél, a tanítványok vagy nem értik, vagy ostobán tiltakoznak. Néha azon civakodnak, melyikük érdemli a legmagasabb tisztséget. Nyilvánvaló, hogy nem értik a körülöttük zajló, rendkívüli eseményeket. Röviden szólva, a tanítványokban - ahogy mindannyiunkban – a jó és a rossz elválaszthatatlanul összefonódik. Jézus letartóztatása után a nyomatékos hűségfogadalmak ellenére a tanítványok csendesen és megszégyenülve visszahúzódnak, magára hagyva őt a legválságosabb pillanatokban.

Döntő fordulat

Történik azonban valami, ami döntő változást eredményez a tanítványokban: Jézus feltámadása, mint a tűz, úgy járja át az életüket. Úgy tűnik, hogy ez után a hihetetlen esemény után a hosszú, türelmes tanítás végre meghozza gyümölcsét. Megdöbbentő változás megy végbe a tanítványok viselkedésében. Jézus feltámadásának egyik legmegragadóbb bizonyítékát láthatjuk, ha összehasonlítjuk Márk evangéliumának megriadt tanítványait Az apostolok cselekedeteinek bátor, magabiztos apostolaival. Ez utóbbiban az ősegyház nagyívű fejlődését követhetjük nyomon, amelynek két meghatározó vezetője – különös módon – éppen az a Péter és János, aki a legkeményebb feddést kapta egykor Jézustól.

Kulcsár Árpád - Némely húsvéti szokásokról 4.

A legnagyobb mágikus erőt kétségtelenül a szentelt piros, illetve hímes tojásnak tulajdoní­tották. Volt, ahol a jó termés ér­dekében az első barázdába be­szántották, vagy a vetőzsákba téve a magot erről vetették. Má­sutt már a vetésbe szórták, is­mét másutt az állatokat hajtot­ták át rajtuk, szintén termékenység-varázsló célzattal. Országszerte elterjedt hiedelem volt, hogy észben kell tartani, hogy kivel ették meg együtt a húsvéti tojást, mert ha később bárhol eltévednének, csak az illetőre kell gondolni, s máris eligazodnak (A hímes tojás egyik mintájának neve egyébként „veszett út").

Bálint Sándor (1904-1980) a népi vallásosság egyik legkitűnőbb kutatója, az Apostoli Szentszék hazai könyvkiadójánál, a Szent István Társulatnál 1989-ben már 3. kiadásban megjelent „Karácsony, húsvét, pünkösd" című nagyszabású mun­kájában az úttévesztés elleni tojásevés szokását azzal magya­rázza s mintegy igazolja, hogy egyrészt Jézus az út, az igazság és az élet (János 14:6), ugyanak­kor a tojás pedig Krisztus jelké­pe. Az, hogy a tojás Jézus Krisztus jelképe volna, nem újkeletű megállapítás. Nálunk már az 1521 táján készült Sán­dor kódex is ilyen értelemben beszél róla. Ha ez igaz lenne, igencsak értetlenül állhatnánk a húsvéti tojáshoz kapcsolódó szokásokkal szemben. Nem ér­tenénk, hogy pl. Németország­ban miért jósolták a várható termést a nagypéntek éjszakáján vízbe csurgatott tojás alakjából, vagy tették a lányok a húsvét előtti éjszakán a tojás héját a küszöbre, hogy az első ünnepi látogató foglalkozásából megtudják saját jövendőbelijük kilétét, stb. Nem értenénk az Euró­pa szerte ismert tojásösszeütés szokását sem, amelyet már egy 1380-as hazai oklevelünk is em­lít. Ez is a jóslás egyik változa­ta. Két személy a húsvéti hímes tojását addig ütögeti egymás­hoz, míg az egyiké be nem tö­rik. Amelyiké ép marad, annak mutat a sors szerencsés, hosszú életet, a másiknak nem.

A tojás egyáltalán nem Krisz­tus jelképe, sőt még csak nem is keresztény szimbólum. Annál fontosabb szerepet játszik a nem keresztény mítoszokban. Közülük nem egy magának a világegyetemnek a teremtését is egy mitikus tojásból képzeli, mint pl a hinduk, az egyiptomiak, föníciaiak, finnek (Kale­vala), stb.

