Derek Prince - Róma levél 9. fejezet 5.

(Róm 9:14) Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Távol legyen!

(Róm 9:15) Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek.

Isten igazsága már el van döntve. Isten igazságos, van egy mércéje, amivel méri az igazságot. Az igazság azt jelenti, hogy tökéletesen meg kell ütni a mértékét, egy hajszálnyival sem térhetsz el Isten igazságának ettől a szintjétől, ha igazságot akarsz.

(Róm 6:23) Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.

Akarod a zsoldodat, amiért megszolgáltál? Akkor halált kapsz. A másik lehetőség Isten ingyenes ajándéka, az örök élet. Ezt nem lehet megszolgálni, nem lehet kiérdemelni. Zsoldot kérsz, vagy Isten ajándékát?

(Róm 9:16) Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené.

(Róm 9:17) Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.

(Róm 9:18) Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít.

Ha igazságot akarsz, akkor megkapod: halál. Mert nem ütöd meg az isteni mércét. De ha irgalmat akarsz, akkor ne azt kérd, ami méltányos.

(Péld 16:4) Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.

Még a gonoszoknak is megvan a helyük Isten tervében. Pl. Mózes idejében a Fáraó, akinek megkeményítette Isten a szívét, és azért rendelte Isten, hogy bemutassa rajta az Ő hatalmát. De ha megnézzük a Bibliát, azt látjuk, hogy előtte a Fáraó hétszer keményítette meg a saját szívét, mielőtt Isten bármit tett volna.  Isten ezt mondta: Ha te ilyen makacs tudsz lenni, nézzük meg, hogy én milyen makaccsá tudlak tenni, mert szemléltetni akarom benned az én hatalmamat. Az Ige 2 szót használ a Fáraó szívének állapotára: kemény és nehéz. A kemény a makacsságra vonatkozik, a nehéz pedig arra, hogy érzéketlen. Isten gyakran megengedi, hogy a gonoszok végigmenjenek a saját útjukon, hogy beteljesítsék Isten céljait.

I.Mózes 15:16.

Az emoreusok bálványimádó, perverz nép volt, de Isten ezt mondta: „Az emoreusok gonoszsága méh nem teljes. Ha teljes lesz, fogom a sarlómat és learatom őket és akkor az utódaid elhagyhatják ezt a földet.”

A világ most is gonosz, de még nem teljesedett be a gonoszsága. Ha betelik a gonoszság, Isten learatja a világot

(Róm 9:19) Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene?

(Róm 9:20) Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így?

(Róm 9:21) Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?

(Róm 9:22) Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,

Isten tudja, mit tesz, ne akarj Neki utasításokat adni. Amikor látod, hogy a gonoszok milyen jól élnek, akkor gondolj Isten türelmére. Isten azért viseli ezt el, mert ez is az Ő céljának a beteljesüléséhez vezet.

(Róm 9:23) És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene?

(Róm 9:24) A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,

Isten azért alkotott minket, hogy a dicsőségének az edényei legyünk. A fejezet vége arról szól, hogy Isten kiterjeszti a kegyelmét nemcsak a zsidókra, hanem a pogányokra is.

(Róm 9:25) A mint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek.

(Róm 9:26) És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni.

(Róm 9:27) Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg.

Isten újra a saját népének nevezi majd Izraelt. Istennek van egy maradéka, akiket előre kiválasztott és akikben beteljesíti akaratát.

(Róm 9:28) Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.

(Róm 9:29) És a mint Ésaiás megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.

(Róm 9:30) Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, még pedig a hitből való igazságot;

(Róm 9:31) Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.

(Róm 9:32) Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe,

(Róm 9:33) A mint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg.

A zsidók kudarcot vallottak, mert elutasították a Messiást, azt a követ, amelyet Isten lerakott, hogy az legyen Egyházának az alapja.

Izraelnek csak a kiválasztott maradéka fog eljutni céljának beteljesedéséhez. Az utolsó időkben élő Izrael lesz az a maradék, mely üdvözülni fog. A zsidók azért nem tudtak eddig üdvözülni, mert cselekedetekből akartak megigazulni, de Isten előtt csak hitből lehet. Mivel megpróbálták kiérdemelni, nem nyerték el hit által. Ugyanez vonatkozik sok templomba járó keresztényre. Továbbra is úgy gondolkodnak, hogy ki kell érdemelniük a megigazulást, és ha így gondolkodnak, akkor nem fogják elérni hit által. A kettő kölcsönösen kizárja egymást. A megütközés köve, amiben a zsidók elbuktak, a Messiás volt.

(Ézs 8:14) És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak.

Tehát Jézus vagy egy szentély számotokra, vagy pedig kő, amiben az ember elbotlik és elesik. A megütközés sziklájának a lényege pedig az, hogy nem tudod elérni a megigazulást Isten előtt a saját erőfeszítéseid által.

(1Kor 1:23) Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot;

(Gal 5:11) Én pedig atyámfiai, ha még a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Akkor eltöröltetett a kereszt botránya.

A kereszt mindig a beleütközés köve, mert aláássa az ember minden büszkeségét és önigazságát, minden jogunktól megfoszt minket és semmi mást nem tehetünk, mint hogy bízunk Isten ki nem érdemelt irgalmában.

Tom Marshall - Az emberi szellem működései 2.

LELKIISMERET

            Az emberi szellem második funkciója, amit szemügyre kell vennünk, a lelkiismeret. Ennek működését mindannyian ismerjük, noha talán még nem jöttünk rá, hogy ez nem azonosítható az elmével.

"...a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem meg­fer­tőz­te­tett azoknak mind elméjök, mind lelkiismeretök."  (Titus 1:15.)

            A lelkiismeret nem Isten hangja, bár Isten hangja szól a lelkiismeretünkhöz. A lelkiismeret az emberi szellem működése. Isten azzal a képességgel teremtette, hogy "lásson" általános erkölcsi igazságokat (mint például a becsület és a hűség) és alkalmazni tudja azokat meghatározott esetekre is, úgy hogy igazat mondjunk – még bizonyos áron is - és megtartsuk ígéretünket – akkor is, ha az kényelmetlen.

