A múlt héten... nem, két héttel ezelőtt egy férfi jött ide a szolgálat előtt. Megpróbáljuk az embereket az ajtókon kívül tartani a szolgálat előtt, mert elhalmoznának engem kéréseikkel. De ő bejutott ide és kért, hogy imádkozzam a hallásáért. Rák van a fülében. Még soha nem hallottam férfit így zokogni, sírni, mint ez a férfi. Csak ezt tudta. Nem imádkozott. Csak zokogott. Egy rövid imádságot mondtunk és elment. Arca sugárzott, amint folytatta: A múlt héten újra eljött, és a füle olyan rózsaszínű és szép volt, amilyennek lennie kell. Ez Isten hatalma – mondta, és hálaadó imádságot mondott.
Megfordult és lement a hosszú folyosóra, kezét felemelve és imádkozva az áldásokért Istenhez, mielőtt a szolgálat megkezdődött.
Kimentem a nagy terembe, az óriási Shrine Auditóriumba Los Angelesben, mely zsongott a jelenlévőktől.
Mintegy háromszáz kórustag és zenész próbálta a számát nagy buzgósággal. A zene nagy szerepet játszik Kathryn szolgálatában. Arthur Metcalf, kitűnő muzsikus, filozófiai doktorátussal a St. Olaf egyetemről, a kar vezetője. Évekig vezényelte a pittsburghi Civic kórust és a Cantebury kórust, mielőtt a Kathryn Kuhlman szervezethez jött. Hisz abban, hogy a zene a szívhez éppúgy szól, mint a lélekhez, és mesterien interpretálja Bach és Mendelssohn egyházi zenéjét. Miss Kuhlmannak régi orgonistája, Charles Beebee volt az orgonánál. Tudtam, hogy az egész szolgálatot képes saját
szerzeményeivel aláfesteni. Egy nagy zongoránál Tom Murray ült, kitűnő fiatal zenész. Megtudtam, hogy nyugodtan énekelt a kórusban hónapokkal ezelőtt, mikor Dr. Metcalf felfedezte, hogy Kalifornia egyik legbriliánsabb hangverseny orgonistája, aki több díjat nyert. Mikor elfogadta, hogy játsszon a zongorán, alázatosan beleegyezett, de visszautasította, hogy nyilvánosan ismertessék. Mielőtt az ajtókat megnyitották volna a nyilvánosság előtt, az auditórium atmoszférája telve volt izgalommal. Az oldalhajóban a tolószékek helye csaknem telve volt. (Ezeket, és a hordágyon érkezőket előbb beengedték egy oldalsó bejáraton át.)
Mindenki, a munkásoktól a kórustagokig láthatólag tudatában volt annak, hogy még mielőtt a délután elmúlna, az auditórium csodák színtere lesz.
Helyet foglaltam az emelvényen néhány disztingvált kinézésű úr között. Hirtelen kinyíltak az ajtók. A tömeg úgy özönlött be, mint a víz egy megnyitott gáton át. Igyekezett mindenki jó helyet foglalni magának, közel az emelvényhez. Az ajtónállók hiába próbálták lassítani a folyamatot, az emberáradat beözönlött, betöltötte a földszintet, felrohant az első, majd a második emeletre aztán a harmadikra. Tíz percen belül a nagy auditóriumban minden helyet elfoglaltak – szinte hihetetlen volt.
Dr. Metcalf visszajött az emelvényre. A kórus viharosan énekelni kezdett. „Kirobbant” a leghelyesebb kifejezés, amint felcsendült az ének a „Pünkösdi tűz”-ről. Szinte nem is énekeltek, hanem örömteli ujjongásba törtek ki hangokban és harmóniában. Szinte reszkettek a falak és borzongott a fejem bőre a zenétől.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