A tojást, mint az élet, újjászületés, termékenység szimbólumát az ősi egyiptomiak, skandinávok, balkán népek halottjaik mellé a sírokba helyezték. Ása­tások során hazánk területén is tártak fel tojásmellékletes po­gány avar sírokat. A tojás funk­cióját egyértelműen jelezte, hogy nem az ételekhez rakták, és csak női sírokban találtak. Volt úgy, hogy a nő combjai közé tették, máskor szinte elborították vele a testet. Hímes tojás is szerepelt a leletek között.

A húsvétéi tojások díszítésének kezdettől fogva az volt a funkciója, hogy növelje azok mágikus erejét. Megvolt a színeknek a jelentése éppúgy, mint a mintáké. Eszerint pl. a domináns szerepet játszó piros szín a vér, élet, stb. szimbóluma, s egyben védelmet is jelent: mágikus elv szerint a „piros elűzi a pirosat", tehát véd a tűztől, sebesüléstől, betegségtől, stb.
A hímes tojások díszítményeinek jelentős része - a kutatás egyértelmű megállapítása szerint - rontáselhárító, mágikus jelek és totemisztikus rajzok. A piros illetve hímes tojáshoz szorosan kapcsolódik a húsvét másnapján, húsvéthétfőn gya­korolt locsolkodás. A néprajzi szakirodalom egyértelműen a termékenység-varázsló, katartikus (tisztító jellegű) rítusok közé sorolja. Részletes leírások találhatóak durván erotikus szokásanyagáról is.

A locsolkodás pogány jelle­gével tisztában lévén, a refor­máció korai századaiban ná­lunk az egyházi határozatok egyértelműen megbélyegezték és tiltották ezt a szokást, mint pl. az erdélyi Farkasdon 1654-ben tartott református zsinat is. Húsvét táján, a természet újjászületésekor - mint már említettük - a víznek varázslatos erőt tulajdonítottak a pogány hie­delmek. A férfiak e különös erejű víznek a nőkre locsolásával varázsoltak szá­mukra egészséget, termékeny­séget, stb. A megöntözött nők­től pedig a fentebb már jellem­zett, szintén mágikus erővel rendelkező tojásokat kapták ajándékként.

Amellett, hogy az egyházi szimbolikában a tojásnak Krisztus-jelentést próbálnak adni, a locsolkodás vallásos igazolására is ismeretes két legenda. Az egyik szerint a szokás onnan ered, hogy a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat a zsidók locsolással akarták elhallgattatni, a másik szerint a feltámadás hírét vivő asszonyokat a sírt őrző katonák öntötték le vízzel. Talán mondani sem kell, hogy ezeknek éppúgy semmi bibliai alapjuk nincs, mint a pilátusverésnek, tűzszentelésnek, barkaszentelésnek, piros-tojás szentelésnek, stb..

Szólni kell még a húsvéti nyúlról, amely szaporasága miatt volt a pogány termékenység szimbóluma. Úgy tűnik, napjainkra éppoly szerves részévé vált a húsvétnak, mint a piros tojás, csokitojás vagy a locsol­kodás. A nyulat a Biblia egyér­telműen a tisztátalan állatok között sorolja fel (5 Mózes 14:7), s tudomásunk szerint ma nincs olyan egyházi vélemény, mely Krisztus-jelképként, vagy más húsvéti vonatkozásban próbálná értelmezni. (Azért megjegyzendő, hogy Szent Ambrus IV. századi egyházatya, Milánó püspöke szerint a nyúl a feltámadás jelképe, mivelhogy évente többször váltja bundáját?!)

A húsvét ünnepéhez kapcsolódó, kissé elkedvetlenítő, de nagyon is elgondolkodtató hagyományok korántsem teljes körű áttekintésének végére érve álljanak itt a Szentírás feddő, buzdító szavai.

"Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja. Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Messiás, megáldoztatott érettünk. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában." (1 Korinthus 5:6-8)

Forrás: Új Exodus Magazin, 3. évf. 1. sz.

Példabeszédek 26:11-19.

11. Mint kutya, mely visszatér okádásához: balga, a ki megismételi oktalanságát. 

12. Láttál valakit, a ki bölcs a maga szemében – reménye van a balgának, inkább mint neki. 

13. Mondta a rest: fenevad van az úton, oroszlán a piaczok közt.

14. Az ajtó megfordul a sarkában s a rest az ő ágyában. 

15. Bedugta kezét a rest a tálba, restelli szájához visszavinni. 

16. Bölcsebb a rest a maga szemében, mint heten, kik ésszel felelnek. 

17. Megfogja az ebnek füleit: a ki arra menve felháborodik pörön, mely nem az övé. 

18. Mint a hóbortos, ki tüzes szereket lő, nyilakat meg halált: 

19. olyan azon ember, ki megcsalta felebarátját és azt mondja: hiszen én tréfálok.