Ahhoz, hogy megértsük működését, meg kell különböztetnünk a lelkiismeret formáját és tartalmát.

            

A forma a lelkiismeret működési módja. Ez minden emberben azonos, tekintet nélkül a bőr színére, nemre, korra, háttérre és kultúrára. Ebből tudjuk meg, mikor cselekszünk helyesen és mikor helytelenül.

"...Megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egye­tem­ben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egy­mást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik."  (Róma 2:15.)

A tartalom alapján hozza meg ítéleteit a lelkiismeret. Közli, hogy mi a helyes és mi a helytelen. A lelkiismeret tartalma változik a kultúra, a kor, a háttér és a tanultság szerint, így az egyik embert vádolhatja a lelkiismerete olyasmiért, amivel szemben a másiké semleges, vagy épp beleegyező.

Másrészt, amikor a Szent Szellem felébreszti az emberi szellemet és a lel­ki­is­me­ret­nek Isten szentségének és szeretetének értékrendjét mutatja be, akkor a bűnről való meg­győződés következik be, ami bűnbánathoz vezethet. Amikor valódi megtérés tör­té­nik, a Szent Szellem munkája rámutat, hogy a Golgotán folyt Vér hatékonyan el­bá­nik a bűntudattal és békét szül a meggyötört lelkiismeretnek.

"Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,... Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől."  (Zsidók 10:19, 22.)

            

A lelkiismeret iránti engedelmesség alapvető az erkölcsös viselkedéshez és a megszentelődés során a Szent Szellem folyamatos munkával írja Isten törvényét a szívre, így a szellem, amely a Szabadságnak ezt a dicsőséges törvényét szemléli, egyre érzékenyebbé válik, minthogy hitelesen tiszta magatartással és indítékokkal él együtt.

A lelkiismeretnek van még egy rendkívül fontos feladata, amit nem értékelünk elég­gé, de ma inkább meg kell értenünk, mint bármikor azelőtt: a lelkiismeret bi­zony­ságot tesz az igazságról. Értsük meg, az igazságot és a hamisságot lényegében a lel­kiismeret tartja számon, nem az elme. Hallhatsz egy olyan hihető történetet, ami el­len semmi kifogásod nem lehet, de valahogyan egyszerűen "tudod", hogy gyanús. Va­laki más egy teljesen levegőben lógó mesét ad elő egészen valószínűtlen vo­ná­sok­kal, de "tudod", hogy igaz. Mi ismeri fel az igazságot és a hibát? A lelkiismeret. A Ró­ma 9:1-ben látunk erre példát, ahol Pál így ír: "Igazságot szólok Krisztusban, nem ha­zudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Szellem által." Az apos­toli prédikáció tehát nem a hallgató elméjét célozta meg, hanem lelkiismeretét. Az apostolok tudták, hogy az igazságot nem kell bizonyítani, csak kijelenteni, mert az igaz­ságban benne rejlik megalapozottsága - a lelkiismeret számára.

"Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten Igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt."

 (2Korintus 4:2.)

Emlékszem, egyszer beszéltem a keresztény üzletemberek egyik összejövetelén, aho­va nagyon sok nem keresztényt is meghívtak. Beszédemet így kezdtem: "Meg­mu­ta­tom nektek, hogyan tudhatjátok meg biztosan, igazat mondok-e ma este." Erre rög­tön felfigyeltek. Így folytattam: "Csak figyeljétek meg, mit szól lelkiismeretetek a sza­vaimhoz!" Szónoklatom közepe táján, szinte érezhetően kezdték megadni magukat. Azok az ellenvetések és értelmi fennakadások, amelyeket az emberek az Evan­gé­li­um­mal szemben támasztanak, legtöbbször a lelkiismeretet hivatottak védeni az igazság tá­madásával szemben.

Valójában lehetetlen túlhangsúlyozni a tiszta lelkiismeret fenntartásának fon­tos­sá­gát. Pál azt mondta, ő gyakorolja magát abban, "hogy botránkozás nélkül való lel­ki­ismerete legyen az Isten és emberek előtt mindenkor" (Ap. Csel. 24:16.). Csak az a lelkiismeret tud pontosan bizonyságot tenni az igazságról, amit Jézus vére tisztán tart. Gyanítom, hogy ha gyökeréig visszavezetnél minden eretnekséget, ami valaha be­szennyezte Isten egyházát, valahol azok kezdetén találnál egy szennyes lel­ki­is­me­re­tet, amely nem tudta megkülönböztetni az igazságot a hamisságtól. Az utolsó napok meg­tévesztései között, amelyekre a Biblia figyelmeztet minket, valószínűleg egyedül a tiszta lelkiismeret lesz a támaszunk.

"A Szellem pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek el­sza­kad­nak a hittől, hitető és gonosz szellemek tanításaira figyelmezvén. Hazug be­szé­dűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lel­ki­is­me­re­tök­ben."    (1Timóteus 4:1-2.)

Ricky Dillard & New G - God Is Great

Sermon Songs - Bishop T.D. Jakes - "I Believe in Change"

Peter Horrobin - A lehetséges démoni jelenlét néhány megfigyelhető tünete 2.

3.         Viselkedési szélsőségek

Isten a sokféleség Istene! Elég egyetlen pillantást vetni a teremtett világra ahhoz, hogy lássuk a teremtett élőlények rendkívüli sokféleségét. Sok milliárd ember él a földön, de nincs közöttünk két egyforma, vagy akiknek ajándékai vagy érdeklődési köre teljesen azonos lenne. Ez a sok, egymástól rendkívül különböző ember olyan viselkedéseket tanúsít, amelyek a közöttük fennálló különbözőségek elfogadható kifejeződései, de vannak olyan viselkedésmódok is, amelyek túllépnek az elfogadhatóság határain.

