(5,1) Az ÓSZ-ben itt olvassuk először: az Úr Izráelnek Istene.
(6,3) Ennek a versnek alapján több kritikus azt állította, hogy Mózes könyvei két különböző forrásból származnak, s az egyik forrásmű az Elohim, a másik a Jahve nevet használja Isten nevének megjelölésére. Ez a rész itt nyilvánvalóvá teszi, hogy a szerző nem ismeri az 1Mózes ama részeit, amelyek a Jahve nevet használják (a magyar Biblia általában az Úr szóval fordítja). Azt állítják továbbá: a 2Mózes 6,3 írója azt gondolta, hogy a Jahve nevet csak Mózes idejében ismerték meg.
Ezekre a föltevésekre a válasz a következő:
(1) Ezt a kijelentést: „Az én Jahve nevemen nem voltam előttük ismeretes", mint szónoki kérdést lehet fordítani, „Az én Jahve nevemen nem voltam-e előttük ismeretes?"
(2) Az ÓSZ-ben az „ismeretes" szó általában sokkal többet jelent az értelmi megismerésnél. Erre több példa van, mint pl. a Hós 6,3: „Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat."
(3) A pátriárkák jól ismerték a Jahve nevet, de tapasztalataik inkább az Él Saddai-ról szóltak (vö. 1Móz 17,1 jegyzetével), az Istenről, aki gondoskodik minden szükségükről. Itt, a 2Móz 6,3-ban Isten arról szól Mózesnek, hogy most lényének különösen arról az oldaláról jelenti ki magát, amit a Jahve név fejez ki - azaz mint aki szövetséget kötött Izráellel, mint az Egyetlen, aki megváltja őket a bűntől és kiszabadítja őket Egyiptomból (vö. 2Móz 6,6-8. versekkel).
(4) A 2Móz 6,3-ban tulajdonképpen nincs ellentét Elohim és Jahve között, mert ebben a szövegben a nevek: Él Saddai és Jahve.
(5) És az 1Mózes ismételten beszél a Jahve név ismeretéről; kiemelkedő példa erre az 1Móz 49,18.
(6,6) Megváltás (2Móz) összefoglalás: a 2Móz a megváltásról szól és ezt tanítja:
(1) a megváltás teljesen Isten munkája (2Móz 3,7-8; Jn 3,16);
(2) a megváltás egy személy által történik (2Móz 2,2 jegyzet; Jn 3,16-17);
(3) a megváltás vér által történik (2Móz 12,13.23.27; 1Pt 1,18-19); és
(4) a megváltás erő által megy végbe (2Móz 6,6; 13,14; Róm 8,2; lásd még Ézs 59,20 és Róm 3,24 jegyzeteit).
Az Úr Jézus Krisztus vére megváltja a hivőt a bűn miatti adósságából és büntetésétől (1Pt 1,18-19), a Szent Szellem ereje kiszabadítja a bűn uralma alól a golgotai kereszt alapján (Róm 8,2; Gal 5,16).