IMIT fordítás (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Idézet

Mielőtt eljönne Jézus mint bíró, nagyon fontos, hogy a keresztények szívből megtérjenek. A haragnak a napjára fel kell készülni úgy, hogy teljes szívből megtérünk és ezáltal kikerüljük az ítéletet. Olyan ítélet jön a világra, ami még a vízözönnél is durvább lesz. A Jelenések könyvében lévő leírások célja az istenfélelem kiépítése. Az istenfélelem alapja a gonosz gyűlölése, ekkor nyugszik meg a kenet, a Szent Szellem rajtunk. Sokszor van az, hogy kiárad a kenet, de mivel a keresztények nem gyűlölik a gonoszt, ezért nem marad meg rajtuk.

Meg kell térni teljes szívből, lélekből, minden erőből. A megtérés jele az, hogy betöltöd az Igét. Ha ez nincs meg, akkor Isten dicsősége, jelenléte elvonul.

Németh Sándor

David Yonggi Cho - Dániel könyve 19.

Dániel magyarázata (4,16-24)

Ekkor Dániel, a kinek neve Baltazár, közel egy óráig rémüldözék, és az õ gondolatai háboríták õt. Szóla a király, és monda: Baltazár, az álom és annak jelentése meg ne rettentsenek téged! Felele Baltazár, és monda: Uram, az álom [szálljon] a te gyûlölõidre, a magyarázata pedig a te ellenségeidre! (4, 16)

Mikor a varázslók és mágusok nem tudták az álmot megfejteni, Nabukodonozor hívatta Dánielt, ő azonban, mikor megértette az álmot, úgy megijedt, hogy jó ideig szólni sem tudott. A királynak kellett bátorítania, hogy ne féljen, csak mondja el az álom magyarázatát. Ekkor aztán Dániel elkezdte mondandóját azt kívánva, hogy ez a dolog sohase történjen meg a királlyal.

A fa, a melyet láttál, a mely nagy és erõs volt, és a melynek magassága az eget érte és ellátszék az egész földre; És levelei szépek, gyümölcse pedig sok, és táplálék rajta mindeneknek; alatta tartózkodék a mezõ vada, és ágain az égi madarak lakozának: Te vagy az, oh király, a ki nagygyá és erõssé lettél, a kinek nagysága megnövekedék és fölér az égig, és hatalmad a föld végéig. (4,17-19)

A magyarázat eddig a pontig inkább dicsérő, mint ijesztő volt. De Dániel folytatta.

Hogy pedig láta a király Vigyázót és Szentet leszállani az égbõl, és azt mondá: Vágjátok le a fát és pusztítsátok el azt; de gyökereinek törzsökét a földben hagyjátok, és vas és ércz lánczokba [verve] a mezõ füvén, és égi harmattal öntöztessék és a mezei barmokkal legyen része, a míg hét idõ múlik el felette; Ez a jelentése, oh király, és a felséges Isten végezése ez, a mely bekövetkezik az én uramra, a királyra, És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a te lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és égi harmattal öntöznek téged, és hét idõ múlik el feletted, mígnem megérted, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja. Hogy pedig mondák, hogy a fa gyökereinek törzsökét hagyják meg: országod megmarad néked, mihelyest megismered, hogy az Ég uralkodik. (4,20-23)

Összegezve: Dániel először azt fejtette ki, hogy a fa Nabukodonozort jelképezi. Ezután elmondta, hogy az ég­ből alászálló Vigyázó isteni hirnök (angyal) volt, aki el­mondta, mi lesz a király sorsa, nevezetesen, hogy hét évre meg fog őrülni, a mezőn fog élni, és legelni, minta barmok, miután kiűzik a királyi palotából. Ezután, mondta Dániel, a király büszkesége megtörik és elismeri Isten szuverén hatalmát Végül pedig Nabukodonozor visszakerül trónjára.

Azért, oh király, az én tanácsom tessék néked, és vétkeidtõl igazság által szabadulj és a te hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed. (4,24)

Aztán Dániel tanácsot adott a királynak. Azt javasol­ta hogy Nabukodonozor változtassa meg utait, és cselekedeteit. Nabukodonozor arra használta hatalmát, hogy sze­gény emberek tömegeit mozgósította kényszermunkára, Babilon városának építéséhez. Szörnyű bánásmódban részesültek. Ilyen körülmények között tanácsolta Dániel a királynak, hogy hagyja abba a szegények elnyomását.

