2011. július 27., szerda

Scofield: Mózes 2. könyve 8. fejezet

(8,2) Az egyiptomiaknak valóban sok istenük volt, amelyek szerintük részben a mennyben, a földön és a föld alatti régiókban laknak. Ha a három közül bármelyik terület ítélet alá került, ez érintette az egyiptomiak egy vagy több istenét. A tíz csapással Isten nemcsak Egyiptomot látogatta meg, hanem ugyanakkor isteneit is. Így a sötétség (2Móz 10,21-23) a legelőkelőbb egyiptomi istenségre, a napistenre, Rá-ra mért csapást.

(8,25) A fáraó által javasolt három megalkuvó indítvány hasonló azokhoz, amelyeket a mai keresztyéneknek tesznek.
(1) Itt valójában erről van szó: „Légy hívő, ha akarsz, de ne légy kicsinyes - maradj Egyiptomban". Ez minden esetben a világgal való hasonulással végződik. Vö. Zsolt 50,9-17; 2Kor 6,14-18; Gal 1,4.
(2) Amikor a fáraó azt javasolja, hogy az izráeliták „nagyon messze ne távozzanak" (2Móz 8,28. v.), ez csupán csekély módosítása az előbbi indítványnak, mintha azt mondta volna: „Ne legyetek annyira világiatlanok". Vö. 1Sám 15,3.9.13-15.19-23. És végül
(3) a fáraó a legkörmönfontabb indítványt teszi (2Móz 10,8-11), azt, hogy az izráeliták mehetnek és áldozhatnak az ő Istenüknek, de a gyermekeik maradjanak Egyiptomban. Még sok hívő szülő is hajlik arrad, hogy gyermekének érvényesülést és jó világi állást biztosítson. Vö. Mt 20,20-21.