Isten úgy alkotta meg az embert, hogy tartalmas kapcsolatokban éljen. A Sátán mindig arra törekszik, hogy szembeszegüljön Isten terveivel és céljaival. Nem meglepő tehát, hogy a Sátánnak az az egyik módszere, hogy megpróbálja olyan szélsőségekbe taszítani az embereket, hogy viselkedésük elfogadhatatlan legyen mások számára, ami miatt aztán elszigetelődnek és a társadalom elutasítja őket. Vagy – a helyi gyülekezet viszonylatában – a közösség peremére szorulnak, és nem igazán lesznek kapcsolataik a többiekkel.

Nagyon sok olyan viselkedési minta létezik, amely elidegeníti az embert a barátaitól és embertársaitól. Az ilyen jellegű viselkedéseknek általában van egy démoni dimenziója. Ha ezért részben vagy teljes egészében démonok a felelősek, akkor általában vagy egy elromlott kapcsolatot használtak ki, vagy pedig valamilyen generációs bűn következménye az ilyen viselkedés.

4.         Keserűség és meg nem bocsátás

Tanításai során Jézus mindig rámutatott a megbocsátás fontosságára. De nemcsak annyit mondott, hogy ez nagyon fontos, hanem kategorikusan kijelentette, hogy ha nem vagyunk hajlandók megbocsátani másoknak azokat a dolgokat, amelyeket ellenünk elkövettek, akkor az ő mennyei Atyja sem fogja nekünk megbocsátani azokat a dolgokat, amelyeket mi elkövetünk (Máté 6:15). Ezek a szavak a Biblia leghasznosabb szavai közé tartoznak.

Amikor valaki felismeri a megbocsátás fontosságát és megérti Jézus szavainak jelentőségét, akkor általában hajlandó még azoknak is megbocsátani, akik szörnyű dolgokat követtek el ellene, mert megérti, hogy az őt bántalmazó emberek viselkedése gyakran annak a következménye, hogy velük is ugyanígy bántak. De miután valaki meghozza azt a döntést, hogy megbocsát, megkezdődik a harc az érzelmeivel. Nem könnyű leküzdenünk magunkban azokat a fájdalmas érzéseket, amelyeket a bántalmazások kiváltottak belőlünk.

Amikor valaki megérti, hogy meg kell bocsátania, de úgy érzi, hogy képtelen meghozni ezt a döntést, akkor fel kell tennünk a kérdést: vajon nem a meg nem bocsátás és a keserűség szelleme tartja kötelékében azt az embert? A szabadító szolgálat megértése nélkül az ilyen embereket lehetetlenség elvezetni a gyógyulásra, amely ott kezdődik, hogy megbocsátunk azoknak, akik bántottak minket.

5.         Kényszeres viselkedési minták

A „kényszeres viselkedési minták” kifejezéssel az egyébként normális tevékenységek kényszeres ismételgetésére utalok. Ennek tipikus példái a kézmosás, annak ellenőrzése, hogy az ajtók be vannak-e zárva, vagy hogy el van-e zárva a gáz. Azok az emberek, akik ilyen dolgokat tesznek, nagyon szeretnének megszabadulni szokásuktól, és csak ritkán gondolják úgy, hogy az, amit tesznek, elfogadható vagy tolerálható. Általában átoknak tekintik állapotukat, és a gyakorlatban szinte mindig pontosan erről van szó!

A kényszerítés a démonok egyik fémjelzése.

Derek Prince - Spiritual Warfare: The Enemies We Face 4.

Kenneth E. Hagin - A közbenjáró

Mert  egy  az  Isten,  egy  a  közbenjáró  is  Isten  és emberek között, az ember Krisztus Jézus.
— 1TIMÓTHEUS 2,5.

Az ember elveszett állapota elkerülhetetlenné tette a megtestesülést — az ember szellemileg halottá lett, és nem tudott Istenhez  közeledni.  Az  istenség  emberben  való  megteste sülésével Isten gondoskodott valakirõl, aki megállhat, mint az  ember  közbenjárója.  Egyrészrõl  egyenlõ  Istennel,  másrészrõl pedig egyesült az emberrel. Ez a valaki képes vállalni a felelõsséget az ember felségárulásáért, és ki tudja elégíteni az igazságosság követelményeit, ezáltal áthidalván a szakadékot Isten és ember között.

Isten az embert a saját képére teremtette, és csak kevéssel tette kisebbé Önmagánál. Mivelhogy az ember annyira hasonló Istenhez; ez tette lehetõvé, hogy Isten és az ember örökre egyesüljön egy személyben!
Amikor a Krisztus emberré lett és fizikai testet öltött a megtestesülés során, ez örökre szólt. Ily módon, a megtestesülés  folytán,  van  ma  egy  Istenember  a  mennyben,  az  Atya jobbján. Lehetõvé vált, hogy Isten és az ember egyesüljön!
Isten ebben a mi emberi testünkben lakozhat, Isten belehelyezheti  az  Õ  életét  és  természetét a  mi  szellemünkbe.  Ez történik meg az újjászületéskor. A szellemi halál kitöröltetik a szellemünkbõl, és Isten odaadja az embernek az Õ életét!


Megvallás: Ma  az  Atya  jobbján  van  egy  Istenember,  a  mi közbenjárónk,  Jézus Krisztus.  Jézus áthidalja a szakadékot értem.  Õ  tette  lehetõvé,  hogy  a  szellemi  halál  eltávozzék  a szellemembõl,  és  a  helyét  Isten  élete  és természete  vegye  át a belsõ emberben. Ezért, most már Isten lakozik a szellememben. Isten él bennem!

Tom Marshall - Az emberi szellem működései 2.