Nabukodonozor gőgje (4,25-27)

Mindez betelék Nabukodonozor királyon. Tizenkét hónap mulva a babiloni királyi palotán sétála.  Szóla a király és mondá: Nem ez-é ama nagy Babilon, a melyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsõségem tisztességére?

Ebben a részben Nabukodonozor leírja, hogy mi tör­tént vele. Tizenkét hónappal azután, hogy az álmot látta, palotájának lapos, tágas tetején sétált, és végignézett Ba­bilon városán.

A város látványa, mely közel s távol szeme elé tárult, bizonyára lenyűgözően gyönyörű volt. Korunk régészei szerint, akik Babilon körzetét feltárták, a város az ókori civilizációk egyik építészeti csodája volt. A Babilon által leigázott országokból rabszolgaként elhurcolt emberek kemény munkája fennséges várost alkotott. Ezt a látványt szemlélve a király mellét kidüllesztve dicsekedni kezdett. Szavai nagyon hasonlítottak Sátán felfuvalkodott beszédéhez, mellyel Isten ellen fellázadt, s így beszólt önteltségében:

Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülõszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhõknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz. (Ézs 14, 13-14)

Kevély lázadása miatt Sátán levettetett a mennyből a pokolba. A Biblia azt mondja: „A megromlás előtt ke­vélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság (és a bot­lás előtt felfuvalkodott szellem)” (Péld 16, 18). A magát felmagasztalót Isten megalázza, az alázatos szívűt pe­dig felemeli - nemcsak saját választott népe, hanem a nemzetek között is. Nem meglepő tehát, hogy Isten megalázta ezt az embert, és hogy a király büszkesége bukásához vezetett.

Kulcsár Árpád - Némely húsvéti szokásokról 3.

Nagypéntekre virradóan, de még napfelkelte előtt országszerte általános szokás volt, hogy a falvakból - főleg a nők - a közeli patakhoz vagy folyóhoz mentek mosakodni, hogy megszabaduljanak minden bajtól, betegségtől, s egészségesek, szépek legyenek. Ilyenkor ugyanis a víznek varázslatos erőt tulajdonítottak. Sok helyütt templomban tartott virrasztás után indultak ide. Voltak, akik csak az arcukat mosták meg, mások meg is fürödtek. Hoztak beteg gyermekeket, hogy a bajt lemossák róluk, voltak, akik lovaikat is megfürösztötték, hogy azokat is elkerülje a betegség.

Volt, ahol némán, szótlanul végezték mindezt, másutt hangosan lármázva, kurjongatva, a magukkal hozott edényekkel csörömpölve, hogy a gonosz szellemeket elriasszák. Az edényekben az otthon maradottaknak vittek haza a varázslatos erejűnek hitt vízből, hogy az ünnepek alatt ezzel mosakodjanak meg. Mezőkövesd hagyománya, hogy a házat napkelte előtt a Kánya patakról hozott vízzel locsolták körül a gonosz szellemek ellen. Ugyanezt húsvét hajnalán - de ekkor már szenteltvízzel - megismételték.
Az említett hajnali mosakodás vallási igazolását egy minden bibliai alapot nélkülöző legenda szolgálta, mely szerint amikor Jézust a Gecsemáné kertből a városba vezették, beledobták a megáradt Cedron patakba - más verzió szerint kényszerítették, hogy gázoljon át rajta.

Nagyszombaton a másik elem, a tűz kap nagy szerepet, ez ugyanis évszázadok óta a tűzszentelés napja. Magyarországon már az említett XII. századi Pray kódex is beszámol róla. Ismeretes, hogy a pogány germánok isteneik tiszteletére nagy tavaszi tüzeket gyújtottak, hogy elégessék a tél, a sötétség, a pusztulás gonosz szellemeit, s így biztosítsanak termékenységet földjeiknek. Szent Bonifác (675-755) a németek hittérítő apostola ezt az ősi szokást a nagyszombati tűzszenteléssel s ennek egyházias értelmezésével helyettesítette.

