2011. július 17., vasárnap

Scofield: Mózes 1. könyve 35. fejezet

(35,14) Ez az első említése az italáldozatnak. Nincs felsorolva a 3Móz 1;2;3;4;5;6;7 áldozatai között, de megtaláljuk a 4Móz 15,5-7 ama rendelkezései közt, melyeket az ígéret földjén kellett megtartaniuk. Ezt minden esetben „kiöntötték", nem itták meg, és Krisztusra mutató előképnek tekinthetjük a Zsolt 22,15 és Ézs 53,12 értelmében.

(35,18) Benjámin, azaz jobbkezem fia. Bánatom fia (benoni) az anyja részére, de jobbkezem fia az apja részére, ami két szempontból mutat Krisztusra. Mint Benoni, Ő volt a Szenvedő, aki miatt anyja lelkét tőr járta át (Lk 2,35); mint Benjámin, egy harcos törzs feje (1Móz 49,27), aki szorosan csatlakozott Júdához, a királyi törzshöz (1Móz 49,8-12; 1Kir 12,21), aki kiábrázolja az egyetlen Győztest, aki Isten jobbjára emeltetett.

(35,19) Itt említi a Biblia először Betlehemet. E szó azt jelenti: Kenyér háza. Ebben a városban született Urunk, megjelenve testben, hogy odaadja életét a világért. Betlehem az anyaság városa, de olyan anyaságé, amely a halállal van kapcsolatban (Mt 2,16-18; Lk 2,34-35). Betlehemben az ÚSZ nem jegyez fel eseményt sem Urunk, sem az első századbeli gyülekezet szolgálatával kapcsolatban. Betlehem helye sosem volt kérdéses, kb. 8 kilométerre feküdt Jeruzsálemtől délre.

(35,22) Ez az első teljes felsorolása Jákób tizenkét fiának, akiknek születéséről az előző fejezetekben olvasunk. Tőlük származott Izráel tizenkét törzse, amelyeket Jákób halála előtt külön-külön, név szerint megáldott (1Móz 49). Neveiket 1Krón 2,1-2 újra felsorolja. Mint a törzsek nevét, hét különféle alkalomból sorolja fel a 4Mózes, majd ismét olvasunk róluk az 5Móz 33-ban, amikor Mózes megáldja őket, a Józs 15;16;17;18;19-ben az ország felosztásánál, majd az ÓSZ több helyén is, és végül a tizenkét nemzetségből valók elpecsételésénél a Jel 7,4-8-ban. A felsorolásokban a nevek sorrendje változó.

(35,29) Milyen rosszul ítélte meg Izsák halála időpontját! Lásd 1Móz 27,2. Még negyvenhárom évig élt azután, ami a 1Móz 27. fejezetben történt, és még huszonötig, azután, hogy Jákób visszatért Mezopotámiából (1Móz 35,27). Jákób húsz évig volt Lábónnál (1Móz 31,41).