ISTEN ISMERETE

            Személyes tapasztalataimban az életemet egyik legjobban megváltoztató fel­fe­de­zés az volt, hogy Istenhez ugyanazokkal a képességeinkkel kapcsolódunk, mint az em­be­rekhez. Ezt gyakran nem értik az emberek, ezért kell hangsúlyozni. Isten Személy és személyes a kapcsolatunk Vele, ezért Isten ismerésekor és a Hozzá való vi­szo­nyu­lás­kor ugyanazokat a képességeinket használjuk, mint amikor bármely más személyt meg­ismerünk, vagy bárki máshoz kapcsolódunk. Egy személyt nem ismerhetünk ér­zé­keink és elménk segítségével. Egy személyt közvetlenül és beleérző módon is­mer­he­tünk. Egyes emberekhez percek alatt hozzáférhetünk és megismerhetjük őket így, míg má­sokat valahogy egyáltalán nem tudunk elérni. Hallottam már feleségek szájából: "Húsz éve vagyok férjnél, de nem ismerem a férjemet." Szülők is mondják: "Úgy tűnik, nem tudok hozzáférni gyermekeimhez. Úgy érzem, egyáltalán nem ismerem őket." Min­den esetben a szellem csalódik, mert nem kapja meg azt az ismeretet, amit akar.

            

Létfontosságú megértenünk, hogy Istent ezen a közvetlen, beleérző módon is­mer­jük meg. Talán nem tudjuk elmagyarázni, vagy leírni, hogyan, mégis, "csak tudjuk" bi­zo­nyosan és megingathatatlanul, hogy Isten szólt hozzánk, vagy meghallotta imánkat, vagy hogy Isten jelenlétében vagyunk. Sokszor azért nem tudjuk, hogy Isten szólt hoz­zánk, mert ezt nem értjük. Az évek során sok, több száz embert megkérdeztem ez­ügy­ben és egy sem akadt, aki bizonyos gondolkodás után nem emlékezett volna valami köz­vetlen, beleérző tapasztalatra, amelyről ma már tudja, hogy benne Isten közeledett hoz­zá. Az a tragédia, hogy a keresztény hitet már annyira a fejbéli ismeret dolgává tet­tük, hogy az emberi szellemnek ezeket a tapasztalatait szinte teljesen figyelmen kí­vül is hagyjuk.

            

Azt is fel kell ismernünk, hogy Isten számunkra nem a lehető legnehezebb módot választja ki arra, hogy az Ő ismerete eljusson emberi szellemünkbe (és nem elménkbe). Isten ezt az egyetlen lehetséges módon végzi el. Ő nem csak értesüléseket akar velünk közölni, hanem olyan ismeretet, amely élet.

"Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." (János 17:3.)

Az elme nem tud életet átvenni: csak értesüléseket vagy adatokat tud feldolgozni. Csak az ember szelleme képes életet befogadni. Ezért csak a szellem tudja befogadni Isten ismeretét, ami az élet kapcsolata is. Bizonyos mértékig igaz – még csupán emberi szinten is –, hogy egy személy ismerete az élet megtapasztalása. Amikor valaki valóban megosztja magát veled, akármilyen rövid ideig tart is a találkozás, elevenebbnek, éberebbnek, élőbbnek érzed magad. Az egyik ember szelleme életet adott át a másiknak. Amikor egy ilyen közlésben az Élő Isten osztja meg Magát velünk, akkor az az örök élet megtapasztalása.

Derek Prince - Spiritual Warfare: The Enemies We Face 3.

Hit Gyülekezete 1%

Kenneth E. Hagin - A Megtestesülés

Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és  Isten  vala  az  Ige […]  És az  Ige  testté  lett  és lakozék  miközöttünk  és  láttuk  az  Õ  dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.
— JÁNOS 1,1. 14.

A  Webster  értelmezõ  szótár  a  következõképpen  határozza  meg  a  megtestesülést:  „Az  Istenség  egyesülése  az emberrel a Krisztus Jézusban.”
A  Megtestesülés  volt  az  egyedüli  megoldás  az  ember problémájára  —  az  egyedüli  remény  arra,  hogy  az emberiség újra egyesülhessen Istennel. Minden olyan vallás, amely tagadja a Názáreti  Jézus Krisztus megtestesülését, hamis!

Ez  az  örök  lény,  akit  úgy  hívnak,  hogy  Immánuel  — velünk  az  Isten,  vagy  Jézus  a  Krisztus  —  itt  az  Igének neveztetik. Az Ige létezett kezdetben. Az Ige Istennél volt — Istennel  közösségben,  együtt  munkálták  ki  az  Õ  akaratát.
Isten  a  világot  az  Ige  által  teremtette.  (Zsid. 1,2.  J án. 1,3) És ez az örök lény Isten volt! Ugyanazzal a természettelrendelkezett. Ugyanabban a formában létezett, és Istennel egyenlõ volt. (Fil. 2,6) És ez a lény testté lett! Az Ige emberré  lett,  és  közöttünk  lakozott.  Õ  emberré  lett  —  annyira emberré lett, mintha sohasem lett volna más, mégsem szûnt meg  annak  lenni,  ami  azelõtt  volt.  Az  Ige  megteremtette otthonát közöttünk, és mi szemléltük Isten dicsõségét.


Megvallás: Jézus  azért  jött  el,  hogy  hústestben  lakozzon, hogy én örökre újraegyesüljek az Atyával.  Jézus olyan lett, mint  én,  hogy  én  olyan  tudjak  lenni,  mint  Õ.  Én  annak a világosságában fogok járni, amit a megtestesülés hozott el a számomra. Én újraegyesültem az én Atyámmal!

Peter Horrobin - A lehetséges démoni jelenlét néhány megfigyelhető tünete 1.

1.         Szenvedélyek

A démoni tevékenység egyik fémjelzése az irányíthatatlanná vált viselkedés. Ez különösen igaz azok esetében, akik függőséget okozó anyagokat szednek.

Ha valaki képtelen akaratának döntéseivel szabályozni a viselkedését, akkor egyértelmű, hogy már nem ő tartja a kezében az irányítást. A függőséget okozó kémiai anyagokból (mint például a nikotin és a kábítószerek) a szervezet mind többet követel azoknak a kémiai ciklusoknak a fenntartásához, amelyeket az váltott ki, hogy az ember először bevette ezeket az anyagokat. Ha ilyen módon bánunk a testünkkel, az lázadást jelent a Szent Szellem ellen, mert testünk az ő temploma (1Korinthus 6:19). A lázadás megnyitja az ajtót a démonok előtt, amelyek aztán a szenvedélyek kötelékében tartják az embert.