A katolikus egyház szimbolikájában a kialvó és ismét fellángoló tüzet Jézus jelképévé tették. A liturgikus gyakorlat ma is él. A Krisztust jelképező gyertyát a megszentelt tűz lángjánál gyújtották meg. Ez úgy történik, hogy az előző évben megszentelt barkára tüzet csiholnak, majd ennél gyújtják meg a gyertyákat, illetve az örökmécsest. A húsvéti gyertya maradványaiból szokás volt kis viaszképeket ún. Agnus Deiket (Isten Báránya) önteni, melyeket a pápa a húsvét utáni első vasárnapon szentelt meg. Ezek egyik oldalán a Jézust jelképező bárány állt, másik oldalán azonban valamely szentet ábrázoltak. Sőt feltüntették a pápa nevét, uralkodásának idejét s az adott esztendőt is. E megszentelt viaszkép - egyházi tanítás szerint - tulajdonosát, viselőjét emlékezteti a megváltás titkaira, s „megóvja a kísértésektől, a lélek különböző ártalmaitól, a vihar, villámlás, jégeső, tűzvész, járvány, árvíz csapásaitól, az asszonyokat a szerencsétlen szüléstől, s minden hívőt a hirtelen haláltól". Nálunk ezek a viaszképek már a középkorban elterjedtek, s különböző cselekedeteket is végeztek velük (ördögűzés, tűzoltás, stb.). Egyes templomok oltárain még ma is láthatók (pl. a váci ferences templomban, rozsnyói püspöki székesegyházban). A kutatás itt is megállapította, hogy mindez eredetileg egy pogány gyakorlatot helyettesített, illetve „nemesített meg". A pogány rómaiak ugyanis bizonyos képeket ábrázoló érmeket akasztottak gyermekük nyakába a rontások, igézések ellen, melyek amulettként szolgáltak.

Húsvét vasárnapján általános volt, hogy körmenettel kerülték meg a falu határát, hogy a vetéseknek így biztosítsanak bő termést és távol tartsanak tőlük minden veszedelmet. (A mágia ismert gyakorlata, hogy valaminek a védelmét oly módon biztosítják, hogy körbejárják, mintegy bekerítve a gonosz elől.) Templomi zászlók alatt vonultak és énekeltek. Sok helyütt ehhez - mint arról a feljegyzések beszámolnak - gonoszűző célzattal puskák durrogása és nagy lárma társult. Volt, ahol a határhegyeken örömtüzeket gyújtottak (vö. germánok tava­szi tűzgyújtása). Szintén e napon történt és történik ma is az ételszentelés, amikor a pap megszenteli az emberek által a templomba vitt húsvéti eledeleket: a piros to­jást (!), kenyeret, sonkát, tormát, stb. A hazavitt megszentelt éte­lekhez, illetve maradékaikhoz igen sok hiedelem fűződik azok mágikus erejét illetően. (Pl. a csülök csontja villámcsapás, tűzvész ellen véd, gyümölcsfá­ra kötve bő termést hoz, stb.)

Forrás: Új Exodus Magazin, 3. évf. 1. sz.

Példabeszédek 26:1-10.

1. Mint a hó nyáron és mint eső aratáskor, úgy nem illő a tisztelet a balgához. 

2. Mint a veréb, midőn költözik, mint a fecske, midőn repül: olyan az oknélküli átok, nem következik be. 

3.Ostor a lónak, kantár a szamárnak, és vessző a balgák hátának. 

4. Ne felelj a balgának az ő oktalansága szerint, nehogy hasonló légy hozzá te is. 

5. Felelj a balgának oktalansága szerint, nehogy bölcs legyen a maga szemében. 

6. Levágja lábait, erőszakot iszik, a ki üzenetet küld balgával. 

7. Lelógnak a lábszárak a sántáról: olyan a példabeszéd a balgák szájában. 

8. Mint a ki követ köt meg parittyában, olyan a ki a balgának tiszteletet ad. 

9. Tüske akadt a részeg kezébe: olyan a példabeszéd a balgák szájában. 

10. Íjász, a ki mindenkit megsebesít: olyan az, ki balgát bérel föl és csavargókat bérel föl.

IMIT fordítás (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Idézet Németh Sándortól

A Szent Szellem leggyakoribb vezetési módja a lelkiismereten keresztül valósul meg. A szív gondolatait a szellem ismeri, és jelez a bensőnknek, ha korrekcióra van szükség. A bűnös életben visszafejlődtek a szellemi érzékszerveink.

