(49,1) „A messze jövőben" („az utolsó napokban"). Itt fordul elő először az a kifejezés, amely a bibliai prófécia egyik legfontosabb fogalma. (Az eredeti héber itt az aharit szót használja.) Általában ez a kifejezés (es „az utolsó időkben" szintén) arra a végső időre vonatkozik, amikor Isten kijelentett céljait bevégzi egy bizonyos népcsoporttal vagy nemzettel.
(1) Dán 2,28-10,14-ig a pogány nemzetek uralmának végét jelenti.
(2) Az ÓSZ-ben leggyakrabban ez a kifejezés jelzi Izráel utolsó lázadását Isten ellen (5Móz 31,29), ugyanakkor beáll a nagy nyomorúság ideje is (5Móz 4,30; Ez 38,16), ezt követi majd, hogy Izráel megtér Urához (Hós 3,5); amikor ez megtörtént, Jeruzsálem az isteni uralom központja a földön, ahova a világ népei odaözönlenek, hogy az Úr törvényét megtanulják (Mik 4,1). Ez kétségkívül egy időben történik azzal, amikor a Szent Szellem kiárad majd mindenkire, Jóel próféta jövendölése szerint (Jóel 2,28-29; Apcsel 2,17).
(3) Az ÚSZ két esetben használja ezt a kifejezést, jelezve annak a történelmi korszaknak az eljövetelét, amelyet Krisztus visszajövetele vezet be (Zsid 1,1; 1Pt 1,20); de
(4) gyakrabban a Gyülekezet korszakának végét jelzi, amikor legnagyobb lesz a hitehagyás, a gonoszság, es ennek következtében legnagyobb lesz a veszedelem (2Tim 3,1; Jak 5,3; 1Pt 1,5; 2Pt 3,3).
(5) Urunk is használja ezt a kifejezést „az utolsó napon", de csak a János evangéliumban fordul elő, ahol a feltámadásra vonatkozik (Jn 6,39.40.44.54; 12,48; vö. Jn 11,24-gyel). Az 1Móz 49. fejezet valószínűleg a 2. és 3. pont alattiakra vonatkozik.
(49,10) Többféle javaslatot tettek a „Siló" szó értelmének megmagyarázására. A legrégibb fordítások szerint azt jelenti: „az, aki" vagy „az, akié", ami a Messiás uralkodására vonatkozik Ez 21,27 próféciája alapján. Azt a nézetet, amely ezt a kifejezést Siló városával hozza kapcsolatba, igen gyengén indokolják, mivel Júda nem élt meg Silóban semmiféle történelmi fordulatot. Egyesek elgondolása, hogy ez a prófécia Dávidban teljesedett be, megerőtleníti ezt az igét. Dávidig valóban nem létezett Júda uralma; ezért jelzi a szöveg Júda uralmát, mielőtt Siló eljön. Ez a vers a Messiásra utal. Az uralom nem múlik el Júdától, amíg Ő eljön, és akkor kiterjeszti majd uralmát az egész világ fölött.
(49,28) Jákób élete, amely békességben és áldás jegyében ért véget, Isten jellemátformáló hatalmáról tesz tanúságot. Jákób szellemi életének hat figyelemreméltó szakasza van:
(1) hite először abban nyilvánul meg, ahogy az elsőszülöttségi jogot megszerzi magának (1Móz 25,28-34; 27,9-29);
(2) látomása Bételnél (1Móz 28,10-19);
(3) test szerinti járása (1Móz 29;30;31);
(4) az átformáló megtapasztalás (1Móz 32,24-31);
(5) visszatérése Bételbe: bálványok eltávolítása (1Móz 35,1-7); és
(6) élete Istenbe vetett hittel (1Móz 37;38;39;40;41;42;43;44;45;46;47;48;49).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