A szenvedélyektől való szabadulás érdekében meg kell térni a testtel való helytelen bánásmódból, akarnunk kell a gyógyulást és a démonoktól való szabadulást, amelyek a szenvedélyeken keresztül bejutottak az ember életébe, és attól kezdve fegyelmezetten kell élnünk.

Hasonló szempontok vonatkoznak minden olyan anyagra, amelyek önmagukban nem függőséget okozó kémiai anyagok, ha mértékkel élünk velük. Ebbe a kategóriába tartozik az alkohol, a csokoládé, a cukor, az édességek, stb..

Sok szenvedélybeteg ember esetében az alapvető ok nem egy felszínes szenvedély, hanem valami sokkal mélyebb dolog. Szenvedélybetegségük lehet a kárpótlás egyik formája azokért a mélyebb problémákért, amelyekre szintén oda kell figyelni. Például ha ez a mélyebb ok az, hogy gyógyulásra van szükség abból az elutasítottságból, amit valaki kisfiú korában apjától kapott, akkor nem elég csak a szenvedélyekből történő szabadulás érdekében szolgálni. Ha nem foglalkozunk a neveltetési problémákkal, akkor az érintett személy továbbra is kiszolgáltatott marad vagy más szenvedélyek, vagy olyan viselkedések számára, amelyeknek gyökere egy segélykiáltás.

A teljes gyógyulás elérése érdekében gondosan fel kell mérni, hogy a szenvedélybeteg ember életének mélyén milyen problémák rejlenek. Azt is el kell azonban mondanunk, hogy ha a gyógyulási folyamat során figyelmen kívül hagyjuk a démoni dimenziót, akkor a szenvedély­beteg embernek általában nem sikerül megszabadulnia kötelékeiből.

2.         Az egyensúlyát vesztett étvágy

Az egészséges étrend és az étvágy az egészséges élet fontos alapja. Ha nem törődünk a testünkkel, amelyet Istentől kaptunk, akkor ezzel fellázadunk a Szent Szellem ellen. Az étkezési rendellenességek két leggyakoribb formája az anorexia és a bulimia. Az anorexiás ember csak a minimálisan szükséges mennyiségű ételt eszi meg, és fokozatosan csonttá-bőrré soványodik. Az, aki bulimiától szenved, mások előtt normálisan táplálkozik, de aztán, amikor egyedül marad, előidézi, hogy hányással megszabaduljon az elfogyasztott ételtől, mielőtt megemésztené. A bulimiás emberek titokban gyakran hatalmas lakmározást csapnak, mielőtt mindent kihánynának.

Mindkét említett táplálkozási rendellenesség a lázadás egy formája, végeredményben a test ellen. Általában érzelmi gyökerei vannak, de a gyógyulás érdekében le kell számolni azokkal a démonokkal is, amelyek megvetették a lábukat az ember életében. Az a lázadás, amely miatt a démonok bejutottak, általában valaki másra irányul, általában az anya vagy az apa ellen, és a beteg gyakran így próbálja megbüntetni a szüleit valami valós vagy képzelt sérelemért. Ez a probléma nem azonos az ínséggel vagy a mohósággal, amelyek túl kevés vagy túl sok étkezéshez vezető démoni erődítmények lehetnek.

Az emberek azért is lehetnek túlsúlyosak, mert az evéssel akarnak vigasztalást szerezni maguknak. Nem kapzsiságból esznek túl sokat, hanem olyan érzelmi állapotban vannak, hogy az evéssel próbálják meg befedni a szívükben érzett fájdalmat.

Az étkezést befolyásoló másik démoni erősség gyökerei a nők szexuális bántalmazásába nyúlhatnak le, különösen akkor, ha valakit serdülőkorában bántalmaztak, amikor női nemi jellege éppen kialakulófélben volt. Ilyenkor megtörténhet, hogy a vonzó testet összekapcsolja a bántalmazásokkal. Mivel gyűlöli a bántalmazást, úgy dönt, hogy vagy túl sokat eszik, hogy kövér, csúnya és ellenszenves legyen a potenciális bántalmazók szemében, vagy alig eszik valamit, hogy anorexiássá váljon, elmaradjon a menstruációja és ne fejlődjenek ki nemi jellegzetességei. Az ilyen döntés nem mindig tudatos, gyakran a tudatalatti szinten születik meg.

Azok az étkezési rendellenességek, amikor bizonyos anyagok allergiás reakciókat váltanak ki, más természetűek. Előfordul, hogy valaki nem képes felszívni bizonyos, egyébként teljesen normális anyagokat kellemetlen, sőt néha életveszélyes tünetek produkálása nélkül. Az orvosi kezelés az érintett kémiai reakciókra összpontosít, de nagyon fontos feltennünk a kérdést, hogy mi idézte elő ezt az állapotot.

Sok allergiás tünet már születéskor megvan, ezért feltételezhető, hogy ez a betegség valamelyik szülőtől öröklődött. Ilyenkor azt a kérdést kell feltennünk, hogy volt-e valami olyan bűn a generációs vonalban, amely jogokat adott a démonoknak, és amely miatt a betegség szellemei előidézhették azt az allergiát. Azt tapasztaltuk például, hogy ha a személy ősei közül valaki belekeveredett a boszorkányságba, különös tekintettel a különféle varázsitalok és okkult gyógyszerek használatára, akkor jelen lehet ott egy démoni átok, amely allergiában megnyilvánuló állapotot vált ki.

Derek Prince - Spiritual warfare: The Enemies We Face 2.

Kenneth E. Hagin - Alázatosság

Aki [Jézus Krisztus], mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Õ az Istennel egyenlõ, hanem Önmagát megüresítette,
szolgai  formát  vett  fel,  emberekhez  hasonlóvá lett;  és  mikor  olyan  állapotban  találtatott  mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.
— FILIPPI 2,6–8.

