(13,13) Az elsőszülött megváltása Izráelt a saját megváltására emlékeztette.
(14,30) A „megszabadítás" szó a héber jasa szó fordítása, mely a Józsué név gyökérszava, ami viszont a Jehosua név rövidítése, és azt jelenti: Jahve megment. A Józsué a Jézus szó héber alakja, és Krisztust Jézusnak kellett elnevezni, „mert Ő szabadítja meg népét annak bűneitől" (Mt 1,21). Az isteni szabadítás, amiről ez a vers beszél, figyelemre méltó képe a Krisztus által elvégzett megváltásnak.
(15,25) Izráel eljutott ezekhez a keserű vizekhez, miközben az Úr által kijelölt utat követte, ami azt jelzi, hogy Isten népének súlyos megtapasztalásai inkább nevelő, mint büntető jellegűek. A fa, amitől a víz édessé vált, a hívő keresztyént Krisztus keresztfájára emlékezteti, amely az ilyen tapasztalatok minden keserűségét elveszi (vö. Róm 15,3-4; Gal 3,13). A 27. vers azt mutatja, hogyha a próbatételt, mint az Atya akaratát elfogadták, utána áldás és növekedés következett (vö. Zsolt 1,3; 92,13).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
