Visszavonás (dikhosztaszia)
A kifejezés szó szerint „ketté állást”, kettészakadást jelent.
A Galatákhoz írt levél Károli-féle fordításában visszavonáson tehát annak az embernek a tevékenységét kell érteni, aki meghasonlást, megosztást, lázadást, elszakadást, kétséget és bizonytalanságot okoz.
A Rómaiakhoz írt levél utolsó fejezete határozott intést tartalmaz arra nézve, hogy a gyülekezetben figyeljenek oda azokra, akik a tanítással kapcsolatosan megosztásokat okoznak, és az ilyenektõl tartsák távol magukat: „Kérlek titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra [figyeljetek oda, tartsátok szemmel azokat], akik szakadásokat [megosztásokat, kétségeket, lázadásokat] és botránkozásokat [megütközéseket, bukásokat] okoznak a tudomány körül, amit tanultatok, és azoktól hajoljatok el. Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az õ hasuknak; és nyájas beszédekkel meg hízelkedéssel megcsalják az ártatlanok szívét.” (Róm 16,17–18)
Pártütés (haireszisz)
E kifejezés latinul secta, pártot, irányzatot, illetve vallási irányzatot, felfogást jelent. Ma elsõsorban vallási csoportra használatos. Az Újszövetségben az Egyházon belül felbukkanó veszélyes tévtanítást, eretnekséget jelent. Ilyen értelemben szólt Péter apostol az Egyháznak adott figyelmeztetésében hamis tanítókról, akik veszedelmes eretnekségeket fognak bevezetni, egészen odáig elmennek, hogy az Urat, mint Megváltót tagadják, és sokan fogják követni azok romlottságát. A herezis nem más, mint a tévtanítás, az igazság útjáról való letérés, ami az Egyházban Péter apostol próféciája szerint nem maroknyi csoportot érint, hanem sokakat (1Pét 2. fej.). A szó (haireszisz) jelentése alapvetõen a megszerzés, megragadás fogalmából nõtt ki.
Az Újszövetségben ezenkívül a szadduceus és farizeus vallási és politikai irányzatokat nevezik haireszisznek. Ebben az összefüggésben elsõsorban pártot vagy iskolát, elkülönülõ csoportot értenek alatta. Pál apostolt a kívülállók a Názáretirõl elnevezett irányzat vagy iskola fejének tekintették, amelyet viszont õ maga útnak nevez: „A szerint az út szerint, amelyet felekezetnek (haireszisz) mondanak, szolgálok atyáim Istenének.” (Csel 24,14) Pál maga útnak nevezi a kereszténységet (ez annak egyik elsõ elnevezése), amely a bibliai képes nyelvben életmódot, életvitelt jelent. (Zsolt 1,1; 1Jn 2,6)
A pártütések kifejezés egyházon belüli tartalma a szakadás. Pál apostol így írt a korinthosziakhoz: „Mert szükség, hogy szakadások (haireszisz) legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek tiköztetek.” Az eretnek embert viszont, akit egyszemélyi felelõsség terhel azért, mert tévútra vitt embereket, egy vagy két intés után kerülni kell, „tudván, hogy az ilyen romlott, és vétkezik, önmaga is kárhoztatván magát” (Tit 3,10–11). Kicsoda a heretikus ember? Tevékenysége jól követhetõ, s az ok is, amelyért kerülni kell.
Aki pártot üt, az kézbe vesz; megfog, megragad; elfoglal, elvesz valakitõl valamit; elfog, foglyul ejt.
Az eretnek ember „kézbe veszi a dolgokat”, vagyis saját kezdeményezésbõl, öntörvényûen más szolgálatát elfoglalva olyan embereket ragad meg, kapcsol magához, akik nem az övéi, és õket foglyul ejti. Az ilyen pártütõt, aki magának elvesz, szavazással választják, és pártjára állnak.
Aki pedig a pártütõ emberhez csatlakozott, az annak kezére jut, hatalmába kerül; fogságba esik. Péter apostol szavai szerint az eretnek emberek az állhatatlan lelkeket elhitetik, de önmagukra hirtelen veszedelmet hoznak, és megkapják gonoszságuk díját.