Minden reggel az Istennel való kapcsolatnak kell lennie a középpontban. A mi reggelünket akkor tudjuk megszentelni, ha Istenre figyelünk, bibliát olvasunk és imádkozunk! Ha hóbortokkal kezdjük a napot, akkor visszafejlődik a lelkiismeretünk. Imával kell kezdeni a napot, hogy jó döntéseket tudj hozni aznap is. Éjjel gyakran vádlás alá kerülünk. A sátán és a Isten között dúl a harc értünk éjjel is. Aludtunk ugyan, de úgy érezzük, hogy a testünk és lelkünk harctér volt az éjjel. Ilyen állapotban ne kezd el a napodat, mert olyan vagy, mint egy letaposott kert.

Németh Sándor

David Wilkerson - Istenre várva 2.

Be kell vallanom, hogy ez az a terület, ahol én is elbuktam néhányszor az Úrral való kapcsolatomban. Bizonyos esetekben nem vártam meg az útmutatást és a kezembe vettem a dolgokat. Egyszerűen nem szeretek gyámoltalan és ideges lenni. Ezt leginkább akkor éltem át, mikor visszaköltöztünk New Yorkba a 80-as években, hogy megalapítsuk a Times Square Gyülekezetet.

Miután évekig a tulajdonunkban volt egy ingatlan Texasban, újra ki lettem szolgáltatva a főbérlők és házfelügyelők kénye-kedvének. Amikor a dolgok nem működnek és várnom kell, akkor az türelmetlenné tesz. Egy ideje a Broadwayn béreltünk termet színház-tulajdonosoktól, és arra vágytam, hogy saját épületünk legyen. Így kiáltottam: "Uram, olyan sok mindent kell tenni New York-ban és olyan kevés az idő! Meddig kell még várnunk? Arra van szükségünk, hogy tégy valamit!"

Azonban Isten időről időre nagy türelemmel így válaszolt nekem: "David, bízol bennem? Akkor várj. Mindent megtettél, amit tudtál, maradj nyugton és meglátod a szabadításomat."

Bizonyára hallottátok már a mondást: "A hit legnehezebb része az utolsó fél óra." Ezt én is bizton állíthatom újra és újra szolgálati éveim alapján. A legmegpróbálóbb mindig a válasz megérkezése előtti közvetlen időszak. Éppen mielőtt Isten megadja a szabadítást. Akkor amikor elkezdünk elbátortalanodni és ellankadni. Ekkor hirtelen az a kísértés ér minket, hogy magunk tegyünk valamit. Ez összezavar minket és olyan tervekhez vezet, amik nem Istentől vannak.

Gondolkodj el Saul példáján, amikor ő cselekedett Isten helyett: "Alig végezte be az égőáldozat bemutatását, amikor megérkezett Sámuel. Saul eléje ment, hogy áldással köszöntse őt." (1Sámuel 13:10). Az isteni útmutatás már csak percekre volt. De Saul nem tudott várni.

Komoly következményei vannak annak, amikor nem várunk Istenre.

Az ilyen helyzetekben sokszor hanyagsággal vádoljuk Istent. Saul is így tett, amikor türelmetlenül maga intézkedett. Tulajdonképpen ezt mondta: "Isten azért küldött, hogy az Ő tervét vigyem végbe. De most itt hagyott egyedül, hogy magam találjam ki, hogyan valósuljon meg. Arra lettem kárhoztatva, hogy itt üljek és várjak, de biztosan azt akarja, hogy cselekedjek. A dolgok kezdenek irányíthatatlanná válni. Hamarosan minden elveszik."

Lehet, hogy a saját gondolkodásodat is ez jellemzi az ilyen időkben. Mint Saul, mi is parancsot kaptunk, hogy várjunk az Úrra, maradjunk nyugton és nézzük, ahogy kimunkálja a szabadítást, hogy bízzunk abban, minden esetben tudja vezetni az utunkat. De amikor a belső határidő lejár, mérgesek leszünk Istenre és a saját fejünk után cselekszünk. Azzal, hogy megelőzzük őt, ezt jelentjük ki: "Isten nem törődik velem. Az ima és a várakozás nem hoz eredményt. A dolgok csak egyre rosszabbak lesznek. Nem lehet bízni a szavában."

