(32,30) „Istent színről színre látni": Ennek leírása nem minden esetben ugyanaz a Szentírásban. A 2Móz 33,20-ban Isten így szól Mózeshez: „Arcomat azonban nem láthatod, mert nem láthat engem ember, hogy életben maradjon", de ugyanebben az időben Isten az Ő dicsőségének megmutatása által jelentette ki Önmagát Mózesnek. Mikor Jákób azt mondja, látta az Urat színről színre, ez azt jelenti, hogy egy isteni lényt látott, az Úr angyalát, nem pedig Istent fénylő dicsőségében, amit egyetlen ember sem szemlélhet, mint ahogy nem nézhetünk a napba, mert megvakulnánk. Amit ezek az igehelyek mondanak, csúcspontjukat abban érik el, amikor az ember meglátja Isten dicsőségét Jézus Krisztus arcán felragyogni.
(33,14) „Jákób" nem egyszerre engedte át útjaiban az uralmat „Izráelnek". Vö. 1Móz 35,1-10, ahol már az új nevéhez illően kezdett járni.
(33,20) Jákób hit által cselekedett itt. Jákób azzal, hogy ezt az oltárt „Isten, Izráel Istené"-nek nevezte, nemcsak új nevét vette birtokba, hanem ezt az Istent, Elohimot, új értelemben vette igénybe, akinek segítségével új neve szerint járhat. Lásd az 1Móz 14,18-23-at (a 18. vers 3. jegyzetével), ahol Ábrahám hasonló módon járt el.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
