Scofield: Mózes 1. könyve 24. fejezet

(24,1) Az egész fejezet tele van előképekkel:
(1) Ábrahám annak a királynak előképe, aki az ő fiának menyegzőt rendezett (Mt 22,2);
(2) a névtelen szolga a Szent Szellem előképe, aki nem önmagától szól, hanem a vőlegény gazdagságából vesz elő, hogy menyasszonyt szerezzen (Jn 16,13-14);
(3) a szolga a Szent Szellem előképe, aki meggazdagítja a menyasszonyt a vőlegény ajándékaival (1Kor 12,7-11; Gal 5,22-23);
(4) a szolga, mint a Szent Szellem előképe, aki által a menyasszony találkozik vőlegényével (Apcsel 13,4; 16,6-7; Róm 8,11; 1Tesz 4,14-17);
(5) Rebeka a Gyülekezet előképe, az eklézsia, a kihívott szűz, Krisztus menyasszonya (1Móz 24,16; 2Kor 11,2; Ef 5,25-32);
(6) Izsák a vőlegény előképe, akit a menyasszony „noha nem látott", de megszereti őt a névtelen szolga bizonyságtétele alapján (1Pt 1,8); és
(7) Izsák a vőlegény előképe, aki kimegy, hogy találkozzék menyasszonyával és magához vegye őt (1Móz 24,63; 1Tesz 4,14-17).

(24,10) Hogy ez a város létezett Ábrahám korában, bebizonyosodott, mert sok utalást találtak rá az ebből az időből származó agyagtáblákon, melyeket az észak-mezopotámiai Mari helység mellett fedeztek föl.

(24,66) Ilyennek kell lennie az igazi szolgának:
(1) csak akkor megy, ha küldik, 1Móz 24,2-9 versek;
(2) oda megy, ahova küldik, 1Móz 24,4.10 versek:
(3) nem tesz mást, csak azt, amivel megbízták;
(4) állandóan imádkozik és hálát ad, 1Móz 24,12-14.26-27 versek:
(5) bölcsen cselekszik, 1Móz 24,17-18.21 versek; vö. Jn 4,7;
(6) nem beszél magáról, hanem urának gazdagságáról és Izsák örökségéről, 1Móz 24,22.34-36 versek; Apcsel 1,8; és
(7) a lényegről beszél és határozott döntést kíván, 1Móz 24,49. v.