Krisztus mindig is létezett Isten mivoltában. Õ azonban  kiüresítette  Önmagát,  és  szolgai  formát  vett  fel, emberekhez hasonlóvá lett. Ez a természetes nemzéstõl teljesen elkülöníthetõ, Istentõl való mûveletre utal: Ez csoda.
Elõször, Isten kivette a Krisztust a mennyei Istenségbõl — majd behelyezte egy szûz méhébe, hogy egyesüljön a hústesttel egy egyedülálló fogantatás során.

Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem… (Zsid. 10,5)
Isten  alkotott  egy  testet  —  egy  különleges  testet  — ennek a Lénynek, akit Isten Fiának neveznek. A megtestesülés során a Krisztus emberré lett!


Megvallás: Köszönöm  Neked, Jézus,  hogy  Te  kiüresítetted magadat  és  az  emberekhez  hasonlóvá  lettél.  Ez  volt  a  mi egyedüli  reménységünk.  Köszönöm,  hogy  Te  megaláztad magadat, engedelmes voltál a halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Neked pedig köszönöm Atyám, hogy hatalmasan felmagasztaltad Õt, és ajándékoztál Néki oly nevet, mely minden név felett való. E névre valóban meghajol az én térdem, és az én nyelvem valóban vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsõségére. (Fil. 2,9–11)

CFAN (Reinhard Bonnke evangelizációs csapata), Abidjan, Ivory Coast 2013. január 24-26.

Egy vak nő meggyógyul (videó):

Casting Crowns - The Acoustic Sessions: Volume 1 (2013)

Track list:

1. If We Are The Body
2. East To West
3. American Dream
4. Who Am I
5. Here I Go Again
6. Delivered *new song
7. Somewhere In The Middle
8. Set Me Free
9. Only You Can Satisfy *new song
10. Praise You In This Storm

Tom Marshall - Az emberi szellem működései 1.

Már felfedeztük, hogy az újjászületéskor helyreállított és a Szent Szellemtől erőt nyert emberi szellem feladata Isten szándéka szerint az, hogy kormányozza a lelket és azon keresztül a testet is. Ahhoz azonban, hogy ez számunkra gyakorlati jelentőséggel és fontossággal bírjon, először is emberi szellemünkkel kell találkoznunk és azt meg kell ismernünk. Ezt szándékosan hangsúlyozom, mert amíg be nem merültem Szent Szellembe, tapasztalati úton nem is tudtam, hogy van szellemem és ez különbözik elmémtől.

A szellem és a lélek az ember anyagtalan részei: egyiket sem látjuk. Csak akkor ismerjük fel őket, amikor működésüket tapasztaljuk. Nem azért ismerem lelkemet, mert látom, vagy megérinthetem, hanem azért, mert tudom, hogy működik mint elme, érzelem és akarat, tehát gondolkodom, érzek és döntök. Amikor ilyesmit teszek, akkor lelkemből élek.

A szellemnek is mint a léleknek, három működése van, és ez a három működés közvetlenül, de nem kizárólagosan kapcsolódik a lélek három működéséhez. Amikor tudatában vagyunk ezeknek a működéseknek, vagy amikor ezeket a dolgokat tesszük, akkor a szellemünkből élünk.

ISMERET

    Az emberi szellem első működése az ismeret, de ez egy sajátságos, különleges ismeret. Az a közvetlen tudás, amely beleérzésből fakad, és nem észszerű, következtető gondolati folyamatok eredménye. Fontos megértenünk, hogy ebben az értelemben elménkkel nem "ismerünk". Elménkkel értünk, de szellemünkkel ismerünk.

"Mert kicsoda tudja (ismeri) az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek szelleme, amely őbenne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Szelleme. Mi pedig nem e világnak szellemét vettük, hanem az Istenből való Szellemet; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk."  (1Korintus 2:11-12.)

Az az érdekes, hogy még egy nagy tudományos felfedezés sem született a le­ve­ze­tő módszer segítségével, azaz az adatok összegyűjtéséből, rendszerezéséből és az ada­tok alapján a törvények következtetéseiből. Az ember minden nagy felfedezése be­leérző rádöbbenésekből fakadt. Az ember a szellemében "látta" az igazságot; aztán kí­sérleteket végzett, hogy bizonyítsa, vagy cáfolja azt, amit ösztönösen tudott. A nők ál­talában sokkal jobban ismerik ezt a fajta tudást, mint a férfiak, noha sok intuitív fér­fi is van. A nők csak ott tévednek, hogy beleérzéseiknek teljesen hitelt adnak! Az em­beri beleérzés nem tévedhetetlen – de szellemi; amikor az emberi szellem is­me­re­tet nyer. Mivel végesek vagyunk és a bűn kárt okozott bennünk, tökéletlenül kapjuk az is­meretet és gyakran félreértelmezzük azokat.

Peter Horrobin - Hogyan lakhat valakiben egy gonosz szellem és a Szent Szellem egyidőben? 2.

Olyan igék, amelyeket gyakran idéznek a keresztények felé végzett szabadító szolgálat érvényességének megkérdőjelezésére

            

"Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek" (János 8:36.).

"Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az" (2Korinthus 5:17.).

            Az érvelés logikája valahogy így hangzik: Amikor megtértél, megszabadultál a sötétség erőitől, és a sötétség uralmából átmentél a világosság országába. Ha most a világosság országában vagy, akkor a sötétség országának nem lehet további befolyása az életedre, és ezért keresztények nem lehetnek démonizáltak, mert a világosság országában nincsenek démonok!

A fenti két igét gyakran idézik ennek a nézőpontnak az alátámasztására. Saj­nos az az összefüggés, amelyben ezeket idézik, általában feltűnően eltér az eredeti írá­sok szövegösszefüggésétől. Könnyen megtéveszthetnek minket bizonyító szö­ve­gek­re támaszkodva, amelyeket szövegösszefüggésükből kiragadva idéznek, és olyan teológiai álláspontra alkalmaznak, amely a tapasztalatokkal nincs összhangban. Sokan szenvedtek hajótörést szellemileg ilyen módon, hogy megpróbálták ráilleszteni az igét saját szemellenzős teológiájukra, és korlátozták Istent abban, hogyan cselekedjen az életükben!

