(16,20) Ahogy az embert nem táplálja, ha visszaemlékezik az elfogyasztott ételekre, úgy a hívő szellemi megmaradását sem biztosítják a Krisztusról félretett emlékek.
(16,35) A „manna" szó két héber szó összetétele, és azt jelenti: Mi ez? (vö. 2Móz 16,15. v.), ezt kérdezték az izráeliták, mikor először meglátták. A manna a 2Móz 16,4-ben „kenyér", a Zsolt 78,24-25-ben „mennyei gabona" és „angyalok kenyere", a 4Móz 21,5-ben „hitvány eledel". A szent sátorban egy aranykorsóban őrizték (Zsid 9,4). A manna olyan volt, mint a koriander magja, színre pedig mint a bdellium gyantája, apró, mint a dara a földön, az íze pedig olyan volt, mint az olajos kalácsé (2Móz 16,14; 4Móz 11,7-8). A negyvenéves pusztai vándorlás teljes idején át hullott, és megszűnt, amikor Izráel fiai Gilgálnál ettek a föld terméséből (Józs 5,10-12). Habár természetes eredetű volt, az 1Kor 10,3 mégis „szellemi eledelnek" mondja a mannát, természetfölötti voltára utalva.
A manna Krisztus előképe az Ő megalázkodásában, amikor odaadta testét, hogy akik hisznek, életet nyerjenek (Jn 6,49-51). Mannával akkor táplálkozunk, ha elgondolkodunk azon, hogy amikor az Úr Jézus itt élt az emberek közt, nem a maga akaratát cselekedte, hanem az Atya akaratát (Jn 6,38-40).
(16,35) Mózes élete három egyenlően negyvenéves időszakból áll - Egyiptomban (2Móz 2,1-14), Midián földjén (2Móz 2,15-12,36) és a pusztában (2Móz 12,37-5Móz 34,8). A Szentírás többször említi a negyven évig tartó pusztai vándorlást (2Móz 16,35; Apcsel 7,36-40); Istvántól tudjuk, hogy Mózes negyven évig pásztorkodott Midián földjén (Apcsel 7,30); azt is tudjuk, hogy Mózes 120 évig élt (5Móz 34,7); ebből következik, hogy negyven évig volt a fáraó udvarában. Negyven napot töltött Mózes a Sínai-hegyen (2Móz 24,18; 34,28). Ugyanennyi ideig volt Urunk a pusztában, amikor megkezdte szolgálatát (Mt 4,2), és ennyi idő telt el a feltámadása és mennybemenetele között (Apcsel 1,3).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
