(22,1) Ábrahám szellemi megtapasztalásait négy nagy válság jellemzi, minden esetben olyasvalamiről kellett lemondania, ami test szerint nagyon drága volt számára. Ezek:
(1) szülőföldje és rokonsága (1Móz 12,1; vö. Mt 10,34-39; 2Kor 6,14-18).
(2) Unokaöccse, Lót; aki különösen drága volt Ábrahámnak test szerint, mert őbenne látta örökösét és hitbeli társát (1Móz 13,1-18; 2Pt 2,7-8). Ábrahám teljes szakítását valakivel, aki bár hitt, de nem volt „tisztességre méltó edény", azt az 1Móz 15,1-3-ban világosan látjuk. Vö. Apcsel 15,36-40; 2Tim 2,20-21.
(3) Saját terve Izmáellel (1Móz 17,17-18; vö. IKrón 13,1-14; 15,1-2). És
(4) Izsák, „Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz" (1Móz 22,1-19; vö. Zsid 11,17-19).
(22,1) Isten Ábrahámnak őszinteségét, hűségét és hitét próbálta meg. Az ÚSZ határozottan kijelenti, hogy Isten nem csábít rosszra senkit (nem kisért). Lásd Jak 1,2.13-14, és a jegyzetét. Vesd össze olyan ÓSZ-i igékkel, ahol ez a szó előfordul: 2Móz 17,2-7; 4Móz 14,22; 5Móz 6,16; Zsolt 78,18.41.56; 95,9; 106,14; Ézs 7,12. A Mal 3,15-ben egy más szó szerepel.
(22,2) Izsák feláldozása annak a helynek közelében mehetett végbe, ahol Salamon felépítette a templomot. Vö. 2 Krón 31.
(22,6) Ábrahám „feltette az ő fiára, Izsákra." Izsák nem kisgyermek már, hanem fiatalember (vö. 1Móz 21,14 jegyzetével). Figyeljük meg, milyen szeretettel rendelte alá magát apjának (vö. Krisztussal, Zsid 5,7-8).
(22,9) A következő előképeket láthatjuk itt:
(1) Izsák, Krisztus előképe, aki „engedelmes volt a halálig" (Fil 2,5-8);
(2) Ábrahám az Atya előképe, aki „az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta" (Róm 8,32; Jn 3,16);
(3) a kos, a helyettes áldozat előképe - Krisztus égőáldozat lett helyettünk (Zsid 10,5-10); és
(4) a feltámadás (Zsid 11,17-19); a 19. versben ez a kifejezés „példaképpen" megerősíti azt, hogy ez előkép is. Vö. Jak 2,21-23.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