Sehol nem igaz ez jobban, mint a szabadító szolgálat egész területén. Ahol a teológia és a tapasztalat ennyire összeférhetetlenekké váltak, akkor ott valami egészen biztosan el van rontva. Elhitetni azt, hogy keresztények nem gyógyulnak meg szabadulás által, és továbbra is azt prédikálni és tanítani, hogy keresztények nem lehetnek démonizáltak, az legalábbis naiv dolog.

            

A János 8:36-ban látható, hogy az egész beszélgetés akörül forog, hogy Jézus elmondja néhány zsidó hívőnek, hogy ők még mindig az "ördög atya" kötelékében vannak! Ők nem tudtak megbirkózni azzal a gondolattal, amelyet Jézus kifejezett, és végül megpróbálták őt halálra kövezni.

A mai egyház némely részének reakciója arra a gondolatra, hogy keresztény hívők démonizáltak lehetnek, nagyon hasonló ehhez! Ők ugyan nem használhatnak köveket fegyverként, hogy megtámadják azokat, akik szabadító szolgálatot végeznek keresztények felé, de azok a szavak, amelyeket néha mondanak, leleplezik, hogy szívük olyan kemény, mint a kő a Szent Szellem munkájával szemben, amivel ő megújulást és szabadságot hoz azoknak a hívőknek, akik korábban a sötétség erőinek kötelékeiben voltak.

Azok az emberek, akiknek örvendezniük kellene Isten munkáin, visszautasítják az egyik legfontosabb módját annak, ahogyan Isten gyógyulást hoz az ő népének. Nagyon nehezen tudom megérteni, hogyan tudnak emberek imádkozni valakinek a gyógyulásáért a gyülekezetükben, és azután ellenállnak Jézus szolgálatának, amely által imádságaik meghallgatást nyernek, és az a személy végül meggyógyul!

            

Az ilyen ellenállást az emberek részéről két különböző megvilágításban lehet megérteni: vagy azok naiv tévelygésének tekintik keresztények megszabadítását, akik a szolgálatot vezetik, vagy ők maguk démonizáltak, és a démonok arra vezetik őket, hogy álljanak ellen a szabadító szolgálatnak, és ilyen módon maradjanak az ellenség kötelékében! Ha őszintén hisznek az első feltételezésben, akkor abban a veszélyben vannak, hogy megszomorítják a Szent Szellemet azáltal, hogy megtagadják az ő szabadító erejét. És éppen elég embert megszabadítottam vallásos szellemektől, hogy higgyek abban a határozott lehetőségben, hogy azok, akik szembeszegülnek a szabadítással, maguk démonizáltak.

            

Azok, akik a 2Korinthus 5:17-et idézik: "Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak", hogy alátámasszák a szabadító szolgálattal szembeni ellenállásukat, összekeverik az evangélium örökkévaló és ideigvaló dimenzióját. Természetesen egy hívő új teremtés Krisztusban. Szelleme, amely korábban a bűn miatt halott volt Isten számára, újból életre kelt, és amikor újjászületett, valóban új teremtés lett.

Ezt a verset annak az állításnak a bizonyítására használni, hogy mivel az új el­jött, ezért az emberek nem lehetnek még mindig démonizáltak, teológiai ön­gyil­kos­ság! Mert ha az új ezen a módon eljött, akkor nincs lehetőség arra, hogy egy keresztény valaha is megbetegedjen, démonizált meg aztán végképp nem lehet! A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy keresztények megbetegszenek, és ezért az az állítás, hogy ez a vers a testi élet teljes megújulására vonatkozik megtéréskor, minden bizonnyal csalóka.

Amint már megállapítottuk, a probléma gyökere a megszállottság szóval kapcsolatos zűrzavarban van. Megtérés után megváltozik a tulajdonos személye, a ház teljesen új irányítás alá kerül. De a háznak még szüksége van felújításra és festésre (tisztítás, gyógyítás és szabadítás), bár egy új tulajdonos birtokába került.

Összefoglalás

Bár nincs olyan ige, amely egyértelműen kijelentené, hogy keresztényekben lehetnek démonok, nagyon sok igevers van, amely magától értetődőnek veszi ezt a gondolatot. A tapasztalatok kétség nélkül alátámasztják ezt a látást, és sok keresztény tanúbizonysága, akik meggyógyultak szabadulás által, megerősíti ezt a feltevést.

Nemcsak azt kell mondanunk, hogy újjászületett keresztényeket gyötörhet démonok jelenléte, hanem azt is, hogy nagyon kevés dolog szól amellett, hogy hitetlenek felé szabadító szolgálatot kell végeznünk. Mert ha valaki nem született újjá, a démonok megpróbálnak majd visszatérni amilyen hamar csak lehet, amint Jézus figyelmeztetett a Máté 12:43-45-ben és a Lukács 11:24-26-ban: "És annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél".

A szabadító szolgálat elsősorban keresztények részére van, amit Jézus úgy mutat be a siro-föníciai asszony lányának meggyógyításakor, mint a "gyermekek kenyerét" (Máté 15:26.). Ha egy gyülekezet elhatárolja magát a szabadító szolgálattól, akkor ezáltal értelmetlennek nevezi Jézus parancsát, amelyet a tanítványoknak és az egész egyháznak adott, hogy űzzenek ki démonokat.

Kenneth E. Hagin - További elmélkedésre

Mert tetszett az Atyának, hogy Õbenne lakozzék az egész teljesség. — KOLOSSÉ 1,19.

