(29,1) Jákób háráni tartózkodása találó szemléltetése a tőle származó nemzet jelenlegi hosszú szétszóródásának.
Izráelhez hasonlóan ő
(1) sem tartózkodott az áldás helyén (1Móz 26,3);
(2) oltár nélkül élt (Hós 3,4-5);
(3) rossz volt a híre (1Móz 31,1; Róm 2,17-24);
(4) azonban az Úr szövetségének gondoskodása alatt állt (1Móz 28,13-15; Róm 11,1.25-31); és
(5) Isten végül visszavezette Kánaán földjére (1Móz 31,3; 35,1-4; Ez 37,21-23).
A személyes tanulság ebből nyilvánvaló: ha Isten nem is hagyta el Jákóbot, mégis le kellett aratnia magaválasztotta útjának szégyenét és szomorú következményeit.
(29,28) Jákóbnak nem kellett újabb hét évig várni Ráhelre, azonnal megkapta őt. De Jákóbnak még további hét évet kellett bér nélkül szolgálnia (1Móz 29,30. v.).
(30,32) Nem Jákób több mint kétes mesterkedése szaporította meg a fekete juhok és tarka kecskék számát, hanem Isten munkálkodott öröklődési törvénye által az állatok nemzésénél. Vö. 1Móz 31,11-12, ahol az Úr angyala megérteti Jákóbbal, hogy mi történt tulajdonképpen: „Lásd meg, hogy amely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyesek és tarkák." Ezt Jákób is elismerte, mikor így tett bizonyságot: „Így vette el Isten atyátok jószágát, és nekem adta" (1Móz 31,9).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
