(1,8) Miután a Szentírás nem említi azoknak az egyiptomi királyoknak nevét, akik ebben az időben uralkodtak, hanem hivatalos néven fáraónak nevezi őket, a 2Mózestől Ruthig történt események ideje bizonytalan. Egyesek szerint a kivonulás időpontja Kr.e. 1447-re, és így Izráel elnyomásának kezdete kb. Kr. e. 1550-re tehető. (A Scofield-Biblia is ezt fogadja el.) Néhány bibliatudós ezeket az időpontokat két századdal későbbre helyezi.
(2,2) Mózes előképe Krisztusnak, mint Szabadítónak (Ézs 61,1-2; Lk 4,18-19; 2Kor 1,10; 1Tesz 1,10):
(1) Isten által választott szabadító (2Móz 3,7-10; Apcsel 7,25; Jn 3,16).
(2) Izráel visszautasította, és így a pogányok felé fordult (2Móz 2,11-15; Apcsel 7,23-29; 18,5-6; vö. Apcsel 28,17-28).
(3) Elvetett állapotában menyasszonyt kap (2Móz 2,16-21; Mt 12,14-21; 2Kor 11,2; Ef 5,30-32)
(4) Később ismét megjelenik, mint Izráel szabadítója, és akkor elfogadják (2Móz 4,29-31; Rám 11,21-26; vö. Apcsel 15,14-17). És
(5) Mózes a tisztségében kiábrázolja Krisztust, mint prófétát (Apcsel 3,22-23), mint szószólót (2Móz 32,31-35; 1Jn 2,1-2), mint közbenjárót (2Móz 17,1-6; Zsid 7,25), mint vezetőt vagy királyt (5Móz 33,4-5; Ézs 55,4; Zsid 2,10).
Isten háza tekintetében azonban különbözik egymástól Mózes és Krisztus;
Mózes mint szolga hű volt Isten házában, Krisztus ellenben hű mint Fiú a maga háza fölött (Zsid 3,5-6).
(2,10) A Mózes név már abban az időben ismert volt az egyiptomi udvarban. Több fáraó viselt a „Mózes" névvel összetett nevet, mint Ramose (vagy Ramses) és Tutmoses (vagy Tothmes). Az a tény, hogy egy zsidó nő fiának ilyen nevet adtak, megyegyezik, a történet egyiptomi hátterével. A 2Móz 2,10. vers rámutat, hogy a fáraó lánya azért találta nagyon megfelelőnek ezt a nevet, mert hasonlít ahhoz a héber szóhoz, amely azt jelenti: a vízből kihúzni.