Isten  Igéje  világosan  tanítja,  hogy  a  mi  Megváltónk isteni. Ezek az isteni hivatalok tulajdoníttatnak Néki:

TEREMTÕ   (Kol. 1,16) KÖZBENJÁRÓ   (1Tim. 2,4–5) AZ   GYÜLEKEZET
FEJE (Kol. 1,16–24) MEGTARTÓ (2Pét. 3,2) BÍRÓ (2Tim. 4,1) A MINDENSÉG    FENNTARTÓJA    (Zsid. 1,1–3) AZ    ÖRÖK    ÉLETET ADÓ ( J án. 10,28) ÚR ÉS KRISZTUS (Csel. 2,36) A FELTÁMADÁS ÉS AZ ÉLET ( J án. 11,25)

Isteni jellem tulajdoníttatik Krisztusnak. A közönséges emberek természet szerint bûnösök, a Krisztus Jézus azonban nem egy közönséges ember.
Õ: SZÜLETÉSE   ÁLTAL   SZENT   (Luk. 1,35) IGAZ   (Ésa. 53,11) HÛSÉGES (Ésa. 11,5) AZ  IGAZSÁG  ( J án. 14,6) IGAZSÁGOS  ( J án. 5,30) MINDEN ÁLNOKSÁGTÓL  MENTES  (1Pét. 2,22) BÛNTELEN  (2Kor. 5,21) SZEPLÕTLEN     (1Pét. 1,19) ÁRTATLAN     (Mát. 27,4),    (Zsid. 7,26) FÖLDI SZÜLEINEK   ENGEDELMES   (Luk. 2,51) FÉLTÕN  SZERETÕ   ( J án. 2,17) SZELÍD   (Mát. 11,29) ALÁZATOS   SZÍVÛ   (Mát. 11,29) KÖNYÖRÜLÕ (Zsid. 2,17) TÜRELMES     (Ésa. 53,7) HOSSZÚTÛRÕ (1Tim. 1,16) KÖNYÖRÜLETES (Mát. 15,32) ÖNMEGTAGADÓ (2Kor. 8,9) ALÁZATOS (Fil. 2,5–11) ENGEDELMES (Luk. 22,42) MEGBOCSÁTÓ (Luk. 23,34)


Megvallás: Jézus  Krisztus  az,  aki  méltó.  Hálát adok Istennek azért, Aki méltó. Hálát adok Istennek ezért az Isteni Személyért. Hála Istennek, hogy Õ, a Teremtõ, eljött a földre a dicsõségbõl, hogy Õ legyen a Közbenjáró, az Egyház Feje, a Megtartó, a Bíró, a Fenntartó, az Életadó, az Úr és a Megváltó. És hála Istennek, ez a méltó személy az én Uram.

Sermon Songs - Pastor Creflo Dollar -" Speaking in Tongue"

Carman - Anthems of A Champion (2013)

Tom Marshall - A visszafordult ember

Az embernek vissza kell fordulnia, mert valóban felfordult állapotban van. Helyre kell állnia, hogy újra a megfelelő része legyen felül. Az Evangélium jó híre az, hogy az idők teljességében eljött Krisztus: az utolsó Ádám, az életadó Szellem, hogy az ember szellemi lényét újjáteremtse. Az újjászületés tapasztalatában az ember szellemét Isten újjáteremti és visszaállítja az Önmagával való szeretetkapcsolatba. Az újjászületés mely részünket érinti? Nem a testünket, nem a lelkünket, hanem szellemünket: "Ami testtől született, test az; és ami Szellemtől született, szellem az." (János 3:6.).

Atyánk, az Isten a szellemünk Atyja (Zsidók 12:9.) és szellemünk az, "mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben" (Efézus 4:24.).

A megváltás azonban nem fejeződik be a szellemnél. Krisztus azért halt meg, hogy az egész embert megváltsa, de ezt az ember eredeti teremtési rendje szerint valósítja meg. Az ember teremtésekor eredetileg nem történt hiba: a terv tökéletes volt. A megváltás pedig nem sérti meg ezt a tervet. Ezért a megváltásnak az ember természetével kapcsolatban két lépést kell tartalmaznia:

 1. Az emberi szellemnek nem csak az életkapcsolata állt helyre Istennel, hanem a szellem visszakapta vezető helyét is a lélek és a test fölött.

 2. A léleknek a Kereszthez kell jönnie ahhoz, hogy megváltást nyerjen - nem elpusztítani kell a lelket, hanem a léleknek le kell mondania uralmi törekvéseiről. Csak így szabadulhat fel.

"Mert aki meg akarja tartani az ő (lelki) életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő (lelki) életét énérettem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében (lelki életében) kárt vall? Avagy mi­csoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért (lelki életéért)?"

(Máté 16:25-26.)

Amikor a lelki élet elvész (azaz letesz kormányzási jogáról) és az emberi szel­lem megtelik Szent Szellemmel, a Szellem ereje felszabadul az emberi szellemben, hogy megszentelje és összhangba rendezze a lélek képességeit és meggyógyítsa a tes­tet. A katolikus karizmatikus mozgalom tagjai használnak egy kifejezést a Szent Szel­lem­be való bemerülésre, és ez a "Szellem felszabadítása" amit ők maguk találtak ki. Ta­lán akaratlanul, de jó szellemi ösztönnel tapintottak rá a Szellembe való bemerülés egyik leglényegesebb szempontjára - ennek az élménynek mindent átható ter­mé­sze­té­re. Isten terve mindig az volt, hogy a Szent Szellem hatalma és tekintélye áthassa az em­ber egész életét, de sorrendben: (1) a szellemét, (2) a lelkét és (3) a testét.

"...Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az Övé. Hogyha pedig Krisztus tibennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a szellem ellenben élet az igazságért." (Róma 8:9-10.)

"Mert a testre irányult elme halál; a Szellemre irányult elme pedig élet és békesség."   (Róma 8:6. angol ford.)

"De ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az Ő ti bennetek lakozó Szelleme által."  (Róma 8:11.)

Látod az isteni rendet?

                                                           1. A szellem él.

                                                           2. Az elme élet és békesség.

                                                           3. Életet kap a halandó test.

E tanulmány hátralévő részének célja, hogy bemutassa, hogyan tapasztalhatjuk meg valóságosan ezt az igazságot.