Rege, róka, rejtem
Azok számára azonban, akik az animista világkép alapján magyarázzák a valóságot, és mindenben szellemi okokat látnak, a szellemektõl való félelem azt eredményezi, hogy bonyolult okkult praktikák segítségével igyekeznek kiengesztelni vagy éppen a maguk hasznára felszabadítani a különbözõ szellemeket. Ezt a feladatot volt hivatott betölteni az õsi magyar vallási életben a sámán, vagy más néven táltos. A sámán lényegében egy spiritiszta médium, aki a sámánisztikus hiedelem szerint képes a különbözõ szellemekkel kapcsolatba lépni, az ártó szellemeket távol tartani vagy kiengesztelni, rontásukat elhárítani, más szellemeket pedig segítségül hívni az élet legkülönbözõbb területén, például az idõjárás alakításában, a gyógyításban vagy a termékenység elérésében. Fõ tevékenységi köre tehát a szellem- és halottidézés, a jövendõmondás és a varázslás. Sámán nem lehetett akárki, kiválasztottnak kellett lennie, amit már valamilyen testi rendellenesség is elõre jelzett, például hat ujjal, vagy valamilyen más felesleges csonttal született. Ady Endre is sámánisztikus kiválasztottságának tudta be, hogy mindkét kezén hat ujjal született. A kiválasztottság legfõbb jele azonban az volt, amikor az illetõ rosszul lett, transzba esett, és napokig önkívületi állapotban volt, amit a falu lakói annak tulajdonítottak, hogy a szellemek kiválasztották arra, hogy õ legyen a sámán. Az úgymond kiválasztott személy csak az elsõ ilyen esemény után kezdett tudatosan készülni, ráadásul sokszor kényszeredetten, a sámánságra. A késõbbiekben különleges szellemi technikák révén, az eurázsiai népek között például hallucinogén anyagokat tartalmazó légyölõ galóca fogyasztásával, monoton dobszóval, ugrándozó tánccal, rontó átok- vagy áldásszövegek, illetve szellemidézõ dalok éneklése közben törekedett az önkívületi állapot elérésére, amikor pedig ezt az eksztatikus állapotot elérte, révületében kapcsolatba lépett azokkal a szellemekkel, amelyekrõl õ maga azt hitte, hogy õsök szellemei vagy a sámánisztikus hiedelemvilág különbözõ istenei. A révületet tovább fokozta a sátorban égõ tûz következtében uralkodó hõség, és az átforrósított kövekre helyezett gyantatartalmú növények bódító füstje. A sámánok szellemidézõ varázsszövege maradt fenn a regösénekek refrénjében: "Haj, regörejtem", amelynek a jelentése: "Haj, révüléssel révülök". A regél és a révül szó a magyar nyelvben azonos tõbõl származik, és révületben elmondott beszédet jelent. Ez a formula számtalan változatban beépült a magyar költészetbe, József Attila Regös ének címû versében például úgy köszön vissza, hogy "rege, róka, rejtem".
Amikor Mózes felsorolja az okkult bûnöket, nagyjából kimeríti a sámánok tevékenységi körét: "Ne találtassék teközötted, aki az õ fiát vagy leányát átvigye a tûzön, se jövendõmondó, se igézõ, se jegymagyarázó, se varázsló; se bûbájos, se ördöngösöktõl tudakozó, se titokfejtõ, se halottidézõ; mert mind utálja az Úr, aki ezeket mûveli, és az ilyen utálatosságokért ûzi ki õket az Úr, a te Istened teelõled. Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel. Mert ezek a nemzetek, akiket te elûzöl, igézõkre és jövendõmondókra hallgatnak; de teneked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened." (5Móz 18:10–14)
Az elsõ nagyobb csoportot a jövendõmondás körébe tartozó bûnök alkotják. A jövendõmondás vagy jóslás nem Istentõl származó tudást oszt meg a jövõvel kapcsolatban, hanem démonikus teher alá helyezi a jóstól tudakozókat, amelynek következtében a démonok teljes erejükbõl munkálkodni kezdenek a jóslat beteljesítésén. "Lõn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jöve elõnkbe, kiben jövendõmondásnak szelleme volt, ki az õ urainak nagy hasznot hajtott jövendõmondásával. Ez követvén Pált és minket, kiáltott, mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az üdvösségnek útját hirdetik. Ezt pedig több napon át mûvelte. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a szellemnek: »Parancsolom néked, a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belõle.« És kiment abban az órában." (Csel 16: 16–18) A lányban lévõ tisztátalan szellem ebben az esetben igaz dolgot állított Pálról, beszédének mégis az lett a következménye, hogy szinte senki nem tért meg egészen addig, amíg Pál ki nem ûzte, mivel a jövendõmondás szelleme az egész várost igézet alatt tartotta, és elválasztotta Isten akaratától. Ez a bûn a mózesi törvények értelmében azonnali halálbüntetést vont maga után: "És akár férfi, akár asszony, hogyha igézõ vagy jövendõmondó lesz közöttük, halállal lakoljanak; kõvel kövezzétek azokat agyon; vérük rajtuk." (3Móz 20:27)
Az okkult bûnök másik nagy csoportja a varázslással kapcsolatos, amelybe nagyon sokféle tevékenység tartozik. A sámánok a fehér mágia eszközeivel betegeket gyógyítottak, termékenységvarázslatokat végeztek, vagy megpróbáltak hatalmat gyakorolni a természet erõi felett. Némelyeknek sikerült varázslás segítségével villámlást, mennydörgést vagy esõt elõidézniük. A sámán idõjárást befolyásoló tevékenységét olyan népi versikék õrizték meg, mint a "Süss fel nap, fényes nap…" vagy az "Ess, esõ, ess…"
Az okkult bûnök harmadik nagy csoportja a halottidézés körébe tartozik. Ha a halott õsök szellemei nem tudnak visszajönni a túlvilágról, akkor vajon kikkel találkoztak a sámánok eksztatikus révületükben? A Biblia szerint a szellemvilágnak, jó oldala mellett, melyet itt a földön a Szent Szellem és Isten kiválasztott angyalai képviselnek, van sötét oldala is. Ehhez tartozik a démonok egy speciális csoportja, a "familiáris szellemek" (héberül óv, amely az áv atya szóból származik), melyek évszázadok vagy évezredek óta kötõdnek egy-egy családfához, és az a feladatuk, hogy a családokban megakadályozzák Isten uralmának a megvalósulását. A "familiáris szellemek" vérségi kapcsolatok alapján az elhunytakról átmennek az élõ leszármazottakra, és emlékeket õriznek a családi õsökrõl. A Sátánnak ezek a szolgái jelennek meg õsök szellemeiként a spiritiszta médiumok számára. A mózesi törvények a halottidézõket és a démonoktól tudakozókat is halállal sújtották.
