Kathryn Kuhlman: Csodák történnek 5.

Miss Kuhlman ismét a hallgatósághoz intézte szavait. Hadd mondjam el önöknek, mi történt hetekkel ezelőtt Pittsburgh-ban. Szeretném, ha megismernék új barátomat, Gordon Wilsont. Ő ott volt a csodaszolgálaton azon a napon. Egy kisvárosból jött, nyolcvan mérföldre nyugatra Ottawától, Kanadában. És nem egyedül, hanem négy asszonyt hozott magával, mind nyomorékok voltak, egyikük tolószékben. Nemcsak ez a férfi gyógyult meg vérző fekélyéből, hanem a kocsiban mindenki a gyógyulás áldását nyerte. Az egyik hölgy a kis kanadai város doktorának felesége volt. A gyülekezetben kis zavargás támadt és hallottam, amint egyesek azt mondták: Dicsőség Istennek és Halleluja! De várjunk – folytatta miss Kuhlman. Hangját felemelte, de nyugodt volt. Nemcsak visszament Kanadába, Ontarióba, hanem Mr. Wilson bérelt egy buszt, megtömte emberekkel és a következő héten visszajött velük. És azóta úgy látszik, ennek a kis városnak a lakossága felerészben már itt volt Pittsburghban a csodaszolgálatokon. A hallgatóság nevetett és tetszésének adott
kifejezést. De Pittsburgh nem csak az egyedüli, ahol gyógyulások történnek – folytatta. A nép helyeslőleg mormogott. – Ma szeretném, ha találkoznának valakivel. Mindjárt megmutatom, hogy azok, akik meggyógyultak, gyógyultak is
maradnak.

Egy kedves arcú nő sötétkék ruhában ballagott az emelvényre egy pár mankóval a kezében. Mondja el
kedves, mi történt. Mikor a múlt hónapban eljöttem a szolgálatra, mankók nélkül nem tudtam járni – szólt tiszta, de
meghatottságtól remegő hangon. – Tizenkét esetben műtötték az egyik lábamat, a másikat tizenötször. Eltávolították a csontok egy részét és a talpamra új húst tettek a hasamból. Ez azt jelenti, hogy a hasán jár? – nevetett miss Kuhlman. No igen, de nem mankó nélkül. Alig bírtam elviselni a fájdalmat, mikor a talajt éreztem. Most már ez elmúlt. A nő keményen dobbantott a lábával a padlón. A gyülekezet helyeselt. Miss Kuhlman egy disztingvált férfihez fordult, aki mögötte állt az emelvényen. Dr. Biery – mondta – ön megvizsgálta ezt a hölgyet a múlt alkalommal. Mint orvosdoktor, mit szól hozzá?
Dr. Martin Biery, aki harminc éve sebészspecialista, a mikrofonhoz lépett.
- Mikor megvizsgáltam ezt a hölgyet, konstatáltam, hogy mint mondja, csakugyan hiányzik minden csont a lábából. Ez lehetetlenné teszi a normális járást, amellett nagy fájdalommal jár. De mikor gyógyulása után megvizsgáltam, nem fájt és nem volt lágy. Ha csupán enyhülésről lenne szó és nem gyógyulásról, a fájdalmak eddig már visszatértek volna. - -
- Mutassa, hogy tud járni – mondta a miss.
A hölgy keresztülment az emelvényen és időnként vidáman dobbantott.
- Mit szól hozzá, dr. Biery? Ennek Istentől kellett jönnie.
- Igen, ez Istentől jött – szólt miss Kuhlman szelíden. Aztán felemelte szemét és imádkozott. - Drága Jézus, minden, amit mondani tudunk, köszönet érte. Milliószor köszönjük. Ekkor a hölgy, aki meggyógyult, sírni kezdett. Dr. Biery is sírt, miss Kuhlman is. Én is törölgettem a szememet a zsebkendőmmel.

A következő pillanatban nevettünk, mikor miss Kuhlman elmondott egy esetet, ami röviddel ezelőtt történt Pittsburghban.
Anélkül, hogy tudtam volna, egy new-yorki katolikus pap részt vett az egyik csodaszolgálatomon. Ez alatt a szolgálat alatt történt vele valami – valami csodálatos. Ezt akarta kifejezni hozzám irt levelében: Kedves miss Kuhlman! Mindenki dicsérje az örök Atyát. Dicsőség Jézus Krisztusnak. Dicsőség a Szent Szellemnek azért a Szellemért, aki hozzám jött... Úgy sírtam, mint még soha, és nevettem, mint még soha. Dicséretet mondtam, mint soha azelőtt. Úgy kiáltottam, mint soha azelőtt – mindezt a kocsimban útban hazafelé ezen a reggelen.
Nem sokkal ezután ismét irt és meghívott, tartsak szolgálatokat az ő városukban is. Így irt: Sajnálom, hogy az én templomomba nem hívhatom meg, de ha eljön, kibérelem számára az auditóriumot. Alkalmat szeretnék adni másoknak is, hogy megtapasztalják azt, amit én átéltem. Miss Kuhlman tréfásan folytatta: Mindez emlékeztet engem arra a kislányra, aki a mamájával jött el a szolgálatra és azt mondta: Mama, nem tudna miss Kuhlman egy csodaszép papát csinálni nekünk?