Azonban Isten azzal a felelősséggel bízott meg bennünket, hogy imádsággal várjunk rá. Arra vágyott, hogy ezt hallja Saultól: "Az Úr megtartja amit ígért. Tudom, hogy Sámuelhez is hűséges és szól hozzá. Még soha egyetlen szó sem veszett kárba abból, amit ez a próféta kiejtett a száján. Most pedig, ahogy a hatalmas filiszteus hadsereg felénk vonul, nem fogok pánikba esni. Isten megmondta, hogy várjak az útmutatására - ezt is fogom tenni. Ha meghalok, úgy halok meg, hogy bízom az Úrban."

"Hadd lázadjon csak az egész seregem! Legyenek csak gyávák. Inkább Isten legyen igaz és minden ember hazug. Segítséget fog nekem küldeni. Ez nem az én harcom, hanem az Övé. Az az igazság, hogy ötletem sincs, hogyan lehetne legyőzni a filiszteusokat. Minden az Ő kezében van. Mindent pontosan úgy fogok csinálni, mint ahogy parancsolta nekem, és ezért várnom kell amíg megkapom az üzenetét. Cselekedni fog válaszul a szívem kiáltásaira."

A zavaró körülmények és a nehéz feltételek zavarodottságot eredményezhetnek. Az ilyen esetekben a türelmetlenségünk alapján így érvelünk: "Isten biztosan nem úgy értette, amit mondott nekem. Vagy a probléma Isten hangjának meghallásával van. Talán nem jól hallottam amit mondott. Az, amit tudok, annyi, amennyit mondott, és egyáltalán nem jön össze azzal amit látok. Saul puszta logika és érvek alapján cselekedett, nem bizalomból. Hallgassuk csak meg azokat a kifogásokat, amelyeket Sámuelnek mondott arról, hogy miért cselekedett Isten előtt: "Saul így felelt: Amikor láttam, hogy a nép széledezni kezd tőlem, te pedig nem érkeztél meg a megállapított időre, de a filiszteusok már összegyűltek Mikmászban, azt gondoltam, hogy mindjárt rám törnek a filiszteusok Gilgálba, és én még nem esedeztem az ÚRhoz. Összeszedtem tehát magam, és bemutattam az égőáldozatot." (1Sámuel 13:11-12). Saul a saját kezébe vette a dolgokat, azt téve, ami érvei szerint az egyetlen lehetősége volt. Azonban szomorúra fordult minden.

A várakozás témája annyira fontos, hogy Isten Igéjében folyamatosan utalásokat találunk rá. Ézsaiás ezt írja: "Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az ÚR, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának! (Ézsaiás 25:9). "Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért." (64:3).

Derek Prince - Az átok és orvoslása 5.

5. Amikor sátáni befolyásból kerül valaki átok alá

Amikor valaki érzelmi felindulásból, dühből átkot mond.

Ha a közel-keleten jársz és bemész például egy arab cipőboltba és nem veszel semmit, könnyen lehet, hogy a tulajdonos megátkoz. Nem veszed észre azonnal, csak később tapasztalhatod hatását az életeden. Védekezés ez ellen:

Róma 12,14; 21. Áldjátok azokat, akik titeket kergetnek, áldjátok és ne átkozzátok.
Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.

I. Korinthus 4,12. Ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk, ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük.

Valahogyan mindenki reagál az átokra, szidalomra. Ami fontos is, hogy a passzivitás révén ne veszítsük el az önbecsülésünket, hiszen akkor másokat sem tudunk már megbecsülni. Nem mindegy azonban, hogy pozitívan (áldásmondással) vagy negatívan (visszaütéssel) hárítjuk el magunkról az átkot.

I. Péter 3,9. Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért: sőt ellenkezőleg áldást mond­ván, tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.
Ez a fajta magatartás őrzi meg tisztaságban a szellemedet, ha ok nélkül átkoznak. A jogos önvédelem azt diktálja, hogy minden keresztény igyekezzen megőrizni magát az idegen befolyástól.

A Sátán szolgájától

Kultúránk tele van a Sátán hivatásos varázslóival, szolgáival és Európa igencsak élen jár a kiképzésükben. Afrikában pedig azt tapasztaltam, hogy sok afrikai a megtérése után is a Sátánhoz fordult segítségért, mert nem tanították meg arra, hogy Isten is tud természetfölötti módon segíteni, csak azt látta gyermekkorától kezdve, hogy milyen hatalma van a Sátánnak, s ezt bevitte az újjászületett életébe is.

Carolina államban például hivatásos jógik megátkozták a híres hamburger büfélánc helyi üzleteit. A következmény: az egész világon mindenhol eredményesen működő büfék, ebben az államban megbuktak.

