A sámánisztikus hiedelemvilág a kereszténység felvételekor az erõszakos térítések hatására bekerült a népmesék, a gyermekdalok és a gyermekversek világába, amelyekben ellenõrizhetetlenné vált a térítõk számára, és minden akadály nélkül fennmaradhatott. Az ismert "szita, szita péntek, szerelem csütörtök, dob szerda" sorban például a fordított felsorolás, valamint a szita és a dob is a sámáni révülés kellékei voltak, de erre utal a szintén ismert gyerekmondóka, amelyben a gólyát "magyar gyerek gyógyítja síppal, dobbal, nádi hegedûvel". Bõven találunk sámánisztikus elemeket mûköltészetünkben is. Már Arany János balladáira is megtermékenyítõleg hatott az õsi magyar hiedelemvilág, a Buda halálában és a Csaba-trilógiában azonban egymaga próbálta megteremteni valaha volt, de késõbb elveszett naiv eposzunkat. Vörösmarty is vonzódott az õsi magyar mitológia iránt, ennek köszönheti megszületését a Zalán futása vagy a Csongor és Tünde. Prózaíróink közül különösen Mikszáth mûveiben bukkan fel gyakorta a népi mágia hol ironikus, hol pedig komoly hangvétellel. Az a fekete folt címû novellájában egy számadó juhász halott feleségével beszélget, aki úgy felel, hogy bólogatnak a fák, vagy fújni kezd a szél. Ady az õsi pogány hiedelmekbõl már önálló mitikus szimbólumokat hozott létre, mint például az õs Kaján: "Ó-Babilón ideje óta / Az õs Kaján harcol velem. / Ott járhatott egy céda õsöm / S nekem azóta cimborám, / Apám, császárom, istenem." A sámánok révülését szolgáló regölés motívuma a már említett József Attila mellett leginkább Weöres Sándor verseiben köszön vissza; Weöresnél ezenkívül sok más elem is bekerül az életmûbe a sámánisztikus jelképvilágból, például: "Csiribiri csiribiri /bojtorján –/lélek lép a /lajtorján." A két világháború között a felvilágosodás racionalizmusát elutasító és a lélek szimbólumteremtõ erejére nagy hangsúlyt helyezõ népi írók szintén a magyarok hiedelemvilágához nyúltak vissza. Ennek terméke Kodolányi János számos regénye. A sámánisztikus világkép hatásának tudható be a látomásosság, a tudatalatti felszabadítása, valamint õsmagyar motívumok megéneklése olyan késõbbi költõknél, mint Nagy László vagy Juhász Ferenc. Nagy László Menyegzõ címû verse a sámánok termékenységvarázslásának motívumát dolgozza fel: "viseljük a jelképek ünnepi gyötrelmeit, / a hátunkra tûzött haragzöld selymet, amint / hullámzik, akár a reménnyel tömény mezõ, / s tûri a gyöngyzáport koponyánk, a búza, a rizs / rubin és opál kopogását, a sámáni igézetet, / ezerévek igéit, szivárványos babona-záport: Legyetek termékenyek, legyetek termékenyek". Juhász Ferencnek A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából címû verse egészében õsi pogány mitológiánkra épül. A versben egy anya csábítja haza szarvassá változott fiát. Az iménti, korántsem teljes felsorolásból látható, hogy a sámánisztikus magyar világkép költészetet inspiráló hatása lényegében világnézettõl függetlenül hatott a magyar írókra és költõkre. |
Fára mászás eksztázisban
Az eurázsiai sámán szellemutazásának középpontjában a népmesékbõl is jól ismert égig érõ fa áll, melyet a leggyakrabban életfának neveznek, és amelynek a leírása és funkciója nagyon emlékeztet a mezopotámiai toronytemplomokhoz. A sámánisztikus világkép szerint ez a mitikus óriásfa a Föld köldöke, amely a szellemvilágba vezet, de a sámánon kívül élõ ember nem tud rátalálni. A sámán is csak eksztatikus állapotban leli meg, és ilyenkor képes megmászni. A fa ágain hét világ található egymás fölött, itt tartózkodnak az õsök szellemei, mégpedig minél régebben haltak meg, annál magasabb égben. A legfelsõ égben laknak a sámánisztikus hiedelemvilág istenei. A sámán szellemutazása során felkeresi az õsök szellemeit, és tanácsot, segítséget vagy jóslatot kér tõlük, amit "visszaérkezése " után átad az érintetteknek.
A természetfeletti világba való belépés kizárólag Isten akaratának megfelelõen történhet, ellenkezõ esetben minden ilyen irányú törekvést Isten Igéje bûnnek tekint, és okkultizmusnak nevez. A sámánok szellemutazása az életfán, melyet a földön egy létra megmászása jelképezett, olyan rejtett, titkos, okkult tudás megszerzésére irányuló kísérlet volt, amely nem Istennel, hanem sátáni erõkkel való találkozást hozott létre. A transzcendens világba való belépés Isten akaratának megfelelõen az újjászületés által történik meg, melyet a megtérés, a vízkeresztség és a Szent Szellem-keresztség hoz létre az emberben. Ennek a belsõ szellemi változásnak a következtében meg lehet tapasztalni Isten természetfeletti erejét, és világos tudásra lehet szert tenni a szellemvilágról és a természetfeletti dolgokról anélkül, hogy valaki az ördög karmába kerülne.
