(25,7) Eszerint Ábrahám harmincnyolc évig élt Sára halála után. Keturá gyermekei Ábrahám testi erejének természetfölötti megújulását bizonyítják (1Móz 17,5-6.15-17; Róm 4,17-22).
(25,8) Az ÚSZ nagy jelentőséget tulajdonít Ábrahám élettörténetének: Isten barátjának nevezi (Jak 2,23); úgy beszél róla, hogy Ábrahám a „mi atyánk" (Jak 2,21; vö. Mt 3,9); szemlélteti a megigazulást (Róm 4; Gal 3; Jak 2,21) és a hitet (Zsid 11,8-19).
(25,8) Ez a halál utáni életre, és nem a test eltemetésére utal.
(25,12) Isten megmondta Ábrahámnak, hogy sok nép atyjává lesz (1Móz 17,4.6.16), nemcsak Izráelé. Isten kijelentette Izmáelről, Ábrahám fiáról, hogy „nagy néppé teszi őt" (1Móz 17,20). Keturá is szült fiakat Ábrahámnak (1Móz 25,1-4). Ezek nem voltak sem izráeliták (Izsák leszármazottai), sem arabok (Izmáel leszármazottai), hanem más nemzeteket alkottak.
(25,25) Ézsau, a földi, testi ember képe (Zsid 12,16-17). Nem volt hite, megvetette az elsőszülöttség jogát – ami szellemi dolog, s aminek csak annál van értéke, aki hittel megragadja azt.
(25,31) Az elsőszülöttségi jog három tényezőből állt:
(1) mielőtt az ároni papság létrejött, a család feje gyakorolta a papi jogokat.
(2) Az ábrahámi család megőrizte a Sátán feje széttiprójáról szóló édeni ígéretet (1Móz 3,15) – Ábel, Sét, Sém, Abrahám, Izsák Ézsau.
(3) Ézsau, mint elsőszülött részese volt az ábrahámi ígéret egyenes vonalának, amely szerint áldás lesz az egész föld számára (1Móz 12,3). Pillanatnyi testi élvezet érdekében eladta elsőszülöttségi jogát. Ézsaunak csak természetes születés jogán volt elsőbbsége mint elsőszülöttnek, de Istennek sosem volt az a célja, hogy az áldások vonala rajta keresztül vezessen (Róm 9,11-13 vö. 1Móz 25,23). Jákób elképzelése az elsőszülöttségi jogról is kétségkívül testies és meg nem felelő volt abban az időben, de vágyódása utána hitre vall.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