Szeretnék egy nagyon megdöbbentő példát elmondani, hogy milyen komoly szellemi problémával állunk szemben.
M.-ben, az egyik gyülekezetbe hivatásos varázslók épültek be, azzal a céllal, hogy megakadályozzák, hátráltassák Isten munkáját a városban. Egy nő közülük megjátszotta, hogy megtért, és csellel, hamis be­szédekkel beférkőzött a gyülekezetbe, ahol azután megátkozta a vezetőket, a népet. Rövid időn belül a pásztor felesége rákos lett, kisfia pedig 2 és fél hónappal korábban és rendkívül sok komplikációval született. Azóta a pásztor felesége az Úrhoz költözött, s ez a varázslónő még nagyon sok szellemi és fizikai problémát okozott az egész gyülekezetnek.

Van erre bibliai példa is: Bálám! IV. Mózes 22. Izrael ellenségei látták, hogy Izraelt háborúban nem tudják legyőzni, ezért - s ez nagyon jellegzetes - az okkultizmust vették igénybe, a Sátánhoz fordultak természetfölötti segítségért, hogy uralmukat megvalósítsák Izraelen.

Afrikában két család összeveszett. Nem tudtak egymásnak megbocsátani. Az egyik család férfi tagja felkereste a falu hivatásos varázsló-doktorát, és arra kérte, némi ellenszolgáltatás fejében, hogy átkozza meg az ellenséges családot. Az átok így szólt: Ha eljön az éjjel, s a sakál először üvölt, a család kisfia haljon meg. Eljött az éjjel és a kisfiú valóban meghalt, amikor a sakál üvöltött. Én úgy hiszem, hogy ebben a halálesetben a félelemnek nagy szerepe volt.

V. Mózes 28. Ez a fejezet az áldásról és az átkokról szól. 15 vers szól az áldásról és 54 az átokról.

Miden áldás forrása: hallgatni és megtenni azt, amit Isten mond!
Minden átok forrása: nem hallgatni és nem tenni azt, amit Isten mond!

Felsorolom az áldásnak és az átoknak az ismérveit, amelyekből könnyen meg tudjuk állapítani, hogy melyikben vagyunk mi magunk.

ÁLDÁS: felmagasztalás, egészség, termékenység, bővölködés, kegyelem, győzelem

ÁTOK: megaláztatás; értelmi, lelki, fizikai betegségek, családi összeomlás, szegénység, Isten haragja, vereség, kudarc, elnyomatás 

A válások nagy száma megmutatja, ha egy nemzeten átok van: minél nagyobb ez a szám, annál nagyobb az átok. Egy személy életében az átok (átkok) jelenlétének vannak bizonyítékai. A személyes tapasztalat az elsődlegesen döntő és nem a teológia.

Megadok még néhány szempontot, amelyek alapján könnyen eldönthető, van-e átok valakinek az életén?
Az átok további jelei:

1. Érzelmi, értelmi összeomlás, különösen ha volt már ilyen a családban.
2. Ismétlődő krónikus betegségek, főleg, ha nincs pontos orvosi diagnózis.
3. Elvetélés és ehhez kapcsolódó női betegségek. Pl.: rendszertelen havi vérzés.
4. Házasság felbomlása - elidegenülés (több ez, mint a férj-feleség közötti rossz kapcsolat).
5. Tartós anyagi gondok - különösen ott, ahol a jövedelem látszólag elég.
6. Balesetre való hajlam.

Sokszor vissza kell menni a múltba, s megkeresni, majd megoldani a problémákat, hogy a jövő sikeres, áldott legyen. Meg kell érteni a helyzeteket, amelyekben átok ért egy személyt vagy az őseit, de nem ok ez arra, hogy a szülőket, nagyszülőket kárhoztassuk.

Egyik leányomnak a férje idő előtt meghalt, mert kiderült az anyjáról, hogy spiritiszta volt, és a vőm nem tudta ezt neki megbocsátani. Lényeges, hogy minden helyzetet megértsünk, mert csak így tudunk segíteni.

Ha segíteni akartunk volna Rákhelen, előbb meg kellett volna értenünk, hogy mi az ő problémája. Ugyanígy annak a személyét is, aki felépítette Jerikót, vagy például Rebekáét.

Tapasztalatból mondom, hogy a kimondott átok hat, és sokszor a félelem öli meg azt, akin az átok ül.

Forrás: Új Exodus, 1989.