Scofield: Mózes 1. könyve 35. fejezet

(35,1) Ez az első ébredés, amelyet a Biblia följegyez, kiemelkedő sajátosságai majdnem mind azonosak a sok, ezt követő ÓSZ-i ébredéssel, amelyeket a Biblia leírt.
Ezek:
(1) az ébredést, mint ebben az esetben is, nagy gonoszság, szégyen és ezek következtében félelem ideje előzi meg (30-31);
(2) az ébredés Istennek egy közvetlen, vagy egy szent vezetőember által mondott szavával kezdődik - „Mondta pedig Isten";
(3) mindent el kell vetni, ami nem kedves Isten előtt - „Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak", „tisztítsátok meg magatokat";
(4) ugyanakkor vissza kell térni az Isten kijelentett akaratának való engedelmességhez, - „Eredj el Bételbe... és csinálj ott oltárt";
(5) emlékezni kell a múltban kapott áldásokra - „Aki megjelent neked, mikor a bátyád előtt futottál", „Aki meghallgatott engem nyomorúságom napján";
(6) akik őszinte szívvel igyekeznek az Urat szolgálni, azokat Isten biztosan megőrzi az ellenségeitől - „és nem üldözték Jákób fiait";
(7) az ébredést Isten ismeretéről kapott új kijelentések kísérik (1Móz 35,11. v.);
(8) Isten megújítja ígéreteit, és egy magasabb rendű szellemi élet lehetőségéről hangzik el kijelentés (1Móz 35,10-11. v.);
(9) az ébredés annak jele is lehet, hogy Isten egy újabb megpróbáltatás vagy veszteség elviselésére készíti elő az embert, mint ebben az esetben Ráhel halálára (16-20. v.); és végül
(10) a későbbi ÓSZ-i ébredéseket majdnem minden esetben a véres áldozatok bemutatásának újrakezdése jellemzi.
Az ÓSZ-ben a következő ébredéseket találjuk még: Asa király alatt (2Krón 15,1-15); Joás király alatt (2Kir 11;12; 2Krón 23;24); Ezékiás király alatt (2Kir 18,4-7; és főleg 2Krón 29;30;31); Jósiás király alatt (2Kir 22;23; 2Krón 34;35); a ninivei ébredés (Jón 3); Zorobábel idejében (Ezsd 5;6;); és Nehémiás idejében (Neh 8;9; 13,1-6).

(35,7) Azaz Bételnek Istene. Vö. 1Móz 28,19, ezen a helyen látta Jákób az égbe érő létrát, ami nagy hatással volt rá. Akkor elnevezte a helyet „Bétélnek" (Isten háza). Most már nem annyira a helyet, mint a helynek Istenét szemléli, és elnevezi azt „Él-Bétélnek" (Isten házának Istene).