Az angyalok egy percig sem haboztak, amikor Isten megparancsolta nekik, hogy menjenek Sodomába. Tétovázás nélkül leszálltak, és késedelem nélkül munkához láttak. Bár Sodoma gyűlöletes romlottságának híre a mennybe is elért, és az Úr nem akart többé elnéző lenni e szennyes várossal szemben, az angyalok mégsem tétováztak leszállni a menny tisztaságából, hogy a szemükkel is meggyőződjenek Sodoma romlottságáról; nem késlekedtek elmenni oda, ahová Isten küldte őket. „A két angyal estére Sodomá ba érkezett" (1Móz 19,1). Micsoda, angyalok? Sodomába angyalok mentek? Igen, és nem kevésbé angyaliak azért, mert Sodomába mentek, de annál inkább azok, mert Mesterük parancsának feltétel nélkül engedelmeskedve megkeresték a kiválasztottat és családját, hogy kiszabadítsák őket a közelgő pusztulásból. Bármilyen közel vagy is Krisztushoz, jellemed bármennyire hasonlít is az Uradéhoz, te, akit ilyen szolgálatra hív, sohasem mondhatod: „Én nem vagyok képes beszélni azokkal az emberekkel, hiszen annyira romlottak és aljasak. Nem vagyok képes belépni abba a bűnbarlangba, hogy Jézusról beszéljek; már a gondolatától is beteg vagyok; túlságosan felkavarják az érzéseimet." Mivel ott szükség van rád, Isten embere, meg kell, hogy találjanak ott.
Kihez menjen el az orvos, ha nem a beteg emberhez, és hol találhat az irgalom alamizsnájának osztogatója megfelelőbb helyet, mint azok között, akik rendkívüli lelki ínségben szenvednek? Legyetek mindnyájan az irgalom angyalai, és Isten segítsen lélekmentő munkátokban. Ahogyan befogadtátok Jézus Krisztust a szívetekbe, úgy kövessétek a példáját az életetekben. Legyetek kedvesek a bűnös nőhöz, mert Jézus is irgalommal tekintett rá. Keressétek azt az embert, aki őrjöng a gonoszságtól, mert Jézus is meggyógyította a démonoktól megszállt embereket. Bármilyen szörnyű is legyen egy bűn, ne gondoljátok a bűnösről, hogy méltatlan a szánalmatokra vagy a munkálkodásotokra, hanem keressétek meg azokat, akik a legmesszebbre tévelyedtek, és kapjátok ki a lángból a már füstölgő zsarátnokot.
Amikor a kárhozat felé tartó lelkekhez fordultok, mondjátok meg nekik világosan - ahogy ezek az angyalok is tették -, hogy milyen helyzetben vannak, és milyen veszélyekkel kell szembenézniük. „Keljetek fel - mondták -, mert Isten el fogja pusztítani ezt a helyet". Ha valóban arra vágytok, hogy megmentsétek az emberek lelkét, meg kell nekik mondanotok sok kellemetlen igazságot is. Isten haragjának prédikálását manapság gúnyos mosoly kíséri, és gyakran még a jó emberek is szégyenkeznek miatta. A szeretetről és a jóságról való érzelmes gondolkodás elfojtotta az evangélium világos intelmeit és figyelmeztetéseit. De ha lelkeket akarunk megmenteni, megingathatatlanul és az evangéliumhoz való szeretetteljes hűséggel beszélnünk kell az Úr félelmetes tetteiről.
Amikor egy skót férfi meghallgatta a lelkészt, aki azt mondta a gyülekezetének, hogy nincs pokol, csak ideiglenes büntetés van, ezt gondolta: „Nos, többé nem kell eljönnöm és meghallgatnom ezt az embert, hiszen ha úgy van, ahogy mondja, akkor minden rendben van, és a vallásnak nincs jelentősége, ha viszont nem úgy van, akkor sem szabad többé meghallgatnom, mert megtéveszt engem."
„Ezért - mondja az apostol - ismerve az Úr félelmetes tetteit, meggyőzzük az embereket." A modern émelygősség nem gátolhatja a világos beszédet. Mi talán szelídebbek vagyunk, mint az apostolok? Bölcsebbek vagyunk, mint az Ige ihletett prédikálói? Amíg úgy érezzük, hogy értelműnket elhomályosítja a bűnös fölötti ítélettől való félelem, alkalmatlanok vagyunk arra, hogy a meg nem térteknek prédikáljunk. Sohasem fogjuk meggyőzni az embereket, ha félünk beszélni az utolsó ítéletről és a nem igazak elítéléséről. Senki sem oly végtelenül kegyes, mint a mi Urunk Jézus Krisztus, mégsem beszélt egyetlen prédikátor sem olyan érzékletes szavakkal Isten haragjáról, mint ő.
Ő beszélt arról a helyről, „ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el." Ő mondta: „Ezek elmennek az örök büntetésre." Ő mondta el a példabeszédet a pokolban szenvedő emberről, aki egy csepp vízre áhítozott, hogy lehűtse a nyelvét. Nekünk is olyan világosan kell beszélnünk, ahogyan Krisztus tette, olyan őszintének és becsületesnek kell lennünk az emberekhez, különben az Úr majd számon kéri árulásunkat. Ha embertársainkat álomba ringatjuk a jövőbeni büntetés csekélységével, ők örökre gyűlölni fognak minket, amiért ilyen rútul félrevezettük őket, és a szomorúság világában örök átkot mondanak ránk, amiért csupa szép dolgot jövendöltünk, és elhallgattuk előttük a szörnyű igazságot.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
