A magyar kultúrát egyesek hagyományosan kereszténynek szokták nevezni, tudatalatti rétegeiben azonban a sámánizmus pogány mítoszaira épül. Ez az õsi magyar hitvilág nem szûnt meg, amikor a magyar nemzet István király idejében felvette a kereszténységet, hanem egyrészt beépült a történelmi kereszténységbe, másrészt annak keretein kívül a népi vallásosságban, a népmesékben és a népi gyermekdalokban élt tovább. Késõbb nagy költõink, Aranytól Weöres Sándorig számos elemét beemelték a magaskultúrába is. Napjainkban a sámánisztikus világnézet reneszánszát éli, rockoperák népszerûsítik, jelképei nacionalista rendezvényeken tûnnek fel, és egyre többen vannak olyanok, akik a magyar nemzet identitását egyfajta keresztény színezetû neopogányságban látják.
A lázadás õshazája
Manapság világszerte egyre többen úgy vélik, hogy az õsi pogány kultuszok harmonizálhatók a keresztény kultúrával, hazánkban pedig egyenesen virágzik az a felfogás, amely nem lát ellentétet az õsi magyar hitvilág alaprétege, a sámánizmus és ezeréves keresztény kulturális örökségünk között. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk a sámánizmus eredetét és a zsidó–keresztény kinyilatkoztatást, kiderül, hogy feloldhatatlan ellentét feszül közöttük. A többi pogány hiedelemhez hasonlóan a sámánizmus is a Nimród által alapított Bábel (görögül Babilón) misztériumvallására vezethetõ vissza. A Biblia szerint az özönvíz után élõ emberek elsõ generációi Babilónban gyûltek össze, és Nimród vezetésével egy olyan kultusz alapjait rakták le, amelynek a lényege a varázslás volt.
Varázsláson a Bibliában mást kell értenünk, mint a hétköznapi nyelvhasználatban, pontos meghatározását Sámuel próféta adja meg: "Mert mint a varázslás bûne, olyan az engedetlenség, és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés." (1Sám 15:23) A varázslás tehát olyan szellemi befolyás, amely engedetlenséget és ellenszegülést épít ki az emberekben Isten akaratával szemben. A babilóni misztériumvallást és a köré épülõ birodalmat a varázslás hozta létre, erre utal Nimród neve is, amely a lázadást jelentõ héber maradból származik, illetve ezt erõsíti bibliai minõsítése is: "hatalmas vadász az Úrral szemben". Nimród mögött azonban valójában egy gonosz angyal állt, akit a Biblia a városról általában "Babilón leányának" nevez, és akinek Ézsaiás próféta szerint a legfõbb fegyvere a varázslás: "gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igézõ szózatod" (Ézs 47:9). Végsõ soron tõle ered az a szellemi befolyás, amelynek következtében a Babilónban tartózkodó emberiség elfordult a Teremtõtõl, és saját identitását Istennel szemben határozta meg. A bábeli torony építése ennek a függetlenedési kísérletnek a szimbóluma volt, emellett azonban kultikus célokat is szolgált, és a szellemvilágba való behatolásnak, az okkult tudás megszerzésének és gonosz szellemi lényekkel való kapcsolattartásnak a helye lett. A torony tetején lakott a fõpap, aki évente egyszer rituális ünnepség keretében "egyesült" az istenséggel, ami azt jelenti, hogy az emberek kezdtek visszatérni az özönvíz elõtti állapotokhoz, és sátáni lények irányításának vetették alá magukat.Ez a lázadás, amelyben az egész akkori emberiség részt vett, Isten ítéletét vonta maga után, aki nyelvileg és etnikailag megosztotta a lázadókat, és elrendelte, hogy oszoljanak szét a földön. Ehhez az eseményhez köthetõ a nemzetek kialakulása és a népvándorlás kezdete. Az emberiség a népvándorlás kezdetén szám szerint hetven nemzetre oszlott: "Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait – Izrael fiainak száma szerint." (5Móz 32:8) Jákób háznépének férfi tagjai Egyiptomban hetvenen voltak, ezért régtõl fogva úgy tartják, hogy az emberiség Isten szemében a mai napig hetven népre oszlik, melyekbe a népvándorlás késõbbi szakaszában elkülönült nemzetek, így a magyar is besorolható. A rabbinikus hagyomány azt is tudni véli, hogy a hetven nép mindegyike fölött egy-egy angyali fejedelem áll, melyek közül hatvankilenc bukott angyal, Izraelt ellenben egy kiválasztott angyali fejedelem, Mihály védi.
Mivel a nemzetek Babilónból erednek, ezért õsi pogány hiedelmeik is egy tõrõl fakadnak, és valamennyiük közös alapja a varázslás, az Isten akaratával szembeni lázadás. Emiatt az õsi pogány vallások nem harmonizálhatók a zsidó–keresztény kinyilatkoztatással, ám sikeresen harmóniába hozhatók a bibliai világnézettõl elidegenedett, keresztény színezetû kultúrákkal. Ennek a harmonizálási kísérletnek lehetünk ma szemtanúi Magyarországon is.
Forrás: Új Exodus Magazin 2001.
