2011. július 19., kedd

Scofield: Mózes 1. könyve 37. fejezet

(37,2) Bár nincs kijelentés arról, hogy József előképe volt Krisztusnak, mégis feltűnően sok a hasonlatosság:
(1) Atyjuk mindkettőjüket különös módon szerette (1Móz 37,3; Mt 3,17; Jn 3,35; 5,20);
(2) testvéreik gyűlölték őket (1Móz 37,4; Jn 15,25);
(3) testvéreik elvetették mindkettőjük felsőbbségre szóló igényét (1Móz 37,8; Mt 21,37-39; Jn 15,24-25);
(4) mindkettőjük testvérei szövetkeztek, hogy megölik őket (1Móz 37,18; Mt 26,3-4);
(5) Józsefet testvérei meg akarták ölni és képletesen meg is ölték, mint ahogy Krisztust is megölték (1Móz 37,24; Mt 27,35-37);
(6) mindkettő áldására lett a pogányoknak, és mindketten menyasszonyt kaptak (1Móz 41,1-45; Apcsel 15,14; Ef 5,25-32); és
(7) ahogyan József kiengesztelte testvéreit önmagával, és később felmagasztalta őket, úgy történik majd egyszer Krisztussal és zsidó testvéreivel (1Móz 45,1-15; 5Móz 30,1-10; Hós 2,13-17; Róm 11,1.15.25-26).

(37,28) Ellentmondásnak látszik, hogy az 1Móz 37,25.27-28 és 1Móz 39,1 szerint izmáelita, az 1Móz 37,28 és 1Móz 37,36 szerint pedig midianita kereskedők adták el Józsefet Egyiptomba. Mivel a pontos értelmét ezeknek a kifejezéseknek nem ismerjük, nincs okunk abban kételkedni, hogy ezek kiegészítik egymást.